Part

 1    3|         nélkül tanultam meg azokat, bár most felejteni tudnám!~Az
 2    5|          föl az égbe.~– Ó, tehetném bár! – sóhajta fel a nyomorék. –
 3    5|          elveszünk, a nőkar gyenge, bár a szív erősebb. Sem fegyverünk,
 4    5|        Sokat sírunk, sokat vérzünk, bár ne jöttünk volna ide soha.~
 5   10|             ők királynak születtek, bár inkább férfinak születtek
 6   11|     megvetett hazába. De nevessetek bár akkorát, hogy ide halljam,
 7   11|        kiszalasztani a számon, hogy bár most is ott ülhetnénk. Erre
 8   11|              Ha eljöttem, megbántam bár, de nem vallom be? s ha
 9   12|         elfelednők e látmányt.~– Ó, bár tudnám én őt valaha elfeledni;
10   12|             őt valaha elfeledni; ó, bár feledhetné a szarvas azt
11   12|             sugáraitól kiszárad! ó, bár viselném én ősz szakálladat
12   12|         tudok: esküszöm neked, hogy bár jobban szeretem őt életemnél,
13   12|              szólt az avar amazon – bár azon barna ifjak közül jönne
14   13|         puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
15   15|        fogadott egy székely gazda s bár előre jól megmondta neki,
16   15| közelítsenek a tündérek tanyájához. Bár ne kérte volna olyan nagyon.
17   21|       itéletet ki ne játszhassák, s bár a debreceni nép közül egyetlen
18   22|             ez idegen némberek itt, bár nem olyan szépek, mint asszonyaink
19   24|             Aztán csak volnának hát bár ezek is olyan régimódi becsületes
20   25|         kardjával inte nekik, zúgva bár, de szemlesütve eltakarodának
21   25| visszafordulva Déznavár kapujából s bár most még kevésbé értette,
22   27| fejedelemnők viselik azt; nézze meg bár kegyelmed ő nagysága Lórántffy
23   27|       mondják a tatár jön.~– Hiszen bár jönne, – mondá Keresztszegi –
24   29|             hogy egy úton járjanak, bár természetükre nézve egymásnak
25   30|           tizenhat iskolában. Pedig bár mindjárt az elsőben azt
26   30|         nagy fa most is megvan még. Bár a többi is megvolna.~– No
27   30|     országban? Pedig hát rendkívüli bár az eset, de egészen érthető.
28   31|                mondá Csia Csingi; – bár ilyen katonáim volnának,