Part

 1    8|         egymást, előhozott János mester egy nagy veder jóféle bort,
 2    8|        kend is csak győzi, János mester, én is győzöm, – szólott
 3    8|      villogó szemekkel. De János mester sem volt rest, hanem előkapott
 4    8|    emberre. Kend is pedig, varga mester, ha máskor szomjazik, igyék
 5   19|          gazdagságra jutni János mester, mert másfelől az Isten
 6   19|         sóhajtozék gyakran János mester minden újabb számnál, amint
 7   19|        ott volt a punktum.~János mester egyedül maradt a kilenc
 8   19|        belőle.~Nem is volt János mester gyermekeinek semmiféle szándékuk
 9   19|         Egy karácsonyestén János mester későn tért haza a nagy szaladgálásból,
10   19|         adjanak el belőle; János mester egy-egy helyen meg is állt:
11   19|  sipkáját fejéről, elkezdé János mester azt a szép hangzatos éneket,
12   19|       csendes álom? amidőn János mester földszinti szobájából elkezdett
13   19|      benyitott hozzájok, s János mester egész tisztelettel kelt
14   19| háromlábú székéről.~– Kend János mester a csizmadia, ugye? – kérdé
15   19|     énekelnek. Hallja kend János mester, én kendet szerencsés emberré
16   19|    többieket is segítheti.~János mester szörnyű szemeket meresztett
17   19|           aztán menjünk. – János mester hozzáfogott a választáshoz:~–
18   19|          úr elől.~Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborult
19   19|       ezért az áldozatért.~János mester soha még csak kimondva sem
20   19|       szobájába unatkozni, János mester pedig nagyot bámult azon
21   19|    odafenn meghallja.~Maga János mester hallgatva járt fel s alá
22   25|          bűneért? felele nekik a Mester: „sem a maga, sem a más
23   27|        borzasztóvá tette.~Lőrinc mester egy nagy pörölyt tartott
24   27|          még hátra.~Mikor Lőrinc mester e szoba ajtajához ért, hogy
25   35|      különöst, hogy a fényképező mester milyen figyelemmel vizsgálja
26   35|    várhatnak! – mondá szárazon a mester.~– No még ilyen fotografust