Part

 1    1|        kezdtek lenni; a keskeny út, mely nem volt egyéb, mint
 2    1|    erősen bevonva s leghosszabb út vészeire készítve, sajátszerű
 3    2|         szintúgy porzik bele az út… S egy bizonyos háznál,
 4    5| Lassankint begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak ide
 5    6|         a fák derekait, ahol az út végtelen kiterjedésü erdőkön
 6    7|    csillogó rendjei; a közbeeső út hosszan be volt vonva a
 7    9|          melynek neve Urdombha. Út pedig nem vezet odáig; hanem
 8   10|    sikere alig volt néhány órai út, az eltikkadt hadsereg minden
 9   11|     szöktem volna már innen, ha út vezetne ki ebből az országból,
10   12|     kezdetét, egy vakmerő hegyi út, mely a Behistan-hegyláncot
11   12|       ha e hegyen keresztül egy út volna merőben keresztülvágva,
12   20|         alkotó volt. Ama széles út a hegyek körül, mely egyik
13   21|      amerre legrövidebb volt az út hazafelé.~A jó Klára asszony
14   24|      majd beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott
15   24|     katonai pozitúrában állt az út mellett egy magas kő tetején,
16   24|     elfogni, ez a legegyenesebb út volt arra, hogy magam is
17   27|    kastélyt látott elmaradni az út mellett, pár ezer lépésnyi
18   27|        merre lehetett valaha az út az árkon keresztül, hanem
19   27|      ember közeledése által.~Az út füve itt is tapodatlan;
20   29|         lépj!~– Hiszen poros az út, és holdvilág van. Vigyázzak-e
21   32|         hát ez a fő közlekedési út két nagy alföldi város között.