Part

 1    1|          volt nálok a hölgy; ifjú halavány arcán valami mondhatlan
 2    1|          sötét világú tengeren.~A halavány hölgy a gyermekded arccal
 3    2|         Esztike szívem e mondásra halavány is lett, szomorú is lett:
 4    2|   Bocsásson, – mondá fájdalmasan, halavány arccal – igen rosszul vagyok.~–
 5    3| bérchasadékból fejem fölé hajolt, halavány virágszirmait egyenkint
 6    6|         levegőt, s akkor sírbolti halavány fény mellett egy alak emelkedett
 7    6|          egy alak emelkedett elő, halavány testtelen légi kép, reszketve,
 8    7|      melynek szűk ablakhasadékain halavány holteleven arcok sápadoztak
 9    7|  hálószobája előtt a testőrök egy halavány nőt tartóztattak fel, ki
10    7|           ezüst tálról egy véres, halavány fő bámult holt szemekkel
11   10|         sírhalmon egyedül nyílik, halavány nefelejtse az emlékezetnek.
12   12|         ismét szomorúnak látszék; halavány volt, mint a fehér rózsa,
13   15|      ruhában, mohos fejel, reves, halavány kezeit ott melengetve a
14   22|        amaz szelid, ábrándozó; ez halavány, amaz csattanó piros; ez
15   22|     akartok szépek lenni? Ezzel a halavány arccal, ezzel a hosszúkás
16   24|  szétziláltan rásüt a nap; fehér, halavány arca lehet, melynek átlátszó
17   24|        ahol azelőtt volt, ott egy halavány, fehér alak állt előttem,
18   25|        szedted fel ezt a nyávadt, halavány bábot? ez nem él meg. Már
19   25|           még életében elnevezték halavány voltáról, midőn a terítőre
20   25|   gerjedését érzé és mindegyiknek halavány lett az arca, de acél lett
21   27|       tekintetet ad annak, amit a halavány, simára borotvált arc sem
22   27|        azt csak pirossá, különben halavány volt, de annál több tűz
23   27|          most itt kapnák! Abban a halavány ifjúban megismerte a bíró