Part

501   31|                  a maga nagyságában, s az most már egy óriás szörnyeteg
502   31|                félreállt az egész csapat.~Most következett a vadászok csoportja.~
503   31|        elmosolyodott az apró furcsaságon. Most nagyobb toporzékolás hangzott
504   32|                 veszedelmes koron; de még most is látszik, hogy valaha
505   32|              annak nem fáj többet a foga. Most is ott van a tenyerének
506   32|        kisleánynak?~Héj! rúzsafa, bodzafa most virágzik!~Kincsem, galambom,
507   34|              paragrafus s azt mondja: „No most vagy te eszel meg minket,
508   34|                 házat, édes szomszéduram. Most kelnek javában a kis libák.
509   34|                  Pugonyi Están uram.~– De most nem arról van szó, hogy
510   34|                 fiamnak a programja, amit most szomszédasszony elukubrált.
511   34|                régen, szomszédasszony, de most más világ van. Bolond idők
512   34|            szerelmes volt a pógárleányba, most meg már becsüli is. Hiszen
513   34|                   tarka egerekkel), s íme most egy szimplex parasztasszony
514   34|           Dzsenuszni asszony.~De Están úr most már igazán dühös volt. Restellte,
515   34|                 az olyan hamar.~– Hát már most elmehetek?~– De még addig
516   34|               erszény.~– Így rendben van.~Most már csak a lakását kellett
517   34|                ezt a tudatlan polgárnőt s most meg kellett érnie, hogy
518   34|              férje vagyok bejelentve. Már most, ha azt nem akarjuk, hogy
519   34|                   szőlő termővé legyen. S most már Liba Kis Jánosné asszonyom
520   35|        találtatott.~Lenézett a Dunába. Az most zajlott. Széles jégtorlaszok
521   35|                 szögletein. A Duna nem ad most feleletet. Rövid időn meg
522   35|                   tetőtől talpig csókolá. Most már nevetett. Meg volt gyógyulva.~      ~