Part

 1    1|            tovább az ott maradottal, minő élet, minő halál vár reá
 2    1|           ott maradottal, minő élet, minő halál vár reá a sötétzöld
 3    1|            kétségbeesett jajkiáltás, minő egy süllyedő hajó népségéé.
 4    2|          hátul kergettük egymást.~De minő elokvenciával tudta az emberfiának
 5    2|     uramatyámnak nem nevezhettem. Ki minő kvalitásban meghal, olyanban
 6    3|          szépen megférünk egymással.~Minő gondolataim voltak akkor!
 7    3|          ölelés, a hízelgő hangok? Ó minő messze, minő messze vitte
 8    3|       hízelgő hangok? Ó minő messze, minő messze vitte e képeket az
 9    3|              házba, a népség kiálta: minő nagylelkű férfi! Visszajött,
10    6|         eseményt fognak látni benne, minő emberek között szokott előfordulni.~
11    6|        melegítő, eleven napvilág. Ó, minő vágyam volt e napvilágnál
12    7|    föllebbenté a könnyű fátyolt.~Ah, minő szépséget takart föl akkor!
13   10|             Az bizony Fügefi gróf.~– Minő botrány! minő kigúnyolása
14   10|         Fügefi gróf.~– Minő botrány! minő kigúnyolása a fájdalmas
15   10|              félek, nem kezeidtől.~– Minő démon szól belőled?~– Hát
16   10|              el nem tudták képzelni, minő ellenséggel leend dolguk.
17   11| álmélkodással vettem észre, hogy aki minő tálat elfoghatott, annak
18   11|          tavaszi ibolyaszál volt az, minő e világrészen alig látott
19   11|       közöttünk. Előjött róla a szó, minő harcokat viseltünk egykor
20   12|              képes megorvosolni.~– S minő volt azon virág?~– Hosszú,
21   12|     felkiálta Ferhádra:~– Ah Ferhád, minő jó bolond vagy te, hogy
22   20|              még ha azt tudná e nép, minő kincsek azok, amik egymásra
23   20|              A nagyszerű Mayta Kapak minő merész alkotó volt. Ama
24   20|          elbeszélte a jövevényeknek, minő boldog világ van ott a hegyek
25   20|               ahol bátorságban volt.~Minő látvány volt előtte, a midőn
26   28|              Egy közülünk, ki tudja, minő tájat fog meglátni ezután!
27   28|         pedig soha. Gondolja meg ön, minő szörnyű sors, egy olyan
28   31|              húga mellé s érchangon, minő egy órának az ütése, mondá