Part

 1    6|           közbe egy fiatal dragonyos kapitány, kit Drumfieldnek hívtak.~
 2   11|             födélzeten, mint én és a kapitány; már csak lemegyek én is,
 3   11|           gondolni, hogy én vagyok a kapitány, s ő megy el. Kivertem a
 4   11|             únva magamat, most már a kapitány sem volt odafenn, az eső
 5   11|           odafenn, az eső szakadt, a kapitány helyén egy szép nagy hosszúszőrű
 6   11|      keresztül csapkodtak a hajón, a kapitány káromkodott, az asszonyok
 7   11|        csapott hegyével a habokba, a kapitány ott állt az árbócba fogódzva,
 8   11|              azon csónakig, melybe a kapitány szállott.~Ő volt az utolsó,
 9   11|          hajóból, mint beteget, de a kapitány nem engedte.~Már most ide
10   27|      Szatmáron Stahr Fridrik, vallon kapitány, ki nagyon bölcs és elővigyázó
11   27|         kapott kántusig, hát a vitéz kapitány úr persze, hogy semmit sem
12   27|               valami cifraság.~Stahr kapitány pedig nem volt az az ember,
13   27|       lehetett belőle kiverni, Stahr kapitány megunta a vesszőzést s azt
14   27| hihetetlenebb volt a mese a szatmári kapitány előtt, aki viszont Keresztszegi
15   27|        Keresztszegi a kapitánynak.~A kapitány mosolygott rá s azt mondá,
16   27|         lajstromába lehet tétetni.~A kapitány nagyon bölcsnek találta
17   27|              mentek, s levén náluk a kapitány levele a basához, jónak
18   27|         valami hevesebb vérű spanyol kapitány az ilyen tréfákért visszatorláshoz