Part

 1    1|    oldaláról űzött ide engesztelen sors, szenvedélyt érzett a hölgy
 2    3|          adhatsz nekem, mindenható sors, a kínokért, miket fejemre
 3    3|        homlokán miatta, hordozta a sors balkezét miatta, hordozta
 4    5|             üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott régi
 5    5|        itt-amott letelepedett, – a sors viharjai onnan is kizaklatták, –
 6    6|            nálok nélkül is. Akik a sors vakságában hisznek, kitörölhetik
 7    7|           hunyta szemeit.~Másnap a sors úgy hozta magával, hogy
 8   10|     válogatott és soha nem hallott sors csapása be nem fejezte.~
 9   10|               És én egyszerű nő. A sors, mely előttünk áll, mindkettőnkre
10   10|        férfinak születtek volna, a sors rabszolgákat alkotott belőlök.
11   10|           Sándornak Dáriust adta a sors, nekem Sapor királyt!~A
12   10|         neked erős karokat adott a sors, neki gyönge szivet. Eredj
13   10|      Vesztünk közelget. Ellenünk a sors. Szövetségeseink egyenkint
14   27|   közöttünk. Ő nekem ellenségem, a sors úgy akarta; és amellett
15   27|           Ezekre most csak kétféle sors vár: vagy közönséges rablóknak
16   27|            nyitja el van árulva.~A sors intése ez: e pontról vissza
17   27|      vezérszerepre vállalkozott.~A sors mással bízta őt meg; más
18   28| találgattuk ezt az enigmát, amit a sors egy összezúzott hullában
19   28|       alkalmatlan volt akkor, de a sors jobban tudta, hogyan jó.
20   28|      Gondolja meg ön, minő szörnyű sors, egy olyan ember társának
21   33|        ahogy jön.~De azért, hogy a sors így szétszórta az életpályáikat,