Part

 1    1|         egy meleg forrás, fölötte szüntelen nehéz, kék gőzök lebegnek,
 2    2|           az utcára, mely ablakok szüntelen virító sárgarépa-, muskátlibokrokkal
 3    2| urambátyám udvarát.~A kilenc agár szüntelen ott strázsált a pitvarajtóban,
 4    2|        maradt agarakat ez idő óta szüntelen ütötték-verték, mit nem
 5    2|       hogy mintegy padlásablakok, szüntelen friss levegőt szolgáltassanak
 6    2|          késő este volt, s én még szüntelen odaáltal. Künn esett az
 7    2|         bennünket a boldogságból. Szüntelen lovalta amaz idő óta Gergely
 8    3|         Halál, halál…~Egy idő óta szüntelen a halál eszméi bántanak.
 9    4|          egypár fiatal embert, ki szüntelen a fülébe kiabált, hogy keljen
10   10|  félszemmel mindig rávigyázott, s szüntelen úzusba tartá fölötte paterfamiliási
11   10|          ez maradt meg.~Asztalnál szüntelen szemére hányták a nagyon
12   10|   vasládát, s azt felnyittatá egy szüntelen nyakán függő kulccsal.~A
13   10|         az egész menet alkalmával szüntelen sarkában volt a gyászos
14   10|          a galambok szerelme, kik szüntelen turbékolnak, csókolóznak,
15   11|    bedudolt hozzám, a hajókötelek szüntelen verték a zapfenstreichot,
16   12|         gazdagon ömlik alá a tej, szüntelen túláradva rajta s a medencét
17   12|          kertje forrásai mellett, szüntelen a bokrokat nézve; bűbájos
18   22|          itt közöttünk.~A tatárok szüntelen azon voltak, hogy félelemmel
19   29|       forogtak felfelé, s a szája szüntelen hízelkedésre volt félrehúzva