Part

 1   29|         9. A VESZEDELMES IMÁDÓ~Zsófi asszony pedig úgy tett,
 2   29|       Nem az az én nyavalyám!”~Zsófi asszonyon kívül ugyan még
 3   29|  megszűnt a világ világ lenni. Zsófi asszony odaültette őt az
 4   29|   fosztani; de menten elaludt; Zsófi asszony tréfából telerakta
 5   29|   felől, fel nem ébredne tőle.~Zsófi asszony már az utolsó versét
 6   29|    rejtélyes kaparásra előjött Zsófi asszony, s elállt a szeme-szája,
 7   29|         hogy bír, s megragadta Zsófi asszony kezét.~Persze, hogy
 8   29|        mindjárt lógok.~Szegény Zsófi asszony igazán megijedt:
 9   29|         siessen! – vonszolá őt Zsófi asszony.~– Mit segítsek? –
10   29|          Csitt! – kiálta közbe Zsófi asszony. – A professzort
11   29|  kincsem a respektíva, – szólt Zsófi asszony, kihozva azt a hosszút.~–
12   29| foglyainkat” – gondolá magában Zsófi asszony s felkiáltott a
13   29|   csukta-e be? – kérdé magában Zsófi asszony, a pinceajtóhoz
14   29|           figyelmezteté férjét Zsófi asszony.~– Vagy úgy? – Professzor
15   29|    megrészegedett – igazítá ki Zsófi asszony.~– Igazán? – monda
16   29|      akkor nagyon haragudott.)~Zsófi asszony pedig kezdett sírvafakadni.~–
17   29|  napamasszony lelke! – sikolta Zsófi asszony, s a kötényét az
18   29|    hazajáró lélek. – „Te pedig Zsófi leányom, ne rettegj tőlem,
19   29|        dolgot mondok tenéked.”~Zsófi asszony reszketve engedelmeskedett
20   29|      az egész kedélyállapotot. Zsófi asszony sikoltva borult
21   29|     édes napamasszony, – monda Zsófi asszony, – de örülök, hogy