Part

 1    7|      szerelem- s meglepetéstől.~– Ő leányom, ki által fiam leendsz, –
 2   10|           Soha ne mondd, hogy az én leányom voltál, Libucka.~E pillanatban
 3   13|                Azon egy éppen az én leányom, kegyelmes úr, – felelte
 4   17| kicserepesednék.~Te ülj a szobában, leányom, hideg van, meleg van idekinn.
 5   17|          rossz tekintet. Az én Juci leányom nem úgy van szoktatva, azzal
 6   17|           kegyelmed, mert ez a Juci leányom asztala! – E szóval meg
 7   27|           Akik velem jönnek, anyám, leányom, házőrző kutyám. Tegnap
 8   27|            ítélek kegyelmed fölött. Leányom tegnap még a kegyelmed eljegyzett
 9   29|   parancsolni.~– Eredj csak, kedves leányom, keresd meg a Veronika kisasszonyodat;
10   29|            lélek. – „Te pedig Zsófi leányom, ne rettegj tőlem, hanem
11   30|            lett, a fiam gavallér, a leányom énekelni, zongorázni tanult,
12   30|         kisírt szemekkel jön haza a leányom; s otthon azon kezdi, hogy
13   30|              Ki bántott, Zsuzsikám, leányom?”~„A professzor.”~„Tán nem
14   30|     professzorokat mind.~No uram; a leányom sokat mesélt nekem abból
15   30|       hittem, hogy megteszem! Az én leányom hamis! az a szelid, szemérmetes
16   30|          kenyér. A feleségem, meg a leányom mindig suttognak a hátam
17   30|              Az csak rossz lehet. A leányom szép, nagyon szép. Hej az
18   30|             állatban nincs? s az én leányom már tanulta a mitológiát!
19   30|            azt veszem észre, hogy a leányom a szomszéd szobából lábujjhegyen
20   34|           szintén nem hajdúskodom a leányom mögött.~– Úgy volt az régen,
21   34|            csak nem hagynám, hogy a leányom ilyen gyerekség miatt agyonlője