Part

  1    1|            csónakban, fuldokolva: – Ó, el vagyunk veszve!~A fenyegető
  2    1|  gonosztevőknek, kik vétkeket követtek el, miket titkolni kell az
  3    1|            addig az háborítatlan költi el ezeknek utolsó falatját!
  4    1|                végrehajtá; – így estek el ítéletei következtében számra
  5    1|               felett egy lövés dördült el; az óriás mindkét kezével
  6    1|               elkészíteni.~Így folytak el napok napok után. Fájvirág
  7    1|             múlva eltűnt szemeik elől.~El fog-e jutni kisded csónakával
  8    1|          sydneyi öbölbe? Nem temetik-e el az úton a habok? Nem vesz-e
  9    1|               úton a habok? Nem vesz-e el éhen?~Vagy ha megmenekült,
 10    1|                  3~Hetek, havak múltak el; naponként várták az elhagyottak
 11    1|               szinte fél esztendő telt el így kínos várakozásban,
 12    1|                E percben lövés durrant el s a gunyhó teteje forgácsokban
 13    1|            vizeknek rohant. – Fogjátok el őket! fogjátok el! ide Grundler,
 14    1|             Fogjátok el őket! fogjátok el! ide Grundler, lődd agyon
 15    2|            nagyra termett férfiú.~– De el is megyek én hát kee mellől.~–
 16    2|       közelíteni; így okoskodván: „Aki el akarja venni, kérje meg;
 17    2|           akarja venni, kérje meg; aki el nem akarja venni, ne bolondítsa!”~
 18    2|         szentem, vagy csak én hitettem el magammal, de igen lesütötte
 19    2|               gondolám, de nem mondtam el.)~– Hanem bizony egynéhány
 20    2|                 öcsémuram? Csak mondja el szaporán, mert látja, hogy
 21    2|               gondolám, de nem mondtam el.)~– Hát gondolja, kedves
 22    2|              még álmomban sem felejtem el. Végigtapogattam magamat,
 23    2|               magamban, de nem mondtam el.)~S ezennel tehát ünnepélyesen
 24    2|               ebben a pillanatban ment el.~– Ejnye beh sajnálom! –
 25    2|           taplót dugtak a fülébe. Vesd el magad! rohantam a kapunak,
 26    2|         gyilkolási szándékomban kapott el. Seregeknek ura, légy irgalommal
 27    2|             kigondolta is, vitte volna el a gólya az óperenciákra!…
 28    2|            látva, hogy füttyel sem éri el az én vállamról is a nyílást.~–
 29    2|          szerelem!~Urambátyáimék régen el is felejtették, hogy kávét
 30    2|              Esztendő után következett el azon boldog perc, melyben
 31    3|            szép, mint a szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsugár
 32    3|       virágszirmait egyenkint hullatva el; – ha újra hallanám a titokszerű
 33    3|                álma, le nem írható, de el sem felejthető.~De nem,
 34    3|           könnyen tehettem ezt. Órákig el bírtam nézni a pókot, amint
 35    3|                boruló bórfenyők fogták el róla az eget, s a sűrűre
 36    3|               jó napot, de nem fogadta el. Elmondám neki, hogy minek
 37    3|                tenni. Ijedten rohantam el onnét ez eset után, s midőn
 38    3|                megyek, ott sem hagylak el.~Ezt mondtam én a lyánynak.~–
 39    3|                 Melynek hege s lángjai el nem apadnak,~S csókolja
 40    3|              is én tevém. Magam vettem el magamtól mindent.~Szívem
 41    3|              igazság pallosa nem enged el, ne is engedjen el semmit.
 42    3|               enged el, ne is engedjen el semmit. Az emberek ítéletét
 43    3|                nap. Még rájövünk, hogy el fogjuk ismerni, hogy minden
 44    3|            alkuvásra…~Két hölgy haladt el egymás mellett. Suhogott
 45    3|          Éjenkint a viharok látogattak el hozzá.~És láttam, mint raktak
 46    3|               nevében átkokat követtek el. – És elveszének mind. – –
 47    3| örökkévalóságból még egy perc sem múlt el.~Kiáltani akart az Istenhez,
 48    3|              napot, melyben született; el a népeket, miket egykor
 49    3|      gyalázatot hozott… Hazáját árulta el.~És az apa kirohant a hideg,
 50    3|           megláttam azt, rohanva futok el onnan ismét, hogy utol ne
 51    3|               szívem megáll bele, vagy el nem vonható titkos ujj mutat
 52    4|              látom.~– Bizony jóval, de el is fáradtam ám. Három nap
 53    4|               jó? Ezt majd én készítem el, értek hozzá.~– Pompás!
 54    4|                kocsizsebből, ki szinte el volt nyelve egy szürke tuszli
 55    4|              édes kolléga uram, mondja el csak, mik történtek az elmult
 56    4|               kétszáz kancsukára itélt el a kormány, a századik alatt
 57    4|                százat a bőgőjén verték el.~– De hát mint juthatott
 58    4|          magyar nemzet? Hol vesztettük el az eldöntő csatát, hol van
 59    4|                világon, mely fél napig el tud beszélni, anélkül, hogy
 60    4|             Miklós cár csak akkor hűlt el, mikor liquidatióra került
 61    4|       gyöngélkedik, kancsukát kap, aki el van rekedve, kancsukát kap,
 62    4|               hagyja a földet, azt sem el nem viszi, sem meg nem eszi,
 63    5|            harmincezer férfi vesztette el életét.~– Miért nem lehetek
 64    5|             jövök, a harcból szaladtam el.”~„Megfutamodék az Izrael, –
 65    5|          példányképe. Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak, kik
 66    5|              szerelmes hajnalpír ömlik el, az anyáén haragos lángvörösség.~–
 67    5|        gyalázat napjaira. Miért jöttél el?~A fiú hallgatott.~– Miért
 68    5|            elrejté Judit ruhái közt és el akarta titkolni, hogy zokog.~
 69    5|               Miért nem veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
 70    5|       csatamezőn, s azt mondaná: „vesd el mankóidat, vedd a rombolás
 71    5|             harcban. Kezem a győzelmet el nem veszi senkitől.~– Figyelj
 72    5|               Sepsiszentgyörgy férfiai el tudtak esni városuk védelmében,
 73    5|              ablakába, honnan messzire el lehete látni, s mikor meglátta
 74    5|            helyett, akiket szerettünk, el fognak jönni azok, kik őket
 75    5|          elvett, s a halált nem veheti el senki, mint az életet. Ha
 76    5|          padlására, kapuit torlaszolja el szekerekkel, csak az ajtók
 77    5|                éjféli óraütés, hangzik el rajta, a zokogás kitölti
 78    6|             sebei következtében hagyta el, később úgy lett kereskedő.~
 79    6|      tekintélyes hadcsapat indíttatott el Kalkuttából a Hindukus felé,
 80    6|            több ezer lépésnyire maradt el előttünk, a keleti csillagok
 81    6|               úgy látszik, hogy aligha el nem veszítém.~Mindnyájan
 82    6|            figyelmes lenni. Itt valaki el lehet rejtve, gondolám,
 83    6|            megtudhassuk, hova rejtette el kincseit. Te talán érted
 84    6|                azok hallgatva távoztak el tőle; az Urim, Tummim, néma
 85    6|                meg álomlátásai között. El volt hagyatva az égiektől,
 86    6|                 az élni fog, az menjen el a Paropamisus hegyek közé,
 87    6|              ezen szavakkal: „Mindjárt el fog esni”. S hevesen gombolta
 88    6|                nem hiába unszolt, hogy el ne hagyjam magamtól.~– De
 89    6|             kivel érintkezett? Mondjon el mindent, nekem tudnom kell,
 90    6|        átölelve s csókjaimmal halmozva el, ahol értem. Ő lehajolt
 91    6|             mik oly borzalommal tölték el a szivet. Ezek az afgánok
 92    6|                odarohantak. Azt hivém, el vagyok veszve. Ekkor a leány
 93    6|            hinnem, hogy a többiek mind el fognak veszni. Hanem ezt
 94    6|                csillagot?…~*~Így mondá el mister Drayson előttem e
 95    7|            után a ciprusok illata ülte el a levegőt, az arany félholdak
 96    7|            volt még hátra, ki jutalmát el nem vevé: Ibrahim.~Őt hagyta
 97    7|               alatt. Allah előre végze el mindent, s tőle rossz nem
 98    7|               Szolimán hörögve takarta el könnyes arcát, mintha egy
 99    7|            felöltözködve.~– Te aludtál el, nem én.~Szolimán egész
100    7|              nem öletem meg. Hagyjátok el sietve országomat. Menjetek
101    7|                Palesztinába. Rejtsétek el magatokat; te pedig légy
102    7|                percbe harmadszor űzték el az őrök Ahidallát, ki szétszórt
103    8|       fullajtárja a szász fejedelemnek el lévén küldve Fejérvárra
104    8|               Szebenbe. Nem tévesztett el egyebet, csak azt, hogy
105    8|             mintha azok tévedtek volna el, nem ő; mire nézve jónak
106    8|               lábait kezdené mozgatni, el nem tudja képzelni magában:
107    9|            csak védistene, a köd rejté el szemeid elől, s a chalonsi
108    9|              parttalan folyamok állták el útjokat.~A hún raj átkelt
109    9|               építé, ijedve hagyta azt el, a véletlenül megjelent
110    9|        mandarinoknak, hogy süllyesszék el a hajókat.~A mandarinok
111    9|                vagy füleiből vagdaltak el, – pedig kínai ember mindkettőre
112    9|              tekintetért fejét ütötték el.~Ha valamelyik elszökött,
113    9|                utcáról-utcára foglalók el a veszni kényszerített várost,
114    9|                A szó teljes értelmében el lőn az temetve. A tornyok,
115    9|             testvérei kard által estek el, s kinek arcán még piroslott
116    9|             részegítő hőpirosság, mely el tudja fordítani Tsong-Nu
117    9|              ugarrá téve. Én pusztítám el ezt, hogy annál több kedvvel
118    9|          fognak jutni. Azért hagyjátok el itt az ország határán mindazon
119    9|            megpihenni népeit, míg őket el nem érik.~Az üldözött húnok
120    9|               lovagjainak, hogy fogják el őket; a hún paripák azonban
121    9|             Idáig jött, és itt veszett el minden seregével!”~1851~ ~
122   10|          honorárium már fel volt véve, el is volt költve. Huszonöt
123   10|               gyerekkel a hátán jutott el Belgrádra.~Itten – szegény –
124   10|           bankucédului. Hogy nyeljenek el neki a krukodélusok, ott,
125   10|                csodálat azonban rögtön el fog enyészni, ha őt és a
126   10|               egyszerre trióban kezdék el a szidást.~– Te Birbuc nem
127   10|              most már taktusra kezdett el dobolni az ajtón, szájával
128   10|       háromszázért!~*~Ilyenformán múlt el egy pár esztendő. Libucka
129   10|                izente meg neki.~Gerguc el nem tudta vélni, mit jár
130   10|              mondván:~– No megállj!~Az el nem tudta gondolni, hogy
131   10|            iparkodott valahova.~– Fugd el! – kiálta Gerguc dühösen. –
132   10|                keresztül, s nem viszek el belőle semmit.~– Jaj de
133   10|               kesztyűit, s nem fogadta el.~Minerva felsikoltva kapott
134   10|            őszinte kegyességgel fogadá el a gyászoló niobei alak kezeiből
135   10|            diákok énekeltek, az özvegy el találta beszélni titoktartás
136   10|              sír előtt háromszor ájult el a közrészvét által környezett
137   10|         hajadon. Kétszer az úrfi kapta el; akkor csakhamar felocsúdott,
138   10|         köszönt neki, amaz nem fogadta el. Egyenesen benyitott Minerva
139   10|            magára. Aztán ne is hitesse el magával, hogy ez valami
140   10|             asszonyi alakban.~– Hagyja el, hát mikor én magát kisegítettem
141   10|             elsikkadt pénzt? óh hagyja el.~– Hah! Ez több mint sok.
142   10|          fognak. Agyő kedves Othellóm. El ne késsék ön a leckéről.~
143   10|            csak az utcára néz. Egyszer el akartam küldeni vízért a
144   10|            aztán felkacagott:~– Hagyja el jó mama, ez mind így divat.
145   10|          asszony, s fejcsóválva hagyta el leányát.~A vigalom, a divatos
146   10|               város a másik után esett el, árulás, gyáva megadás,
147   10|                 amik azokat forgatták, el kellett ismernie, hogy azon
148   10|                napi járóföldet foglalt el a sivatagból. Estefelé elmúlt
149   10|               núbiai zenészek foglalák el görög eunuchok énekét kisérve
150   10|              rabszolgáit, mint hajtják el tevéit, mint rabolják el
151   10|               el tevéit, mint rabolják el minden kincseit s két kedvenc
152   10|             nem adott volna.~Ő rabolta el a babért, koronákat s rózsakoszorúkat,
153   10|              Herend már csatában esett el, a harmadik, Vaballath,
154   10|               csengőket, mikkel Herode el tud játszadozni, nem is
155   10|                kérd meg, hogy maradjon el tőlünk, én szeretem őt,
156   10|             reám. Tégy semmivé, tapodj el lábaiddal, lássam szemeidben
157   10|                azt; tudod, mert mindig el akartál magadtól távolítni.
158   10|            bérgyilkosokat, férfi karja el nem olthat engem, ezt egyiptomi
159   10|              szavamat, s még ez órában el fog atyjának mindent mondani,
160   10|               Odamegyek, de nem veszek el ottan. Elhozom neked a hiéna
161   10|         elmondhassam: ugye nem vesztem el?~E szavakkal dacosan megsarkantyúzá
162   10|          eltűnt.~Herode borzadva rejté el arcát palástjába.~– Anyám,
163   10|                 apád előtt is hallgasd el, amit hallottál. Bolond
164   10|              Néhol egyetlen fa foglalt el magának több száz lépésnyi
165   10|             állat, csak nagy néha csap el az ágak alatt egy-egy fehér
166   10|              Majd könnyű szellő lebben el a táj fölött, alig vehető
167   10|          fenyegető morgás között kezdi el szarvát köszörülni rajta,
168   10|             hogy az első találkozásnál el nem ejthetém; s ha e tiszteletlenségedért
169   10|            riadó hangjai füléig hatnak el, s leüljön egy lélekbeteg
170   10|             mostoha gyermekét halmozza el, ez erőtlen, hervatag ifjút,
171   10|             elveszhet, én nem maradnék el oldala mellől soha. Ez mind
172   10|               ismét ő volt.~– Vegyétek el lovát, – kiálta haragosan
173   10|              oldalra ment, de a berket el nem hagyta.~Végre nem maradt
174   10|                 Maeon balkezével vette el a serleget, s azon pillanatban,
175   10|               akadt, s egyenkint estek el vad viadal közben, anélkül,
176   10|            született, engem férfi keze el nem ejthet.~– Asszonyé fog
177   10|           szemei világítottak benne.~– El innen, asszony! – kiáltának
178   10|           ellen, s erőtlenül hullottak el körüle. A véres kard le
179   10|         Odenath halála után öt év mult el már; kelet népei hozzászoktak
180   10|              és serpenyők között tölté el idejét!~A római arca égett
181   10|     megfosztani, jőjjön érte, és vegye el tőlem…~Ezzel ismét felült
182   10|           megtámadni. Hasztalan állták el útjaikat a hegyszorosokon,
183   10|               a kutakat, hiába égették el az élelmiszereket; a légionárius,
184   10|                 Ó, még nem nyerted azt el, – mondta Aurelián. – Még
185   10|               kezét, egyszerre hangzik el minden lépés, egyszerre
186   10|          hézagokat a kürtösök foglalák el; csodás alakú, sárkányfejű
187   10|              szélesen kiterjedt sorban el kezde futni a nehéz páncélos
188   10|     összegyűjtve, ahány palmírai esett el, annyi római halt meg érte.
189   10|                hősök egyenkint hulltak el, csak a vexillifer körül
190   10|           egyszerre vad ijedtség állta el, midőn isteneik bálványait
191   10|            Kísérői egyenként hullottak el védelmében.~– Állj meg királyné
192   10|               görögtűz, s az ott égett el a seregek láttára. Végtére
193   10|              oltották vízzel, tapodták el sarkaikkal, takarták be
194   10|            beszakadó jégtábla alá tűnt el, de önfeláldozása megbontá
195   10|                 rettentő ropogás tölti el a léget, ezer meg ezer röppentyű
196   10|               ijesztő ropogással tölti el az éjet.~Erre megnyílnak
197   10|              és mégis felfogadta, hogy el kell azt foglalni. S amit
198   10|    fölhívásokkal bosszantani, mindenki el volt bízva.~Zenóbia legtitkosabb
199   10|       kisleányaidat is.~– Miért vigyem el őket innen?~– Ha vissza
200   10|           magaddal a gyermekeket.~– Te el vagy szánva.~– Mindenre.
201   10|                meg a falak is, vesszen el Tadmor neve is, ha népe
202   10|       mérföldnyi útat.~Alig csöndesült el az éj, midőn egyszerre megnyíltak
203   10|           ráztak alá s föl kínokban, s el nem tudták képzelni, minő
204   10|                dromedár sebesen vágtat el a rómaiak sáncai között.~
205   10|                menekülés többé.~– Vess el minket, anyám, – szólt az
206   10|  megszabadulhatott volna.~Hogy hajítná el az anya gyermekeit, még
207   10|                 Téged egyedül ismerlek el legyőzőmnek.~      ~A hírnök
208   10|             ment le a piacra.~– Minden el van veszve, még a dicső
209   10|                be sziveiteket. Ássátok el a kardot, de ne ássátok
210   10|                a kardot, de ne ássátok el a gyűlöletet. Nem utolsó
211   10|                egyedül minket temetnek el.~A palmírai nép városa kulcsaival
212   10|    megbocsátott neki.~De alig távozott el Palmíra alól, midőn a nép
213   10|                kik a csatában fogattak el, s végre, kiken az egész
214   10|                római szenátorok vették el. Kelet királynéjának utódai
215   10|             sokszínű paloták eltünnek, el a sötét pálmaerdő és a magas
216   11|            érzelmet szivedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy
217   11|              Vándoroljatok ki! Adjátok el földeiteket akárkinek, aki
218   11|              ha itthágy bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni mindent,
219   11|         rajzolok elétek, olvasgassátok el, ha útban lesztek. A levelek,
220   11|              kényszerűség miatt hagyta el az országot; a második egy
221   11|           ábrándozva egy képet kezdtem el naplómba rajzolni. Egykori
222   11|          kezével kínált meg, melyet én el is fogadtam, nem azért,
223   11|                a családi fensőbbség is el van törülve, s ahol a birtoktekintély
224   11|      biztatásai egy percig sem hagynak el bennünket.~És ez a legkeserűbb
225   11|               mélységes időn keresztül el kelle azokat titkolnom mindenki
226   11|                rómait, ki karját égeté el; ők szíveiket égetik ki,
227   11|             Hamburgból két hajó indult el tele kivándorlókkal. Többnyire
228   11|       keresztüláztatta.~Magam csak jól el lettem volna látva. Mindenről
229   11|            vagyok a kapitány, s ő megy el. Kivertem a pipámat s befeküdtem
230   11|                kabinba, s valahányszor el akartam szenderülni, mindig
231   11|               s még ha rá kerül a sor, el is adom, meg is birálom,
232   11|             bolondra: énrám; nem múlik el nap, hogy valamimet neki
233   11|               egy órára sem csillapult el. Reggelenként már oly félve
234   11|             hogy a tengeren temessenek el.~Már ekkor a sík tengeren
235   11|          meggyulladhat, s ha az embert el nem nyelte a cápa, vagy
236   11|            szivattyúzást.~Tehát a hajó el fog süllyedni.~Egyszerre
237   11|                kiáltottam, hogy vigyen el engemet is, rám sem hallgatott;
238   11|               szemünk láttára süllyedt el, senki sem menekült meg
239   11|         másiknak is, egyik sem fogadta el, aminél sokkal jobban bosszantott
240   11|              akar jönni, előbb szokjék el a szegényes magyar eledelektől,
241   11|    mesterségemet vagy címeimet mondjam el.~Mesterségem nincs, címeim
242   11|             elfoglalja lelkemet, de te el fogsz komorodni rajta, ha
243   11|              szóra, ezer tárgyra, amit el nem feledek soha, csókjaim
244   11|               csókjaim alatt hervadott el, egy egész elmult szívvilágot
245   11|               megszáradva neked küldöm el. Itt nem lehet hazámbeli
246   11|                említett nyári városba, el nem tudtuk gondolni, hogy
247   11|              végre utóbb azt határozók el, hogy én elindulok a középsőn,
248   11|               fordulva. – Jancsi, tedd el a mentémet! – A citoyen
249   11|     csizmáinkon nehéz volt az agyag, s el voltunk csigázva úgy, mint
250   11|              kukoricaszárból. Az eleje el volt rekeszelve tövissel,
251   11|                   A legnagyobb zivatar el nem hordja, a földingás
252   11|            baromfiait nekem jó pénzért el nem adta volna.~Így legalább
253   11|              volt az, miért nem fogtad el? – mondám – megettük volna.~–
254   11|              reggelre minden tyúkomnak el volt rágva a feje, a vérüket
255   11|                 Jancsi a padlásra bújt el ijedtében, s én kiszorultam
256   11|            eloltva, sötétben foglaltam el ágyamat, lábaimnál valami
257   11|            mely fölötted ragyog!~A seb el van mérgesedve, melyet hazulról
258   11|           kisasszonyt neked nőül adja, el is hozta őt magával, idekünn
259   11|        elkezdett rugódozni, kapálózni, el akart szaladni, míg a kacika
260   11|               egyszer megszeret, akkor el nem hágy soha.~(De majd
261   11|          mindent veszek, csak vezessen el a szomszéd városba.~Az ember
262   11|              föld ez! Onnan hoztam azt el… Mikor eltemettek, hintsétek
263   11|         egyébkor, hanem egész mellénye el volt már borítva vérrel.
264   11|                Most már én sem leszek. El leend hagyatva, s kénytelen
265   11|            szegény leányt, hogy hagyja el a földet, melyhez két sír
266   12|             puszta sárga látköre vonul el, a közelben elvadult pagonyok
267   12|              magasztos tekintettel néz el maga elé, látni rajta, hogy
268   12|          egyetlen óriási alak foglalja el: ugyanazon hosszú szakállú
269   12|                rá nézni, anélkül, hogy el ne vakuljon bele s erőtlennek
270   12|                 Most előlép a hetedik. El veletek holdak! feljött
271   12|         bámulják, csak őt nem felejtik el soha.~Ó, ne hasonlítsátok
272   12|            inte nekik, hogy távozzanak el, s egyedül maradt, ábrándozó
273   12|         ábrándozó arcokkal széledeztek el, legutoljára maradt az ősz
274   12|          vállaira támaszkodva távozott el, mint kit egyszerre súlyos
275   12|             járt, álmába zene ringatta el, a hárfapendülések, mik
276   12|                közös Shirinével; vessz el szobroddal együtt.~A többi
277   12|                Az arc maga tökéletesen el volt találva, vonásról vonásra
278   12|    szenvedélyesen s csókjaival halmozá el azt.~A király magánkívül
279   12|             szólt Ferhád – hogy engedd el e szobrászoknak a halált,
280   12|             hiába futok felé, nem érem el. Én bírni akarom őt, akarok
281   12|         udvarnokainak, hogy távozzanak el; ő maga egyedül maradt ott
282   12|               függönyei mögé rejtőztek el.~Nemsokára közelgett a királynő
283   12|           éjjelenként, azok hervaszták el.~– Mid hiányzik, ó rózsák
284   12|             kedvenc galambodat ragadta el az ölyv? vagy fehér szarvast
285   12|              zöld halmai körül.~Shirin el volt ragadtatva kívánata
286   12|              Shirin csodálkozva olvasá el a mondatot, s akkor egyszerre
287   12|               a földön, s nem merülnek el a vízben, pillangó-szárnyaikon
288   12|           hatalmával csodákat követett el imádott bálványának egy-egy
289   12|                meg nem rontom, – mégis el fogom őt veszteni.~– Akkor
290   12|                sír közé elevenen ásatá el a gonosztevő Omayát, aki
291   12|              fel, melyet róla neveztek el, s gyakran édes csalódással
292   13|               fél katonái pusztították el.~Ezek azután falkánkint
293   13|         fóliánsai közé, azokba annyira el tudott veszni, hogy gyakorta
294   13|            csak a késő estve választja el őket onnan. – Dicséretes,
295   13|             egész classist.~Gerzson úr el nem tudta gondolni, mi lelhette
296   13|         egyedül ő lelje meg és olvassa el.~– Hát hiszen az könnyű, –
297   13|              Mit gondolsz? – szörnyedt el József – én bocsátkozzam
298   13|             két ifjú csak akkor bámult el egymáson, hogy milyen bolondot
299   13|                gyilkos dolgot követett el, még a bűnös helyet is félve
300   13|  enni-innivalót, menjen utána és vegye el tőle, a laboncvezér haragra
301   13|               volt azonban, hogy vajon el lehet-e ezen ágyúkat sütni,
302   13|                és ő minden lehetségest el fog követni; kérünk azonban
303   13|        kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem
304   13|              mint amennyit diákszívvel el lehet viselni.~– Megölöm
305   13|             vagy kezed-lábad vagdaljam el?~Zetelaky nem felelt, csak
306   13|           vezér elé.~– Ejnye! nem mégy el innen? – ordítá az magánkívül,
307   14|              földére, nem az kergetett el benneteket, hanem ti kergettétek
308   14|       benneteket, hanem ti kergettétek el őt?~Ahol téjjel-mézzel folyt
309   14|               a bűbájos leányát katona el nem veheté, aki alacsonyabb
310   14|     lenyugodott, az ég mégsem sötétült el, hanem a távoli Himalája
311   14|                 nem inkább ott estek-e el mellettem egyik jobb, másik
312   14|                Zingarának, s ne rontsa el a szép tornyokat.~Másik
313   14|           tornyokat.~Másik rész inkább el akarta hagyni az országot,
314   14|            hogy védőik elhulljanak, ám el fognak hullani, s ők lássák,
315   14|             harcoltak velök, ott esett el egyik a másik után. Reggelig
316   14|                a másik után hallgatott el.~Mint a növekedő árvíz emelkedett
317   14|                Palamira lábainál esett el sebektől elhalmozva a nép
318   14|           Mange, még akkor sem bocsátá el a kardot kezéből, s haldokló
319   14|             verte szívébe tőrét, midőn el volt már veszve, s ott lerogyott
320   14|                a másikig.~Így jutottak el Zsigmond király uralkodása
321   14|             eleven állatot nyelt volna el. A magyarországi cigányok
322   14|        legtűrhetőbb. Ezek sajátítottak el legtöbb míveltséget, miután
323   15|                 megvigasztalva hagyták el a szentelt helyet.~Egy vén
324   15|                kérdé a pásztor.~– Hozd el nekem a Szent Anna-kápolnából
325   15|           arany, ezüst. Más nem viheti el azt onnan, csak akit én
326   15|     vezértulkot egy fa derekához, hogy el ne mehessen onnan, s maga
327   15|               ökörnyál.~A pásztor ifjú el volt bűvölve a tüneménytől,
328   15|                   jöjj le hozzám, jöjj el velem. Lakásom kristálypalota,
329   15|               ölelésem boldogító; végy el engem feleségül.~A pásztorlegény
330   15|               annak gerendája, jöjj te el inkább én hozzám, nekem
331   15|          Másnap a középső testvér ment el a tópartra bátyja helyett
332   15|           engemet látnod.~– Nem megyek el nálad nélkül, – felelte
333   15|               De az ifjú csak nem ment el.~– Nem kell nekem sem gyöngyöd,
334   15|           Isten adta s enyim lesz, míg el nem veszi.~Nem is kérdezték
335   15|          környék csodabúvárnak nevezte el a gyermeket.~Azon közben
336   15|            minden templomban, nem múlt el a csapás rólok. A kokojszás
337   15|            rejték. Ha ezeket elvetted, el fognak vezetni ritkaságaikhoz,
338   15|              hínárral benőve, azt kérd el magadnak. Hogyha ellenkeznek,
339   16|                itt? takarodjál innen!”~El is takarodott szegény, kiment
340   16|             utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar
341   16|              kis Jézus.~A kis árva úgy el tudta azokat nézni.~Mosolygó
342   17|                 Kesztyűt hord a kezén, el ne süsse a nap; hej azért
343   17|                volna, hogy Juci menjen el vele Komáromból, amiről
344   17|             még egy másik farsang múlt el, meg egy harmadik is, anélkül,
345   17|         szomszédnak egymásután hordták el valamennyi leányát.~Mikor
346   17|           menten; de ezúttal neki múlt el a kedve. Gyűrte, amíg gyűrhette
347   17|               elereszti, csak engedjék el bűnét, így aztán szépen
348   17|                akar. Neki pedig törjék el a lába, ha belép hozzájok.~
349   17|                jámbor, vajon ő vette-e el Jucikát, vagy őtet vette
350   17|               Jucikát, vagy őtet vette el Mákiné asszonyom?~A sok
351   17|                a felesége híresztelhet el az emberről, úgyhogy Herczeg
352   17|       harangszóra ebédelhessünk, de ma el ne menj ám az anyádékhoz,
353   17|             azt a nagy kormánygerendát el nem viheti magával, hogy
354   17|          ügyeitekkel, hanem végezzétek el odahaza. Házastársaknak
355   17|               földem a másik után ment el; magam is elrongyosodtam;
356   18|               a csizmadiákét sem bírta el kevesebb öt mesternél, az
357   18|            szóljon; – sohasem felejtem el, hogy igazságomban pártomat
358   18|          pártomat fogta. Azt a kötelet el ne lopja valaki. Azután
359   18|              szépen a hárs-ágyra, ahol el is szunnyadt szépen.~Győztek
360   19|         szándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve, hogy ők
361   19|                gyermekeknek ne adjanak el belőle; János mester egy-egy
362   19|                 szépet is, jót is, ami el sem törik, el sem kopik,
363   19|              jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi
364   19|      valamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól.~– No gyerekek:
365   19|      mesterségben, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez
366   19|     gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt ezért az
367   19|          szobában, s gorombán kergette el magától azt a kis porontyot,
368   19|              észre magát, hogy maga is el kezd dudolni: „Krisztus
369   20|                minden más színű fajnak el kell hinni.~Igen érdekes
370   20|          Gazdag kókusz-csoportok lepik el a tengerpartot, mik fölött
371   20|               hamvas zöld bokrok lepik el, miknek ifjú hajtásai rózsaszínbe
372   20|              nép előtt.~Borzalom fogta el szíveiket, midőn látták
373   20|         századok óta közönyösen jártak el oly gazdagság fölött, minővel
374   20|                más egyéb ércnél.~Végre el lőn árulva a titok. Pizarro
375   20|                 Ez a nép bálványimádó, el kell tőle venni bálványait,
376   20|               Pizarro szomját nem oltá el a vér, a láng, az arany:
377   20|                 Mondom néked, ha békén el nem hagyod e hont: én, a
378   20|                 véres tajtékkal dőltek el az úton, ugrálva levegő
379   20|            lovasai egyenkint hullottak el mellőle. A szél úgy fútta
380   21|                akit csak tavaly hozott el Kassáról, s akivel nagyon
381   21|          kegyes olvasóm, szükségképpen el kell mondanom egynémely
382   21|         torkában levén, egyik által is el ne nyelessenek.~Ezt a feladatukat
383   21|            kinek mi féltője van, dugja el, vagy vigye magával Debrecenbe,
384   21|             dolgom.~– De nem hagyom ám el érted.~– Micsoda? hát nem
385   21|              asszony csak most kezdett el hüledezni. Az egész háznál
386   21|                Hozz vizet; de megállj, el találsz szaladni, én veled
387   21|              megyek.~– Bizony jőjj ám, el sem is bírnám a sajtárt
388   21|            Klára asszony akkor kezdett el csak aztán sírni, mikor
389   21|               én.~Balyik uram mindjárt el is csukatta Dúl Mihályt
390   21|            azután meg egy hajdú menjen el a Péterfiára, hívja ide
391   21|              míg más oltott, te loptad el az úrvacsorához való ezüst
392   21|              csak ezt az egyet engedje el.~– Hát még a tüzes vassal
393   21|              könyörgött, hogy engedjék el neki azokat az irtózatos
394   21|             öljék meg hirtelen, vágják el a fejét.~– No megállj, te
395   21|              neked jó tanácsot: tagadd el, hogy az a te urad.~– El
396   21|               el, hogy az a te urad.~– El is tagadtam már százszor.~–
397   21|           szobába, hogy amíg nem kell, el ne hiresztelje a dolgot,
398   21|              kérünk igen szépen, küldd el hozzánk a holnapi napon
399   21|               nagy félelem között tölt el. Mert nem volt tudható,
400   21|            Jánost; fogni kellett, hogy el ne essék.~– Te volnál Dúl
401   22|              aki Esztergom alatt esett el; előre álló fogai, nagy
402   22|                 ha nem bánod – mondjuk el, mit tettél te ezelőtt hatszáz
403   22|           kalauzra volt szüksége, hogy el ne tévedjen az utcák tömkelegében,
404   22|           leányait? nem is riaszthatta el házától bőkezű vásárosait;
405   22|               drága aranyból, úgy ment el a szent földre keresztes
406   22|                keresztes vitéznek; ott el is esett bújában. A hegedűsök
407   22|               a ligetben akkor hallgat el, mikor zivatart érez.~Ezek
408   22|             annyi szép fiatalember úgy el tudott hullani oktalan nyílvesszők
409   22|             másiknak rokonai hullottak el a csatamezőn, harmadik a
410   22|               A bátor férfi nem veszté el szívét a közrémületben.
411   22|                hogy félelemmel töltsék el a túlnan álló magyarok szíveit;
412   22|          levágott emberfőt bocsátottak el a Garam torkolatánál, s
413   22|                Bojóti Simon nem veszté el lelkét akkor is. Rögtön
414   22|              Simon látta, hogy a város el van veszve. Dobszó mellett
415   22|             Csak háromszáz hölgy hozta el ide ékszereit, kösöntyűit,
416   22|             kedvünk az élethez, s most el akarnak itt temetni magukkal,
417   22|           várost s átmentek a táborba. El sem búcsúztak senkitől.~
418   22|             hogy ők szépek? Ki hitette el ezt fejeitekkel? A szép
419   23|          járatlanság kellene, hogy ezt el ne értse az ember. Tudom.
420   23|            imádom. Erre ő megijedt, és el akart futni. Én jobban megijedtem,
421   23|           Romeóm! holnap ilyenkor jőjj el ismét!” s azzal egyik ajtón
422   23|              percet. Vajon nem vesztem el addig azt a kis eszemet,
423   23|             betanult darabot beszélnek el csinált emberek; az ember
424   23|                megérte a száz frankot.~El lehet képzelni, hogy másnap
425   24|             tulajdonképpen miért adják el az örökösök ezt a jószágot?~–
426   24|              fejembe, hogy miért adnak el egy ilyen jól szerelt jószágot
427   24|             ezt a jószágot azért adják el ilyen jutányosan, mivel
428   24|              kis gyermekes öröm futott el; milyen mulatságos lehet
429   24|              búskomolyságból háromszor el akarta magát ölni, azt annyira
430   24|                amiket sohasem követett el.~– Tehát nem igaz, hogy
431   24|         ügyvédtől, azt kegyednek előre el nem mondani, mert az eladás
432   24|               mindössze annyit mondott el, hogy egy inas, egy kocsis,
433   24|             hogy én nem vagyok az! sem el nem szököm a háztól, sem
434   24|               nem szököm a háztól, sem el nem adom a jószágot, hanem
435   24|               siratja s egy szem zabot el nem lopna az urától; végre
436   24|                hogy ez egzekúció alatt el ne nevesse magát, s a lelkére
437   24|            hitták-e? én annak neveztem el), hogy emeljen ő is egy
438   24|               ezért pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem
439   24|              mire én a büszkét kezdtem el játszani, hogy én meg ajándékokat
440   24|           talán nem létező dolgot adsz el, megcsalsz egy embert; a
441   24|                 a másik azt mondta: ha el nem veszed, megtagadsz engem;
442   24|            hogy azt emberi kéz oltotta el. Eloltotta, hogyha véletlenül
443   24|             csakugyan nem szellem, aki el van ruha és eledel nélkül?
444   24|            titkot, de kér szépen, hogy el ne áruljam, ha tőle tudom
445   24|            magányos szobákba, úgy ölte el éhséggel; de az most is
446   24|             Hasztalan: amíg valósággal el nem aludtam, meg nem jelent;
447   24|                s megkérem, hogy jőjjön el ébren is hozzám. Erre a
448   24|           Hanem természetesen álmomban el szoktam felejteni, amit
449   24|               Lásd, emez édesebb, vedd el.~Gondolhat ki ilyen ravasz
450   24|               szégyeneltem azután csak el magamat, azt képzelni, hogy
451   24|            azonfelül a rosta-lappal is el van zárva.~Álmodtam hát
452   24|                 itt járt, innen futott el, siettében egyik cipőjét
453   24|               addig aludtam, míg Louis el nem kezdett dörömbölni az
454   24|             nagyon, de nem nekem való. El fogom hagyni a kastélyt,
455   24|     megkínáltam, hogy üljön le, amit ő el is fogadott. Szívdobogva
456   24|               nem ítélt felettük, mert el tudták azt titkolni, most
457   24|               rá, hogy két hónap alatt el fogja hagyni a kastélyt.
458   24|                   Mit? viola? (annyira el voltam merülve, hogy valami
459   24|             úgy kétségbe volt esve; én el nem tudtam találni, mi lelte?
460   24|               vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola azért
461   24|           önnek, jó uramnak, ne hagyja el ezt a kastélyt, tudja most
462   24|         örvendő hálálkodását; a rablók el voltak űzve. Egy nehéz sebesültet
463   24|                 Aki megérti a szót, az el is tudja azt tanulni. Egy
464   24|               azt tanulni. Egy hó múlt el ez esemény óta, mialatt
465   24|             megtanulta, akkor, – akkor el fogjuk azt egymással mondani.~
466   25|         gyönyörűség hallgatni; ó, hidd el, hogy ez a nép elhagyja
467   25|               hanem ha a dervis temeti el s turbános fejfát tesznek
468   25|               neked, hogyha én akarom, el tudom tőle venni azt, ami
469   25|               akiket az oltártól hozok el vőlegényeik kezéből. Jövő
470   25|              pipával a szádban aludnál el mellette, nem volnál olyan
471   25|      asszonyaiktól őrizd magadat. Hidd el énnekem, hogy én sok szép
472   25|              lakás rende, s ő nyerheti el a borosjenői basaságot;
473   25|               a lóra, s magadnak vinni el Déznavárra és zárva tartanod,
474   25|          micsoda gonosztettet követett el, s maga is hasonlókra buzdul;
475   25|                 kiket erőszakkal rabol el vőlegényeik kezéből. No,
476   25|               bégnek, aki nem mulasztá el koronkint meghivogatni magához
477   25|                 s nem is vehette volna el tőle.~Hanem egy nagy úr
478   25|                volna.~A bámulat fogott el mindenkit: a kis penészvirág
479   25|             lovagoltak, ott csörtettek el nem messze a palota alatt,
480   25|                 Az meghalt!~Alig fújta el a szél az eltávozó bég csapatja
481   25|              Az eunuch rémülten ordítá el magát s ki akarta fejét
482   25|               várőrök rémülten hányták el fegyvereiket s bújtak, ki
483   25|             bég parancsolá, félt, hogy el találják vágni.~A menyasszony
484   26|             olyasfélével nagyon is jól el vala látva.~Azután meg hadserege
485   26|               a várat akármi módon, de el kelle tőle venni. Egyszer
486   26|                 atyafiságos érzelemből el ne jöjjön hozzá beteglátogatóba.~
487   26|          minden városban gyógyszertár, el kellett a szerekért futtatni
488   26|         Debrecenbe; onnan hozta azokat el Rédey uramnak egy ismerőse,
489   26|          vagyunk. Nem megyünk mi innen el többet, uram.~Tallóssy még
490   27|              még csak abban sem térvén el a másiktól, hogy a szenvedőleges
491   27|                mal váltotta volna föl.~El kellett mennie Telegdig
492   27|          általános ripsraps alkalmával el nem hordtak, azontúl oly
493   27|     pincebejáratok kőhulladékkal félig el voltak már temetve, a beléjök
494   27|            kastélyt miért nem foglalja el senki? Ha Debrecen városáé,
495   27|              veszekedés, amely magától el nem múlnék.~A tisztelt publikumot
496   27|              csigákba csavarintva lepi el széles vállait, magas, domború
497   27|             Mihály uram? Miért fogatta el kegyelmed? Miért záratta
498   27|        liszttel hozzá; de ez már mégis el nem hivődött. Így menének
499   27|              nagy ostobaságot követett el, – szólt bíró uram szigorúan; –
500   27|               mixta commissio ítélheti el; mert bizony mondom, ha