Part

 1    3|          fejem fölött mennydörgő vihar. Örömest szöktem volna,
 2    3|        bokor nem zöldült, csak a vihar vert oldalához veszni tért
 3    3|     nehéz füst üli ormait, mit a vihar kanyargva kapkod szét a
 4    3|          fiára. Szava túldörgé a vihar ordítását. A csillagok szemei
 5    5|      emberkiáltást túlharsogja a vihar tombolása.~De legmagasabban
 6    5|   harckiáltás hallatszik még – a vihar üvöltése és a lángok ropogása.~
 7   10|      sereg felé omolva, mintha a vihar hajtaná; belőle a kivont
 8   11|             kiálték felriadva.~– Vihar lesz, az ablakokat beszegezik,
 9   11|         egér.~Odakinn ordított a vihar, a habok keresztül csapkodtak
10   11|         Két árbócot már kitört a vihar, a harmadik hol jobbra,
11   11| csónakokat azonban szétzavarta a vihar. Egy közülök túl lévén málhával
12   11|      keresztültör a partján, s a vihar addig kerülgeti az ember
13   11|          agyon ne üssék a fák.~A vihar megszüntével következett
14   12|         egyet, azt is csak mikor vihar van, a távol Behistan fölött;
15   27|     napon krónikai nevezetességű vihar tombolt végig az alföldi
16   27|       menedéke úszóláp, melyet a vihar a bürütől elszakasztott,
17   27|        érve, azt telve találta a vihar elől oda menekült csapatjaival
18   29|       darabolva az áldozat, ha a vihar pillanatában egy hatalmas