Part

  1    1|             ül. Midőn a révhez érnek, ott egyet az öt közül a partra
  2    1|         lásson.~Mi történik tovább az ott maradottal, minő élet, minő
  3    1|          durva, fekete kámzsa borul – ott ül, és nem látszik élni.~
  4    1|             kiszöknek vele a partra s ott leteszik. A hölgy fejéről
  5    1|          szenvedőt a csónakba emelte, ott mellé térdelt, átölelte
  6    1|              hogy oly bűn is létezik; ott ama berekben egy méregkeverő
  7    1|              karjára s szólt:~– Nekem ott fenn van egy védelmezőm:
  8    1|               nekik! legyen boldogság ott, hova ők iszonyokat ültettek,
  9    1|            elvitte a Nepean szigetre; ott kitette, tudva, hogy onnét
 10    1|           őket szabadon repülő felhők ott ülni néma ábrándban a theobromák
 11    1|      megszűntek. Az ember halva volt. Ott feküdt összezsugorodtan
 12    1|            elvitorlázva Botany-Bayba, ott a kormányzót tudósítsa,
 13    1|        törvényszéket felkeresni, hogy ott barátjaiért panaszkodjék
 14    2|               emlékezetem tarlóján, s ott kezdenem a dolgot, ahol
 15    2|              eltávozott. Mit keresett ott, mit nem? Azt nem tudom.
 16    2|               A kilenc agár szüntelen ott strázsált a pitvarajtóban,
 17    2|           letett inventáriumhoz, ahol ott minden ingóságok a legkisebb
 18    2|           okos tanács nem gomba, hogy ott is teremjen, ahol nem vetették.~
 19    2|             nagy áhítattal álltam meg ott, amúgy diáktempóra, szomjasan
 20    2|            ablakán – egy kezet láttam ott fel- s alájárni tűvel s
 21    2|              s cérnával. Esztike varr ott, gondolám magamban, s majd
 22    2|               léhűtő, mit ácsorog már ott egy óra óta, he? Mit bámul,
 23    2|               én lettem volna az, aki ott volt. Lehúztam a kalapomat
 24    2|        kiküldte az uramatyámat várni. Ott találkoztam a szívem bálványával
 25    2|        káromkodásoknak nevez, s ismét ott láttam magamat, ahol voltam
 26    2|           túltettem rajta magamat.~De ott is megjártam, mert a kaputom
 27    2|              a dáridó.~Esztike lelkem ott sürgött-forgott a vendégek
 28    3|     kalapjaikat valaha félreviselték; ott vagyok, hol legtöbb zajjal
 29    3|           laktam.~Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott meg
 30    3|              vidék. Most ha két napig ott kellene tanyáznom, megenne
 31    3|              akkor két hónapig laktam ott, s e két hónap volt legszebb
 32    3|       csalódás volt az egész. Gyakran ott talált a feljövő éj csillagképeivel,
 33    3|            jövendőt olvastam. Gyakran ott lepett a bércei mögül feljövő
 34    3|              megragad.~Félóráig ültem ott, s maig is csodálom, hogy
 35    3|     bátorságát.~Házigazdám még mindig ott ült, és hallgatott. Gondolám:
 36    3|     megfoltosult írott papírt hagytak ott egy szegletbe vetve, mit
 37    3|       megnyílik, oda is veled megyek, ott sem hagylak el.~Ezt mondtam
 38    3|          egyetlen seb, de legfájósabb ott, hol enkezeim pusztítának
 39    3|             kezemet, hiába, a vérfolt ott maradt, mint egy örökké
 40    3|             és soha le nem megy róla. Ott lesz az rajt, mikor majd
 41    3|              örök bíró eleibe. Legyen ott, vétkeztem, bűnhődni fogok,
 42    3|          homokkal hinté tele, s amint ott fetrenge, a népség összerugdalta
 43    3|           töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak szívemben, újabb,
 44    3|           bágyadtan, erőtlenül maradt ott ülve, várva a halál bús
 45    3|          szíja, örökké édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni.
 46    4|            hómezőnek kellő közepében, ott lakik Vahot Imre hideg fakunyhóban.
 47    4|              mint a murmutér. Most is ott ül nagy bundába takarva,
 48    4|               tehát a házba, csakhogy ott pipázni nem lehet, mert
 49    4|           rókabőrökből épitve, melyek ott száradtak és várták az asztrakáni
 50    4|             egy jó darab szarvastúrót ott in effigie loci rögtön kés
 51    4|          drótozott serpenyő. Jelenleg ott tót az uralkodó, s országszerte
 52    4|      kórházból kiverték a betegeket s ott ápolták nyilvánosan e szent
 53    4|         nyugalomban kifeküdt a napra, ott pirította a fogát, nem gondolt
 54    4|              férfi is négy láb magas, ott ezek is elkelnek.~– Hát
 55    4|            hegyekbe, most azok esznek ott zabkenyeret s készítenek
 56    4|          átcserélték Árva vármegyébe, ott fürészelnek jelenleg deszkákat
 57    4|            sehogy sem akarta nekik az ott lakhatást megengedni, mert
 58    4|               kutyabőrpusztító népnek ott élni nem szabad, hol a kutyák
 59    4|             Élnek valahol Amerikában. Ott cirkalmozzák most az Orinoco
 60    4|               szokott összeseregleni; ott egy porció aszalt jeget
 61    4|       kukoricába; ha leégeti a falut, ott hagyja a földet, azt sem
 62    4|       Nyitranszke Sztolici még mindíg ott fenn van a hegyek között.
 63    4|          magyar akadémia nemcsak hogy ott nincs, ahol ezután két esztendővel
 64    4|     esztendővel fog lenni, sőt inkább ott van, ahol ezelőtt tizenkét
 65    5|            domboldalban, a temetőben, ott ültek a székely asszonyok,
 66    5|              a szív minden gondolatja ott jár a véres csatatéren.
 67    5|           távol ködeiben.~– Nem látsz ott egy alakot közelíteni? –
 68    5|               nem bírt rajta átmenni. Ott lerogyott az árok előtt.~–
 69    5|               mondani, hogy fegyverét ott hagyta ellensége szívében,
 70    5|       reményét, a kis szőke leánykát.~Ott térdelt az anyja lábai előtt,
 71    5|              puszta erdőkbe eltévedt, ott levette kezét elszakadt
 72    5|               eldűlt, vére kifolyott, ott meghalt. Sohasem tudta meg
 73    5|             Áron is elesett, ágyúi is ott vesztek mind. A vezér is
 74    5|                 Miért nem lehettem én ott? Miért nem veszhettem ott
 75    5|             ott? Miért nem veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi
 76    5|      nyolcvanéves agg koporsója körül ott sírnak az elhagyottak. Isten
 77    5|        Szépapád kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal mellett s
 78    5|               a harckiáltás közepében ott állanál, vérontó angyalául
 79    5|               nem vesz. Akkor találsz ott egy fülkében előre elkészített
 80    5|              meghagyta a nőknek, hogy ott maradjanak, míg ő visszajő,
 81    5|            halottasházhoz visszatért.~Ott gyűltek össze Sepsiszentgyörgy
 82    5|               De ismerlek benneteket. Ott kell lennetek, ahol én leszek,
 83    5|           kivisszük a város kapujába, ott az utca végén, a kapu előtt
 84    5|          nézve gyűlöletnek fészke van ott. Menjetek innen. Nagy a
 85    5|    erőszakosan.~Fáradságos harca lett ott, a harc dicsősége nélkül,
 86    6|               vőn, s a katonai pályát ott kapott sebei következtében
 87    6|         szomszédok hozták hírül, hogy ott az afgánok jártak.~Ezt többé
 88    6|               gyakran embert és lovat ott temetnek.~Ily jelenetnek
 89    6|        nyelvére, azon nyelvre, melyet ott alant beszélnek, a király
 90    6|           fölmutatott az égre.~„Látod ott ama csillagot?” – kérdé
 91    6|              a templomot parancsodra, ott készítsen egy hozzád hasonló
 92    6|              keresztül a levegőn, azt ott ijedtökben elejték. A tudósok
 93    6|           bajnok nem lehetett belőle, ott a tudományokra adta magát,
 94    6|           komolyan a hindu. – Most is ott van az, és most is a harcosok
 95    6|               kiáltának fel társaim – ott semmi sincs. – S nevetve
 96    6|         kiálta közbe Smith hevesen. – Ott van világosan, és aki nem
 97    6|               Hát természetesen, hogy ott van, – felelé – egy harmadrendű
 98    6|          ködfolt közepébe.~– Valóban, ott látszik egy csillag, – mondám
 99    6|      kiáltának rám minden oldalról.~– Ott nincsen semmi, – kiáltának
100    6|           hogy félrement egy bokorba, ott lefeküdt, és sír.~
101    6|            bizonyosnak tartotta, hogy ott vesz.~– Ah uram, önnek nincs
102    6|          mernék indulni; az ősz hajak ott tiszteletben vannak tartva,
103    6|              de egy halott sem maradt ott; ez a faj még holtan sem
104    6|         colonel a megmenekültektől.~– Ott veszett, – felelé egyik. –
105    6|            volt, közülünk is mindenki ott veszett, aki közelebb állt.~–
106    6|         éghető anyag nem volt körüle, ott lebegett a csésze fölött
107    6|         félrerántotta a függönyt, egy ott közelálló kis elefántcsont
108    6|              szivem szökellt. A leány ott ült mellettem, elbűvölő,
109    6|           levágott főt hozva kezében… ott künn hagyott szolgám fejét.
110    6|              küldött társai többnyire ott vesztek. Még csak Drumfield
111    6|           mesterségre adni.~– Goddam, ott örömest járhatnak az emberek
112    6|            értettem a dolgot… A papnő ott állt a forrás fölött, a
113    6|         közepén egy pagodához értünk, ott letettek, megcsókolták ruhám
114    6|     érintettétek volna.~– Érintettünk ott egyebet is, – sóhajta magában
115    7|               Szófia-templomhoz érve, ott lováról leszállt s ájtatoskodni
116    7|              Mahmud síremlékéhez ért, ott megállt, feltárítá annak
117    7|           könnyez. Ó atyám, veszélyes ott lakni, hol a villámok teremnek.
118    7|            szultán lefeküdt.~Az ulema ott őrködött hálóterme ajtajában;
119    7|            volt mindazok között, akik ott körüle jártak. Szolimán
120    7|            lehet találni, de az ulema ott állt mindig háta mögött,
121    7|               eljött az est. Az ulema ott virrasztott a szultán hálószobája
122    7|          szultán újra álmodott.~Ismét ott volt előtte Ahidalla, összekulcsolt
123    8|           elvitték magukkal, s miután ott egy kicsinyt kijózanodván,
124    8|       lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta nyugodni a műhelyben.~
125    8|             nekem? – kérdezősködék az ott levő inasoktul – úgy érzem
126    9|          anyja, hetes halmán fekszik, ott is voltál, láttad őt remegni,
127    9|     bölcsektől ismert határok mögött, ott is jártál, ott is megismertetéd
128    9|        határok mögött, ott is jártál, ott is megismertetéd magadat.~
129    9|           országnak is elég volna: te ott is megjelentél, évről évre
130    9|              miriád lovas csapatjaid, ott, ahol senki sem várta, hol
131    9|         nézett ki magának csatatérül, ott négyszögbe állítá seregeit,
132    9|             azt megölette; nem maradt ott egyéb, mint a gyermek és
133    9|        főváros körül torlódott össze, ott kellett neki magát védeni,
134    9|     rózsaszínű ég; rózsaszínű leány – ott egy letört ország, itt egy
135    9|              milliókért föláldozandó.~Ott arcra borult Tsong-Nu arany
136    9|      illatosabb fűszer-erdőkre fogtok ott találni; – ötven hajót süllyesztettem
137    9|           hatalmas császár nem kapott ott egyebet, mint a szétdúlt
138    9|        megállt Hilea közepén, s amint ott egy kopasz gránit kőszálat
139   10|        erzsébetvárosit, nekem szánta. Ott föl is léptem. Az pedig
140   10|          vétkeztél!”~Néhány nap múlva ott volt nálam az erzsébetvárosi
141   10|              betévelyedett a Bánátba, ott belefogott a búzakereskedésbe,
142   10|              egy kis erdélyi városba, ott egy szegény kis cérnásboltot
143   10|          megállapodék, nagy szegényül ott töltve élte napjait, a boltajtóban
144   10|             gazdát legutóbbi telepén.~Ott ült akkor is a boltajtóban,
145   10|               el neki a krukodélusok, ott, ahol vagyon, idegen országban.~–
146   10|               nem szegődtél medvének, ott szundikálhatnál egisz télen.~
147   10|           ábul, amábul! felsőbul. Hát ott van felsül, te szamár? extrafainbul.
148   10|        vesztél.~Egy téli este szintén ott ült Birbuc diák a hideg
149   10|             visszatért; Birbuc diákot ott látta a kályha mellett fideliter
150   10|            hídján, amely azon sárosan ott maradt, amint valaki oda
151   10|             felordítá az egész utcát, ott maradva a sárban fekve,
152   10|            Megint itt van a gavallér. Ott vannak mind a ketten a pitvarszobában.~
153   10|              csak a másik fele maradt ott, a leányzó, ki bújni iparkodott
154   10|            muzsika nélkül? Bizonyosan ott lesz a vicispán fia is,
155   10|              én karomba.~– Kicsoda az ott gyertya nélkül?~– Az bizony
156   10|          közvélemény benyomása alatt, ott a sír előtt háromszor ájult
157   10|            csak kocsijáig nem vivé, s ott is aztán egészsége iránti
158   10|             beszélni.~Borbála asszony ott hagyva Oliviát a cérnásboltban,
159   10|            lebzselnek. Az a legény is ott a kapuban, abban a nagy
160   10|            fordítsatok a túlsó lapra, ott talán megtaláljátok, amit
161   10|              és miniszterkrizisekről, ott megtudtok mindent ami lesz,
162   10|            időkben, midőn Róma határa ott volt, ahol Perzsiáé, s a
163   10|              adott a gyalázatnak, míg ott harc helyett árulás adta
164   10|               holt fejedelem bőrét, s ott állt az századokig a nap
165   10|         követve, némelyik elmaradt, s ott eldűlt a sivatagban, aki
166   10|             sok, ki lefeküdt pihenni, ott elaludt és meghalt. Várták
167   10|               felé fordítá figyelmét.~Ott ragyogott két új név, mint
168   10|              ki ezeket hozta.~Zenóbia ott lovagol hófehér paripáján
169   10|              amit mondtam, az a pulya ott fenn cifra tornyában füleit
170   10|         tudnál-e lőni azzal a nyillal ott kezedben? – S azzal az erdőben
171   10|             dárda hegyével leszögezve ott maradt lábai előtt a szörny,
172   10|          félsz hallani.~– Ó nem tova, ott szeretnék lenni, ahol ez
173   10|              e bátorság neked?~– Mert ott volnék apám mellett. Hátha
174   10|              ne onnan várd a tigrist, ott bátyád Maeon áll a bokor
175   10|               a nyílásra, hadd legyen ott, míg a vadászatnak vége
176   10|        egyedül ép oldalán a bozótnak.~Ott vártak rá mind. A tigris
177   10|            vad nem ugrott fel többet, ott maradt végig elnyúlva, egy
178   10|            áll! Minden lázadó mellett ott ül a bakó!~Az emberek tétovázva
179   10|               egész a Boszporuszig, s ott az utolsó emberig elhullt,
180   10|               nem igen gazdag jutalom ott, hol egész erdők vannak
181   10|              magát egy is; ahol állt, ott halt meg.~Holttesteken keresztül
182   10|            olthatatlan görögtűz, s az ott égett el a seregek láttára.
183   10|            égő nyilak özöne repült az ott támadt résre. A fölhalmozott
184   10|           fájdalmasan bőgve vergődött ott a homokban, föl-fölemelt
185   10|              midőn a nép föllázadt az ott maradt dandárok ellen, s
186   11|              nyugotnak, hogy ne éljen ott, ahol ősei meghaltak s ne
187   11|             meghaltak s ne haljon meg ott, ahol született.~Vándoroljatok
188   11|               rajzokkal illusztrálta. Ott volt: a majom mint hős,
189   11|      szemeiben láttam a könnyet, mely ott ragyogott; észrevétlen melléje
190   11|           neked szólok, hanem azoknak ott), hogy aki embernek született,
191   11|               részébe az országnak, s ott mezei gazdálkodással tölthesse
192   11|           benézek a födélzet alá, tán ott találok valami mulatságot.
193   11|            utolsó helyre benyitottam. Ott meg sem lehetett állapodni.
194   11|              körül voltak gyülekezve: ott kártyáztak.~Még közibük
195   11|          hanem talán ez az asszonyság ott.~– Tengeri betegség az egész, –
196   11|          Amerikába.~– Hát hogy fogunk ott megélni? – kérdém tőle.~
197   11|           előtt elbúcsúztak tőle, kik ott álltak a parton könnyező
198   11|              valami tutajra menekült, ott meghallhat éhen vagy szomjan
199   11|           beszegezné.~– Mit csinálnak ott? – kiálték felriadva.~–
200   11|               amilyen fél-deliriumban ott feküdtem, nem képzeltem
201   11|        hegyével a habokba, a kapitány ott állt az árbócba fogódzva,
202   11|              én értem nem jött senki, ott feküdtem tehetetlenül a
203   11|             az orvosok.~Kétségtelenül ott veszek, ha valaki nem könyörűl
204   11|              Jancsit elcsapom, amiért ott hagyott; másik pedig az,
205   11|             felmásznom, s ha itt vagy ott feledtem valamit, egész
206   11|          átláthatja, elmegyünk oda, s ott megtelepedünk.~S itt egy
207   11|                Már nincs nyugtom, míg ott nem leszek. Előre örülök
208   11|         nehány fogadott csősz, kiknek ott rendkívül kevés őrzeni valójuk
209   11|           váltig állította, hogy lesz ott minden, ahova mi megyünk,
210   11|               ez, – monda Jancsi – ha ott ezrével vannak a bivalyok
211   11|        megtanultunk annyit, hogy akár ott maradjunk. Nem volt mit
212   11|         Letelepedtünk egy üres házba, ott vártunk öt napig, azalatt
213   11|         tehenem beledűlt a sárba, azt ott szemem láttára ette meg
214   11|               a citoyen – vigyázzatok ott egy lyukra, ne feküdjetek
215   11|              bevitt az erdő közepébe, ott mutatott egy dombot, sok
216   11|               volna, szél s eső pedig ott jött be rajta, ahol akart.~
217   11|      kukoricával, s már most legalább ott terem majd valami, ha a
218   11|             lapos kősziklára, s amint ott halásznék, egyszerre fölemelkedik
219   11|              a fához volt megkötve, s ott hevert a kötélen csüggve,
220   11|          derék állat nyugodtan hasalt ott keresztben, farkával veregetve
221   11|             ha megúnja magát. Nem az, ott várt késő estig, meg sem
222   11|          szerencsémre nem vett észre. Ott benyúltam az ablakon, s
223   11|           Helyesen mondá Jancsi, hogy ott jöhet az be ide a faházba,
224   11|               idegen földön: ki tudna ott pihenni?~Kezünkbe szorítjuk
225   11|      tarthatjuk. Ó, hisz ő is magyar, ott, hol senki sem az.~Ilyenek
226   11| szeretetreméltó menyasszonyom azalatt ott benn a szobában kutatott.~
227   11|           Azért, hogy a haza szegény, ott kell-e azt hagyni mindjárt?
228   11|           magad után hagyva a bajt az ott maradóknak; ez a nemzet
229   11|                állj a másikra és hass ott; ha nem lehetsz egyéb, lehetsz
230   11|            akart elereszteni köréből, ott kellett velük maradnom.
231   11|              számon, hogy bár most is ott ülhetnénk. Erre ő vállamra
232   11|            itt volna is az özönvíz és ott az Ararát hegye.~Géza mosolyogva
233   12|                mi volt, mi emelkedett ott? és ők titkos borzalommal
234   12|              a kiásott kövekről, hogy ott Ninive feküdt. Tovább mennek, –
235   12|               romok azt felelik, hogy ott Ninive feküdt. Egyik végéről
236   12|              egy egész ország fekszik ott eltemetve. A nép elmegy
237   12|          kegyelettel, neveik, tetteik ott porhadnak a história hideg
238   12|           hogy micsoda három halom az ott Kazri-Shirin mellett, hova
239   12|          tövisbokor. A két rózsabokor ott áll ősemlékezet óta, ágaikkal
240   12|           komoly faragványokat s most ott állnak e másfélezredéves
241   12|         háromszáz lépcső vezet fel, s ott egy kiálló emelvényen végződik.
242   12|         vízvezető maradványai; valaha ott járt a folyam s most ismét
243   12|              minden nemeivel, máig is ott laknak az elvadult pávák
244   12|         selyemmel volt lefüggönyözve, ott maga körül állítá őket.~–
245   12|             amint észrevette ekkor az ott térdelő ifjút, felrázta
246   12|             el; ő maga egyedül maradt ott Ferháddal.~Ezen idő volt
247   12|         cseppekre rásütött a nap, íme ott volt a szivárvány, ragyogó
248   12|           azóta mindennap nyolc óráig ott állt a szivárvány a kert
249   12|          terhét keblemen viselném; ha ott a magasban egy gránátalmabokrot
250   12|              viselte arcán. Egész nap ott ült, ahonnan e sziklára
251   12|              s néha egész éjszakán át ott énekelt kertje forrásai
252   12|             zengi vissza; Ferhád volt ott, ki mindennap életét kockáztatá
253   12|        elvándorolt a Taurus-hegyekig, ott meglelé a jól ismert Anthorát,
254   12|        vágyódol az égbe tőlem? mi van ott, amit én nem adhatok?~–
255   12|             nem adhatok?~– Minden más ott, mint ami itt van. Napnak
256   12|             ami itt van. Napnak nincs ott éjszakája, örömnek, kéjnek
257   12|           gondolt, hallja-e a dalt az ott, ki a magasban visszhangot
258   12|            után e kiáltást: ó Shirin!~Ott dolgozott Ferhád éjjel-nappal.
259   12|              a száz ölnyi magasból, s ott, halhatatlan művei csarnokában
260   12|        szerelem egy örökkétartó csók. Ott megtalálta Ferhádot is s
261   12|         merenge rajta, gondolva, hogy ott mostan Shirin fürdik.~Dasztadzserd
262   13|              kiválasztottjainak, hogy ott működjenek nagy szorgalommal,
263   13|           jeles ifjú már korán reggel ott van a múzeumban s csak a
264   13|               mit mívelnek az ifjaink ott a fizikum múzeumban. Ennek
265   13|            kimentek a Maros partjára, ott jó friss fűzfákat találván,
266   13|             értek, akkor látták, hogy ott nem lehet átmenni, mert
267   14|           aszalva, préselve – azokkal ott a háziállatok híznak.~Még
268   14|            most is bámulatos omladéki ott látszanak a szent folyó
269   14|   leghatalmasabb és legbölcsebb volt, ott uralták. Itt a bűvészt,
270   14|            meg kell halni, nem inkább ott estek-e el mellettem egyik
271   14|               ki a szent folyó mellé, ott a víz mentében ássanak egy
272   14|             folyam partjára, s várják ott, hogy fognak aláfelé úszni
273   14|             reggelig harcoltak velök, ott esett el egyik a másik után.
274   14|              az utolsó bátrak álltak, ott a szép Palamira lábainál
275   14|             is hazája földét csókolá.~Ott ölték meg az ősz Ruhivát
276   14|           midőn el volt már veszve, s ott lerogyott két vőlegénye
277   15|            egymásra dűltek a vén fák, ott korhadtak, földdé váltak
278   15|          behúzta magát vén faodvába s ott elüldögélt, nem bántott
279   15|          csupa aranyfonál lett volna.~Ott fésülték fényes aranyfürteiket
280   15|        szenvedők hetekig elimádkoztak ott a magányos kápolna küszöbén,
281   15|            pásztorlegények nem merték ott legeltetni marháikat, félve
282   15|                reves, halavány kezeit ott melengetve a tűznél.~Az
283   15|             vesd bele a tengerszembe, ott, ahol a nagy veres fenyő
284   15|             meglátszott a nyoma, hogy ott a fű mind kisárgult.~Másnap
285   15|            bírt fölkelni többet, mert ott rögtön bikává változott.~
286   15|       juhászlegény tüszője azon módon ott maradt a derekán által fűzve
287   15|               s két szarván két felől ott csüggöttek a pénzes tarisznyák.
288   15|               a felső kokojszás tóig, ott egy kerek tengerablakon
289   15|            közülük. A gonosz tündérek ott alant saját elemeikben megfogták
290   15|               terelte a csordát, hogy ott ne lepje az éjszaka. Egy
291   15|               elég, de ilyen szép még ott sem volt, aki vetekedhetett
292   15|             midőn forró nyári napokon ott járt közöttük a víztündér,
293   15|          gyermek pólyába volt kötve s ott pihent anyja hókeblén.~De
294   15|          hogyha bátran közéjük vágsz; ott a sárga liliomokon túl megtalálod
295   15|               szája kíván: itt arany, ott ezüst, ott meg drágakövek,
296   15|          kíván: itt arany, ott ezüst, ott meg drágakövek, válasszon
297   16|  gyümölcsárus-asszony nem árult volna ott azon a szögleten, amelyikhez
298   16|               egy kapu szögletében, s ott nagy sírtában elaludt, álmában
299   16|           Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öregasszonyt.~
300   16|             akar itten? hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok
301   16|       visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:~–
302   16|            tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek, és
303   17|              leüljön, s násznagyostul ott marasztották ebédre, amint
304   17|           Herczeg András uram házába, ott Juci megint újra kezdte
305   17|           jóval.~Terítve sem volt biz ott még, hanem Juci lelkem megint
306   17|              hanem Juci lelkem megint ott sírt az ablakon.~– Galambom,
307   17|                Látták biz azt itt is, ott is; ment nagy sírva utca
308   17|               adott az Istennek, hogy ott lelte Jucikáját, hogy az
309   17|          megijedt, hogy a kalapját is ott feledte, hajadonfővel ment
310   17|            már kinn leste az ajtóban, ott a nyakába borult, bevezette,
311   17|            nem mehetni rajta. Jucinak ott kellett várni azalatt. Furdalták
312   18|             sujtásos dolmányban; volt ott egy úr, akinek csupa aranyóra
313   18|               a vármegyeház kapujáig, ott álltak a céhek felállítva
314   18|             kend, mennyi szépség lesz ott! A Vág-Duna hídjánál van
315   18|                feleselt a menyecske – ott a város nem parancsol.~Ez
316   18|       szerencsére a ruhaszárító kötél ott kinn az udvaron egyik szederfától
317   18|               kötelet jól sós vízben; ott ázik estétől reggelig, egy
318   18|          kukorítani, amíg Borsos uram ott a sötét kamrában felébredt.
319   19|            asszony meghalt, és azután ott volt a punktum.~János mester
320   19|        kézműves, mikor éjfélen is túl ott ütötte a mustával a talpat
321   19|            gyermekek énekének örülnek ott fenn a mennyben.~Hanem annál
322   19|             odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag nőtelen úr lakik,
323   20|        legelső emberi hangról, melyet ott hallottak, elneveztek „Peru”-
324   20|          akart kedveskedni, termettek ott, nem is ápolva senkitől.
325   20|           igazmondásért nem törték be ott az ember fejét; a férfiak
326   20|             az csak azt mutatja, hogy ott melegebb a nap és a szív.~
327   20|  jövevényeknek, minő boldog világ van ott a hegyek közt? mint terem
328   20|               hegyek közt? mint terem ott a föld mindent önkényt,
329   20|               csak hírökből ismeri. – Ott még gazdagabb aranyban,
330   20|              mint Peru többi részein; ott egy magas templom áll, egészen
331   20|           egész durva tömegekben állt ott, csillámló kristályai befedték
332   20|            menekülhetnek előle, azért ott sátort vonatott s tanyát
333   20|           alatt nincsen reggel, este, ott csak éj van és nappal.~Pizarro
334   20|               volt a vidék.~Ki maradt ott, ki menekült meg Pizarro
335   21|             vigye magával Debrecenbe, ott jó helyen lesz, a csauszok
336   21|            semmitől se féljen, hiszen ott van a csausz.~Nem is félt
337   21|              én is megcsókollak téged ott, ahol legpirosabb az orcád.~
338   21|               erre a szóra a törököt, ott, ahol a legpirosabb az orcája,
339   21|             Hát abból mi lett?~Az biz ott feküdt most is a pallón
340   21|         ráütöttem az öklömmel; az biz ott van, meghalt, sohase lesz
341   21|                Már hiszen, bíró uram, ott vagyok, adjanak ki, vágjanak
342   21|               szobából, csak ő maradt ott a rabbal.~– Hát, Rácz Jankó,
343   21|               Reggelre izenet helyett ott volt maga a basa, egy csapat
344   22|            még fényre és gazdagságra; ott voltak a főurak legpompásabb
345   22|                minden nemzet lobogóit ott lehete látni a sziget közti
346   22|            meg szívét, itt egy szőke, ott egy barna; ez tűzszemű,
347   22|    szögleteire, kezükben a hegedűvel, ott mindenféle bohó tréfás verseket
348   22|            földre keresztes vitéznek; ott el is esett bújában. A hegedűsök
349   22|         ellenségre; az árva hegedűsök ott jártak a zászló mellett,
350   22|            dúló mongol csordákkal. Az ott leült a torony tetejére
351   22|                nem feledett-e valamit ott a tatár.~És valóban jó zsákmányra
352   22|         visszakerülve, ők is átmentek ott a jégen, ahol a magyarok
353   22|        mellyel egymás közt zajongtak; ott lehete látni, mint állítják
354   22|            vitézek. Az érsek nem volt ott, ő már elesett a harcban;
355   22|            harcban; néhány főpap állt ott, ki a várban maradt, mellén
356   22|          Dezsér prépost misét tartott ott a szabad téren, megáldá,
357   22|          kihordák az utcaszögletekre, ott tüzet vetettek beléjük,
358   22|             százszorszépek nem tudtak ott imádkozni.~– Mit? – szólt
359   22|              Itt hamu lenne belőlünk, ott még királyné is lehet.~A
360   22|           senkitől.~Karadzim kán volt ott Batu kán alvezére, ki Esztergomot
361   22|           elhagyatott város utcáiról: ott véres halálharc folyik most;
362   22|           lepellel, mindegyik mellett ott állt a férjül választott
363   22|           levesse. Már akkor nem volt ott sem fej, sem fátyol.~Eddig
364   22|               érte, mert nincsenek ők ott, hogy férjeik karját megrontsák
365   22|              már egész a párkányokig, ott Karadzim kánt egy jószándékú
366   23|            tökéletesen a lépen ragad. Ott ült velem szemközt; szép
367   23|              humble serviteur madame. Ott leszek. Előadás végeztével
368   23|           szabad hajtatni az udvarra, ott csak urasági ekvipázsnak
369   23|            egypár.~Csak hadd álljanak ott! Antichambrirozhatnak a
370   23|               egyik ajtón eltávozott, ott még egyszer megállt, csókot
371   23|            egy páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi színdarabokat
372   23|              sötét udvarra jutottunk, ott felmentünk egy hátulsó lépcsőn,
373   23|              egy homályos előterembe, ott egy pénztári őr kezébe lefizettük
374   23|             azok az üvegcsillagocskák ott a képek rámái közepén nem
375   24|           nemrég halt meg, ki maga is ott lakott, s a család mindent
376   24|            szép Napóleon vajas körtét ott a szekrényem tetején.~(Szép
377   24|               visszahökkent.~– Kegyed ott akar lakni maga?~– Hát természetesen;
378   24|               van szerencséje is.~– S ott akar lakni a kastélyban?~–
379   24|               nem tudtam, hogy kegyed ott akar lakni.~– Tán bizony
380   24|             kimenni a folyosóra, mert ott valaki csoszog s kinevetni
381   24|              kocsival, s azt pontosan ott is találtam a fogadóban,
382   24|               kérdém a kocsisomtól.~– Ott áll már az őr, – mondá ő,
383   24|             kastély kapujához értünk, ott megállt az én őröm, mint
384   24|          másik szobában lepecsételni, ott lesz a gyertya.~– De hát
385   24|            meg majd megyek Amerikába, ott még nem szedtek rá.~Dehát
386   24|             nem bánom én, tegyék őket ott az archivumba. Majd megmutatom
387   24|              hogy én elbűvölve álltam ott és szinte elfelejtettem,
388   24|            esett volna aztán.~S azzal ott mindjárt előttem lefeküdt
389   24|            operába járni, mert hiszen ott sem csinálnak egyebet, mint
390   24|               nem elég. Mikor alszom, ott jár-kel a szobámban ez az
391   24|          énekes kisértet, néha órákat ott tölt nálam, leül ágyam mellé
392   24|               óráig, hány percig volt ott.~És nem tudok rájönni, hogy
393   24|       leereszkedőt szobámba? Nincs az ott – éppen felettem van letöltögetve
394   24|             kereken felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No ez legalább
395   24|               Aztán rendesen álmomban ott szoktam őt magam előtt látni.
396   24|           eszembe jutott határozatom. Ott ültünk egymás mellett egy
397   24|           ládába, hogy mire felébred, ott találja; az ember álmodik
398   24|            hímzett cipőcske – most is ott volt, azon módon fehér csipkeszegélyével,
399   24|    végrendeletem szerint cselédjeimet ott tűrni, s kinek lenne rajtam
400   24|       kezeivel, arcával mutatva, hogy ott szokott ülni, mikor ön alszik,
401   24|        szobából, s ahol azelőtt volt, ott egy halavány, fehér alak
402   24|               egy másik holtan maradt ott, kit a törpe vadász szúrt
403   25|           baja és öröme; arra a várra ott fenn a dombon senki sem
404   25|             kedvenc mulatóhelye volt. Ott ültek a kőmedencében bugyogó
405   25|            százat. Az asszony nem fél ott, hol a férfi megijed. Az
406   25|         melyik volt az ő koponyája az ott heverők közül?~Bizonyára
407   25|               faluban eskető, akkorra ott toppant egypár száz szarácsival;
408   25|          melynek neve máig is palota. Ott egy eunuch háremőr és néhány
409   25|            bizonyos volt felőle, hogy ott verekedésre kerül a sor.~
410   25|              fegyverkamrájába nyílik; ott mind felfegyverezzük magunkat
411   25|             tekergő, csillogó sorban; ott lovagoltak, ott csörtettek
412   25|               sorban; ott lovagoltak, ott csörtettek el nem messze
413   25|               a nagy, idomtalan ember ott küzdött vergődve a halottal,
414   25|        eltakarodának az oltár mellől: ott hagyták a vőlegényt és a
415   25|            négy lábának, hogy Boroson ott nem marasztották a nászlakomára.
416   26|            fölvezették hozzá, bement, ott találta az ágyon fekve,
417   26|             kocsival jöjjenek. Másnap ott volt Rédey fia és az orvos.~
418   26|           csatlósai közül, azt mindig ott fogták az illető helyen
419   26|          tulajdon négylovas hintaján. Ott aztán azzal csúfolta minden
420   27|          csárdáig, ahol megitattak, s ott újra föltette a kérdést
421   27|     környékben senki sem akart tudni. Ott azután hallhatott is annyit,
422   27|            meg az ágyában, s azóta is ott űzik mesterségüket a kastély
423   27|        nyitható, csukható ajtaja, még ott áll a hevenyészett deszkaravatal,
424   27|            hordtak, azontúl oly módon ott maradt, s nem látszott,
425   27|  tanácsteremben a zöld asztal mellett ott ül már tizenegy tanácsos,
426   27|               fele útjáig eléje ment; ott az úrias hátratartással
427   27|        Augusti, anno Domini 1606-ról, ott majd meg tetszik találni
428   27|             nagy jó szerencséje, hogy ott nem kaphattuk, mert bizony
429   27|           táborba visszakísértesse, s ott aztán katonai regula szerint,
430   27|         rajtam az úr s ítélt fölöttem ott, ahol hatalma volt; holnap
431   27|                holnap én fogok ítélni ott, ahol hat lépésnyi téren
432   27|              nem bírták elfogni, azok ott kóvályogtak az egész munka
433   27|        kivontatták a nyúzók mezejére, ott máglyát raktak s azon a
434   27|              egy nagy ménkü mocsárt s ott horgásztak, mit? talán halat?
435   27|             azon a mocsáron keresztül ott ni, nagy csendességben kerülje
436   27|             gyanútlan ellenségre, azt ott vagy olyan zavarba hozzák
437   27|        kollégiumban. Hát kend kicsoda ott az asztal végén?~A betódult
438   27|    Megállhatta egész az utolsó házig, ott megállította valami nehéz
439   27|          valami átléphetlen nagy kő – ott a szívben: ne forduljon-e
440   27|          lehajtotta egész Sztambulig; ott vette meg Szulali müderrisz.~
441   27|              táncát odafenn Tokajnál, ott minden malmot letépett láncáról
442   27|               páfránnyal volt benőve, ott jónak látta magát meghúzni,
443   27|        ijedten fordult hátra. Hát biz ott a nagy szél csapta be a
444   27|               lehet jutni a levegőre. Ott ugyan mérges zivatar van,
445   27|           hogy őneki vagy meg kellett ott fulladnia a füstben, vagypedig
446   27|  felkapaszkodjék a kémény tetejéig, s ott azon a lyukon, melynek éppen
447   27|        amelyről veszedelmére idejött; ott befészkelte magát a mohába
448   27|          befészkelte magát a mohába s ott elcsigázottan elaludt.~Csak
449   27|    kötelességének ismerte volna, hogy ott az előtte levő vízben megfürödjék
450   27|               fel Debrecen városába s ott beállított Igyártó Mihály
451   27|         felfüstöltek.~– S mit csinált ott az a harámbanda?~– Tanácsot
452   27|        feleségének.~– S mit csináltak ott vele?~– Feleskették, hogy
453   27|               elmondták Vince úrfinak ott, én hallgattam.~– S ki ellen
454   27|           vezették a városi kórházba, ott egy külön szobát rendeltek
455   27|    meggyőződését meg nem változtatá.~„Ott voltam, láttam! A szentekre,
456   27|         Szatmárnémetiben letelepült s ott tímármesterséget kezdett;
457   27|            cimborák gyülekezésében, s ott mívelik az országfölháborítás
458   27|             árkot mászik, agyonlövik. Ott tehát azt gondolta ki, hogy
459   27|              bekocogtatott.~Vince ült ott, a bíró fia, egy nagy könyv
460   27|        álomjáró a holdsugár hívására, ott látta anyját útjában. A
461   27|            atyád házához Debrecenbe s ott maradsz mint csendes özvegy,
462   27|             mire Szatmárra visszatér, ott várja a pallos. És én esküszöm
463   27|      levezette őt magával az udvarra.~Ott felültette őt háta mögé
464   27|          Keresztszegi, nőd nálam van, ott keresd.~A mesterfogás az
465   27|               Mihály, fiad nálam van, ott keresd.~…Ez sem volt kisebb
466   27|               itt a kulcsa; ami pénzt ott találtok, osszátok fel fejenkint;
467   27|       engedték magukat elverni; három ott maradt közülük holtan, a
468   27|         elfogtak. A vallonok közül is ott vesztek négyen és sokan
469   27|               Vincével Debrecen felé.~Ott egyenesen Igyártó házához
470   28|           énekesnő volt Párizsban; ki ott nem sokra vergődhetvén az
471   28|              a házmestert oda, mondja ott azt, hogy egy haldokló kíván
472   28|              poste restante Párizsba. Ott szükségem leend rá.~A szerzetes
473   28|               előtt voltam; az a hamu ott kandallójában a rajtam volt
474   28|              túl leszünk a határon, s ott vehet kegyed magának mindent,
475   28|             elküldik a fellegvárba, s ott fogják tartani, míg a gyilkos
476   28|               elbocsátási paranccsal. Ott láttam egyetlen egyszer,
477   28|               kiegészítém a talányt. „Ott benn megkorbácsolták őt,
478   28|            így rájöttek, hogy ő nincs ott. Igen természetesen okoskodtak,
479   28|             már meg volt fagyva.~– És ott maradt?~– Nem. A farkasok
480   28|            mert először is: láttam; – ott mellettem, a szűk kibitkában
481   28|          világította szomorú világot. Ott megfagytam az utazás közben
482   28|                hazavitt szeszgyárába, ott maga és neje mindent elkövetett,
483   28|             ki voltam, honnét jöttem. Ott maradtam nála és tanultam
484   28|               elmennék vele és lennék ott ügynöke.~Hamar ráállt. Kerített
485   28|              útban voltam Varsó felé; ott fölkerestem bankáromat,
486   28|     cselédemet, ki letakart kosarával ott várt reám a lepényes áruasztalok
487   28|     rezervában nagy uraságok számára; ott egészen magára lehet nagyméltóságod.~
488   28|               mint az ütközet; jártam ott eleget, ott hidegvér, emitt
489   28|           ütközet; jártam ott eleget, ott hidegvér, emitt forró elszántság
490   28|           kilihegjem rémületemet, még ott is utánam sóhajtja a földalatti
491   29|                Hát amint feltekintek, ott jár a háztetején valaki.
492   29|               ablakom alá eljönnek, s ott kiáltják el, hogy „éjfél
493   29|         minden este vizitálják; akkor ott van valamennyi, s úgy tesz,
494   29|           kibújnak a padlás tetejére, ott végig sétálnak a ház gerincén,
495   29|           felmásszék a ház tetejére s ott elkezdjen virginálni: az
496   29|              elfértek azok is szépen. Ott volt a számukra a másik
497   29|          örökké otthon tartandó, mert ott van legjobb helyen, ellenben
498   29|              bánta, ha nagyon sokszor ott marasztották ebédre, természeténél
499   29|             lévén.~Nyaviga úr most is ott jár alá s fel a ház előtt;
500   29|            egy köpülő.~– Ide gyere!~– Ott maradj!~Erre aztán a közös