Part

 1    7|             szultán jobbján lovagolt: Ibrahim, a nagyvezér.~A szultánt
 2    7|           lehete hallani e nevet is: „Ibrahim!”~A szultánt követték háreme
 3    7|              ki jutalmát el nem vevé: Ibrahim.~Őt hagyta legutoljára Szolimán.~
 4    7|         nagyjai közt legnagyobb vagy, Ibrahim, – szólt a nagyvezérhez –
 5    7|             és imámok, hajoljatok meg Ibrahim előtt; én őt fiammá fogadom,
 6    7| keresztbevetett karokkal hajoltak meg Ibrahim előtt, ki szomorúan sóhajta
 7    7|           szerint légy fiammá fogadva Ibrahim, íme lépj e rostélyzathoz
 8    7|            annak felnyitása” – monda.~Ibrahim odalépett a rostélyhoz,
 9    7|            hogy eltörik az öleléstől.~Ibrahim a fátyolon keresztül is
10    7|      őrültekké tenni a gyönyör által. Ibrahim térdére rogyott, úgy fogadta
11    7|         tomboló néptömeg „Szolimán és Ibrahim” neveit üvölté kicsapongó
12    7|       kihullottak reszkető kezéből.~– Ibrahim! – rebegé, kezét forró homlokára
13    7|             forró homlokára csapva; – Ibrahim! – hörgé újra s arcát divánja
14    7|         cirógatva, játszadozott vele. Ibrahim még most is legdélcegebb,
15    7|             megöletni.~– Bolond vagy. Ibrahim itt ül jobbomon. Ülj ölébe,
16    7|             magát lábaihoz sikoltva: „Ibrahim ártatlan, hazugul rágalmaztatott,
17    7|           azután, mint ültek lovaikra Ibrahim és Ahidalla. – Siessetek!
18    7|              szemekkel a szultánra.~– Ibrahim! – hörgé eliszonyodva Szolimán,