Part

 1    2|        két ablakával fordult az utcára, mely ablakok szüntelen
 2   10|   rögtön fel akarta tenni, s az utcára kiállani vele; emez pedig
 3   10|    másodpercben kikukkantott az utcára negédes fejecskéjével, s
 4   10|      semmit sem csinál, csak az utcára néz. Egyszer el akartam
 5   10|      halottakat, tegyétek ki az utcára, ők se pihenjenek! Mérget
 6   16|   takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert,
 7   17|     András nagyon, futott ki az utcára, kérdezősködött okostól,
 8   17|         nélkül, kendő nélkül az utcára, még az ajtót is nyitva
 9   22|          Akárhányszor kiment az utcára, mindig volt rajta valami
10   22|          a szilaj danák utcáról utcára hangzottak.~Nemsokára tűzlángban
11   27|     hivődött. Így menének ki az utcára az én asszonycselédeim;
12   27|         Az ordítás kihallott az utcára; kofák, gubás népek naphosszant
13   27|       ordítani, hogy a harmadik utcára is elhangzott.~Hanem azért
14   28|       ablakon újra kiugorjam az utcára s a legelső kozákkal, akinek
15   29|       volt oda kinézni, mint az utcára, s különösen írással, tudománnyal
16   29|     kötélverő lévén, mind a két utcára nyitva volt az udvara, azon
17   29| komédiás ruhában! Hát még ha az utcára veszi fel valaki!~A fiatalság
18   29|         tette, hogy kifutott az utcára; hátha valaki erre megy,
19   30|    mertem kimenni a házamból az utcára; de hát mi közöm volt hozzá?
20   30|   veszekedés lett; kiálltunk az utcára ketten a Kóbival, úgy szidtuk