Part

 1    3|          gördült le feje lábaihoz. A vér magasra felszökellt, a hóhért
 2    3|         döftem az éles kést. Omolt a vér, amint kihúztam belőle.
 3    3|       véremet, s mikor a végső csepp vér kifolyt, a szív megállt,
 4    6| keresztüllövellt az indulat hajtotta vér rózsapírja, a vékony metszésű
 5    6|           erővel szökellt föl minden vér agyam felé, hogy én, mint
 6    6|              Smith szájából ömlött a vér, az odafutott orvosok azt
 7    6|          Nyomukban mindenütt folyt a vér, de egy halott sem maradt
 8    6|           akkor vettem észre, hogy a vér egészen ellepte ruhámat,
 9    7|           késekkel szurdalák, hogy a vér köröskörül fecskendett róluk.
10    9|              volt.~A láng az eget, a vér a vizet, a csók a leány
11   10|            lágyabb a szív, forróbb a vér és a napsugár, tudott élni
12   10|           csak a lelket szerette s a vér indulatait leláncolva tudta
13   10|            küzdelemitől, kardjáról a vér csepegett alá. Kigyulladt
14   13|              diákok szívében az ifjú vér: „nem hagyjuk magunkat,
15   20|        Pizarro szomját nem oltá el a vér, a láng, az arany: ha Amarlija
16   22|      szivében éppenúgy fagyott meg a vér; csak Bojóti Simon nem veszté
17   24|              nem folyik arisztokrata vér, én jámbor kalmár fia vagyok;
18   24|          melynek átlátszó zománcát a vér semmi pírja nem teszi elevenné;
19   25|      torkukra verte a vasat. Folyt a vér minden szögletben; nem volt
20   25|           azt újra kirántani, hogy a vér szertefecskendett a bámulók
21   25|        minden ember lelke. A legelső vér látása fölébreszté az oroszlánt,
22   27|         mondok most is. Minden csepp vér, melyet Debrecen város népe
23   27|             szívében hűlni kezdett a vér. Ha őt most itt kapnák!
24   27|       hajszálaik alatt zsizsergett a vér a félelemtől; olyan vakmerő,
25   30|      megerősödött. Felforrt bennem a vér. Hát ilyen úton szerzik