Part

 1   17|           kössük rá frissen, így ni, mármost olvassunk rá; „
 2   17|        Juci lelkem sírva; – ihol ni, az ujjamat is megégettem
 3   17|        cirkász-keszkenőt hozott, ni.~– Hát az ebéd az aratóknak?~–
 4   18|       hogy jó szívós legyen. Így ni. Holnap reggelig hadd ázzék
 5   18|            Ez a becsületes ember ni! – szólt István gazda, Galgó
 6   19|     szépen sorba kell állni. Így ni, amelyik nagyobb, előbbre,
 7   21|    asszonydarab. Ezt szeretem én ni. Hát haragszol? hát durcás
 8   24|     magában elég nagy bolondság. Ni, hogy ragad az emberre!~
 9   27|         a mocsáron keresztül ott ni, nagy csendességben kerülje
10   29|          erre a jáponikazsinórra ni! Már itt a nyakamon a zsinór.
11   29|          holdfénytől.~– Ihol van ni! a pince és a padlás megint
12   29|     ember felnézett a magasba.~– Ni! Ahol jön, ni! Csitt! Csendesség!
13   29|         magasba.~– Ni! Ahol jön, ni! Csitt! Csendesség! Nem
14   29|           Nem látja kend? Az ott ni! Látom! Jaj, ha leesik.
15   29|       leesik. Pszt. Most megáll. Ni, milyen fehér a képe! (Persze,
16   29|  Palacsintává lapuljon! Ahol van ni! Már szalad is! Már mászik
17   29|          tessék a hárságyra. Így ni. Tegyek egy vánkost a feje
18   30| leányomnak nincsen füle. Itt van ni! Már most az egyik gyermekemből
19   30|          két hallgató.~– Itt van ni! Még az urak közül is az
20   34|   messzebb akarok menni. Oda fel ni! Ahol a hold tanítja a csillagokat