Part

 1    3|          halvány fényű égitest, a hold, rabszolgája a földnek,
 2    5|        világtalanok, két naptalan hold az égen, régóta már csak
 3    6|           szakálluk volt fehér. A hold besütött a barlangba. Éppen
 4    6|     összehajtva, meghajtá magát a hold előtt, s annak foltos képére
 5    6|           forrás fölött, a besütő hold ezüstfényt orzott csodás
 6   11|          hetekig megtart, míg egy hold földet, ahol semmi erdő
 7   11|           telepítvényt, egy egész hold affélével szépen beültetve.~
 8   11|         egy domboldalban levő hat hold földem, melyet gyümölcsfákkal
 9   12|        elő, mind oly szép, mint a hold, egyik szőke, halvány skandináv
10   15|        zivatar is elmúlt addig, a hold is kisütött szépen, mire
11   15|       tündérekre.~Amint feljött a hold a föld fölé, a hableány
12   15|         tündért onnan a vízből?~A hold ismét feljött szépen, a
13   24|   eladandó; terjedelme kilencszáz hold szántóföld és kaszáló, ezerötszáz
14   24| szántóföld és kaszáló, ezerötszáz hold erdő, gazdasági épületekkel,
15   24|           aztán bebámult hozzám a hold – ez a bolondok patrónusa.
16   24|          tiszta idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre egész
17   29|            élő tanubizonyságául a hold befolyásának a földön lakókra.~
18   29|       Kimegyek azonban. S látom a hold fényes világánál, hogy egy
19   29|          a szokásuk, hogy mikor a hold süt, akkor fejel fölfelé,
20   29|        sem szólt.~Csupán a fényes hold~A szobába világolt.~Meglátta
21   29|      szobába világolt.~Meglátta a hold,~Elmondta a hold,~Úgy volt:
22   29|       Meglátta a hold,~Elmondta a hold,~Úgy volt: úgy volt: a hold!~(–
23   29|       hold,~Úgy volt: úgy volt: a hold!~(– Canis tota mater! –
24   29|       égnek,~Egyik a nap, másik a hold.~Az egyiket behúnyja,~A
25   29|        napja.~Testvérem, ó, ezüst hold~Tekints Árkádiára,~S mondd
26   30|       földje van neki, annyi ezer hold, hogy ha nekem annyi volna,
27   34|         menni. Oda fel ni! Ahol a hold tanítja a csillagokat ábécére.