Part

 1   15|    elvihette volna máskor.~A vén tündér már várt reá a parton. Amint
 2   15|         Ne félj semmit – szólt a tündér – mindjárt a fenyőnél leszünk.”~
 3   15|         a víz alatt is zúgott. A tündér pedig leemelé ágairól a
 4   15|        menjen már most vissza.~A tündér megmagyarázta neki:~„Ahol
 5   15|     hogyha egyszer megfoghatta a tündér kezét, majd kirántja őt
 6   15|         tópartra, neki a második tündér jelent meg; ő is elbódult,
 7   15|   búsúljatok énrajtam, ha minden tündér ellenem jön is, nem visznek
 8   15|   öleléstől lassankint megszűnik tündér lenni, s lesz szeretett,
 9   15|        meglátták, hogy a küldött tündér nem bír az ifjúval, odarohantak
10   15|    erőfeszítés, még egy csók s a tündér a szárazon volt, a szörnyek
11   15| körüljárta.~Egyszer fiat szült a tündér; amint világra jött a gyermek,
12   15|        látta e tüneményt, mert a tündér egyedül volt, s mire mások
13   15|    valahányszor egyedül maradt a tündér gyermekével, mindig kibontotta
14   15|          hosszú idők óta.~Csak a tündér arca nem változott: a tündérek
15   15|         ínség napján kivezette a tündér gyermekét a tengerszemekhez
16   15|    vízkirály, kegyetlen, haragos tündér, ki ha megharagszik a földre,
17   15|         csodabúvár szót fogadott tündér anyjának s vágva egy jó
18   15|        palotájához.~Aludt a zöld tündér éppen mohaágyában, midőn
19   15|        halunk meg.~Ő is megszűnt tündér lenni azon varázs széttörésével,
20   27|        és utoljára egy valóságos tündér, egy szép, fehérruhás asszony,
21   31|         hegye megérintett.~A kis tündér énekelni kezdett. De az
22   31|     császári pálcáját.~A parányi tündér pihegve állt a nagy hatalmas
23   31|    máknyi makk ember!~Az az apró tündér pedig ott ült a császár