Part

  1    1|                 lépjünk rajta keresztül. S már most óvatosan lépte át a
  2    1|             beleszokni kezdett helyzetébe: már nem rettegett az éjjeli
  3    1|                ujólag a hajót keresték, az már akkor a révbe érkezett,
  4    1|                    vállat vonva mondván: – Már messze vannak.~– Mindegy,
  5    1|              egyébbel beszélniök, az pedig már jó ideje, hogy több szót
  6    2|                    Meglehetősen ócska volt már a háza fedele, gyermekkoromban
  7    2|                 Akkor is sokat imádkoztunk már érte a gyülekezetben, hogy
  8    2|             hórihorgas léhűtő, mit ácsorog már ott egy óra óta, he? Mit
  9    2|                   aztán vettem észre, hogy már nem lesz ám vége, mert ezek
 10    2|                     No fiú, – szólt – most már bújdossál ám a világból:
 11    2|             drágalátos asszonynéném, talán már nem is ismer? Ugye, hogy
 12    2|                 meg, a béresek megjöttek-e már?~Esztike fölkelt és ment.~(
 13    2|                nézhettem a violám szemébe, már újra rárivallt:~– Eszterka,
 14    2|                    ki uradatyád elé, jön-e már?~S ismét egyedül maradtam.~
 15    2|               odakint, meg hogy a kukorica már a selymét hányja; mindhiába!
 16    2|                    az asztalra! Mint tudta már, ha a tányér zörgött, hogy
 17    2|              nesszel, hogy nyomában vagyok már a macskagyilkosnak, látta
 18    2|                     Úgy is lett.~Egy időre már tisztességesen odakaptam
 19    2|             legelőször is eszembe, s mikor már láttam, hogy nem futhatok,
 20    2|                voltam a macskahalál előtt.~Már tartottam tőle, hogy idestova
 21    2|                      Szarvasgombát hozott? Már az más, úgy jöjjön be, hozza
 22    2|                    iskolába?~– Nem biz én, már végeztem.~– Végezett! Milyen
 23    2|             Szemorvos vagyok, – felelém.~– Már mint borbély, – értelmezé
 24    2|       beszagosítottam, s mire visszaértem, már ágyban feküdt az agyonrémült
 25    2|                mint akárki más, s biz azok már nem is a legjobbak lehettek.
 26    2|                 hogy légvonat ne támadjon. Már most tehát méltóztassék
 27    2|                 mert eltöröm a lábadat.~De már megkövetem, ha az agyonütés
 28    2|                rézcsákány szagát magamhoz.~Már az én kedves urambátyám
 29    2|                  pipám: azt gondolta, hogy már ő alája gyujtják a szalmát.~
 30    2|          kalamajkát járhasson benne). Erre már csak kénytelen voltam őt
 31    2|                      Ne nyughatatlankodjék már urambátyám – mondám neki –
 32    2|               oldalba ütötte őkegyelmét.~– Már öcsém, te dobd ki – szólt
 33    2|                  az én házamnál, hallod?~– Már urambátyám, akár inde, akár
 34    2|                    elég nagy távolság volt már; hanem tehát ha nem bánja
 35    2|                  miközénk izgágának. Hanem már túlestél rajta, átugrottad,
 36    2|                       No, patvar vigye, ha már ennyire vagytok, üsse meg
 37    2|                 hogy hazamentünk, különben már éppen kurrentáltatni akartak
 38    2|             mondhatom, igen szép, csakhogy már egyébre nem emlékszem, mint,
 39    2|                személyre, s mire odaértem, már folyt a dáridó.~Esztike
 40    2|             meghalnék, mielőtt ismerném.~– Már pedig ne haljon meg, mert
 41    2|                  vissza.~Gergely bátyámnak már ekkorra szinte kifúrta az
 42    2|               pirosabbra dörzsölé arcát.~– Már majd csak magam megyek hát
 43    2|                   adva Esztike kezét.~– De már úgy jótállok róla, hogy
 44    2|                   mindezekre.~Pedig bizony már régen volt.~Az a gyönyörű
 45    2|             testének semmi része nem mozog már, a nyelvét kivéve. Az még
 46    3|                    még fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála Istennek,
 47    3|          homlokomat verte… Lenn a völgyben már alkonyat volt, távol harangszó
 48    3|                   csúszott lábaim alatt, s már hallám a mögöttem zuhogni
 49    3|                 mint esnék kétségbe, mikor már csak perceket kellene számlálnia…~
 50    3|                  földön sírt ásni, melyben már egykor halott ne lett volna,
 51    3|                  követ letenni, hol egykor már város ne lett volna.~És
 52    3|               sötétlő fellegek között, hol már csillag sem jár, hol a világnak
 53    4|                   csak a tizenötödik.~– De már úgy én jobban gazdálkodtam, –
 54    4|                   nyusztot kell adóznom, s már ezt mind összeszereztem,
 55    4|                 nem volt több tíznél, most már van harmincöt; esztendőre,
 56    4|                  enni és igen jó teje van. Már sajtot is tudok belőle csinálni
 57    4|                 mit csináljon az ember? ha már egyszer muszkák és tatárok
 58    4|                   csak nézte, hogy mi lesz már ebből. Azok pedig naponként
 59    4|                    ellentállásrul?~– Mikor már késő volt, igen. Akkor nagy
 60    4|               keresztelni, annak a nevében már benne van a „grad.”~– Hát
 61    4|                  superintendens fog lenni. Már is togában jár és szörnyen
 62    4|               uralhegyi platinabányákat.~– Már azt elhiszem, különben hogy
 63    5|                   ég mennydörgése…~S mikor már nem hallatszott semmi, dobogó
 64    5|              hallgatag férfi ül. Vén ember már, nyolcvanéves, szemei világtalanok,
 65    5|              naptalan hold az égen, régóta már csak a lelkével lát.~Ide
 66    5|              veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
 67    5|           unokafiai száma egész népet tett már és mindazok, akikkel életében
 68    5|                 mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott, mikor
 69    5|                 olvasni lehete, hogy lelke már repülni készül a halál képe
 70    5|                  húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle a város,
 71    5|                   hazát keresni, – üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott
 72    5|                  város kapujához ér, a nők már akkorra megásták a nagy
 73    5|               lakják ezt, kiknek gyámolait már megöltétek. Ime e sírba
 74    5|                 kezében volt a hódítóknak, már erősen hallatszott a diadalének,
 75    6|             legmakacsabbul a harcot. Mikor már a többinek híre is múlni
 76    6|      megzavarásáról; hanem a Blackfort-ház már egyszer a legtekintélyesebb
 77    6|             legmagasabb részét képezik.~Ez már az afgánok tartománya. Útközben
 78    6|                barátaink egyike, Davidson.~Már éppen keresésére akartunk
 79    6|             cinikus tüzértiszt, kinek haja már őszbe kezdett csavarodni.~–
 80    6|                   városok nevei nem jutnak már eszembe.~– Súnem és Gilbona, –
 81    6|                    ködfolt közepében.~Most már igazán megzavarodottan tekinténk
 82    6|                     barna dragonyos. Ennek már nem volt mit bíznia az ősz
 83    6|            lerogytam, s mire föleszméltem, már a táborban valék, s jól
 84    6|                 nem szabadítottátok meg?~– Már késő volt, közülünk is mindenki
 85    6|                    szinte magához jött, ma már beszél, és minden tagját
 86    6|                 irányt, melyet kitűzött.~– Már most merre keressem őket?~–
 87    6|                 miszerint a kunyhó lakóját már mintegy reám várva találtam
 88    6|                lebilincselő igézetet; most már nem a leány után, hanem
 89    6|                 most ismét hallatszott, de már sokkal közelebb. Perc mulva
 90    6|                   éjszaka, ha ugyan láttál már zöld éjszakát, mert képe
 91    6|                    vettessem, melynek képe már akkor oly vörös volt, mint
 92    6|             hófedett halmokhoz értünk, hol már alig tengett egy-egy törpe
 93    7|                 tisztelet várhat arra, aki már a legnagyobbat elérte, amit
 94    7|                    hogy hulljon le az, ami már magasabbra nem mehet.~A
 95    7|                 egy szerelmes szót váltott már vele titokban.~– Ahidalla! –
 96    7|                    Az éj vége felé fordult már, a kakasok elkezdtek szólani,
 97    7|                    alszom!” hangzék elébe.~Már a hajnal látszott derülni.
 98    7|               dudolásának első szavait, de már az utolsókat nem, akkorra
 99    8|               Köszönöm, varga gazda, nekem már sok volt a bor.~– Sok é?
100    8|                 szokása az embernek, mikor már közel van hozzá, hogy valakit
101    8|                Kend pedig, fullajtár uram, már megkapta a magáét, az a
102    9|              ellenidnek, kiknek neve sincs már.~Hol a világváros Róma,
103    9|                   hatalmas uralkodó, és ha már harcolni akarsz a húnokkal,
104    9|                  állt neki ellent, s midőn már azt hivé, hogy a várost
105    9|               elfogytak, lovai kidűltek, s már hétszáz mérföldnyire volt
106    9|                kísérete érhetett nyomukba.~Már mintegy négyszáz lépésnyire
107   10|                 Mit tehettem? A honorárium már fel volt véve, el is volt
108   10|                     Ejnye milliom a lelke, már pedig azt gondoltam, hogy
109   10|                     bolond embereket. Azok már most keresik nagy bolond
110   10|                   nincsen egyebe.~– No azt már nem bántom, hiszen ha igazán
111   10|              Szegény diák azon korban volt már, mikor az ember elmosolyodik,
112   10|              tetszett az időtöltés, s most már taktusra kezdett el dobolni
113   10|             ingerálni magát a perbe, mikor már az egzekúció folyt.~Míg
114   10|                  egy pár esztendő. Libucka már eladó lány volt, hanem ő
115   10|               Birbuc diák egy furkósbottal már a pitvarszobában dolgozott.~
116   10|                     rekedt hangon hörgé:~– Már most mars a háztul. Soha
117   10|            szégyene egyiránt égető volt.~– Már az megvan, – monda végre
118   10|                   sejteni kezdé, hogy most már rajta kívül több boltos
119   10|                    Én nem.~– Kifizettem én már, – szólt Boldizsár.~– Elig
120   10|          hetykeséggel Mincucka. – Kapok én már főispánt is, grófot, bárót,
121   10|                    adok neki egy gyertyát.~Már ez olyan szó volt, melynek
122   10|                  Az a tükör előtt állt, és már nem volt halovány.~Az úrfi
123   10|                grófod mit csinál? megkapta már a jószágát, a báró Juinszky-féle
124   10|               Juinszky-féle hercegséget?~– Már meg. Csak kézhez kell venni.~–
125   10|             megtudakozandó, hogy megjött-e már Fügefi gróf?~– Még nem, –
126   10|                 volt, mint mindig.~– Tudom már, hová ment a grófod a jószágát
127   10|                  ezek a vendégek kicsodák? Már megint vendégek, ugyan minek
128   10|                    is divat?~– Ez is.~– No már olyan messze nem utazom
129   10|               satrapáját Ázsiának hajtotta már trónja zsámolya alá, s engedte
130   10|                Három országot kipusztított már az eleven dögvész, a halál
131   10|               hódító útját a pusztában, de már e nap sikere alig volt néhány
132   10|                    az éji támadást, s most már azt sem tudhaták, melyik
133   10|                    közül, Timoll és Herend már csatában esett el, a harmadik,
134   10|            hallatszik a kereplő hang, most már éppen ellenkező irányban;
135   10|              visszaüget a szörnyeteg.~Most már dühös. Szájában egy fiatal
136   10|                   maradhattak nyergeikben.~Már szinte keresztül törte magát
137   10|                  Odenath mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját
138   10|                    többé berkéből kiverni. Már esteledni kezdett, s még
139   10|                    Az egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá tette
140   10|                  halála után öt év mult el már; kelet népei hozzászoktak
141   10|                   kelet népei hozzászoktak már a boldogsághoz és szabadsághoz.
142   10|                légióit, s a másik reggelen már meg volt hódítva Bythinia.~
143   10|        hátraszorítani karjait; a szicíliai már lassankint hanyatlott hátrafelé,
144   10|            kihallatszott, midőn a győzelem már félig Zenóbia kezei közt
145   10|                vérrel kivívott csatatért a már félig leküzdött ellennek.~
146   10|                legkisebbik fia, Vaballath, már ekkor harcos ifjú volt,
147   10|                 előttük levőket. A rómaiak már tért foglaltak a bástyán,
148   10|             bástyán, mindig többet többet, már a vexillum vissza volt víva,
149   10|             csapatok előtt magasra emelve, már a palmírai hadsorokban megbomlott
150   10|                megbontani. Egy izmos férfi már harmadszor hajít egész gránithasábokat
151   10|            egyiptomi légiók vezére, Probus már útban van Aureliánhoz csatlakozandó;
152   10|                    a rohamot. Hozzászoktak már a keletiek harcolásmódjához,
153   10|              tűznél megismerték a bikákat, már akkor késő volt a csatarendet
154   10|                    a láthatár tulsó szélén már látszott valami hosszú ezüst
155   10|                   folyam, melynek partjain már a szabad nomád népek ménesei
156   10|                lenni a hármas teher alatt, már a római lovasok nyilai fütyültek
157   10|                    maradhatott ő?~Hajh! az már ekkor megölt rómaiak holttestéből
158   11|               könnyeimet látnád e papiron. Már nyolc napja, hogy hajón
159   11|                forinton. Negyvenezer ugyan már feküdt rajta, de a többi
160   11|            legalkalmasabb leend kikötőnek, már eddig is kedvenc helyük
161   11|                    az ajánlott hölgy, most már szeretett hitvesem, Urakatna,
162   11|               között, s ennek megtorlásaul már éppen blokirozni akartam
163   11|                     hogy sok fürdőn voltam már életemben, de akkora kádban
164   11|                     mint én és a kapitány; már csak lemegyek én is, mert
165   11|                Jancsitól, hogy hol vagyunk már?~– A tengeren – felelte
166   11|                    Nem, ugyan hogy nem.~Én már szerettem volna, ha odaértünk
167   11|           véghetetlenül únva magamat, most már a kapitány sem volt odafenn,
168   11|                első helyre bevetődvén, itt már tisztességesebb arcokat
169   11|                   jajgatása, mások azonban már hozzá voltak szokva.~Én
170   11|                  alól.~– Hány órája jövünk már, Jancsi?~– Tizenegy óta.~–
171   11|                   magammal, de negyednapra már annyira nem tudtam mit csinálni,
172   11|                    úr vagyok. Nur courage!~Már ez könnyű szívvel megy Amerikába;
173   11|                csillapult el. Reggelenként már oly félve hallgattam, ha
174   11|                 nyögés. Nyolcad nap reggel már nem hallottam, hogy nyögött
175   11|                     hogy nyögött volna, no már bizonyosan hozzászokott,
176   11|                   imádkoznak érette, mikor már ő testével a tengerfenék
177   11|                    tengeren temessenek el.~Már ekkor a sík tengeren voltunk.~
178   11|                 hajó feneke lyukat kapott, már négy lábnyira van benne
179   11|             vagdalták széjjel. Két árbócot már kitört a vihar, a harmadik
180   11|                    a kapitány nem engedte.~Már most ide jutottam. Első
181   11|                     hogy Jancsit elcsapom, már megint visszafogadtam.~Ez
182   11|         Gondolhatod, hogy ezt a mulatságot már nem vártam végig. Felmenten
183   11|                   nevezik azt az országot.~Már nincs nyugtom, míg ott nem
184   11|            meglehet, hogy mire mi megyünk, már akkorra gőzhajó is fog járni
185   11|                 lábát az üres földre, s ma már városokat számlál.~Hiába,
186   11|                  keményedik meg szívem is.~Már ezen levelemben kevesebb
187   11|                  amit magunkkal hoztunk, s már én bölcsen vissza akartam
188   11|                 akiről nyolcszor lehámlott már az európai bőr. Tagjait
189   11|                   a további útat.~– Ah! ti már itt vagytok, – szólt a citoyen
190   11|       visszafordított galyakkal a farkára.~Már itt nem állhattam tovább.~–
191   11|                     de nem is félelmes.~De már én csak kimentem onnan Jancsival
192   11|               bárkája, belemennék-e lakni! Már akkor csak inkább magam
193   11|                    búzával, kukoricával, s már most legalább ott terem
194   11|            csörgőkígyóktól ijedezett, most már a bagolyfejű pille is bekergeti
195   11|                 meg sem mozdulva helyéből.~Már ekkor nem volt mit tennem,
196   11|                Jancsi beleveszett.~Egyszer már makacs hideglelésből gyógyítottam
197   11|                 polip támadt a torkában, s már annyira nem terjedt orvosi
198   11|                    is birkózzam vele.~– De már engem, teringette vadkirálya,
199   11|                  pedig régen szöktem volna már innen, ha út vezetne ki
200   11|              Megölte a kínozott szív. Most már csak ketten szenvedünk.~
201   11|                   Midőn e levelemet kapod, már én akkor a tengeren vagyok,
202   11|                  nem megyek hát haza?~– De már azt nem cselekszem, – mondék –
203   11|               hanem egész mellénye el volt már borítva vérrel. Én sietve
204   11|                  rajta.~Ő halkkal mondá:~– Már ezen túl vagyunk.~– Miért
205   11|                   legyen, egyedül én. Most már én sem leszek. El leend
206   11|             egyebet kitöröl elmémből, most már kötelességem visszatérni,
207   12|                  dombokat; senki sem tudja már, mi volt, mi emelkedett
208   12|                   tele a bérceket, s mikor már nem voltak sem költők, sem
209   12|               hengeredni; talapja nem volt már, egyik felemelt karja is
210   12|             tanított. Hisz nem első volt ő már akkor, ki Shirint látta
211   12|                 mindenütt tégedet látlak”.~Már ezt nem tépte szét a hölgy,
212   12|                    szerető.~Három kívánság már betelt, – mond Ferhád figyelmeztetve
213   12|               percben követelt, a másikban már megúnt, amint szokták a
214   12|                     úgy híttak maguk közé, már velök mentem repülve, amidőn
215   12|                 ellenállhatlanul haladt, s már végéhez közelítve, Kosru
216   12|                emberi erő.~Kész lett volna már Ferhádot esküje ellen megöletni,
217   12|                   nevét kiáltozod, midőn ő már tizennégy nap óta halva
218   13|                    ha vajon ebédelt-e ő ma már, vagy sem? Tanítványai előtt
219   13|                  is, hogy a két jeles ifjú már korán reggel ott van a múzeumban
220   13|                   az a rózsa lenni!” De ez már mégsem csillag!~A mi derék
221   13|                    kinyomathatta volna.)~– Már ha én neked volnék, csak
222   13|             kétszáz akó. A jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak
223   13|          Trajtzigfritzig és csordája pedig már Marosújvár körül járt, s
224   13|               valakit per „kend” nevezett, már akkor nagyon haragudott.)
225   13|                   cipelt, melynek nem volt már sem kulcsa, sem kereke,
226   13|           észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet beszélni, s leereszkedőleg
227   13|               nyergébe Trajtzigfritzig.~De már ez mégis csak több volt,
228   14|                   olyan csizmában, melynek már más félregázolta a sarkát.~
229   14|                olyan ruhát, amit más ember már elnyűtt, hanem lehúztátok
230   14|               Szépségök nagyrészt lekopott már, de a maradványokból is
231   14|                épületek még állnak, amidőn már senki sem tudja, hogy ki
232   14|                 minden szál haj fehér volt már, de egy szál sem esett le
233   14|            népsokaság erős lármát támaszta már, s mint nagy veszedelem
234   14|                  és a mi ökreink, miket mi már meghizlaltunk. De nem esznek
235   14|                 nem ijedünk mi. Láttunk mi már máskor is sáskákat táborozni,
236   14|                 azóta ki tudja, hol járnak már.~Ehelyett azonban éjszakára
237   14|                zengé a harci éneket, midőn már senki sem volt, aki harcoljon;
238   14|               szívébe tőrét, midőn el volt már veszve, s ott lerogyott
239   14|                 uralkodása alatt Erdélybe. Már ekkor származásukat is eltagadták,
240   15|                   Pedig messze-messze múlt már és csak emléke is alig van
241   15|                vízitündérek sohasem mertek már kiszállni a Szent Anna-tó
242   15|                 volna máskor.~A vén tündér már várt reá a parton. Amint
243   15|                 kérdezé, hogy merre menjen már most vissza.~A tündér megmagyarázta
244   15|                 Sok jó legényt megsirattak már odahaza s aggodalmas apák,
245   15|            visszafelé. Mind hasztalan volt már: a tündérnek nem volt ereje
246   15|                    sok tündért lefegyverze már.~A tulkok megfeszített erővel
247   15|             mindjobban előre, a hableányka már egész térdig kiemelkedett
248   15|               járni.~Hét esztendős korában már keresztül és visszaúszta
249   15|                     mind öreg emberré lett már; a vén remete is régen megtért
250   15|                 hangja kongott folyosóján. Már erre fölébredt:~– Ki az
251   16|                 reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ad rám
252   16|                 elindult haza.~Akkor pedig már este volt, és este nagyvárosban
253   17|                   a leánya füleit, pedig ő már srájber. Tuba uram pedig
254   17|                     mint a hajójára, s azt már szóba sem engedte jőni,
255   17|               hűségesen felajánlani. Annál már csakugyan közsorsú leány
256   17|                 hallják, hogy a patvarista már a cenzúrát letette, és meg
257   17|                  valamennyi leányát.~Mikor már az utolsó Tuba is szárnyára
258   17|                   megátalkodott ember, aki már kilencszer megkérte egymásután
259   17|                 Galambom, Jucikám, ne sírj már.~Erre megszólalt egy kicsinyt
260   17|                   s gondolta magában, hogy már most csak vége lesz a sírásnak,
261   17|                   mit csinálsz? ki bántott már megint? öregapád halt meg,
262   17|                 türelemmel ami következik; már egy fogpiszkálót is faragott,
263   17|                    Utoljára is megsokallta már a sok fohászkodást, a sok
264   17|                     hogy háromszor is volt már itt Mákiné asszonyom, s
265   17|             kérdeni kegyelmedhöz, mit akar már azzal az én leányommal csinálni,
266   17|                 maga gondolja. Az édesapja már csak apja neki, de az Isten
267   17|              sietett vesztegetni a szót.~– Már pedig énnekem ha mégegyszer
268   17|                   nagyot az asztalra.~– De már engem uccse, ami az én házamban
269   17|                    uram, micsoda háborúság már ez? Miért nem viszi haza
270   17|              szomszédasszony, minek hagyja már ezt a viszálkodást megrögzeni?~–
271   17|                     Mákiné asszonyom pedig már kinn leste az ajtóban, ott
272   17|                hogy utoljára azt sem tudta már a jámbor, vajon ő vette-e
273   17|                   fel ijedten Juci lelkem; már tizenkét óra, siessünk haza
274   17|           bizonyosan eltörte a fazekat; de már három órakor maga sem állhatta
275   17|                 Azokat mind eladtam.~– Hát már most mivel szánt?~– Semmivel
276   17|                  Hát természetesen. Nem ér már ez az egész élet egy hajítófát;
277   18|                mint a bárány. Az ismerősei már azt az elméncséget csinálták
278   18|                Borsos István uram. – Ugyan már mit csinálnak a zsidók,
279   18|           felbosszantá Borsos uramat, most már Paprikás volt.~– Azt nekem
280   18|                 pedig bolond nem vagyok.~– Már bizony pedig én magam szemeimmel
281   18|                 engednők nekik. Tudod-e?~– Már pedig én a tulajdon szemeimmel
282   18|                     No megállj, kitanultam már a módját. Majd másképp lesz
283   18|                  beleáztatták a kötelet.~– Már most csak sót még bele egy
284   19|                 hét, lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után punktum?
285   19|                 azzal mondva.~Kettő, három már iskolába járt, egyet, kettőt
286   19|                 szándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve, hogy
287   19|               térdére és karjára jutott.~– Már most csendesség! Majd én
288   19|                 vége szakad, hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték,
289   19|            nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben,
290   19|               nagyságos úr?~Úgy járt, hogy már a végére ért, még sem tudott
291   19|                    csizmadia majd elfakadt már sírva, ahogy ezt mondta;
292   19|                   sem adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket.~
293   19|                   újra a szép énekre, mert már elfelejtette.~– Nem szabad
294   20|                            A megölt ország~Már az is eléggé merész gondolat
295   20|               nélkül mai nap senki sem tud már ellenni, a balzsamtermő
296   20|             reszketett és hallgatott.~Most már kenyere sem volt, sem ízletes
297   20|               szomorú dalt énekelve. A nap már a távol kéklő tenger határához
298   20|                   mindig alább a hullámba, már csak félig áll ki belőle,
299   20|              felkeltek, sötét éjszaka volt már.~Az egyenlítő alatt nincsen
300   20|                   még zöldültek szépen, de már a mező sárga volt s a pálmák
301   21|                  mint száz esztendeje múlt már akkor, hogy kegyelmes urunk
302   21|                  mondá neki a csausz:~– No már most asszony, minthogy a
303   21|             megesküdtél volna.~– De van ám már nekem uram, török bácsi.~–
304   21|                 amit a te urad visel.~– No már elég szép az nekem; aztán
305   21|                   panaszkodni.~– Hát neked már két feleséged van? – szörnyűködék
306   21|                  rosszat mondta neki, hogy már most őt csókolja meg.~–
307   21|                   az nekem nagyon tetszik; már most hát még inkább kell,
308   21|                 jelt a nagy veszedelemről? már azon gondolkozott, hogy
309   21|                 mosd le onnan.~A csausznak már ez a szó tetszett.~– Hozz
310   21|                    csak aztán sírni, mikor már férje karjai között volt,
311   21|                     Nini, atyafi, kelj fel már, nem bántlak többet; de
312   21|                 hogy ne halt volna bele.~– Már hiszen, bíró uram, ott vagyok,
313   21|                   gondolt.~– No te Mihály, már az igaz, hogy bolondul cselekedtél;
314   21|                    én is úgy tettem volna. Már most hogy a mennykőbe segítselek
315   21|                   és ne essél térdre; azon már túlvagyunk. Tudod-e már
316   21|                    már túlvagyunk. Tudod-e már a szentenciádat?~– Irgalom!
317   21|                    szabadkozzál annyit; ez már ki van rád mondva, megszolgáltad.
318   21|                     ha azt kérdik tőle, az már bizonyos.~– Akkor pedig
319   21|                  te urad.~– El is tagadtam már százszor.~– Ismered Dúl
320   21|               eszébe, hogy Székely várnagy már egyszer megtette éppen a
321   21|                  hozatván.~Igen bizony, de már most a szegény Dúl Mihálynak
322   21|                  költözött.~…Aha! kezdődik már, – mondá magában a basa,
323   21|                amint ezt megtudta. – Házat már szereztek neki. Mit csinálnak
324   21|                    ezt is megtudta a basa, már akkor nem állhatta tovább
325   21|          tanácsosok!~Ti kutyahitű emberek, már látom, hogy milyen szépen
326   21|               megett; a ti lelketek rajta. Már megcsaltatok, azt látom,
327   22|                amott görög, a másik piacon már olasz, a túlsó negyedben
328   22|                  piros; ez még bimbó, amaz már kifejlett rózsa; annyi különféle
329   22|                  hajdani fénykoráról; most már csak itt-amott egy-egy koldus,
330   22|                    lett az idő; őszre járt már, midőn Párkány felől megjelent
331   22|                 akik népünkből egy milliót már leöltek, minket is leölnének,
332   22|                ötven ellenség jutott. Most már közelebbről lehete látni
333   22|                   Az érsek nem volt ott, ő már elesett a harcban; néhány
334   22|                     vidám fiatalság leölve már, s most a vén, mogorva férjek
335   22|               mindegyitek új férjére akadt már, itt e síkon énelőttem egyszerre
336   22|                  hogy azt fejéről levesse. Már akkor nem volt ott sem fej,
337   22|                    ellen; fel is vergődtek már egész a párkányokig, ott
338   23|               vette rólam a lornyonját. No már ahhoz nagy világbeli járatlanság
339   23|                  szeme fénye elveszett.~No már kérem alássan, én láttam
340   23|               Arturral Magyarországról, ki már tíz éve itt lakik. Az első
341   23|                    hogy azt a színpadot én már valahonnan ismerem. Ugyanaz
342   24|                   is találtam a fogadóban, már készen várt reám.~A kocsisom
343   24|           elkezdett fennhangon zokogni. De már komolyan megijedtem rajta: – „
344   24|                   a kocsisomtól.~– Ott áll már az őr, – mondá ő, egy alakra
345   24|                  hozta Isten; ugyan vártuk már; hahaha! meleg szoba, tiszta
346   24|                 egy nevető emberre találok már a háznál. (Ez ugyan nem
347   24|                   örül jöttömnek, jó fiú!) Már azt hittem, hogy nem jó
348   24|                  király! hahaha.~Ejnye, ez már aztán jól össze van válogatva:
349   24|                    Hahaha.~Szerettem volna már, ha egy kicsit abbahagyta
350   24|                egymásnak.~Teringettét! Itt már csak vígan fogunk élni.~
351   24|                  Mindezek foganatba vannak már véve jószágomon, díszlenek,
352   24|                   annyira vitte, hogy most már csendesen megvan, legfeljebb
353   24|                      Kegyednek is elmondta már? Annyi testvért sem ölt
354   24|                   a lámpát, mert sötét van már a szobában.~Leültem írni;
355   24|                    ha tudsz! Hihihi! Hanem már most elég volt, mennykő
356   24|                    jutott, hogy pörlekedni már magában elég nagy bolondság.
357   24|                  megjön az esze rögtön; az már nincs a kontraktusban, hogy
358   24|                    az.~Hanem én meg voltam már babonázva.~Nem törődtem
359   24|                    a láthatatlan dal; most már úgy hangzott, mintha alattam
360   24|                ismét hallottam a dalt most már úgy hangzott, mintha fölöttem
361   24|              gyermek elalszik.~A gyermek – már mint én – csak reggel nyolc
362   24|                  hogy igen bizony, kikapta már a magáét; a gazdája olyan
363   24|                  lesbe.~Az én dzsipszimnek már akkor forogtak a szemei
364   24|                  utánam engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd meggyőződés
365   24|                 mások irányában, mert most már tudta, hogy neki csak a
366   24|             szokásos Davy-féle lámpa égett már. Jó estét kívántunk egymásnak;
367   24|                    elvágja a gégémet.~Most már csak két őrültem volt még
368   24|                 étel, mint más embernek. Ő már sokszor találkozott vele
369   24|                     jó hát rám nézve, hogy már nagy gyerek vagyok. Egyszóval
370   24|               felőle. Annyira vittem, hogy már egészen magam előtt tudom
371   24|                  hogy tehát Magyarországon már tenger is van és granátfa-erdő.~
372   24|                   az ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra lesz. A szegény
373   24|                  felakasztottam magamat, s már rám akarta törni az ajtót.~
374   24|                    kapni egész évre; hanem már most menjenek és ne bámuljanak
375   24|                    neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~
376   24|                   azt titkolni, most pedig már ítél felettük az, aki mindnyájunknak
377   24|                  született, a másik órában már árva volt. A gróf idevette
378   24|              tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
379   24|               mondá egyszer, mikor a leány már tíz éves volt: „ha én meg
380   24|                 ezt a kastélyt, tudja most már egész titkát; mi itt úgy
381   24|                   szorítok. – Hozzá vagyok már szokva minden rendkívüliséghez.~
382   24|                     minthogy úgysem hiszek már abból semmit, hogy az úr
383   24|                     hogy valaki élhet, aki már meghalt; nappal pedig látja,
384   24|                  ment keresztül, helyettem már megzálogoltak az úton, s
385   24|                    kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék
386   25|                   tetszetős bort ad, hanem már a fenyő is nagyot nő. Mégpedig
387   25|                    dombon senki sem gondol már, pedig még a vár sáncain
388   25|           beültetve. Ez is régi kert lehet már; a sok százados diófák odui
389   25|                  Azóta is sokat használták már; teheti, aki bírja.~Kurbán
390   25| csizmadia-dikiccsel; a búzakenyérről pedig már elszoktattam őket, s a málékenyérhez
391   25|              szultán Khaznéjéből jő, hanem már a kincstárnok elcsípi felét,
392   25|                  magától.~– No jól van. Te már sokat megpróbáltál, én is.
393   25|                    Száz olyan hajadon, aki már esküt mondott vőlegényének
394   25|                  mind született lázadó. Én már láttam tökéletesen megszelídített
395   25|                   én sok szép fejet láttam már a gazdája nélkül elszaladni,
396   25|                    becsületes embereket.~– Már pedig Hasszán apám, akár
397   25|                  buzdul; a szegény paraszt már az öregapja keresztnevére
398   25|                Kurbán béget jó eleve inték már bánkuti és jenői úri barátai,
399   25|            elöljáróknak. Kurbán bég annyit már tudott felőlük, hogy nagyon
400   25|              tanítványai, s hányan vannak? már van hetven, aztán nyolcvan,
401   25|                    mind a száz együtt volt már, akkor jő nagy ijedten az
402   25|             halavány bábot? ez nem él meg. Már most lásd, hogy másikat
403   25|                    nő arcán, egy nőén, aki már halva van? Milyen szép fehér,
404   25|                   nők kegyetlenek; s mikor már nem volt ellenállás sehol,
405   25|                  nők kegyetlenek.~És mikor már mind együtt voltak az udvaron
406   25|              borosi férfiak sem verekedtek már régóta sem pogánnyal, sem
407   25|                mikor Kurbán bég szarácsija már lehajolt lováról, hogy karcsú
408   25|                    hajigáló puszta kézzel; már ekkor azonban felszaporodott
409   25|                 mondá neki: „no fiam, most már elmehetsz magad Sztambulba
410   26|                    A beteg úr pedig kezdte már magában számolgatni, hogy
411   26|                  várőrség.~Szeretett volna már nem feküdni az ágyban. Úgy
412   26|               tetszett neki, hogy nincs is már egyéb baja, minthogy elrontotta
413   26|                    diák konyhából.~Egyszer már aztán csak kifúrta Tallóssy
414   26|                    észre, hogy kegyelmetek már nagyon sokan lesznek itt
415   26|                  Én pedig azt hiszem, hogy már sokan is vagyunk. Nem megyünk
416   27|                   fog járni. A debreceniek már most azt restelik, hogy
417   27|                  az árkon keresztül, hanem már a fahídnak csak a vízbe
418   27|                    régen a földön heverhet már, mert hasadékain keresztül
419   27|                  hanem egészen megvakultak már és szivárványt játszanak
420   27|                    aranyhalacskák tanyáját már elfoglalták a zöld hátú
421   27|                   a segítség ide érkezett, már le voltak gyilkolva: az
422   27|                 por és a moly ronggyá ette már; a faneműt összeőrlötte
423   27|              kőhulladékkal félig el voltak már temetve, a beléjök vezető
424   27|              református hitre vezette át s már e század közepe táján flegmatikus
425   27|                   a század második felében már a Szent Miklós kápolnájához
426   27|                 zöld asztal mellett ott ül már tizenegy tanácsos, a tizenkettedik
427   27|                 saját öklével megpofozta – már tudniillik a török öklével;
428   27|                 követet küld a város, azok már elutaztak, járjanak szerencsével.~
429   27|             asszonycseléd nagyon tribulált már rajtam, hogy hozatnék nekik
430   27|            behányják liszttel hozzá; de ez már mégis el nem hivődött. Így
431   27|               belőle, bíróság lesz belőle. Már most büntessenek kegyelmetek
432   27|          kínálkozva, leültette maga mellé, már akkor Káva János uram türelmének
433   27|                   süveget, e szóval: „most már nem tanácsház, hanem kocsma”,
434   27|                 bírnak a tanácsban. – Most már, ha kívánják kegyelmetek,
435   27|                  Mihály uram ügyét.~– Most már! – dobogott süvege mellől
436   27|                   sokszor és régen halljuk már: „Debrecen nem vesz részt
437   27|                  vágott.~– Hallottam ám én már ezeket mind kegyelmedtől
438   27|                  állíttatik. – Most tessék már elmondani, hogy mit akart
439   27|                  Csapó utca tájékára, ahol már kora reggeltől nemhogy lóval,
440   27|                    fel az utcai nép előtt; már a konyhára is rájött a sor,
441   27|           eljegyzett menyasszonya volt, ma már nem az; ahogy kegyelmed
442   27|              beosztva, régi rendelete volt már a városnak, hogy a céhek
443   27|                  Midőn elhagyták a sátort, már akkor a debreceni sereg
444   27|                   csak alig érkeztünk meg, már sáncolják magukat, mint
445   27|           megkönnyítik nekünk a munkát, ők már megásták maguknak a hosszú
446   27|          halottaknak azt a kegyes éneket: „Már leteszem fáradt testem”.~
447   27|                ezután fog meghalni, de aki már megássa magának a sírt előre.~–
448   27|                  rántott levessel él?~– De már ugyan nem! – hangzott mindenünnen.
449   27|                    a lovakat megijeszteni; már pedig mi nem vagyunk lovak,
450   27|        szattyánvargának jobb is lett volna már nem születettnek lenni,
451   27|                   a deszkáit.~Keresztszegi már előbb közlé furfangos tervét
452   27|                 semmi veszedelem sem bírta már őket feltartani: öt perc
453   27|                    kiket Zólyomi vezetett, már csaknem körül van véve,
454   27|                    a honmaradt népet. Most már mindenki szeretett volna
455   27|                     Dehát ő hol következik már?~Minden fényes, harsogó
456   27|                  harsogó menet végigvonult már az utcán, hát ő micsoda
457   27|                széke nem üres, azon valaki már ül, és azon valaki senki
458   27|                  fogságából Keresztszegit.~Már ekkor a harcias céhek fegyverfoghatói,
459   27|                    jelenteni: hogy „tiszta már az utca” s a kedvéért bizonyosan
460   27|              városába.~Itt régen elfeledte már mindenki; azt sem tudták,
461   27|                     ahogy ezt a becsületet már megtanulta otthon bíró uramnál;
462   27|                  kiket mintha látott volna már Debrecenben; ifjak, vének;
463   27|                 török fogság törökké tette már ezt kívül-belül; nem gondolt
464   27|               össze nem kap.~– Elbeszélted már ezt valakinek másnak?~–
465   27|                  használt Szulalinak, most már igen csendesen viseli magát.~–
466   27|               bégetett, mint a birka s azt már elismerte, hogy a fűevéstől
467   27|               Doktor Tóbiás pedig idestova már a fenekén volt a tudományának.~
468   27|                    a világnak. Hanem azért már Szulali híre meg volt alapítva
469   27|               gonosz kémmel van dolguk, ki már tele is írta titkos jelentéssel
470   27|                    gubát akaszt a nyakába.~Már hiszen tiszta lehetetlenség
471   27|                   lát, s saját háza is van már, szőlőskerttel együtt.~Az
472   27|                  volt a templom, hallották már a hírét, mily szépen, mily
473   27|                   akik ölnek, pusztítanak, már Élesd körül járnak; őrizkedjék
474   27|                  határáig szerencsésen; de már most hogy legyen az oda
475   27|                  egy jó hosszú időt; mikor már gondolta, hogy éjszaka van,
476   27|              borulva susogá:~– Te vagy az? Már visszajöttél, férjem?~Erre
477   27|                    akartok intézni, mely a már elpihent háborút újra fölelevenítse.
478   27|                    kelle látnia, hogy most már minden további terve, messzelátó
479   27|                 azt tovább folytatni, amit már Keresztszegi is abbahagyott?~–
480   27|            beszélsz; de mit használsz most már vele? Nincs vezérünk.~–
481   27|               elveszté láthatára alól, aki már jól látta, hogy vezetnél
482   27|        kínzóterembe vezették, hol a fogoly már kellően el volt látva a
483   27|            lábaihoz erősítve, s az első ék már térdei közé verve, ha önként
484   27|                bégek között; hozzászoktunk már az ilyeshez; a váltságdíjért,
485   28|                    a definitivumba, amikor már az embernek az utolsó hajaszála
486   28|            társaság minden tagja elzüllött már erre-arra, az igazgató kimondta,
487   28|                   ki hogy tud.~Larisse-nak már két nap óta nem küldött
488   28|                   észre, hogy abból bizony már egy árva cseppet sem lehet
489   28|                    nővel ülök szemközt. Én már egészen abban voltam, hogy
490   28|                    a pohárból, amelyből én már ittam?~E kérdés oly gyöngéd,
491   28|              maradványa. Annyit ért kegyed már, hogy az a Zseminszky Kázmér,
492   28|                   talán az utca szegletéig már felfedezték, itt egyszerre
493   28|                    legyen található többé. Már most figyelmezzen rám kegyed.
494   28|                 aki szintén énekesnő; most már ezen is segítve van. Van
495   28|                párizsi nő, bizonyosan volt már álarcos bálban. Vegye úgy
496   28|                    fog lenni.~– Csakugyan. Már visszatér s mosolyogva int
497   28|                    minden vagonból kifelé, már elterjedt a hír, s mindenki
498   28|           megszorító a férfi kezét.~– Most már neje fogok önnek lenni!…~      ~
499   28|               találkozott a kocsiban, most már mint bevallott rendőrsegéd
500   28|              konfidensül bánt vele; hiszen már ismerősök voltak.~– Mössziő,