Part

  1    1|            lépjünk rajta keresztül. S már most óvatosan lépte át a szívevőt,
  2    1|                  azóta vissza nem tért. – Most mintegy kipihenni látszék
  3    1|                    maga sem tudta, miért.~Most néhány száraz szót a krónikából:~
  4    1|                 hatszor bukást hirdetett, most pedig itt lakik a föld alatt;
  5    1|                  úgy sem sóhajtozott mint most, valami baja lehet.~Másnap
  6    2|                  nem ütöm orromat.~Mintha most is látnám azt a somfanyelű
  7    2|                 ész kell ahhoz – különben most emeletes házam volna Pesten.~–
  8    2|               kettője ellen anyámasszony!~Most ez az ember földesúr.~Én
  9    2|                  fehér lúdfalkát – mintha most is előttem látnám szomszéd
 10    2|                tudtam, hogy elszaladjak-e most, vagy oda szaladjak.~E határozatlanságomat
 11    2|               lesz ám vége, mert ezek itt most operát tanulnak be; kilopózkodtam
 12    2|      báránybőr-süveg.~– No fiú, – szólt – most már bújdossál ám a világból:
 13    2|                   oly szép fehér a bőröm. Most is látszik az énrajtam (
 14    2|               ijedtem volna úgy meg, mint most… Nemzetes és vitézlő Sonkolyi
 15    2|               Esztike odasimult hozzám.~– Most ugye bizony tréfált, Péter
 16    2|                 légvonat ne támadjon. Már most tehát méltóztassék választani:
 17    2|                  irgalommal irántam, csak most az egyszer bocsáss meg,
 18    2|                  voltál teljes életedben. Most káplán volnál valahol, s
 19    2|              pedig ne haljon meg, mert az most oly közel áll kegyedhez,
 20    2|             átértem, elhízott azóta, hogy most karral is dolgot ad átölelnem,
 21    2|                 ad átölelnem, hanem azért most is úgy szeretem az eszemadtát,
 22    3|                  Akkor még fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála
 23    3|              bánataért még ki is nevetik.~Most a legvígabb fiú vagyok azok
 24    3|             talpig idegen az egész vidék. Most ha két napig ott kellene
 25    3|              világ, magammal hordtam azt, most kívülem van, és ő ragad
 26    3|                   akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk egymással.~
 27    3|                telek, mely őket megtermé, most fonnyadt kórómaradványaikkal
 28    3|         emlékeiktől is megszabadultam.~Ha most visszamennék azon tájra,
 29    3|                   egészet a tűzbe dobtam. Most sajnálom. Sok ábrándos bohóság
 30    3|            gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal tapodsz, s mely
 31    3|                  lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember volt
 32    3|                  gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén
 33    3|                emlékezni azon kézre, mely most benneteket ver, s nem emlékeztek
 34    3|                   vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök, úgy
 35    3|                 szívembe égeté magát! Még most is, ha elsötétül, olykor
 36    3|                                       IX.~Most itt lakom e kietlen vadonban.
 37    3|            kiégtek égre támadt lángjai, s most ottan áll a tengersivatag
 38    3|               milyen elbízottak. Koldusok most, egyik oly hideg, mint a
 39    3|                  tanultam meg azokat, bár most felejteni tudnám!~Az embert
 40    4|               ajtajából, mint a murmutér. Most is ott ül nagy bundába takarva,
 41    4|              eltemette a kunyhómat hóval, most nem találok haza, be kell
 42    4|                 még nem volt több tíznél, most már van harmincöt; esztendőre,
 43    4|               pedig ugyan sok dolga van – most éppen kozáklevest főz, pompás
 44    4|                  bő újjas kaftánban, haja most is szépen felfonva à la
 45    4|              jelenleg Illyriának híják.~– Most halljuk először, semmit
 46    4|          táblabíróság azt mondta: hogy na most tűzlelkü fiatalság, állj
 47    4|                    Azok is szépen jártak, most minden héten csak négy napot
 48    4|                felszorították a hegyekbe, most azok esznek ott zabkenyeret
 49    4|                  hogy kása. Debrecen neve most Szlovenszkograd, Budapesté
 50    4|              Amerikában. Ott cirkalmozzák most az Orinoco vizén Icaria
 51    4|               orosz lányt vett feleségül. Most az ipa esztergomi érsek
 52    4|                 tíz kopek évi fizetéssel. Most talpig vörös posztóban jár
 53    4|             évenkint százezreket ad ki.~– Most azonban önök feleljenek
 54    5|                csatát, az ég kapuit védve most azok ellen, kik ellen egy
 55    5|               kemények, szigorúak, de még most is szépek.~Az ég egyik oldalán
 56    5|                 szőke leánykának jegyese. Most elment a csatába. Az anya
 57    5|                  Kimentek idegen hazákba, most is odavannak, nem is jönnek
 58    5|                   elhajtották, az utolsót most teszik koporsóba. Az is
 59    5|                   volt, mindenki halottja most, mindenkinek van benne mit
 60    5|            lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~A nyomorék felemelte lángoló
 61    5|       halottjaitokhoz méltóknak lennetek. Most haza fogtok menni, mindenki
 62    5|                   nem megy azontúl senki. Most menjetek, házaitokat elrendezni.
 63    5|                többit mind ágyúnak önték.~Most e harang kondulása jelenté,
 64    5|                   megöltétek. Ime e sírba most fektetjük az utolsó székely
 65    5|                 legyen az egész városnak, most elhívta őt magához, mert
 66    5|         latolgatás nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában erőt
 67    5|            viharnak és temetésnek hangja. Most egyet hirtelen fordul a
 68    6|                  lények éltek, mint minők most, lett légyen azok neve démon,
 69    6|               bibliát magammal ne hozzak, most is zsebemben volt. Kérdém
 70    6|                buzgalommal üldözé őket, s most kénytelen volt azokat fölkeresni,
 71    6|                felelt komolyan a hindu. – Most is ott van az, és most is
 72    6|                    Most is ott van az, és most is a harcosok szerencsecsillaga,
 73    6|            harcosok szerencsecsillaga, és most is megvan az a tulajdonsága,
 74    6|             figyelt a beszéd folyamára, s most az élénkebb zajra előjött.~
 75    6|                éppen a ködfolt közepében.~Most már igazán megzavarodottan
 76    6|                nagy vörös ábrázatja volt, most az egyszer nagy fehér ábrázatot
 77    6|                   fegyverben tartottam, s most a csapat élére állva, jó
 78    6|         jelentéktelen, a biblia nélkül ön most igen csöndes ember volna.”~–
 79    6|                szólt, – önnek társa éppen most érkezik a tanyára, épen,
 80    6|                    melyet kitűzött.~– Már most merre keressem őket?~– Legokosabban
 81    6|          lángjában van a pokol, ami engem most is éget, most is emészt,
 82    6|                   ami engem most is éget, most is emészt, gyötör.~– Ön
 83    6|                  a lebilincselő igézetet; most már nem a leány után, hanem
 84    6|                együtt. A földalatti zörej most ismét hallatszott, de már
 85    6|            mindazt, ami velem történt. És most úgy fáj minden tagom, idegeim
 86    6|                   bálvány papnéja volt, s most a két hamis isten összekapott
 87    7|                öld meg azt az embert, kit most fiadnak fogadtál, s kit
 88    7|                   s tőle rossz nem jöhet. Most hozatott hírül, hogy küldötted
 89    7|                  töltse. Ahidalla, ki még most is kedvence volt, odaült
 90    7|            játszadozott vele. Ibrahim még most is legdélcegebb, legderekabb
 91    9|                  azokat a víz fenekére.~– Most menjetek, temessétek be
 92    9|              állott, Tsong-Nu gúnyemléke; most e csonka kőre e szavak lőnek
 93    9|                 is oda, gondold meg, hogy most a húnok ámbár messze vannak,
 94   10|                   belső bíró. „Ej! Hát te most magad is odamégy mandátumot
 95   10|             kalmár s belőlem anabaptista.~Most aztán logikai rendben az
 96   10|                bolond embereket. Azok már most keresik nagy bolond módra,
 97   10|              reszkásun; mit jár másun? má most lásun.~A zörgetés egyszer-kétszer
 98   10|                  tetszett az időtöltés, s most már taktusra kezdett el
 99   10|                  kályhával. Hol jársz még most is?~– Ne haragudjál, édes
100   10|              szokott lenni s következőleg most is az volt.~– No mit mutatsz
101   10|            Libucka volt.~– A… No megállj, most nem bántum, de majd bántum
102   10|                rekedt hangon hörgé:~– Már most mars a háztul. Soha ne mondd,
103   10|                    Hát mit csinálhatuk én most?~*~Azon városban, hol a
104   10|                 gazda sejteni kezdé, hogy most már rajta kívül több boltos
105   10|                hogy ez a gazember, akiért most könnyei hullanak, neki egy
106   10|                Minerva hajába volt tűzve, most az ő gomblyukában díszlett.
107   10|                  Hát mit fogsz cselekedni most?~– Azt biz én, hogy ha ez
108   10|                 Várták az éji támadást, s most már azt sem tudhaták, melyik
109   10|                magát keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé magát
110   10|                    a harmadik, Vaballath, most is legelől lovagol apja
111   10|                arcom elpirul előtted. Még most csak a szégyen pirulása
112   10|                   közé talált szorulni, s most zörgő leveleivel kiséri
113   10|                hallatszik a kereplő hang, most már éppen ellenkező irányban;
114   10|                  visszaüget a szörnyeteg.~Most már dühös. Szájában egy
115   10|                  vette magát a berekbe, s most azt nem bírják onnan kihajtani.~–
116   10|              megvetett ellenségnek, kinek most szövetségeért folyamodott.
117   10|        megpihenjünk saját hazánk földjén, most nem ismer engem; most szégyenel
118   10|            földjén, most nem ismer engem; most szégyenel nevemre emlékezni?
119   10|                 óra előtt ellene emeltek, most mellette ajánlván föl.~Így
120   10|               légionárius.~– Engemet sem? Most énvelem jőjj küzdeni.~A
121   10|                   veteránok arcán honolt, most némi megtorló bosszú vonásaival
122   10|              királynét föltalálni.~Az még most is szemközt állt az ellenséggel
123   10|                választ sokszor elvivéd.~– Most nem kérem ingyen, hanem
124   10|                   sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy a diadalszekér
125   10|                                     18~Ha most a vándor hat napig utazott
126   11|                   vele egyszer összejött, most magába zárkózott és hallgatag;
127   11|                 mind szerelmesek voltunk, most egy keserű gunyolódó, tele
128   11|                meglepetve láttam, hogy az most ki van egészítve.~Idegen
129   11|                 inkább az ajánlott hölgy, most már szeretett hitvesem,
130   11|             kádban még nem fürödtem, mint most, sem mineralwassert akkora
131   11|                 annyit nem fizettem, mint most.~Hamburgból két hajó indult
132   11|               véghetetlenül únva magamat, most már a kapitány sem volt
133   11|                 atya, anya, barátnéi, tán most is forrón imádkoznak érette,
134   11|              benne vagyunk a viharban.~No most itt az itélet napja, gondolám
135   11|                  a tengeri betegséget, de most egyszerre elállta minden
136   11|              gondolat támadt bennem, hogy most a lőporos hordókra senki
137   11|                 kapitány nem engedte.~Már most ide jutottam. Első dolgom
138   11|              megenni és inni. De az éhség most ráfanyalított. A harmadszori
139   11|                   itt a passzusom. A bíró most még kevésbé tudta, hogy
140   11|                édes csalódásomban, mintha most is otthon volnék, csendes
141   11|                Akkor imakönyvembe tettem, most megszáradva neked küldöm
142   11|                   le a lejtő aljába.~– No most merre megyünk? – kérdém
143   11|                beszélnek egymással?~– Még most mindenki a saját nyelvén
144   11|                   rajta, egy nagy szellem most éppen egy nagy világnyelven
145   11|                  iparkodott megcáfolni.~– Most rögtön meglátjuk a várost; –
146   11|               búzával, kukoricával, s már most legalább ott terem majd
147   11|                csörgőkígyóktól ijedezett, most már a bagolyfejű pille is
148   11|            konfiskáltam az állat bőrét, s most lóistrángokat szabtam belőle.~
149   11|                   minden külső állat.~Még most élve írok a paradicsomból,
150   11|                 öröm volt e találkozásban most! Atyám eléje sietett az
151   11|                    különben mit csinálnék most, ha mind e férfiakat magamon
152   11|                   sohasem kaptam kalauzt.~Most megragadtam az alkalmat.
153   11|                     És ha találtál volna, most elégült volnál, nemde? Rossz
154   11|                  akik mehetnek, hol volna most a magyar nemzet? Nem tudsz
155   11|                   tartozik neki semmivel? Most jó ürügy van megfutni minden
156   11|                válaszolni az öregnek, még most is gondolkozom azon, amiket
157   11|                  Megölte a kínozott szív. Most már csak ketten szenvedünk.~
158   11|          kiszalasztani a számon, hogy bár most is ott ülhetnénk. Erre ő
159   11|                   itt legyen, egyedül én. Most már én sem leszek. El leend
160   11|                 egyebet kitöröl elmémből, most már kötelességem visszatérni,
161   11|                 kötelességem visszatérni, most e határozatra nem csupán
162   12|                  a komoly faragványokat s most ott állnak e másfélezredéves
163   12|                   onnan széttekinthessen.~Most nincs mit látni onnan. Kelet
164   12|                valaha ott járt a folyam s most ismét kiszabadítá magát
165   12|                hengerítette le a szobrot. Most fel van az állítva a part
166   12|               Perzsián, ezt a helyet, mit most elvadult erdők lepnek, „
167   12|               velők a halandó nagyságnak; most egy új munka vár reátok,
168   12|              kontár kezekkel fog e műhöz. Most álljatok az ablakhoz és
169   12|                 hajnal az éjfél közepébe.~Most előlép a hetedik. El veletek
170   12|            készülne a könnyű pillangónak. Most valami hidegre lépett, s
171   12|           Láttátok őt, – szólt a király – most menjetek s gondolkozzatok
172   12|                 nem láttad Shirint?~– Még most is látom, – viszonzá az
173   12|                 Nyugodt bizalommal lépett most elé az ősz szobrász, s a
174   12|           tébolyodott lelkét, az él benne most is; Shirin az enyim. Mindenütt
175   12|                lilaszín volna minden, ami most zöld.~A király Ferhád vállára
176   12|                 ha ez patak helyett, mely most e kerten keresztül folyik,
177   12|                   volt az ötödik kívánat, most csak kettő van még hátra.~
178   12|                 lehellet is összezúzza.~– Most csak még a csalogánnyal,
179   12|             óhajtást, de remélte, hogy az most lehetetlenné vált.~Ferhád
180   12|                  sír Kazri-Shirin mellett most is megtermi rózsáit és töviseit,
181   13|                 keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve.
182   13|           irányoznák lefelé a látcsövet.~…Most éppen József néz bele nagy
183   13|                   Talán mégis csillag?… – Most éppen egy rózsát szakít
184   13|              nagytiszteletű úr kapja meg?~Most Áronon volt a sor azt mondani,
185   13|                  enyediek mit csináljanak most? Mondhatták ők Trajtzigfritzignek,
186   13|              templom udvarán, mely, amint most is látszik, erős, magas
187   13|                   kezeiben könyv forgott, most kezeitekben dárda forog,
188   13|                  minden kérdésre felelni. Most pedig parancsolom tinektek,
189   13|                   a szeget onnan, úgyhogy most, ha elsütötték az ágyút,
190   13|              Gerzson úr meghajtá fejét, s most a főbíró szólalt meg magyarul.~–
191   13|                 fogcsikorgatva a labonc – most akadtál emberedre: tudod-e,
192   13|                  emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem
193   13|                  azt keresni, mert József most két kézre fogta a botot,
194   14|             kiterjedt várost, melynek még most is bámulatos omladéki ott
195   14|             roppant hőhíd két oszlopa még most is kiáll a vízből, mely
196   14|                 felől saját nyelvük, mely most is tele van indus szavakkal.~
197   15|                  patak zuhog oly vígan, s most, midőn a porlott fákat benőtte
198   15|            hangtalan minden körül, mintha most merült volna fel a tenger
199   15|                  a másik is odafenn, mely most fűvel van benőve, a kis
200   15|                   vízimadártól jött, mely most megint távolabb zúgott,
201   15|                   s nagyon megörült, hogy most eggyel találkozott; kérdezé
202   15|            kérdezé, hogy merre menjen már most vissza.~A tündér megmagyarázta
203   15|                  a tündérek nem vénülnek, most is oly gyönge testű alak
204   15|               Ezek voltak a tündérek. Még most is ilyen alakban élnek.~
205   15|                  harangot a vízbe, melyet most az ifjú vállán hozott, s
206   15|                idős lett, mint én vagyok, most ismét egymáshoz illünk,
207   15|                környéke a székely népnek.~Most, ha vannak még valahol tündérek
208   16|                   megszólítni):~– Hol van most a jó néne?~– Ma nem fog
209   17|          mindannyiszor kosarat kapott; ez most megsejtve az állapotokat,
210   17|                gondolta magában, hogy már most csak vége lesz a sírásnak,
211   17|                  nyitva hagyta maga után.~Most az egyszer utána sem nézett
212   17|             felesége pedig menyasszony, s most jönnének a paptól, s megint
213   17|                    De bizony magam vagyok most a kocsis.~– Hát a többi
214   17|                   mind eladtam.~– Hát már most mivel szánt?~– Semmivel
215   18|               felbosszantá Borsos uramat, most már Paprikás volt.~– Azt
216   18|                   kötél?~A jámbor asszony most bánta csak meg, hogy az
217   18|             beleáztatták a kötelet.~– Már most csak sót még bele egy marokkal,
218   19|                  és karjára jutott.~– Már most csendesség! Majd én előbb
219   19|         emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek, amidőn ilyen
220   19|                 lenne többet a háznál? No most megint leány következik,
221   19|                   a szót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.~A
222   20|             földet és benépesíté azt; hol most egyesével bujkál, hajdan
223   20|                 reszketett és hallgatott.~Most már kenyere sem volt, sem
224   20|                   által, talán annyi ezer most.~Az is silány, meztelen
225   21|        állapotjairól, amik nem úgy vannak most, mint voltak régen.~Több
226   21|              éppen olyan kevés gondom van most, mint volt akkoriban Dúl
227   21|                   neki a csausz:~– No már most asszony, minthogy a tálamból
228   21|             rosszat mondta neki, hogy már most őt csókolja meg.~– Tréfál
229   21|                 nekem nagyon tetszik; már most hát még inkább kell, hogy
230   21|                szépen.~Klára asszony csak most kezdett el hüledezni. Az
231   21|                   kiálta a csauszra.~– No most te istentelen pogány lator
232   21|                   lett?~Az biz ott feküdt most is a pallón hanyatt.~Dúl
233   21|             veszedelem. Asszony, asszony, most végünk van. Hanem azért
234   21|                  is úgy tettem volna. Már most hogy a mennykőbe segítselek
235   21|                      Nem kérdeztem tőled. Most csak maradj itten, és ne
236   21|             hozatván.~Igen bizony, de már most a szegény Dúl Mihálynak
237   21|                  hogy az igazi Dúl Mihály most is él s ő a szépasszonynak
238   21|              szépen megcsaltok ti engemet most mindjárt. No ti ugyan nagy
239   22|                   a Déda csatorna, amiben most felgyűrközött pórasszonyok
240   22|         nevezetesebb emberek voltak, mint most. Hatalmas főuraink asztalánál,
241   22|            mesterség hajdani fénykoráról; most már csak itt-amott egy-egy
242   22|                 tudni, miféle szellem jár most az országban. Egyszer a
243   22|                   siralmas nótákat húztak most, s nem volt az a kincs,
244   22|             elpengettek volna. Gyász volt most a nemzeti szózat.~Bojóti
245   22|                   napra nagyobbodott; még most közöttünk a Duna, még nem
246   22|       Esztergomban ötven ellenség jutott. Most már közelebbről lehete látni
247   22|                   fiatalság leölve már, s most a vén, mogorva férjek azt
248   22|              legyen kedvünk az élethez, s most el akarnak itt temetni magukkal,
249   22|                ott véres halálharc folyik most; mégis jobb itt lenni Karadzim
250   22|                   van rá. A régi férjeket most ölik. Jól ide figyeljetek
251   22|                  elfoglalnám azt könnyen; most sok vért fizethetek érte,
252   23|                    hogy amennyi hölgy itt most ül velem szemközt, az egy
253   23|            hölgyeit meghódítani, amit ime most egy igénytelen utódja… no
254   23|             ekvipázsnak van joga zörögni; most is állt az udvaron egypár.~
255   23|            belépett az én istenasszonyom. Most még szebb volt, mint tegnap.
256   23|                lelkemet átváltoztatja.~És most egy egész napig kell várnom,
257   24|                  van, melynek eredményeül most is láthat kegyed egy pár
258   24|                  meg a legnagyobb bolond; most bizonyosan hava van neki,
259   24|                   azt annyira vitte, hogy most már csendesen megvan, legfeljebb
260   24|            szemejárásával igazgathatta; s most nem látszik rajta egyéb
261   24|              kacagott, bukfencet hányt és most, ha az ember nem ügyel a
262   24|                pótolni?~Hanem hát ezen én most nem sokat okoskodtam, hevenyében
263   24|              veszek én itt a nyakamra? és most nagyon goromba tudnék lenni,
264   24|                    Ennek köszönheti, hogy most kibékülök a dologgal, s
265   24|                    No öcsém Louis, hiszen most gyere ide nevetni, mert
266   24|                  tudsz! Hihihi! Hanem már most elég volt, mennykő csapjon
267   24|                  tűz ropogott, kellett is most nekem a meleg; vacsorám
268   24|             ezekből a diófa rámákból csak most egyszerre alászállnának,
269   24|              Éppen olyan kedvemben vagyok most, amikor nem nagyon respektálom
270   24|                 patrónusa. Ennek sem volt most egyéb dolga, mint hogy grimászokat
271   24|              kisértet: a láthatatlan dal; most már úgy hangzott, mintha
272   24|                    ismét hallottam a dalt most már úgy hangzott, mintha
273   24|                elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre legméltóbb
274   24|              maradt mások irányában, mert most már tudta, hogy neki csak
275   24|                   én neki komoly képpel – most hozattam ebben a percben.~–
276   24|                azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan beszél
277   24|                ollóval elvágja a gégémet.~Most már csak két őrültem volt
278   24|                   ölte el éhséggel; de az most is feljár kisérteni éjjel,
279   24|                  nem is lehet: a kandalló most is tele hamvadó parázzsal,
280   24|                 annyit tudok, hogy szívem most is dobog az öleléstől, ajkam
281   24|                 dobog az öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott
282   24|              visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren, ez is
283   24|                  másféle álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó
284   24|                  A kis hímzett cipőcske – most is ott volt, azon módon
285   24|               kapni egész évre; hanem már most menjenek és ne bámuljanak
286   24|              Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon beszélnél,
287   24|                   el tudták azt titkolni, most pedig már ítél felettük
288   24|                  el ezt a kastélyt, tudja most már egész titkát; mi itt
289   24|                  hogy milyen jó volna, ha most szobámban nem világítna
290   24|                   fenyegető halálveszély, most pedig a szabadulás egy olyan
291   24|              arccal a földre, azt hittem, most igazán megőrül.~Én gyöngéden
292   24|                  Munkám sikeréhez közelg.~Most egy rövid kis mondatot tanítok
293   25|                   erős patak jő elő, mely most megkerüli a helységet, s
294   25|                   pedig még a vár sáncain most is díszlenek az orgonabokrok,
295   25|                vár széles pincefalai közt most is keresnek még kincseket
296   25|                úrnak lenni, nem úgy, mint most! nem alkalmatlankodtak akkor
297   25|                bolondot teljesítsed, amit most mondtál. Inkább csörgőkígyót
298   25|                   akik nekik hízelkednek.~Most is nagyon gyér az úri rend
299   25|                 bábot? ez nem él meg. Már most lásd, hogy másikat szerezz
300   25|                 nem esküszik; aztán nincs most farsang, ebben az időben
301   25|                tudok egy menyegzőt, amire most készülnek itt a szomszéd
302   25|                  Déznavár kapujából s bár most még kevésbé értette, hányadán
303   25|            tréfásan mondá neki: „no fiam, most már elmehetsz magad Sztambulba
304   25|                   visszafelé menni.~– Még most is mennek.~Az elhagyott
305   26|                 izente vissza, hogy éppen most kezdődik a bölényvadászat,
306   26|                szépen elfoglalták tőle.~– Most hát legalább annyit tegyenek
307   27|                  járni. A debreceniek már most azt restelik, hogy nem merték
308   27|                  összetákolt maradványai; most azonban a vízárok hellyel-közzel
309   27|                 tartja feje fölé, melyből most vízsugár helyett folyondár
310   27|                   itt, mert a palló körül most is csupa viaszfoltos, amint
311   27|                 gyertyák. Egy csoport méh most is bejár a terembe, s szedegeti
312   27|              mellyel a kötelet fogta. Még most is csupa fekete a kötél
313   27|                  bíróság lesz belőle. Már most büntessenek kegyelmetek
314   27|          résztvehetni és székkel bírni?~A most érkezett lovag ezen nagyon
315   27|             fejükre a süveget, e szóval: „most már nem tanácsház, hanem
316   27|          többséggel bírnak a tanácsban. – Most már, ha kívánják kegyelmetek,
317   27|              Igyártó Mihály uram ügyét.~– Most már! – dobogott süvege mellől
318   27|             különösnek tartaná, hogy azok most ő fölötte törvényt tartanak.~
319   27|                  kegyelmed haragjáról van most szó, hanem városunk lételéről,
320   27|          ajándékozták a mi városunknak, s most mi e harangokat újra ágyúknak
321   27|             belekapcáskodni. Miért akarja most Debrecen városa eddigi bölcsességét
322   27|              elleneztem, én ellene mondok most is. Minden csepp vér, melyet
323   27|                  jósolható volt, hogy itt most viharos jelenet fog következni;
324   27|              puska vége elé állíttatik. – Most tessék már elmondani, hogy
325   27|               láncokat a vádlottról.~– És most haza mehet kegyelmed. Holnap
326   27|              kinek tanács ítélése szerint most bontják szét a házát, Nagy
327   27|                 támaszkodva, tekintetével most is a zsolozsmák soraiba
328   27|                félbeszakadt.~Keresztszegi most felemelkedék állványáról
329   27|            elmaradhat tőlem!~Keresztszegi most lelépett emelvényéről s
330   27|                Elhagynál-e engem?~A leány most felemelte arcát; a rásütő
331   27|              magukkal, híres bikafogókat: most tegyenek ki magukárt! Egy
332   27|             Zólyomi Dávid inte neki, hogy most ne feleljen, s azzal karon
333   27|               mely addig hátul kullogott, most előrenyargalt, s félnappal
334   27|                hírével a honmaradt népet. Most már mindenki szeretett volna
335   27|                  többet érne, ha ez a ház most is állna, ha ezek itt most
336   27|                most is állna, ha ezek itt most is élnének”.~A rakomazi
337   27|                  Üljön le a nemes tanács. Most csak a süvegeket még, később
338   27|             dekretálhassák az elfogatást. Most pedig menjünk a tömlöcajtóra.~
339   27|                Akkor apám volt száműzött, most te vagy az. Akkor neki volt
340   27|                neki volt szüksége társra, most teneked.~A keményszívű férfiú
341   27|                 megkönnyebbülhetett. – De most eredj vissza. Ahová én megyek,
342   27|                csak nem nyílt ki neki.~No most innen ki nem lehet menni
343   27|                  hogy mi fog itt történni most.~Az bizony nem volt tündéri
344   27|                hűlni kezdett a vér. Ha őt most itt kapnák! Abban a halavány
345   27|                 kúra használt Szulalinak, most már igen csendesen viseli
346   27|                 hólyaghúzó flastromokkal. Most kezdett el aztán még csak
347   27|                nagy az a szellem.~Szulali most vette még csak észre, hogy
348   27|            hozzátok elő a derest.~Szulali most látta csak át, hogy minden
349   27|             határáig szerencsésen; de már most hogy legyen az oda való
350   27|                 bíró uram udvarába, kinek most szüksége van arra. A paraszt
351   27|                 sem jöhet ki Debrecenből. Most, midőn tudom, hogy egy debreceni
352   27|              kastélyt, hogy azokat, kiket most itt lepek, összefogassam.
353   27|              lepek, összefogassam. Ezekre most csak kétféle sors vár: vagy
354   27|                   ellenfelét gyávának, és most át kelle látnia, hogy az
355   27|                  is át kelle látnia, hogy most már minden további terve,
356   27|                   megszorítá kezeit.~– És most mindnyájatokat feloldalak
357   27|                fogok tántorodni többet, s most két nap alatt harmadszor
358   27|                beszélsz; de mit használsz most már vele? Nincs vezérünk.~–
359   27|                való szándék volt az.~– És most, akiben lélek van, az követ
360   27|                   váradi basa unokaöccse, most jövén ide Afrikából, azt
361   27|            Afrikából, azt gondoltam, hogy most is háború van s nem véltem
362   27|               mégegyszer kezére kerüljön; most az egyszer a bátyja érdemeiért
363   28|                  tanulmányozhattam elébb. Most kénytelen vagyok így ajtóstól,
364   28|              előtt.~– Akar-e kegyed velem most ez órában rögtön megesküdni,
365   28|                  aki bennünket összeesket most is. Itt az utca végén a
366   28|                   Ez volt a jegyváltás.~– Most küldje el kegyed a házmestert
367   28|               idegen alaktól nem kérdezni most semmit; hanem elvárni, hogy
368   28|                 ki tudja nem agonizálok-e most? Azért gyóntass meg és aztán
369   28|                szép kezét, – szabad önnek most némi utasításokat adnom?
370   28|               legyen található többé. Már most figyelmezzen rám kegyed.
371   28|             utazik, aki szintén énekesnő; most már ezen is segítve van.
372   28|                   fülébe súgá:~– Larisse, most legyen ön nőm. Ez az ember
373   28|               karszékből.~– Lehetetlen.~– Most hallottam meg egy rendőr
374   28|                  más, mint két hadsegéde. Most aztán minden határszéli
375   28|                  rendőrséghez szegődött s most piszkolódik, kémkedik és
376   28|               megszorító a férfi kezét.~– Most már neje fogok önnek lenni!…~      ~
377   28|                   találkozott a kocsiban, most már mint bevallott rendőrsegéd
378   28|                ami máskor cserje volt, az most szálfa! – Ekkor azután összeszedtek
379   28|             jutott, hogy én megfagytam és most halott vagyok. Valahol az
380   28|                agyara karom elevenét éri. Most egy éles szúrás; a rémület
381   28|         végrehajtanom borzasztó tervemet.~Most, midőn utána gondolok, vérem
382   28|                  bennem minden érzést, az most felgyújtotta bennem mind,
383   28|               többit tudja ön Larisse.~És most már ismer engem. Férje vagyok
384   29|                 az óra, ki van a classis; most mindjárt nyitják a kollégiumkaput
385   29|                 nem etikai és logikai. Ha most saját magunk kerülnénk,
386   29|                   is lehet vele beszélni.~Most már előtte az egyenes pálya.
387   29|                 fösvény lévén.~Nyaviga úr most is ott jár alá s fel a ház
388   29|            lépésre emelte.~– Mit csinálsz most?~– Az öreg nagytisztű asszony
389   29|              besétálni? De az első szobát most hagyta ott félben zsuroltan
390   29|                   bevinni a szobába, mert most zsúrolták ki.~– Ó, kérem
391   29|                   De hisz az nem jöhet be most; olyan dolga van.~– Micsoda
392   29|                  ne tépjék az ujjait.~Már most tudhatjuk, hogy mi jelentősége
393   29|           paprikafüzérek szoktak kilógni, most pedig egy fiatal emberi
394   29|        látogatásokkal.~– Nohát itt vagyok most, add meg a csókomat, s aztán
395   29|                   hogy oda felérjek, ahol most vagy.~– De van nekem!~–
396   29|               hangon.~– Nini: Nyaviga úr! Most majd beleütöttem a kezemet
397   29|              azért nem teszem meg. No már most ez megtörtént; nem tehetünk
398   29|                     Jól van, jól van: már most gyerünk be hozzám; de az
399   29|                kettős kereszttűzben volt, most már négyesbe fogták; kinek
400   29|              négyesbe fogták; kinek adjon most igazat? Megbántani egyik
401   29|                 mondják, hogy a lunátikus most jár éppen a padláson.~–
402   29|                      Nesze neked, – szólt most Harangi professzor úr örömmel.~–
403   29|                   a holdba szerelmesek.~– Most szólt igazat.~– Meg akartam
404   29|             hatalmas gerundiumokkal.~– No most mindjárt megtudjuk hát,
405   29|                 ne tegyek magamban.~– Már most csak azt szeretném tudni, –
406   29|                 nem iszunk bort.~– De már most feleljen meg domine Nyaviga
407   29|               kezdem elhinni a dolgot. És most már azt is kitalálom, hogy
408   29|                 adnák pénzért,~Professzor most is élne.~Erről aztán egész
409   29|                  Márton és a felesége,~De most már meghaltak, s mind a
410   29|                 Ad hominem szóltál. Dehát most feleljetek meg még egypár
411   29|               negyedrész szájjal. – No de most. Mi a legbecsesebb drágakő?~(
412   29|              pedig semmit.~– Accurate. De most adok fel nektek egy megoldhatatlan
413   29|                  te másik; hogy is hínak? Most állj elő! Ubi nota pernicitas?1~
414   29|              igértem a megfejtőnek, de az most nem üres; a törkölyösi pedig
415   29|              magam látni, mit húztam, már most húzza ki a társam a magáét,
416   29|                por és hamuvá lételt, hogy most mindjárt meglegyen; hanem
417   29|                  ijedtében, s ő kiáltotta most már igazán, hogy „tűz van!”~
418   29|                  maradjon. Különben is ez most búcsúpohár, Dallos Ádi elmondhatja: „
419   29|                   azért, ami legporosabb, most igyunk azért, ami leggyönyörűségesebb:
420   29|                 beszéld. Legjobb lesz, ha most pro forma iszol a hugáért:
421   29|                szelíd volt, mint a birka, most veszett lett, mint a kakas,
422   29|                    Tudja mit, Nyaviga úr, most menjen haza, és feküdjék
423   29|                 már a kéményben vagyok; – most mindjárt lógok.~Szegény
424   29|            tanyádon!~– Az én tanyámon? Én most jövök a korrepeticióról.~–
425   29|                mint ahogy ki foglak dobni most mindjárt innen.~– Engemet
426   29|                   Hiszen azt sem tudja ez most, hogy miről beszél.~– De
427   29|                 Mikor tanulod már meg? No most szervusz. Sietek. Teli van
428   29|                   megtöltötte a piac!~„No most már eresszük ki foglyainkat” –
429   29|                   ne törje a lábát!~– Nem most próbálom először.~Egy zuhanás,
430   29|              Látom! Jaj, ha leesik. Pszt. Most megáll. Ni, milyen fehér
431   29|                 azon a keskeny párkányon? Most mindjárt énekelni fog!~A
432   29|                   mondd el, mit látsz, te most ott?~– No halljuk, mi bolondot
433   29|                  halljuk, mi bolondot fog most megint kigondolni? – dörmögé
434   29|                   hája.~Kedves urambátyám most is azt képzeli,~Hogy a kamasz,
435   29|              legszebb.~Kedves urambátyám, most is itt kóricáz,~Pedig jobban
436   29|               Gyere csak, gyere! Itt vagy most, megvagy most! Állj meg
437   29|                    Itt vagy most, megvagy most! Állj meg itten! Hát mit
438   29|           páholtatod el magad helyett; de most ki nem mégy innen, amíg
439   29|           elvesztenélek egy kanál vízben.~Most aztán a nagytiszteletű asszony
440   29|                   Csak a felesége után.~– Most mindjárt káromkodni kezdek: „
441   29|                   egyet szólsz!~– Hát már most mért haragszik rám professzor
442   29|                  ütötte mellét Ádi.~– Már most csak azt szeretném tudni,
443   30|                 nem tudom én, minek híják most az „araszt”, mint a sárga
444   30|           kabátban az utcán felejtettek s most lótok-futok egyik ajtóról
445   30|               elpocsékolta az úr, hát már most hallgassa meg, hogy mi bajom
446   30|              házat, azt gondoltam, no már most hát építek magamnak ide
447   30|            esztendeig mindig ő borotvált. Most visszaszolgálom neki. Egy
448   30|               adott kölcsönt nem adhatják most már alább hét és fél percentnél,
449   30|                 újesztendei köszöntő. Már most a tiszta jövedelmem leszáll
450   30|                   váltón aláírva a nevem; most ráfanyalodtam, hogy az egyik
451   30|               törleszteni megint kellett, most már a kölcsön rátát is,
452   30|              hitelnek az árát. Lejáratkor most már nem két aláíró, hanem
453   30|               negyvenhárom percentre. Már most tehát így állt a kalkulus:
454   30|                   másik magazin üresen.~– Most jön a Nro. 3. A selyemkereskedő.
455   30|                   a fizetetlen házbért.~– Most térjünk át a Nro. 4-re.
456   30|                 mer az ajtón bejönni. Már most az is felmondott s nem fizeti
457   30|                 sorrendbeni előadására.~– Most gyerünk az első emeletre!
458   30|              tenger is vízzé válik!~– No, most gyerünk a második emeletre.
459   30|                 ne hordjanak tunikát! Már most annak mi lett a következése?
460   30|          Ledobáltam őket a lépcsőn. S már most nemcsak az a baj, hogy házbért
461   30|                   utóbbit választotta.~No most azután már csak én vagyok
462   30|                   volt, mint a mangalica; most meg folyvást volt valami
463   30|                  rapéval, s elmúlt. Hanem most az lett a neve, hogy „grippe”.
464   30|             egyenesen ment a Sauwirthhez; most meg elébb a redoutbálba
465   30|                 ebéd előtt itta a likőrt, most meg ebéd után. Ezt nem féltem,
466   30|      énekmesterből se csináltam kolbászt; most azt hittem, hogy megteszem!
467   30|             nincsen füle. Itt van ni! Már most az egyik gyermekemből azért
468   30|                olyan kedves. Ez a nagy fa most is megvan még. Bár a többi
469   30|            tépelődéstől, hogy vajon ha én most ezt a szemközt jövő urat
470   30|                   Mindig azt hittem, hogy most azzal fogad az asszony,
471   30|                 az istentelen Jupiter még most is aligha állatban nincs?
472   30|             falnak megyek a fejemmel. Már most tudja ön, hogy miért akartam
473   30|                 nem szólt semmit, mert az most az orrát fújta; úgy elérzékenyíté
474   30|           közelebb rukkolt a szegletből s most már beállt harmadiknak az
475   30|                    semmi adósságom. Aztán most nézzen ide rám. Ez a rongyos
476   30|     meghempergettük egymást a sárban. Már most ha régimódi falusi bíró
477   30|               volna a kár fejében. De hát most több „igazság” van a földön
478   30|               ellenpárt tanyása; ezért ez most nagyon kapóra fog neki jönni.
479   30|                hogy enyim volt a pálinka, most már a perköltség is az enyim.~
480   30|                felment a királyi táblára. Most már aztán dolgozni kell!
481   30|                  már aztán dolgozni kell! Most ne hagyjuk már az igazságunkat!
482   30|              hagyjuk már az igazságunkat! Most már a prókátornak fel kellett
483   30|                  én vesztettem el a pert. Most aztán az én nyakamban maradt
484   30|                 elvették az instanciámat, most is ott tartják. Nekem pedig
485   30|                  kukoricát morzsolok, hát most nem volna mit ennem. Hát
486   30|                volna magamban, hogy nosza most már nagyokat iszom én is!
487   30|                hát akkor hiszem, hogy még most is ott ülnék a hivatalomban.
488   30|                   annak tanusága az, hogy most itt ülök. S ennek pedig
489   30|                elbocsáttatását elrendeli. Most mit csináljon ő? adjak neki
490   30|                  köpönyegre, de aztán már most neki békét hagyjak. Hivatalról
491   30|              persze szó sincs, hisz annyi most a hivatalkereső Pesten,
492   30| metteur-en-pages-al kiigazíttatom. No már most mi lesz ebből? Egyszer a
493   30|                   szerkesztőnek.~– És már most hallgassák meg az urak tovább
494   30|                 egyhangulag.~– Mit látunk most uraim? Azt, hogy legelébb
495   30|                  volna szerepünkben, hogy most szegény emberek vagyunk,
496   31|           leírásra.~– Hát miért nem látni most ilyen alakot sehol?~A nagy
497   31|               lakó embereket?~– Nem. Azok most is élnek és uralkodnak.~–
498   31|                 keresztül hatolhasson. De most már ki tudnak azon a szűk
499   31|              lettek olyan kicsinyek, hogy most már elég nekik ez a szűk
500   31|                   vehessék, úgy, hogy ott most az ökrök nem nagyobbak,