Part

 1    2|          Ejnye, maga mindig oly szerencsétlen, hogy éppen olyankor jő,
 2    7|       legkedvesebb kegyencét, a szerencsétlen Ahidallát.~És újra álmodott
 3   10|        boldog, az irigylett – a szerencsétlen Minerva.~1852~ ~
 4   10|         míg az igazi császár, a szerencsétlen Valerián, a despota lova
 5   11|         ajtón.~Emellett iszonyú szerencsétlen, mindenféle szépalakú bogyót
 6   12|         tökéletes volt, hanem a szerencsétlen szobrász elfeledé Shirin
 7   22|    hátukat, miket szerencsés és szerencsétlen szerelmesek osztogattak
 8   24|         nem tehet arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult a fejemben,
 9   24|          mi részem volt nekem e szerencsétlen történetben, azt nem szükség
10   27|    meglátta.~– Mit cselekedtél? szerencsétlen! – szólt az ifjúhoz törökül.~–
11   29|      nagy disszidenciát, mely a szerencsétlen családot ily felekezetekre
12   29|      fizikából, hogy vannak oly szerencsétlen emberek, akik a holdba szerelmesek.~–
13   29|       végképpen kétségbeesett a szerencsétlen szerelmes.~– Akkor én felakasztom
14   30| nálamnál csak ne akarjon különb szerencsétlen ember lenni.~– De pedig
15   30|        lenni.~– De pedig különb szerencsétlen ember vagyok! Nagyobb úr
16   30|      mit ennem. Hát ugye különb szerencsétlen ember vagyok az úrnál?~Mint
17   30|  embernek.~– No akkor csakugyan szerencsétlen ember hát az úr! – szólalt
18   34|     kezével:~– Mit cselekedtél? Szerencsétlen! Te apagyilkos! Te hazaáruló!