Part

 1    2|            szerelem!~Urambátyáimék régen el is felejtették, hogy
 2    2|       mindezekre.~Pedig bizony már régen volt.~Az a gyönyörű szilfid
 3    3|          Templomban voltam egykor. Régen volt, igen régen. De nem
 4    3|           egykor. Régen volt, igen régen. De nem tudtam imádkozni.
 5   10|            vízbe, le nem esol. Ezt régen megmondta a bölcs Kajabuc
 6   10|      jöttél be?~– Itthon vagyok én régen, – felelt Birbuc, egy titkos
 7   11|         megrázta kezét, s amit oly régen nem láttam szemében, mosolygott,
 8   11|         akarom Quebec-ig.~Én pedig régen szöktem volna már innen,
 9   12|         képezik, melynek szereplői régen elköltöztek, ki a földbe,
10   12|           király és az egész udvar régen gyászt viselnek érte.~Ferhád,
11   15|          lett már; a vén remete is régen megtért a kis kápolnából
12   15| harangoznak; az elveszett harangot régen elfelejté mindenki s fakalapáccsal
13   20|          Istene nevét is elfeledte régen; csak a viharokban jelentkező
14   21|           vannak most, mint voltak régen.~Több mint száz esztendeje
15   24|          lenne, könyörgöm alássan! régen gondolkoztam én azon, de
16   27|            fele sarkaiból kidülve, régen a földön heverhet már, mert
17   27|     gúnyosan.~– A vádat sokszor és régen halljuk már: „Debrecen nem
18   27|  hazakerült szülötte városába.~Itt régen elfeledte már mindenki;
19   29|          asszonyám lábasaiba hull; régen volt a kémény kitisztítva.~–
20   29|        hazáig: azalatt a lunátikus régen lejutott a földre a maga
21   30|           olyan korban az urak már régen bele is untak a korcsmajárásba
22   33| boltajtóbul, s azt mondta, hogy de régen nem látott már.~– Engem
23   34|   kinevették Pugonyi Están uramat. Régen, Dobzse László meg Lajkó
24   34|      leányom mögött.~– Úgy volt az régen, szomszédasszony, de most