Part

  1    1|                 mind oly szépek voltak e percben, de szebb volt nálok
  2    1|                közel volt és bizonyos.~E percben a parti sűrűségből
  3    1|   összeolvadnak, merengett; olyan volt e vadon puszta helyen, mint
  4    1|                jó ördög”. Hah! ismerik e nevet Angolhon évkönyvei.
  5    1|                ostoba remény, itt kell e nagy sírban végignyomorognom,
  6    1|               jellemző gyöngédség volt e túlságos emberen, hogy a
  7    1|               veres gőz lebegett. – Az e napot megelőző éjt iszonyú
  8    1|                sem vonhatta őt kérdőre e gyöngéd gondoskodásért,
  9    1|             halálának perce volt, mely e nyolc évi munkát kigúnyolá.~
 10    1|           írhatja le az örömet, melyet e látvány a szabadságvágyók
 11    1|               hölgy.~Az ifjú habozott.~E percben két mozsárlövés
 12    1|                a hölgy, térdre hullva.~E sikoltásra felrezzent a
 13    1|                 kezdé Quarrelson – itt e szigeten bizonyos némber
 14    1|                  Jó! – mondá Grundler.~E percben lövés durrant el
 15    2|            vágottorrú csizmát hordani! E nagyszerű bűnöm miatt szépen
 16    2|              most, vagy oda szaladjak.~E határozatlanságomat megszünteté
 17    2|              hogy volt színpadi hatás!~E perc óta megkímélték magukat
 18    2|          macskáját.~– Phű, teringette, e bizony baj! – kiálték felugorva. –
 19    2|            csak amúgy látogatásképpen.~E percben nyílt az ajtó s
 20    2|             vegyült tekintetet, melyet e percben kelle látnom, még
 21    2|         mennyire verem a fejem a falba e szerencsétlenség miatt!~
 22    2|           Hanem jól tudtam eleve, hogy e füst alatt nem fogom sokáig
 23    2|                s a gyulladást éleszti, e végre orvostudor Smilax
 24    2|              Smilax tanácsára ilyenkor e két ablakok közül vagy a
 25    2|              is elébb likvidálta volna e célra a fülét, mint az orrát,
 26    2|              nem félek, nem esz meg, s e szillogizmus által teljesen
 27    2|           dohányzacskómat, s mert vala e veremben nagy sokasága a
 28    2|          vőlegény vagy.~Esztike szívem e mondásra halavány is lett,
 29    2|     hasonlítani? Ki volna oly vakmerő, e boldogság leírására szavakat
 30    2|         közepét.~*~Debora asszony mind e mai napig él és uralkodik,
 31    3|              két hónapig laktam ott, s e két hónap volt legszebb
 32    3|            javítani! De, szerencsémre, e műtét nem volt rám bízva.
 33    3|               a föltámadt természetre. E virágok közül egy sem hozott
 34    3|               zuhogni kezdő vízomlást.~E vigasztalan percben úgy
 35    3|              akartam szemeimnek hinni; e helyen, ily elhagyatva;
 36    3|           választhatta magának tanyául e helyet? A ház, mintha csak
 37    3|             hogy szinte remegtem tőle; e zárt ajtó, e tövises küszöb,
 38    3|            remegtem tőle; e zárt ajtó, e tövises küszöb, a fűvel
 39    3|                mégis vonzódtam bemenni e házba, s míg keblem vitt,
 40    3|                hogy minek tulajdonítsa e szerencsét, hogy házánál
 41    3|               s maig is csodálom, hogy e félóra alatt meg nem őszültem.
 42    3|              alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét is tűrhetőleg
 43    3|                 hogy még nappal van, s e gondolat visszaadta könnyelműségem
 44    3|             omló teteme nem érinteték.~E kombinációt csak később
 45    3|              hová lett.~Hogy ráakadtam e helyre, tapasztalám, hogy
 46    3|         Kevélység démona! Hiszed, hogy e csillagos mindenség csupán
 47    3|            gyönyörödre világol, s hogy e ragyogó világegyetem, melyen
 48    3|              port, és gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal
 49    3|              messze, minő messze vitte e képeket az idő! Ha jutnak
 50    3|                mennyországban. Kiűztél e paradicsomból, ajtajára
 51    3|       kinevetve, enyelgő mesét mondott e titkos borzadásról, és vállamra
 52    3|          Hallám, a lyány mint nevetett e mese után; de érezém, tagjai
 53    3|       embergyűlölet.~Mennyire tele van e két szóval a világ. Az ember
 54    3|             világ. Az ember azt hinné: e földön minden lény a más
 55    3|              ez nem igaz.~Egy neve van e két szónak. E név önszeretet.
 56    3|             Egy neve van e két szónak. E név önszeretet. Túl rajta
 57    3|              senkitől sem szerettetik… E nyomorú én vagyok.~Én vagyok
 58    3|        állatnak, semmi fűnek nincs meg e fájdalma. Csak az ember
 59    3|                rám tekinte velök… Hajh e tekintet mint szívembe égeté
 60    3|                     IX.~Most itt lakom e kietlen vadonban. Embert
 61    3|               mondá: nem a világ forog e porszemnyi atom körül, melynek
 62    3|               melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja maga
 63    3|             van lelke a világon… nézd: e virág mily kellemmel tudja
 64    3|       öltözetet visel, be üres maradna e ház!…~A szegletben három
 65    3|              élet is van adva ráadásul e büntetéshez.~Fel hagyta
 66    3|               száját, – mennyi fej! és e sok fej közül egyedül az
 67    3|        erősebben, – végre elszakadt, – e percben gördült le feje
 68    3|             kunyhók voltak fölállítva, e kunyhókban emberek laktak,
 69    3|                 És láttam, mint raktak e hegytetőre zsarnok várurak
 70    3|                embervérrel élt, lakott e várban, s kínzó ördögök,
 71    3|         hallgatás lett úr körül rajta, e síri hallgatásban, e jéghegyek
 72    3|            rajta, e síri hallgatásban, e jéghegyek közt, e halott
 73    3|        hallgatásban, e jéghegyek közt, e halott világban bujdostam
 74    3|              Kilencven év fehéríté meg e hajakat. És becsületben
 75    3|             fia volt az ősz apának, ki e becsületben megőszült fürtökre
 76    3|          csillagai közül egy megindult e szó után helyéről, s sziporkázva
 77    3|           látogat meg ez a fekete kép, e néma száj, e beszédes arc,
 78    3|               fekete kép, e néma száj, e beszédes arc, e titkos sejtelem,
 79    3|             néma száj, e beszédes arc, e titkos sejtelem, melynek
 80    3|              Ha olykor a sziklapartról e tóba letekintek, iszonyú
 81    3|                érezi lelkem közeledtét e szomorú angyalnak.~Olykor
 82    3|      legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rájött, hogy
 83    3|                kéz, emberi fő teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul
 84    4|           Egyébiránt minek köszönhetem e ritka szerencsét?~– Hát
 85    4|           földet. Vahot és Pálfi látva e törekedést, odamentek hozzá
 86    4|            mert megfagyok, a feleségem e hosszú úton, ha a tuszlit
 87    4|                ott ápolták nyilvánosan e szent nemzeti virág gyökérgombócait.~–
 88    4|              Hortobágyon is.~– Meg van e még Kecskemét?~– Meg, csakhogy
 89    4|            nyelvtani hasonlatosság van e cseremisz szó között: chrisme,
 90    4|                szó között: chrisme, és e tatár szó között: dzsinmu?
 91    4|             eredetét a régi rómaiaknál e felkiáltás: biafora?” Az
 92    5|           folyondár a sugárjegenyéhez.~E leánykát Arankának híják.
 93    5|            erős férfi volnál, ha neked e mankók helyett kardhoz,
 94    5|               mind ágyúnak önték.~Most e harang kondulása jelenté,
 95    5|              közeledőt.~– Ne közelíts! E sír határ köztünk és köztetek.
 96    5|         köztetek. Nincs mit keresnetek e városban. Csak nők és gyermekek
 97    5|          gyámolait már megöltétek. Ime e sírba most fektetjük az
 98    5|               elhívta őt magához, mert e városnak nincs szüksége
 99    5|          maradtak. Azért áldott legyen e sír, mely e várost a világból
100    5|              áldott legyen e sír, mely e várost a világból kizárja,
101    5|                 A nyugalom elköltözött e városból örökre. Fényes
102    5|           kiálta rá az asszony. – Döfd e szívbe fegyveredet, mártsd
103    5|          szépséges cserkesz nőké, mint e székely nőké itten.~És szíve
104    6|         regeszerű, mitológiai színt ád e történetnek, a benne uralkodó
105    6|      összetörte a halomra zuhanó erdő. E jelenethez képest egy mína
106    6|               melyek örök hóval lepve, e hegylánc legmagasabb részét
107    6|              földalattit, eszébejutott e szavakra, miknek kiejtése
108    6|                fektetni, ahogy az mind e mai napig látható, mindez
109    6|            ősei, kik helyt adtak neki.~E helyen túl a beközelgő alkony
110    6|              azt bántam meg leginkább. E csodás, elasztikus bársonysíma
111    6|              vagy állaté, vagy ördögé?~E kérdés egy vén malájhoz
112    6|           keresztül. A király irtózott e gondolattól. Minden érzéke
113    6|                a királyt, és nem tevé.~E lélek megtanítá a királyt
114    6|       engedelmeskedni. Ő és fiai érték e nyelvet.~Egy napon hírül
115    6|                szemben a holdsütéssel. E másik árnyék volt Asasiel.
116    6|                s másik éjjel homályos. E négy csillag között van
117    6|           használt a csillag látása. – E cinikus észrevételt hallám
118    6|             afgánokhoz viendő levelét. E tiszt Drumfield volt, a
119    6|                emlékszem rá, hogy mind e zavart kép között legelevenebben
120    6|              volna biz az rájok nézve.~E pillanatban valami zaj hallatszott
121    6|             utamban, eltaszítva onnan. E megdöbbentő szót akkor félelemnek
122    6|           elfogom, és magammal viszem. E szándékomat azonban rendkívül
123    6|          napvilág. Ó, minő vágyam volt e napvilágnál melegedni. Elfeledém
124    6|                túlvilági gyönyöreivel. E pillanatban homlokomra tevé
125    6|            mormogá az orvos magában.~– E pillanattól kezdve csak
126    6|         szivébe döfni, ezt gondolám, s e gondolattól elaludtam.~–
127    6|                Midőn fölébredék, ismét e gondolat jutott eszembe.
128    6|             Úgy veszem észre, hogy itt e hivatalt mind a nőnem viseli,
129    6|              férfinak nem szabad magát e heverő mesterségre adni.~–
130    6|                kisült rá, hogy lopott… E percben zaj hallatszott
131    6|                fáklyák világa mellett.~E barlang torkából egy vízforrás
132    6|             magát gránit medencéjéből. E fontaine vize oly forró,
133    6|              el mister Drayson előttem e történetet. Lehet, hogy
134    7|            kandikáltak elő.~Átellenben e ragyogó keleties síremlékkel
135    7|                 csengettyűikkel s mind e tarka csoport között a felüllengő
136    7|              közt sűrűn lehete hallani e nevet is: „Ibrahim!”~A szultánt
137    7|            beteljesülve látta vágyait. E nap örömnap volt mindenkinek,
138    7|              fogadva Ibrahim, íme lépj e rostélyzathoz és nyisd fel
139    7|               gondolat volt olvasható; e gondolat: hogy Ibrahimnak
140    7|                Kérj tőlem, amit tudsz, e percben, ha országom felét
141    7|               mindent adtál nekem, ami e földön boldoggá tehet, nincs
142    7|              kívánnom egyéb, mint hogy e boldogságom tartós legyen.
143    7|              tréfálsz a halállal, hogy e hírt szemembe mered mondani.~–
144    7|               vennéd, hanem íme olvasd e leveleket, mik Gritti irományai
145    7|             szent könyv.~– Valóban az. E szent könyvre esküvél, hogy
146    7|            élsz, nem öleted meg őt; de e szent könyvben írva van
147    7|                szent könyvben írva van e mondat: „aki aluszik, az
148    7|             suttogást, hogy távozzanak e helyről, menjenek, hol rájuk
149    7|              ők meg vannak szabadítva.~E percbe harmadszor űzték
150    7|               monda az álmodó szultán.~E percben lépett hálótermébe
151    8|          hölgyek, mindenütt új kaland. E szilaj mulatozás közben
152    8|               milyen jól fog ő mulatni e messze földrül jött rokonnal,
153    9|              láttad könyörögni.~És túl e világrészen, a bölcsektől
154    9|               ez óriási mű, a világnak e hetedik csodája, ismét megjelentek
155    9|            volna hadainak terjedelmét; e roppant sereggel indult
156    9|              millió lélekből álló nép.~E tartománya volt Kínának
157    9|               állíta föl, és aláírta: „e vadállat Tsong-Nu”, s azzal
158    9|              három napi böjtöt hirdete e hír hallatára az egész országra,
159    9|                a halál.~A kétségbeesés e pillanatában fölgyújtá palotáit
160    9|              Tsong-Nu gúnyemléke; most e csonka kőre e szavak lőnek
161    9|         gúnyemléke; most e csonka kőre e szavak lőnek irva:~„Itt
162    9|               elaltatá annak szivében.~E hajadon volt Bil-man-ha,
163    9|                Amint a császár bölcsei e roppant sokaságot meglátták,
164    9|            kiknek uraikká tettelek, ők e harcos útban csak terhünkre
165    9|       ütközetre bírni.~Itt megelégelte e dicstelen fáradságot, s
166    9|         pusztaság közepett fölmeredni, e sziklára roppant betűkkel
167    9|            roppant betűkkel fölvésette e szavakat~„Itt járt Tsong-Nu,
168   10|          mondta, hogy elmenj te leány.~E delációk így folytak, különféle
169   10|              fordítani?~Ha Birbuc diák e kellemetes alkalmaztatást
170   10|              addig az övé „te burzas”.~E nevet szép természetes göndörségű
171   10|              aligha fel nem világosítá e körülmény felől.~Szép, karcsú
172   10|            kulcsot a zárba.~A zörgetés e hangra megszűnt, s az így
173   10|             üss többet, majd én ütlek.~E szavakkal kinyitá Gerguc
174   10|                Mincucka fülig elpirult e szókra, s azt mondá ujjait
175   10|               rá. Megtürüm a csontját.~E perctől fogva valahányszor
176   10|               leányom voltál, Libucka.~E pillanatban gyertyavilág
177   10|           csodálkozott és sajnálkozott e jó ember halálán, csupán
178   10|                nem hal meg a városban.~E gondolat terhe vastag melankóliát
179   10|            ászunyt hágyom akinek kell.~E testamentomtétel után egy
180   10|  tagadhatatlanul helyes tapintata volt e tárgyban, mert amint a készülőt
181   10|             helyeslésnek levén tárgya.~E bátorító közvélemény benyomása
182   10|        kihamvadt érzelmeimnek sírja és e virág, e halvány liliom;
183   10|         érzelmeimnek sírja és e virág, e halvány liliom; mely a sírhalmon
184   10|    emlékezetnek. Te kétségbeesve fogsz e sírhoz rohanni majd, hogy
185   10|              sírhoz rohanni majd, hogy e virágot letépd halotti koszorúnak,
186   10|             villámok fognak lövelni és e villámok harsogása azt dörgendi
187   10|       emberiség! Hát nem őrültök-e meg e pillanatban? Te lángzó üstökös!
188   10|                nem jössz-e még kivetni e silány földet sarkaiból?
189   10|       pirospozsgás ivadék pajkoskodik. E férfiú, mint a nagy aranyos
190   10|            fegyverek jók fognak lenni.~E zajongó tömegek közt két
191   10|           velök, vezetik Palmíra felé. E város kapuinál találkozik
192   10|       lángragyulladt arccal a hölgy; – e kard is oldalamon ősapámról
193   10|             király nem Dárius utóda-e? E kard, mely az ős kezében
194   10|           kiáltása szájról szájra adta e hangokat, s Palmíra körül
195   10|              maga előtt hajtá.~Mi volt e rendezett hadak ellenében
196   10|            között feküdt a sivatag!~És e sivatag ezeknek hazájok
197   10|              főket.~A hadsereg kiállta e védtelen harcot az elemek
198   10|              útját a pusztában, de már e nap sikere alig volt néhány
199   10|            kedvenc hölgyét, kiket mind e kincsekért nem adott volna.~
200   10|               bosszúálló nemtőt látták e királyi párt megjelenni,
201   10|        szeretettel vevé pártfogása alá e szellemi nyomorékot; azon
202   10|           oltalmazta, kegyelte, ápolta e gyermeket, jobban, mint
203   10|                 anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe? vadállatokkal
204   10|     elmondhassam: ugye nem vesztem el?~E szavakkal dacosan megsarkantyúzá
205   10|        messzeségben, alig hallhatólag.~E hangra mozgás támad a bokrok
206   10|                volna képes felfogni, s e lárma dühössé teszi. Fölemeli
207   10|         structollas kopjái, kiket mind e táj felé csalt a szörnyeteg
208   10|               Nekem tarts, szörnyeteg.~E hangról megismeré az állat
209   10|             haraggal viszonzá:~– Éppen e tetted volt oka, hogy az
210   10|    találkozásnál el nem ejthetém; s ha e tiszteletlenségedért meg
211   10|                osztani a mosolyt, mely e gyöngéd csel következtében
212   10|          gyöngédség kellett arra, hogy e férfias munkához edzett
213   10|              ifjút, kinek minden öröme e csodás, e megfoghatlan szülői
214   10|           kinek minden öröme e csodás, e megfoghatlan szülői érzelem.~
215   10|            közelebb.~– Ó anyám! Hallod e lármát? Hallod ezt a szokatlan
216   10|               Vaballath?~– Minek volna e bátorság neked?~– Mert ott
217   10|            kérdezé a vadászoktól, hogy e tartós lárma hasonló szörnyeteggeli
218   10|           figyelmét annyira elfoglalta e munka, hogy csak akkor vette
219   10|              erre fogják hajtani. Fogd e dárdát s amint látod, hogy
220   10|           láttad, a tigrisre les ő is.~E pillanatban rivalgó kürthang
221   10|                sűrűségben.~– Ki hajítá e kopját? – ordítá Odenath
222   10|               dacos arca elárulá, hogy e vakmerő ismét ő volt.~–
223   10|                szívét járta keresztül. E nyilat Zenóbia küldte neki.~
224   10|              közénk.~Herode fölneszelt e névre, s elveté a tollakat
225   10|            nyujtá, nyájasan kínálva:~– E pohár az engesztelődésnek.~
226   10|                   Én vagyok királytok! E korona azzá tesz engem,
227   10|          korona azzá tesz engem, és ha e korona nem, azzá teend e
228   10|               e korona nem, azzá teend e kard.~– Halál fejedre! –
229   10|       dicsőíték.~Három napi járás volt e roppant város falainak kerülete,
230   10|            pálmaággal.~De jobban, mint e fal, védte Palmírát a körülfekvő
231   10|        fegyvert fogott minden asszony.~E város egy aranymarkolatú
232   10|              márvány tagjaikat; s mind e pompa és magasság fölött
233   10|              te Róma alattvalója vagy; e területen senki sem lehet
234   10|            Zenóbia arca lángolni kezde e szavakra. Midőn a római
235   10|                sem én nem vagyunk urai e földnek; urai egyedül az
236   10|               s királyokat kennek föl. E trónt, melyen ülök, nem
237   10|             idejét!~A római arca égett e szavaktól; – igazak voltak.~–
238   10|          tövestül kitépték soraitokból e büszkeségeit Rómának s ültettek
239   10|                az igazmondás vétek. És e szenátus szégyenl egy asszonyt
240   10|            által küldve, kinek szónoka e szavakon kezdé beszédét~–
241   10|       fegyvereiket lerakva mulatoztak. E mulatság is hadi gyakorlat
242   10|          bajnokokat.~– Ki akar küzdeni e jutalomért?~Egy zöld borostyán-gallyacska,
243   10|               a sereg legjobbjai közül e jutalomért küzdeni.~A győztesek
244   10|            arca büszkeségtől ragyogott e pillanatban. Egyszerre küzdő
245   10|                tetszésdörgése hangzott e tusához.~A katona izmosabb
246   10|              dárdahegyekben végződtek; e válogatott harcosok mögött
247   10|        velitesei parittyákkal feleltek e fölhívásra, mire a hadnagyok
248   10|            hősi védelme hasztalan volt e föltarthatlan roham ellen;
249   10|         oldalról látták ellenök gyűlni e vérlepte alakokat, kiknek
250   10|           fanatizmus lángja vonaglott.~E pillanatban idegrendítő
251   10|              meg uradnak, amit láttál. E falakon belől gazdag a föld,
252   10|              halálig!~Róma nem lesz úr e földön,~Rabfaj nem fog lakni
253   10|             fejei.~A hajítógépek kövei e mozgó tornyokra voltak leginkább
254   10|             legelső tíz-húsz férfi, ki e hídra felugrott, egy perc
255   10|                néhány percig megriadva e vakmerő támadó elől, ki
256   10|               gyilkoló szikrák elől, s e néhány perc elég volt Vaballathnak
257   10|              szavai: „Róma nem lesz úr e földön!” Az éjszakai égés
258   10|            égés fehérjében úgy állanak e visszavonulásukban is szabályos
259   10|               ellenséget falaink alól. E végre egyikünknek a környező
260   10|              intézni minden kapuról, s e zajban könnyű lesz kimenekülnöm.
261   10|           onnan lődözték le nyilaikkal e bőszült vadakat, mik vad
262   10|          földet túrva égő szarvaikkal.~E látmány alatt senki sem
263   10|       gyermeket mutatott föl a hírnök.~E látvány a palmírai nép szívéből
264   10|               legalább ha összeomlanak e falak, nem egyedül minket
265   10|               jött volna be Rómába.~És e pillanatban csak egy gondolatja
266   10|               csak egy gondolatja volt e megbukott nagy szellemnek.
267   11|       Vándoroljatok ki!~A nagy világon e kívül~nincsen számodra hely…~
268   11|               szív mit sem érez, midőn e szóra gondol, – ha a hazát
269   11|             lesztek. A levelek, mikből e koszorú össze van állítva,
270   11|              helyett könnyeimet látnád e papiron. Már nyolc napja,
271   11|          célzást kerülni látszik, mely e legfájdalmasabb hangot adó
272   11|                 gyanítsa, sejtse, hogy e boldogságáért én imádkoztam
273   11|          csekély fáradságokkal jár. Én e művet csak nemrég végezém
274   11|               meg legyünk áldva, éppen e napokban fedeztem fél egy
275   11|                találod venni…~Utóirat. E napokban szinte háborúnk
276   11|              fordítsd le semmi nyelvre e mondatot, csak magyarul
277   11|               hazába.~Megbocsáss, hogy e gondolataimat közlöm veled,
278   11|                 mert a szív újra kinő.~E napokban atyám az elnöknél
279   11|                várom, hogy szabaduljak e bennünket minden jósággal
280   11|             magát is ideadta ráadásul. E perctől fogva a becsületes
281   11|                inam megrogyott alattam e szavakra. Meg nem tudtam
282   11|               s rémséges hangon terjed e kiáltás egyik fedélzetről
283   11|     bekövetkezett a haláltóli félelem.~E kínt nem lehet tollal leírni,
284   11|           szivárog közelebb, közelebb.~E gondolat annyira kínzott,
285   11|       emberekről szeretnél hallani, de e körül fordul meg minden;
286   11|               forintot.~Azért írtam le e dolgokat oly körülményesen,
287   11|             tilos, – viszonzá a bíró – e rendkívüliségért fizet ön
288   11|       párosodásukból eredtek volna. És e pompás növényzet között,
289   11|                 miként rokonomat, s ha e tarka madársereg közül egy-egy
290   11|               elbeszélek hozzá, mintha e vándormadár túl a tengeren
291   11|             mindazt elfecsegné másnak.~E napokban Géza vadászni járt;
292   11|               ibolyaszál volt az, minő e világrészen alig látott
293   11|            bennünket saját fővárosáig.~E készség szeget ütött a fejembe.~
294   11|                emlékezetbe hozni, hogy e nagy férfiút kellőleg üdvözölhessem,
295   11|               embert, midőn csizmáitok e határt érintik, ez Ikaria”.~
296   11|               nőve tüskével, miszerint e ceremoniát kénytelen volt
297   11|              hozzájárulhatlanabb marad e hely, annál biztosabbak
298   11|          ezüstöt semmire se becsüljék, e napokban összebeszélve Fricivel,
299   11|                közelebb.~Amint azonban e szép állatok megszagolták
300   11|           férfi, Hurday László telepe.~E férfi nagyszerű státusökonóm,
301   11|                mondanom sem kell, hogy e derék férfiú egyike legjobb
302   11|        reménylem megelőzhetendni, hogy e derék férfiút legközelebb
303   11|              ablakból, én zongorámtól.~E hang, e kérdezősködő beszéd
304   11|                én zongorámtól.~E hang, e kérdezősködő beszéd magyarul
305   11|          Világosan hallók, hogy valaki e szavakat mondja kívül: Ki
306   11|               volt.~S mennyi öröm volt e találkozásban most! Atyám
307   11|              Nem élünk, csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk,
308   11|          esztendőben kétszer tartatik.~E kellemetes farsang elmúltával
309   11|                csinálnék most, ha mind e férfiakat magamon kívül
310   11|        szuszogott és kiáltott valamit (e nép beszéde igen rövid szentenciákból
311   11|         pirulni.~Kurcz öcsém észrevéve e szokatlan pecsenye iránt
312   11|               nevetés közben ugyancsak e polgártárst még egy párszor
313   11|              Több évi nélkülözése után e felséges italnak, úgy nyúltunk
314   11|             hogy betegsége számára nem e világrész füvei termenek
315   11|        GARMADYHOZ~Új-Telep, 184–~Midőn e levelemet kapod, már én
316   11|       Amerikából… Hunniába… Perc múlva e szavak után megszűnt élni.~
317   11|    kútforrásához én vezethetem vissza, e gondolat minden más egyebet
318   11|         kötelességem visszatérni, most e határozatra nem csupán szivem
319   12|        csodálva kérdi, hogy mit néznek e halmokon az idegenek, miken
320   12|                hagyomány regéi.~Mi van e nagy halmok alatt, azt a
321   12|        faragványokat s most ott állnak e másfélezredéves kőalakok,
322   12|                annak kockára tenni, ki e szédületes lépcsők fokain
323   12|               egy csonka szobor feküdt e patak medrében, félig a
324   12|             hit élt a népben, hogy aki e szobornak áldozatot hoz,
325   12|                szerető szív háládatos.~E követ Shirin szobrának nevezik,
326   12|        megvédve, tökéletesen ép maradt e mű, részletei oly finoman
327   12|               kivehetők rajta, magának e három arcnak kifejezése
328   12|               virágokkal van cifrázva.~E két bolthajtás között egy
329   12|             Alig lehetne elhinni, hogy e merénylet emberi kéz munkája,
330   12|               aki azt folytatni merje.~E roppant művek mind egyetlen
331   12|               beszél, másik a kő, mely e csodákat megörökíté.~Azon
332   12|        emlékkel és szoborral gazdagítá e paradicsomot. A görög és
333   12|                 ki kontár kezekkel fog e műhöz. Most álljatok az
334   12|         veletek holdak! feljött a nap… E hetedik Shirin.~A körüle
335   12|      gondolkozzatok róla; egy év múlva e terembe fogtok ismét jőni.
336   12|           megtenni, mielőtt elfelednők e látmányt.~– Ó, bár tudnám
337   12|                eltalálva Shirin alakja e szobron?~– Találva van és
338   12|          szobrász, szíved hidegen bánt e művel, csak fényét tükrözted
339   12|          átfont lepel redői alá. Ó, de e redők alatt a szív dobogását
340   12|                Ferhád – hogy engedd el e szobrászoknak a halált,
341   12|          király előtt.~– Előbb öld meg e napot, melyre esküvél, –
342   12|               Tudom; – szeretek. Midőn e szoborra tekintél, nem gondolád-e
343   12|               én jutalmat kértem tőled e szoborért, te megesküvél
344   12|                ha kérésem megtagadtad, e kalapácsütéssel szétzúzom
345   12|              kalapácsütéssel szétzúzom e szobrot előtted.~– Megállj!
346   12|               hét színével körülölelné e zöld pálmafákat, s ahol
347   12|               patak helyett, mely most e kerten keresztül folyik,
348   12|             sziklák homorulatán; mikor e mű készen volt, akkor idehajták
349   12|              alak fürdött. A rajz fölé e szó volt írva: ó, Shirin!
350   12|            volt írva: ó, Shirin! alája e mondat: „könnyeimben fürdesz”.~
351   12|            sugárzó nap közepében, fölé e szó: ó, Shirin! alá e mondat: „
352   12|             fölé e szó: ó, Shirin! alá e mondat: „mindenütt tégedet
353   12|            halálfő volt rajzolva, fölé e szó: ó, Shirin! alá e mondat: „
354   12|             fölé e szó: ó, Shirin! alá e mondat: „meghalok szerelem
355   12|           rejtett három levél.~– Miért e ború arcodon újra? – kérdé
356   12|       Takhti-Bostan-hegy orma látszik, e szikla oly kopasz, oly sivár,
357   12|             Egész nap ott ült, ahonnan e sziklára lehete látni, mely
358   12|             Shirin tudta egyedül, hogy e bokrok lombjai közül egy
359   12|           Kosru kétségbe volt esve. Ó, e királyoknak elég volt egy
360   12|               voltak feltűzve, s midőn e kis sisakokat felfordítám,
361   12|                 úgy szeretném, hogy ha e hegyen keresztül egy út
362   12|              látni palotája ablakából; e végett egy utat kíván keresztül
363   12|       kalapácsütést s minden ütés után e kiáltást: ó Shirin!~Ott
364   12|          Mohamed al Kazvini azt mondja e remekműről a „teremtés csodájában” (
365   12|                szellem lakik, ki merné e szellemet kardja hegyével
366   12|               ütötte sas, összerogyott e szavakra, kalapácsát elhajítá,
367   12|               király pedig, keservében e két sír közé elevenen ásatá
368   12|           bámulva szemlélik, mit tehet e három embereken túli erő –
369   13|               jobb szerették volna, ha e derék emberek, ahelyett
370   13|                örökre száműzve valának e körből, még a templomban
371   13|                kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb pártolói
372   13|              Áron kétakkorát nevetett.~E kínjai közepett annyira
373   13|                  Áron maga is megijedt e szóra.~– Hisz én nem mondtam,
374   13|             József nem bánta volna, ha e percben a kollégium vele
375   13| hajlandóságokat is tapasztalni, mintha e tisztes testület, ha birokra
376   13|             született, hogy meghaljon?~E beszéd közben észrevevé
377   13|          Gerzson úr hátrakapta a fejét e szóra, mert meg volt neki
378   13|             parancsolom tinektek, hogy e percben lerakjatok minden
379   13|            ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban kitiltatik e
380   13|               e pillanatban kitiltatik e kollégium küszöbéről, és
381   13|          vonásaiból ugyan kirítt, hogy e pompához sem születése,
382   13|               házának oltalma alatt, s e kérelmet a többi szűzek
383   13|        Trajtzigfritzig nagy dühbe jött e kijátszatásra, s parancsot
384   13|                 De alig fogtak emberei e kárhozatos munkához, midőn
385   13|             káromolt Istent és ördögöt e bosszúságért.~Reggelre virradva
386   13|        vigasztalá őt Trajtzigfritzig s e biztatással egyszerre elrendelé,
387   13|         kényelmes mulatólakot építtete e fűzfákhoz, hova kijártak
388   14|          parton.~Újabbkori utazók, kik e földet sűrűbben kezdik látogatni,
389   14|         alakjaival felcifrázni, s akik e tömör, vastag oszlopokat,
390   14|              tömör, vastag oszlopokat, e nagy márványdarabokat egymásra
391   14|         halmozták, azok sokáig akartak e földön lakni; s íme házaik
392   14|     tizennegyedik század vége felé még e város palotáiban vidám zene
393   14|            éjjel-nappal olyan zaj volt e városban, mintha egyre-másra
394   14|                uralkodója sohasem volt e népnek, hanem amely földön
395   14|       hadvezetőt.~Azon időben, melyről e történeteket írjuk, egész
396   14|              Zingarában ismeretes volt e három név: Ruhiva, Csalaróda
397   14|              hozni tarka selyemruhákat e magasztalt termetre, s ragyogó
398   14|                egy csoportba gyűjté, s e kis csoporttal elindulának
399   15|              látható múltig szent volt e völgynek járása minden ivadék
400   15|           aminők másutt nem nőnek.~Aki e zöld fű közé lép, tán egyet
401   15|            zöld fű közé lép, tán egyet e különös virágok közül leszakítani,
402   15|           buborék sem jő vissza utána.~E nagy, veszélyes mező színén
403   15|            túlsó hegy ormáról letekint e barna-zöld mezőre, úgy tetszik
404   15|          búcsújárónak.~De nem szerette e hangokat a zöld vízikirály,
405   15|                megtudni, honnan támadt e csodaállat, hogy a juhászlegény
406   15|              mondá a remetének:~– Amíg e harang a víz alól vissza
407   15|          harangszó nem fog hallatszani e vidéken.~Azzal elbocsátá
408   15|         csorgott a víz.~Másnap elmondá e látást a vidék lakosainak,
409   15|         szokott úszni.~Senki sem látta e tüneményt, mert a tündér
410   15|               szinte elönté a vidéket.~E nagy ínség napján kivezette
411   15|              mély vizek titkait.~– Itt e tengerszemben lakik az én
412   15|             nézd, hogy megdagadt tőlük e tó. Azért van szárazság
413   15|         lelkeit testvéreim kiszívták s e palackba rejték. Ha ezeket
414   15|           azzal fenyegesd, hogy ráütsz e harangra és mindent megadnak;
415   15|          jajkiáltással sikoltottak fel e szóra, s a vén vízkirály
416   15|     leghírhedtebb búcsújáró helye volt e vidék, ez a tó környéke
417   15|            tudatja az andalgóval, hogy e tér szellemeké volt egykor!~
418   17|             alig is volt különb széles e városban, s mégis azt lehetett
419   17|                Juci leányom asztala! – E szóval meg Mákiné asszonyom
420   17|          egymáshoz sem szóltak többet; e szent napon azonban nagy
421   17|               András uramban is eldűlt e szókra a bornyú; előhítta
422   17|         láttára.~Máki uram elszörnyedt e hallásra. Mivel ölje meg
423   17|         gyilkos, gonosztevő haramia? – E szókkal köszönte be; berúgván
424   18|              amikor illő mértéke által e háladatos nedvnek elmetehetségeiket
425   19|              lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után punktum?
426   19|             semmi érdekes? miért nincs e nagy szobákban elég levegő?
427   19|             mondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkint
428   20|              gonoszul útjában állanak.~E nyomorult faj félmeztelen
429   20|            egyes kopasz halmok egészen e vakító sárga színben ragyognak,
430   20|              süt.~Hát még ha azt tudná e nép, minő kincsek azok,
431   20|             meg kőből épült városokkal e földet, a szomszédok hogy
432   20|                 Két ország kapcsa lett e híd, mely őket egymáshoz
433   20|             milyen szelídek a hölgyek.~E naptól kezdődik az inkák
434   20|               ló ismeretlen állat volt e helyen. Amerika meghódítását
435   20|            Pizarro lovasai megjelentek e kisded ország határán, követséget
436   20|               rézszínű bölcsek, amikor e szép szavakra csoportostul
437   20|                a bálványimádás magvait e földön.~A vérebeket elszabadíták;
438   20|            társnői hagytak maguk után.~E nyom a sárga hegyek közé
439   20|            eszel, és vért iszol! Eredj e földről, a nap földéről
440   20|                 ha békén el nem hagyod e hont: én, a nap szűze, megölöm
441   20|               is eltünt. Nem látták ők e sugárt többé a földről.~
442   20|                 Pizarro úgy elmélázott e hangon. Egyszerre riadva
443   20|         paripái vágtatva nyargaltak ki e hegyszakadékok közől; mikor
444   20|            századok reményeit is, amik e földet mind üresen találják.~
445   21|        jegyzőkönyvei bizonyítják, hogy e drákói rendszabályok mindannyiszor
446   21|              megérdemelje.~Nem is volt e felől Dúl Mihály uramnak
447   21|             kinn az utcán.~Ez a férje! E gondolat egyszerre oroszláni
448   21|                a rettentő eset történt e mai napon a mi városunkban,
449   22|           haljunk meg, ne temetkezzünk e romok alá. Menjünk együtt
450   22|             drágát nem foglaltál, mint e percben. Ime a környék legszebb
451   22|              ezzel a hosszúkás fejjel, e rút sárga hajkenderrel,
452   22|              új férjére akadt már, itt e síkon énelőttem egyszerre
453   22|         oldalaitoknál. Mikor én mondom e szót: „ben”, akkor karjaitokat
454   23|      ujjacskáit; én szívemhez szorítám e szép fehér kezet, ő aztán
455   24|                igazán nem tudtam, hogy e vallomás után mit csináljak
456   24|               feltétele lévén az, hogy e pártoltjai a grófnak halálukig
457   24|                vallanom őszintén, hogy e nemes munka folytatásához
458   24|                azt mondta; ha elveszed e pénzt, talán nem létező
459   24|               mikor és hogyan jutott ő e kínzó rögeszméhez. Egyszer
460   24|             bölcs Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját;
461   24|           hallotta módon gátolá meg őt e szándékában: – a leány felnőtt
462   24|               rá? mi részem volt nekem e szerencsétlen történetben,
463   24|              másvilági bűnhődésből még e földön leszolgáljon, a gróf
464   24|               ő mindezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom után
465   24|          Megvallom uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
466   24|                oly jól nem tudna bánni e szegény boldogtalanokkal; –
467   24|              kezdék döngetni mögöttem.~E veszélyes percben az jutott
468   24|        eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom, midőn szobám
469   24|             lesüté szemeit, s csak úgy e lezárt hosszú pillák alól
470   24|        munkában fáradok, hogy egy, nem e földről való tündért a mi
471   25|       tartozott is valaki, elvonták őt e vidékről, s ha egyikhez
472   25|         menyasszony mind térdre borult e beszéd alatt a ravatal körül
473   25|         kaphattak fegyvereikhez, midőn e „szép fúriák” vérszomjú
474   25|            kérdezék tanítványai: vajon e vakonszülött azért bünhődik-e,
475   27|                fölvezető kötelet, mely e szobában csügg alá; hanem
476   27|             pedig rablók tanyája volna e kastély, hogy nem látszik
477   27|      református hitre vezette át s már e század közepe táján flegmatikus
478   27|      hírmondójául, hogy a nemes tanács e napon törvényt tart elevenek
479   27|      félelmessé teszen. Nagy része van e kifejezésben a kétfelé váló
480   27|            bíró uram erős, mély hangon e szókat mondja:~„A mi segedelmünk
481   27|               mintha azt interpellálná e szavakkal:~– Nemzetes másodbíró
482   27|        lakonice a bíró.~– Miért vagyon e szék üresen?~– Miért nem
483   27|             Miért nem tetszett ráülni?~E humorisztikus válasz annyira
484   27|              Guthi József uramat, hogy e mondásra – re infecta –
485   27|        másodszor azért nem, mert ha mi e kérdés felett egymás közt
486   27|                odáig türelemmel lenni.~E szavakra az egész tanács
487   27|              mind a nagyvezér ítéletei e pörben a város levéltárába
488   27|           nekik valami olyast, ami még e városban senkinek sincsen,
489   27|          fogjuk tudni törni. Kegyelmed e bolondságért fizet a városi
490   27|              megszorítá, s a jövevényt e szavakkal mutatá be az érdemes
491   27|           föltették fejükre a süveget, e szóval: „most már nem tanácsház,
492   27|            Bálint atyánk óhajtását, ki e nagy várost egészben reformálta?
493   27|              mi városunknak, s most mi e harangokat újra ágyúknak
494   27|                Igaz, uram, hogy megvan e szomorú helyzetünk, de a
495   27|             azért minden gonoszt, amit e lépés maga után fog hozni,
496   27|               statútumaink értelmében, e városban levő lakóháza mind
497   27|                hagyassék; ő maga pedig e város határából végképp
498   27|             soha többet híre ne legyen e város kapuin belül, hanem
499   27|            hanem ha a tilalom ellenére e város árkain innen találtatnék,
500   27|      szegletköveit; annak jeléül, hogy e ház az elpusztulás sorsának