Part

 1    1|     szabad a sorsnak csúfot űzni velünk.~– És én? – esenge a hölgy.~
 2    2|   léptennyomon szabad az Úr keze velünk.~– Azért maradjon az ember
 3    2|        farkasvermek fölé, s mely velünk együtt szálla alá poklokra.~–
 4    2|         az ilyenadtát, ne háljon velünk – dörmögé s fölhajítá az
 5    6|      közelebb tünedeztek elő s a velünk hozott malájok, kiket kémekül
 6    6|       még magukat elég erősöknek velünk nyílt csatát elfogadni.~
 7    6|    épített puszta épület volt, a velünk volt malájok állítása szerint
 8    6|   Társaink nevettek, bolondoztak velünk, csúfolták az öreg malájt,
 9   10|        rajtok koldus és sivatag. Velünk harcol az Isten, a föld
10   10|       nem fog lakni benned,~Vagy velünk élj, vagy velünk vessz,~
11   10|    benned,~Vagy velünk élj, vagy velünk vessz,~Vagy hazánk légy,
12   11|        azelőtt ki nem állhatott; velünk csak ebéd idején jön össze,
13   11|    dolognak találná mindazt, ami velünk történt, s míg atyám minden
14   11| természet is, mindenki iparkodik velünk feledtetni azt, amit feledni
15   11|      valaki azt mondaná: tartson velünk.~Én azt hittem, hogy majd
16   22|     ellenséget. A többit végezze velünk Isten!~Ez elkeseredett szóra
17   24|   színpadi süllyedő, alácsúszott velünk a csodás talapzat.~Tehát
18   24|           hirtelen felemelkedett velünk. Miként nálam, úgy itt is
19   27|            Kegyelmed képes volna velünk ezt tenni?~– Éppen azért
20   28|      onnan. Egy tolvajlámpa volt velünk, azzal a sírüregben megvilágítottuk