Part

501   28|                   talán több is volt abban már, mint komédia.~A vasút más
502   28|                láttam egyetlen egyszer, de már akkor nem látott ő engem.
503   28|                   könnyen halnak”.~Larisse már nem nézett Zseminszkyre;
504   28|                    az országút szélére. Az már meg volt fagyva.~– És ott
505   28|                    azt nem tudom. A percek már az örökkévalósághoz számítottak.~
506   28|                   is a holtak rovásán állt már nevem, nem maradt utánam
507   28|                   a kerekek közé. Azért ha már az ember a gyorsan haladó
508   28|          ismeretséget. Jámbor zsidó gazdám már azt hitte, hogy egészen
509   28|           odautazás előtt megmásítaná. Azt már ezideig meg is kapta, mert
510   28|                 szerint s az esti vonattal már útban voltam Varsó felé;
511   28|                    a dinnye? mondjad, hogy már el van adva. Majd mikor
512   28|                   még hárman voltak. Mikor már helyben voltam, kidugtam
513   28|                     megkínálja a magáéval, már a saját érdekében is, hogy
514   28|                     A vonat rég eltávozott már, s a haldokló hang itt maradt
515   28|                  vették észre, amikorra én már hegyen-völgyön túl lehettem.
516   28|                  tudja ön Larisse.~És most már ismer engem. Férje vagyok
517   29|             vámszövetségről perorálni. Ide már intelligencia kell.~Szerencsére,
518   29|              Hiszen, mire odaérek, akkorra már majd én sem hiszem.~Az előrohant
519   29|                    az öregebb diákok; ezek már nem szaladnak hebehurgyán,
520   29|           szangvinice, a másik flegmatice.~Már a kollégium-ajtóban elkezdték
521   29|            humanissime Naszályi, aki aludt már, mikor a vizitátor jött,
522   29|               tűzverembe, vajon pirulnak-e már a cipók, s jól felemelkedtek-e
523   29|                 Tóbiássy professzor úr: ha már nekem van mindennapos veszekedő
524   29|                    van mívelve, hogy mikor már végzett, kenyérkereső ember
525   29|                kikből az anyai gondos szem már messziről kinézi azt a hajlékony
526   29|                  lehet vele beszélni.~Most már előtte az egyenes pálya.
527   29|            filozófiát, fizikát, teológiát: már aszerint, amelyikre legtöbb
528   29|                 Bátornak hínak; azok előtt már látatlanban is kalapot emel
529   29|                 jár alá s fel a ház előtt; már harmadszor ment el a kis
530   29|                    jön az, ha akarja.~– No már azért se jön.~– Ha a kollégium
531   29|                 ugyanazon az ajtón. Talált már valami ürügyet a bejövetelre;
532   29|                    ez volt a bevezetés; de már a hozzá való „izé” rég a
533   29|                   meg ne tépjék az ujjait.~Már most tudhatjuk, hogy mi
534   29|         megtudha-a-atnák mások~Nyugszom is már a-a-az alatt.~Körülnézett:
535   29|                    istenkísértő vagy.~– Az már igaz. Nem tudom, hogy hányan
536   29|                    megkapom a csókomat?~De már ebben a helyzetben csakugyan
537   29|                    mit csinál odalenn? azt már nem láthatta, mert magas
538   29|                   tud a lunátikusról? Neki már csak hivatalosan értesülve
539   29|                    mondta, hogy nem várhat már a professzor úrra; haza
540   29|                   érve, megüté füleit az a már szakértőleg leírt zene,
541   29|                   A kis leány egyedül volt már, dalolt a munka mellett.~–
542   29|                  bűnösnek annyiban, hogy ő már elment egyszer, úgy lopózott
543   29|                   azért nem teszem meg. No már most ez megtörtént; nem
544   29|                hátam?)~– Jól van, jól van: már most gyerünk be hozzám;
545   29|                  abba a kelepcébe, ahonnan már egyszer kiszabadult. Azelőtt
546   29|                   kereszttűzben volt, most már négyesbe fogták; kinek adjon
547   29|                 kárt ne tegyek magamban.~– Már most csak azt szeretném
548   29|                  így nem iszunk bort.~– De már most feleljen meg domine
549   29|                  elhinni a dolgot. És most már azt is kitalálom, hogy ki
550   29|                Zabaoth úr szőlőjében.~– Az már más. „Nolo acerbam sumere.”
551   29|                 uram a párnazsákban? – Ott már nincsen. – Hát vajon a tükör
552   29|                háta mögött? – Volt ott, de már nincs ott. – És a kályha
553   29|                 Ott is lakott egyideig, de már kiköltözött onnan. – Vajon
554   29|                  pedig lyukas. – Kitalálom már, hol vagyon? – No, ha kitalálja
555   29|              karcosról, de biz azok, mikor már vették észre, hogy mindenki
556   29|               epitáfiumot te.~Itt nyugszik már Márta asszony.~De még az
557   29|              Márton és a felesége,~De most már meghaltak, s mind a négynek
558   29|                  mert olyant mondani, amit már mindenki ismer.~A boldogult
559   29|                tanítani? a harmadikban meg már úgyis kifelé áll a rúdja;
560   29|                   ha pedig szerzett, akkor már többet tud, mint az a külföldi
561   29|                ilyennek aztán elég irigye.~Már az pedig el volt határozva,
562   29|                   a szívük örvendezzen, ha már a harmadik esztendő a vége
563   29|               pedig éppen az az ember, aki már eddig is nagyon tetszett
564   29|                   magam látni, mit húztam, már most húzza ki a társam a
565   29|               harmóniás énekben.~Biz ennek már fele sem volt tréfa, a nagytiszteletű
566   29|             elordítja magát: „tűz van!”~De már erre a szóra elfelejti az
567   29|              ijedtében, s ő kiáltotta most már igazán, hogy „tűz van!”~
568   29|                  diskurálni való idő; mert már ugyan ropogott a tűz odakinn.
569   29|                   folytatá, ahol elhagyta:~Már elmégyek az örömben,~Paradicsomnak
570   29|                  nagyságú kenyeret.~Az meg már aztán minden erkölcs és
571   29|                   Dallos Ádi elmondhatja: „már engem visznek!”~Azon estére
572   29|                    nem iszik a hazáért!”~– Már ha éppen muszáj, – szabódék
573   29|                  lehetett visszautasítani. Már azzal megjött az éneklő
574   29|           Emlékszem rá.~Arra is emlékezett már, ami meg sem történt.~–
575   29|                 hideg földbe, aztán estére már vigadjon. Ühühühühüjejeje.
576   29|               hanem a csúnyábbik? Dehát az már mindegy. Mikor én sírni
577   29|                   ó, ó! Kedves barátim, ha már itt vagytok, sírjatok hát
578   29|                 Nyaviga pajtás otthon volt már: a részegség utolsó állomásán,
579   29|                 hogy a rejtélyes lunátikus már megint a házak tetején járkál.~
580   29|            lunátikus létezését, ismeri azt már könyvekből, nem szükség
581   29|             katekizmust! Mikor tanulsz meg már egyszer disztingválni?~–
582   29|                ébredne tőle.~Zsófi asszony már az utolsó versét dúdolta
583   29|                    A professzor jött volna már haza? Az lehetetlen! hisz
584   29|                    én magát elveszem.~– De már nekem van ám uram.~– Azt
585   29|                erre a jáponikazsinórra ni! Már itt a nyakamon a zsinór.
586   29|                   itt a nyakamon a zsinór. Már megyek, már a kéményben
587   29|             nyakamon a zsinór. Már megyek, már a kéményben vagyok; – most
588   29|                    a professzor betoppant, már hűlt helye volt mind a kettőnek.~–
589   29|                 Perspektíva! Mikor tanulod már meg? No most szervusz. Sietek.
590   29|               megtöltötte a piac!~„No most már eresszük ki foglyainkat” –
591   29|                      No Dallos úr, lejöhet már!~– Mehetnék ám; de bezárt
592   29|                atyjának a lelke.~– Elvitte már a tatár az öreget?~– Elvitte
593   29|                professzor a kulcsot.~– Hát már én hol megyek ki akkor?~–
594   29|                   a levegőbe.~– No hiszi-e már kend, hitetlen? – szólt
595   29|               aztán jött egy másik dal. Ez már új volt.~Egyszer volt~valahol,
596   29|                   kiterítve volt:~Napamnak már e könyv úgyse kell,~Elvigyem-e
597   29|                 pincén a tolvaj bemász!~De már az több volt az elégnél.~–
598   29|        Palacsintává lapuljon! Ahol van ni! Már szalad is! Már mászik le
599   29|                Ahol van ni! Már szalad is! Már mászik le a háztetőn! Megállj
600   29|                  professzor úr hazakerült, már akkor ott állt az ő kapuja
601   29|                    Aztán meg bizonyos volt már arról Dallos Ádám, hogy
602   29|                   hogy káromkodni fogok.~S már morzsolta a nagytiszteletű
603   29|              Nyavigáé. Ki az ördög viselne már ilyen hétgallérú köpönyeget
604   29|                    még egyet szólsz!~– Hát már most mért haragszik rám
605   29|                  Semmi gondja rá kendnek. (Már mikor „kend”-nek nevezett
606   29|              harmadnapra meghalsz.”~– Jaj, már adom! Benne van minden!~– „
607   29|                    lárma tartani idekívül?~Már az igaz, hogy mikor három
608   29|                sírtam.~– Hallják! menjenek már a pokolba, hadd aluszom!~
609   29|                       ütötte mellét Ádi.~– Már most csak azt szeretném
610   30|                    tulsó felén fekvő telek már nagyobb reménységet táplál
611   30|            háromemeletes palotának azonban már szép járdája is van; amit
612   30|                   kedvező időjárás mellett már meg is bokrosult kellően,
613   30|                  után.~A „Kristóf” ismerte már jól a vendégét s hozta számára
614   30|                  Pedig délután öt óra volt már.~Az átelleni vendég előtt
615   30|               fordítva a lapnak, s idebenn már sötét van. Egyéb világosság
616   30|                      Egészen jéghideg lett már – dörmögé az uraság. – Melegíttesse
617   30|                    megszólítani, hogy adja már ide, ha kitanulta; de félt,
618   30|                    olyan emberekbe, akiket már ugyanonnan kilöktek; délig
619   30|                  Hübner helyett. De hát ha már a kávémat elpocsékolta az
620   30|                    elpocsékolta az úr, hát már most hallgassa meg, hogy
621   30|            nyolcvanezer forintra. Ott volt már a pénz az asztalomra leszámolva:
622   30|                   házat, azt gondoltam, no már most hát építek magamnak
623   30|           Nyolcvanezer forintot érő telkem már van. Ez bizonyos. Ezt a
624   30|             egyszerre úrrá vagyok téve! Ez már csak bizonyos kalkulus;
625   30|                    is előztem. Az én házam már tető alatt volt, mikor a
626   30|             Csakhogy kapni lehetett! Őszre már készen állt a házam, s télre
627   30|                     és ne beszéljen! Pedig már akkor ki volt adva minden
628   30|           földszint még nedves volt, mikor már kivették: az egyik részét
629   30|                   gőzhajózási társulat. Ez már csak nagyhitelű vállalat
630   30|                   kemény forint. E mellett már csak megélhet az ember hurkatöltögetés
631   30|                 kölcsönt nem adhatják most már alább hét és fél percentnél,
632   30|                 szép újesztendei köszöntő. Már most a tiszta jövedelmem
633   30|           törleszteni megint kellett, most már a kölcsön rátát is, meg
634   30|                   az árát. Lejáratkor most már nem két aláíró, hanem száz
635   30|                    negyvenhárom percentre. Már most tehát így állt a kalkulus:
636   30|             megszünt fizetni a házbért. De már ennek a történetével külön
637   30|                   3. A selyemkereskedő. Ez már Amerikából jött haza; ott
638   30|            kávéházában; olyannemű, hogy én már nyolc óra után nem mertem
639   30|                  nem mer az ajtón bejönni. Már most az is felmondott s
640   30|                  még egy hajójuk sem volt, már is hajótörést szenvedtek.
641   30|             tömeggondnokot, perügyelőt. No már uram, én láttam Boscót,
642   30|                   nagyszerű ruharaktár. Ez már csak szolíd üzlet. Hiszen
643   30|                    Ügyes gondolat volt, az már igaz! Hanem hát mindezt
644   30|         silányította Kerkápolyi. Igenis ő! Már miniszter korában azt prédikálta,
645   30|            asszonyok ne hordjanak tunikát! Már most annak mi lett a következése?
646   30|               barátom, ruhakincstárnok! ha már Goldamsel is új gallért
647   30|                 hogy ha nekem annyi volna, már tavaly akasztottam volna
648   30|               Ledobáltam őket a lépcsőn. S már most nemcsak az a baj, hogy
649   30|                    ezer forintot. No ennek már csak biztosított állapotja
650   30|                választotta.~No most azután már csak én vagyok hátra magam,
651   30|                   jövök. Egészen elszoktam már hazulról. A sok gyűlés miatt
652   30|                 Kissnél van a patikája. Az már bizonyos, hogy legjobb asszonyorvos
653   30|                 panaszkodott. Ez ellen meg már egyenesen indikálva volt
654   30|                  alig tizenhat esztendős s már úgy ért a főzéshez, varráshoz,
655   30|           Zsuzsikámra, ha ráadná magát. Az már igaz, hogy biz az én Zsuzsikám
656   30|            szeretője; mert ha volna, akkor már szégyelné a könyvet cepelni.~
657   30|                  változott: „Jupiter”.~„No már én elejbém ne kerüljön még
658   30|                 vele! Azt mondták, hogy ha már a hamis istenektől is féltem
659   30|            meghallhatja akárki; énekelt az már a templomban is rekviemet.
660   30|                  nincsen füle. Itt van ni! Már most az egyik gyermekemből
661   30|                  hadd mondom el elébb.~Azt már vettem észre, hogy a tartozásaimat,
662   30|                    be mind a kettőt. Mikor már azt is megigérték, akkor
663   30|                    kitapecírozni való volt már; azt letette „depó”-ba:
664   30|                    a „száraz váltómra”. De már akkor inkább folyamodom
665   30|                   Éppen a kalapom keféltem már, hogy majd lemegyek hozzá,
666   30|                 eset ez! Hát ide jutottunk már? Hogy még az uzsorás is
667   30|              lefoglalta a fizetéseiket. Ez már csak biztos hipothéka! Ezt
668   30|                   ember, hogy „van”, mikor már „nincs”.~De hiszen „egy
669   30|             valamit. Az ötödik ismerősömet már én szólítom meg azzal, hogy „
670   30|                Azzal aztán futok haza. Van már pénz a háznál! De milyen
671   30|                odaképzeltem magamat. Utóbb már postaszekereket is raboltam
672   30|                    végén, hogy mikor sütik már el? De csak nem mondta.
673   30|            állatban nincs? s az én leányom már tanulta a mitológiát! Majd
674   30|                  el tudtam viselni! Tudtam már koldulni, csalni, még talán
675   30|                  falnak megyek a fejemmel. Már most tudja ön, hogy miért
676   30|                rukkolt a szegletből s most már beállt harmadiknak az ínséges
677   30|                     mint az úrnak, amelyik már ki is van próbálva, hogy
678   30|                 énrajtam esett.~– Elmenjen már innen, édes barátom! Én
679   30|          meghempergettük egymást a sárban. Már most ha régimódi falusi
680   30|               borsózott a hátam. Hallottam már hírét egyszer-másszor, hogy
681   30|                     De biz a törvényszéken már mink vesztettük el a pert.
682   30|                 enyim volt a pálinka, most már a perköltség is az enyim.~
683   30|                  helyett negyvenet. De ezt már én nem hagyom megapellálatlan!
684   30|                    a királyi táblára. Most már aztán dolgozni kell! Most
685   30|             dolgozni kell! Most ne hagyjuk már az igazságunkat! Most már
686   30|                  már az igazságunkat! Most már a prókátornak fel kellett
687   30|                  semmivé tevő törvényszék. Már a neve is mutatja, hogy
688   30|             forintom hatszáz forintra nőtt már meg. Azt hittem, hogy csak
689   30|                    Az urak legalább voltak már „urak” egyszer. Duskálkodtak,
690   30|             ypsilont, olyan korban az urak már régen bele is untak a korcsmajárásba
691   30|                 topányt tudjak beszerezni, már bizonyosan a kabátom könyöke
692   30|                 kétkedőn az extelkes. – De már akkor sajnálni lehet.~–
693   30|                  magamban, hogy nosza most már nagyokat iszom én is! vagy
694   30|                  hivataltársam nagyon öreg már; s olyan rosszak a szemei,
695   30|               pedig rest is, vak is; de ez már itt öregedett meg, felesége,
696   30|              forintot köpönyegre, de aztán már most neki békét hagyjak.
697   30|                tizenöt forintért. Ez aztán már valami. Mindennapra ötven
698   30|      metteur-en-pages-al kiigazíttatom. No már most mi lesz ebből? Egyszer
699   30|                  engem szerkesztőnek.~– És már most hallgassák meg az urak
700   30|                    volna pénze.~– No ennél már szebben meg nem magyarázhatná
701   30|                 empereur de Macedonie!”~De már erre a szóra a kávés és
702   31|                    a türelmét.~– Ne darálj már nekem annyi minden badarságot
703   31|                   Leaotung tartományba; de már akkor az emberek elfeledték,
704   31|                     Száz esztendőn túl van már a szent ember, aki arról
705   31|             keresztül hatolhasson. De most már ki tudnak azon a szűk folyosón
706   31|                 olyan kicsinyek, hogy most már elég nekik ez a szűk csatorna
707   31|                 fürösztetett meg s ezáltal már az új ivadék magassága leszállt
708   31|               fejlődtek, tíz éves korukban már nősülhettek. Ezeknek a gyermekeit
709   31|                úgyhogy a hetedik ivadéknál már elérték a bakarasznyi mértéket,
710   31|                maga nagyságában, s az most már egy óriás szörnyeteg a törpék
711   31|                    nép manapság ilyen apró már, miért nem jönnek ők ki
712   31|                 onnan többször előjöhettek már, de amint egy vadászt, egy
713   31|                    palota romokban fekszik már. Amióta a császári udvar
714   31|                ezeket is bántja valami? Az már nem lehet bolha, hanem fillokszera.)~
715   31|             Csakhogy ilyen kicsiny alakban már az mind nem tűnt fel szamárságnak.
716   31|                    között.~Öreg ember volt már, túl a huszadik esztendőn,
717   31|                    az alattvalóiétól. Ezek már a hetedik ivadékhoz tartoztak.
718   31|                 tudsz bájolni? Álmodtam én már te felőled sokszor. Mindég
719   31|      kakasviadalból pályadíjnyertesül jött már elő, a színpadra dobva,
720   32|                  összekötik. Az öreg bucka már dacol az idővel. Az nem
721   32|                   visszafelé segít. Lefelé már könnyebb: ott kész az orosz
722   32|                 Maga, mert gazda nincs. Az már tíz esztendővel ezelőtt
723   32|                     A menyecske nem fiatal már: túl van a veszedelmes koron;
724   32|                     csakhogy nagyon mélyek már az orcáján a ráncok.~Éppen
725   32|               akinek az életéért nem adnék már egy ólompitykét. Itt fogták
726   32|                   falon. Véres volt az; de már lekapartam. Hej, de nyalka
727   32|                    iszik.~Öreg legény volt már. Szürke haja csimbókba bogozva.
728   32|                   korcsmárosnénak: amit az már értett. – Ez azt jelenti,
729   32|                   Szebb nótát is hallottam már életemben, de jobban meg
730   32|                   ezzel a gyerekkel.~– Hát már holnap lesz?~– Holnap hajnalban,
731   33|           választói jogukat; a későbbieket már nem. Annak pedig negyvennégy
732   33|                    urazni” szokták.) Az úr már belső ember. Mit beszélnek
733   33|                   hogy de régen nem látott már.~– Engem meg a fiskárus
734   33|                    urak, akik nyolc órakor már haza szoktak menni a kaszinóból,
735   33|              amennyi csak kívántatik.~– Az már más szó. Tehát tíz napra
736   33|                  ki a böködi pusztára. Ott már várja őket a jó vacsora.
737   33|          megérkezik az ellentábor, akkorra már a hét nemesnek ottan se
738   33|                 oda vitték őket. – Üthetik már azoknak bottal a nyomát!
739   33|                   kilencedik napon azonban már megszólal a lelkiismeret
740   33|                   nemzetes úr! Hadd lássuk már egyszer azt a kukoricát,
741   33|                    a városházára.~Mert azt már jól tudja, hogy ezalatt
742   33|                   urak feleségeit, s viszi már őket magával a városkapitányhoz,
743   34|               Magyarországon.~Kivált mikor már a bőre le van fejtve. Ez
744   34|                     Választói joga van ott már minden embernek, aki kétszobás
745   34|                letenni a haza oltárára, az már nem polgár, csak gányó,
746   34|              lelkes állatoknál, s a macska már az. Azokra már lehet hatni
747   34|                    a macska már az. Azokra már lehet hatni a képzelődés
748   34|                  az ó-testamentumból (s az már szentírás), hogy Jakab patriárka,
749   34|               libák kikelnek, úgyhogy azok már januárban kész legelőt találnak
750   34|           Londonból visszaérkezik, akkorra már a kecskeméti gyalogjárókon
751   34|                    nagy kamasz fia, akinek már az érettségi vizsgát kellett
752   34|              érdemesek a magyarázatra.)~De már erre nem állotta meg a Katica,
753   34|                bizony ócska alkotmány volt már, egy deszka félre volt dűlve
754   34|                  Négy esztendő! Hisz akkor már a füle mögé fogja csavarni
755   34|                 iterum non discis! (Palkó, már megint nem tanulsz!)~– Hisz
756   34|                  Hiszen prókátor annyi van már a világon, hogy minden perre
757   34|                   becsületes maradtam. Jaj már annak a leánynak, akit az
758   34|                 agyonlőtték magukat.~– No, már én csak nem hagynám, hogy
759   34|                  Az én fiam nemes ember.~– Már, édes Pugonyi Están uram,
760   34|                     Aztán meg egy milliót.~Már erre csak azzal felelt Liba
761   34|                     Az én fiamat pedig…~De már erre Kis Jánosné asszonyomat
762   34|                   azt akarom mondani, hogy már eligáltam: megyek, még pedig
763   34|              Tegnap még semmi áron: ma meg már egyszerre tüstént.~– Hát
764   34|                   a pógárleányba, most meg már becsüli is. Hiszen te országos
765   34|                   az van. Hazatérett aztán már nagyobb a terhük az összegyűjtött
766   34|                    kedvenc rögeszméje volt már a háromszínű kandúr előállítása;
767   34|                kandúr előállítása; az idén már bizonyos volt a siker felől (
768   34|               kíváncsisággal tudakozódék a már jól ismert régi vendégénél
769   34|                  utazásból.~Mehetett volna már haza Kecskemétre, ha az
770   34|                   vagy ki a tatár?~A nevét már megtanulta. Arra készen
771   34|                  Egy útitársát keresi, aki már három nap óta elveszett.
772   34|                jámbor Pugonyi Están uramra már a kényszerzubbonyt is ráadták,
773   34|                  asszony.~De Están úr most már igazán dühös volt. Restellte,
774   34|                    Én beszélem helyesen.~– Már, édes pogány isten úr, „
775   34|                 megy az olyan hamar.~– Hát már most elmehetek?~– De még
776   34|                      Így rendben van.~Most már csak a lakását kellett megtudni
777   34|                   férje vagyok bejelentve. Már most, ha azt nem akarjuk,
778   34|                  nem tesszük. Sok volna az már nekünk, hanem ha akar a
779   34|           szeressék egymást. A várt millió már úgyis leolvadt tizenkét
780   34|             szomszéd uram, a macskabőreért már kapott tizenkét shillinget,
781   34|              fűzfánfütyülő rézangyalát! De már „pógár”-nak nem hagyom magam
782   34|               hazánk. Hányszor olvastam én már az újságban azt a szót,
783   34|                fognak festeni valaha.~– De már ilyen vakmerőséget mondani!
784   34|       öngyilkosságukkal! Az iskolás diákok már tizenhét éves korukban megúnják
785   34|                    Katica meg is stikkolta már a szemfödelét.~Mikor aztán
786   34|               szőlő termővé legyen. S most már Liba Kis Jánosné asszonyom
787   34|                    úr is fehér cipót eszik már csermelyés vakarcs helyett.~
788   35|            hasztalan volt.~Félév is elmúlt már a rejtélyes öngyilkosság
789   35|               tetőtől talpig csókolá. Most már nevetett. Meg volt gyógyulva.~      ~
790   35|                   briliántoké.~Behódította már az egész világot, utoljára
791   35|                  visszautazol Amerikába?~– Már aláírtam a szerződést.~–
792   35|                   Ez az áldozatkészség meg már a kézcsóknál is nagyobb
793   35|               fotografusoknak.~Mikor aztán már megsokalta a figyelembevételt,
794   35|         nyűgösködni kezdett, hogy végezzék már el iziben: neki sürgetős