Part

 1    2|      Esztike varr ott, gondolám magamban, s majd felfaltam szemeimmel
 2    2|      ideig csak áldogattam őket magamban s tartottam türelemmel;
 3    2|    valamennyi fogad! – mormogám magamban. Ártatlanabbul nem átkozhattam
 4    2|         nénémasszony – gondolám magamban, de nem mondtam el.)~S ezennel
 5    2|        hogy megmondom, gondolám magamban; de hát mit is mondjak?
 6    2|       Borbála, segíts! – mondám magamban – ez megesz.~„Ki vagy ember?” –
 7    2|        tón.~– Szaladj! – mondám magamban, s amint isten tudnom engedé,
 8    6|       akkor félelemnek neveztem magamban, s büszke daccal indultam
 9    6|        reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni. Ekkor úgy tetszék,
10    6|       vén asszonyokat, gondolám magamban, s megnyugodtam benne.~A
11    6|      egészen más vágyakat érzék magamban, mint a halált.~Egy óra
12   11|       az itélet napja, gondolám magamban, mikor láttam, hogy a szobám
13   11|        mert van miből, gondolám magamban, míg egyszerre Frici ijedt
14   11|        kiszivattyúzok, gondolám magamban, s fekve maradtam.~A betegség
15   11|      vagyunk.~Én pedig föltevém magamban, hogy egy óráig sem maradok
16   24|         után.~Sokszor feltettem magamban ébren, hogy ha még egyszer
17   24| felejteni, amit ébren feltettem magamban, s a szerelmi vallomással
18   27|         egyedül, amit föltettem magamban; engem úgy segéljen!~Ha
19   28|         találkozhatnám. Egyedül magamban konspiráltam. Féltem, hogy
20   29|      hogy valami kárt ne tegyek magamban.~– Már most csak azt szeretném
21   30|    mondtam neki: csak gondoltam magamban; hanem a derék ember tudott
22   30|        Bizony ezt mondtam éppen magamban. És ő meghallotta. S aztán
23   30|     lehet. Ha azt mondtam volna magamban, hogy nosza most már nagyokat