Part

 1   27|        Őnagyságának alvezére, Albisi Zólyomi Dávid uram őkegyelme!~Mire
 2   27|             közbe bosszús nevetéssel Zólyomi Dávid.~– Meddő vitatkozás
 3   27|       ilyeneket szemünkbe, kegyelmes Zólyomi Dávid uram?~– Né! Még ő
 4   27|      lehetett-e az? Kegyelmed Albisi Zólyomi Dávid uram, katona-ember:
 5   27|          amit ők bölcsen elintéztek?~Zólyomi Dávid türelmetlenül kezdett
 6   27|           kegyelmed haragját, Albisi Zólyomi Dávid uram; s azt is hallottam
 7   27|              védelmezi meg a várost?~Zólyomi Dávid látva, hogy a szónok
 8   27|         esetben azért van itt Albisi Zólyomi Dávid uram őkegyelmessége,
 9   27|        számára. A lovasságnak Albisi Zólyomi Dávid parancsolt.~A szabad
10   27|              Elvonulás közben Albisi Zólyomi Dávid azt mondá a bírónak:~–
11   27|              Rakamazon felül.~Albisi Zólyomi és Bethlen kénytelenek voltak
12   27|             lehetett megakadályozni.~Zólyomi Dávid azonban azt reménylette,
13   27| elkedvetlenedett e szavakra, azonban Zólyomi Dávid inte neki, hogy most
14   27|            előnyomulása által, kiket Zólyomi vezetett, már csaknem körül
15   27|       rakomazi csata után Bethlen és Zólyomi visszabocsáták a debreceni
16   27|              és jól be volt végezve, Zólyomi könnyű szerével üldözhette
17   27|           lánglelkű ifja, Bethlen és Zólyomi, meg is kezdték a harcot
18   27|        azokra, kik a harcot akarták. Zólyomi Dávid, a másik vezér, inkább