Part

 1    2| bementünk a házba.~…Ki volna oly vakmerő, boldogságát a mienkhez
 2    2|        hasonlítani? Ki volna oly vakmerő, e boldogság leírására szavakat
 3    6|      kezek művein nem találni: a vakmerő boltozatok, az óriás architrab,
 4   10|    ellenállhatlan hódító; – ki a vakmerő, aki levelezni mer urával?
 5   10|       ordítástól követve: valami vakmerő arab kürtöt vett kezébe
 6   10|       dacos arca elárulá, hogy e vakmerő ismét ő volt.~– Vegyétek
 7   10|        néhány percig megriadva e vakmerő támadó elől, ki nem emberi
 8   12|        végződik. A lépcsők fokai vakmerő kapaszkodót képeznek a sima,
 9   12|    óriási mű veszi kezdetét, egy vakmerő hegyi út, mely a Behistan-hegyláncot
10   12|       félbeszakad a mű, mintha a vakmerő kísértő belehalt volna vállalatába,
11   12|      segíté, a gondolat démonian vakmerő volt, a lépcsők csodálatos
12   15|        erre fölébredt:~– Ki az a vakmerő, ki ide jönni mer? – kiáltá
13   18|       amikor nem iszik.~Ez ugyan vakmerő állítás, miután a borban
14   24|        szúrt le saját késével. A vakmerő meg merte támadni a lapponiai
15   25|         tenyérrel a hathumáyumra vakmerő alattvalók a szkupcsinákon,
16   27|       tőle, volna-e kedve valami vakmerő vállalatra, ami csak diáknak
17   27|   elkiáltá magát:~– Ki volt az a vakmerő, aki elfogatta Keresztszegi
18   27|           a tündérek megfogták a vakmerő betolakodót. Szerencsére
19   27|          vér a félelemtől; olyan vakmerő, olyan megsiratni való szándék
20   29| Menelaustól?~– Vigyázz a szádra, vakmerő! vagy velem gyűlik meg a
21   35|       lett megvalósítva az egész vakmerő szándék, ahogy tervezve