Part

 1    5|       megáll előtte és beszél.~– Dávid! Szépapád kiterítve fekszik,
 2    5| lesütötte fejét és hallgatott.~– Dávid, ha te ép, erős férfi volnál,
 3    5| szuronyhoz szoktak volna kezeid, Dávid, lesütnéd-e fejedet némán,
 4    5|          felemelve őt a földről. Dávid felvette mankóit, s oly
 5    5|        otthagyta őt a toronyban.~Dávid kiült a torony ablakába,
 6    6|         templomot emelkedni, mit Dávid utóda építendett az egek
 7   11|  meggazdagodásról hegedült Szent Dávid, megköszönöm, ha itt a paradicsomban
 8   27|         alvezére, Albisi Zólyomi Dávid uram őkegyelme!~Mire a tanács
 9   27|       bosszús nevetéssel Zólyomi Dávid.~– Meddő vitatkozás ez! –
10   27|     szemünkbe, kegyelmes Zólyomi Dávid uram?~– Né! Még ő fog perbe
11   27|         Kegyelmed Albisi Zólyomi Dávid uram, katona-ember: megítélheti,
12   27|      bölcsen elintéztek?~Zólyomi Dávid türelmetlenül kezdett zörögni
13   27|         haragját, Albisi Zólyomi Dávid uram; s azt is hallottam
14   27|  védelmezi meg a várost?~Zólyomi Dávid látva, hogy a szónok erősen
15   27|     azért van itt Albisi Zólyomi Dávid uram őkegyelmessége, hatvannégy
16   27|       lovasságnak Albisi Zólyomi Dávid parancsolt.~A szabad tér
17   27|  Elvonulás közben Albisi Zólyomi Dávid azt mondá a bírónak:~– Ez
18   27|          megakadályozni.~Zólyomi Dávid azonban azt reménylette,
19   27|        szavakra, azonban Zólyomi Dávid inte neki, hogy most ne
20   27| példálózást hallania Absolonról, Dávid király fiáról. Az ifjú Bethlennek
21   27|          harcot akarták. Zólyomi Dávid, a másik vezér, inkább kalandor