Part

 1    2|          Végre lehelyezé azt az asztalra, s föléborulva, a legsiralmasabb
 2    2|       Hogy fel tudott ugrani az asztalra! Mint tudta már, ha a tányér
 3    8| lecsapva zöld bársonysüvegét az asztalra; – tud kend magyarul?~–
 4    8|        bort, azt két kupával az asztalra tette, s nekifeküdtek mind
 5    8|         könyökkel tehenkedve az asztalra.~– Megveszett kend? Mit
 6    8|         A fullajtár lecsapta az asztalra a kupát s ordított, ahogy
 7   17|        görbe képpel fogadta, az asztalra könyökölve és fohászkodva
 8   17|        olyat csapott öklével az asztalra, mint a forgós ménkű, s
 9   17|       asszonyom ütött nagyot az asztalra.~– De már engem uccse, ami
10   18|     mogorvasággal tehénkedve az asztalra.~– Hát megnéztem a sok luminációt (
11   19|     forintnál.~Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza
12   21|          odatette maga mellé az asztalra.~– Hát látod szép Gülnárém,
13   21|          ideteszem magam elé az asztalra, s úgy csókolom meg szépen.~
14   24|     találtam a lámpást, amit az asztalra tettek, az egész be volt
15   27|       az irományokat letette az asztalra, mindnyájan felkelének,
16   27|       kezéből s olvasatlanul az asztalra vágta.~Erre a tanácsosok
17   27| Keresztszegi felállt egy vásári asztalra s inte, hogy szólani fog.~
18   27|      Azzal leoldta kardját s az asztalra vetve, sietve elhagyta a
19   34| odapengetett az alderman elé az asztalra száz nehéz arany szoverényt. –