Part

  1    1|              És te?~– Azt kérded, hogy hát én ki vagyok? kit húsz évi
  2    2|           nádak, erek”, próbáljuk meg, hát énbelőlem milyen inszurgens
  3    2|                 vitézül elvasaltam…~De hát hogy nyilvánvalóvá tegyem,
  4    2|           férfiú.~– De el is megyek én hát kee mellől.~– Ne féljen,
  5    2|                megdicsőíté az ökröt.~– Hát mondja meg énnekem, János
  6    2|                szemeimmel azt a kezet. Hát egyszer az a kéz megzörgeti
  7    2|            esztendő ütötte ki fejét.~– Hát maga, nagy hórihorgas léhűtő,
  8    2|             világ mulandósággal. Hanem hát mi jóért jött öcsémuram,
  9    2|                nem átkozhattam meg.)~– Hát mi baj, öcsémuram? Csak
 10    2|              nem úgy, mint maguknál.~– Hát kedves, édes asszonynéném,
 11    2|        gondolám, de nem mondtam el.)~– Hát gondolja, kedves asszonynéném,
 12    2|                csak saját magam nem.~– Hát öcsém, – kérdé urambátyám,
 13    2|       megmondom, gondolám magamban; de hát mit is mondjak? Azt mondjam:
 14    2|             Ejnye, beh derék fiú maga; hát hogy aludt, mit álmodott?
 15    2|           Tessék leülni. Ejnye, ejnye. Hát jár-e még iskolába?~– Nem
 16    2|                Végezett! Milyen korán. Hát micsoda?~– Szemorvos vagyok, –
 17    2|      tisztesség nem esik mondván.~– De hát minek?~– Hát majd csak annak,
 18    2|             mondván.~– De hát minek?~– Hát majd csak annak, hogy estére
 19    2|         felelte, hogy de biz érzett.~– Hát különben éjjelenként nem
 20    2|               pedig fáj a könyököm: de hát mi az a marmaurosis?…~–
 21    2|            nincs idebenn az Esztike.~– Hát mi cuppant az elébb olyan
 22    2|      örömrivalló hangon. – Öcsém Peti, hát élsz? hát te is itt vagy?
 23    2|                  Öcsém Peti, hát élsz? hát te is itt vagy? vagy hol
 24    2|                épkézláb leértünk.~– De hát hol vagy?~– Farkasveremben.~–
 25    2|              egyet-mást, s leült.~– De hát mit csináljak itt reggelig?
 26    2|              szólt s készült kiütni. – Hát ez micsoda itt? – kérdezé,
 27    2|           tömeget húzva ki lábai alól.~Hát ez éppen azon holt lúd volt,
 28    2|            kaptunk volna érte.~– Hanem hát, öcsém – kezdé egyszer eközben
 29    2|           tebeléd. Hanem tréfán kívül: hát mi közöd neked ahhoz a leányhoz?
 30    2|          leányhoz? Hiszen ha szereted, hát csak szeresd; de ne járj
 31    2|                 kiálta Gergely bátya – hát ilyen későn kell jőni? no,
 32    2|           lányka, mint az esthajnal.~– Hát hol a cukortartó? – rivalla
 33    2|             Már majd csak magam megyek hát be azért a nádméztartóért, –
 34    3|              csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová lesz, ha
 35    3|            mondta a lyány nekem.~Van-e hát, van-e élet a síron túl?
 36    3|            eskü. A lég sem tartja meg, hát még az emberi szív?~
 37    3|               és káromolták az Istent. Hát ha majd az egész világ fog
 38    4|      köszönhetem e ritka szerencsét?~– Hát csak annak, hogy azon három
 39    4|                azzal készen vagyunk.~– Hát ez a medve mit vétett itt?
 40    4|               ez ideig fogva voltam.~– Hát él-e még magyar ember? mit
 41    4|              volna mezítláb sétálniok. Hát még mikor a szamojéd ábécére
 42    4|                csípje meg, de szép!~De hát mit csináljon az ember?
 43    4|             tatárul kell tanulnia.~*~– Hát édes kolléga uram, mondja
 44    4|                bőgőjén verték el.~– De hát mint juthatott ennyire a
 45    4|               magyar dicsőségnek.~– De hát senki sem gondolkozott ellentállásrul?~–
 46    4|                ott ezek is elkelnek.~– Hát a földmívelők mivé lettek?~–
 47    4|            megy nekik a görög nyelv.~– Hát Debrecen mit csinál?~– A
 48    4|              már benne van a „grad.”~– Hát a tekintetes táblabírákból
 49    4|        napjában sem szól három igét.~– Hát a radicalok élnek-e még?~–
 50    4|           vizet lecsapolhatják róla.~– Hát * úr, a hajdani népszerű
 51    4|               királyokhoz, kis fiam.~– Hát Lauka Guszti?~– De isz az
 52    4|               akar a communismusról.~– Hát Horváth Laci él-e még?~–
 53    4|            kajmakán basa a portánál.~– Hát valjon Bernát Gazsi tót
 54    4|               a mi kedves Gáspárunk?~– Hát fölségesen. Reggel elmegy
 55    4|              ragad, mint a kolláncs!~– Hát a tudós társaság milyen
 56    4|              idejutottak Szibériába?~– Hát Pálfi kollégát azért küldte
 57    4|                elfeledtük megkérdezni: hát Jókaiból mi lett, mi történt
 58    6|               kérdőleg tekinténk rá.~– Hát vettétek észre azt a kis
 59    6|            nyelvöket, Meliah? Micsoda? Hát emberi nyelv-e az, vagy
 60    6|            művelődésben részesültek.~– Hát te nem vagy-e ismerős a
 61    6|          lesték, mit fog észrevenni?~– Hát természetesen, hogy ott
 62    6|                 Az ördögbe, ahány van, hát senki sem fog rám ismerni!~
 63    8|                hogy itt őgyelgek.~– No hát beszéljünk magyarul, mert
 64    8|        fullajtár is fölveté szemeit, s hát imé, amint kezeit, lábait
 65   10|             júdási cselekedet volt. De hát ha a Jézus személye megért
 66   10|              bennem a belső bíró. „Ej! Hát te most magad is odamégy
 67   10|          képviselő, régi jó barátom.~– Hát megteszünk, az bizonyos,
 68   10|          harmincad mennyi fordul érte! hát a gőzhajó taksa, a kövezetvám,
 69   10|                Engem hínak Gergucot.~– Hát te nem az öcséd vagy, Dimitri?~–
 70   10|            vagyon, idegen országban.~– Hát idegen országba szökött
 71   10|                eszol, itt iszol?~– Adj hát egy pohár bort.~– Te is
 72   10|               kirsz, ami nincsen.~– No hát hozass a csapszékből. Itt
 73   10|                ábul, amábul! felsőbul. Hát ott van felsül, te szamár?
 74   10|              meglepett boltostól.~– Én hát – bolond; állj meg, ne hágj
 75   10|            állj meg, ne hágj rám.~– No hát adjon keed belüle egy meszelyt.~–
 76   10|                A lelked látott jobbat. Hát milyen kell?~– Hát nem érti?
 77   10|             jobbat. Hát milyen kell?~– Hát nem érti? papramorgó kell.~–
 78   10|       Bolondulj meg, ha még van eszed. Hát korcsma az én házam, vagy
 79   10|               rőfet s meglülek véle.~– Hát mért tart kee cérnásboltot,
 80   10|                fideliter sütkérezni.~– Hát te ördögfátyu a kulcslyukon
 81   10|              maga apja derék ember úr. Hát a többi testvérjei, az orfiak,
 82   10|               találékonysággal kérdé~– Hát nem szabad ide menni?~–
 83   10|                 Fogádum, fogádum.~– No hát megsúgom. Tartsd ide a füledet.
 84   10|          mondtad, hogy a Libucka volt? Hát mit csinálhatuk én most?~*~
 85   10|             csak tengerzúgás hallható; hát nem megmondtam, hogy elveszlek?~–
 86   10|          emberek, te összes emberiség! Hát nem őrültök-e meg e pillanatban?
 87   10|               silány földet sarkaiból? Hát azért hordtam én magának
 88   10|           hordtam én magának cukerlit? Hát azért költöttem én minden
 89   10|         asszonyi alakban.~– Hagyja el, hát mikor én magát kisegítettem
 90   10|              mikor kidobtak miattad!~– Hát engem, hogy elpáholtak ön
 91   10|              bolton keresztül:~– Omolj hát össze világ! oltsd ki fényedet
 92   10|                 még azt sem tette meg. Hát az a sok vendég? mind ingyen
 93   10|            inni? Egy sem fizet semmit? Hát az a sok muzsika estétől
 94   10|            inni vitriolt. Ez is divat? Hát grófod mit csinál? megkapta
 95   10|                Mindegy: az is divat.~– Hát elvesz-e aztán a gróf?~–
 96   10|               jószágot rendbe hozta.~– Hát mi kell még hozzá?~– A zálogos
 97   10|         fizeted ki?~– Természetesen.~– Hát ha neked semmi sem marad
 98   10|             oda olyan soká, csak várd. Hát ezek a vendégek kicsodák?
 99   10|          ugrottam, hisz ez is divat.~– Hát mit fogsz cselekedni most?~–
100   10|             Minő démon szól belőled?~– Hát démon-e a szerelem? Csak
101   10|               szeretem mint anya.~– No hát szeress engemet mint testvér.~–
102   10|                bátor, Herode érzékeny, hát neked mi érdemed van arra,
103   10|             nem ejthet.~– Asszonyé fog hát elejteni, – kiálta közbe
104   11|              akár sem.~Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra a nemzetnek,
105   11|             oláhokat, s ha megmondtam, hát meg is teszem. Velem ugyan
106   11|           tudnak-e engemet nélkülözni? Hát csak olyan tedd ide, tedd
107   11|               magát! Miért nem érezzük hát mi is?~Német, frank, irlandi
108   11|                Hamburgból Amerikába.~– Hát hogy fogunk ott megélni? –
109   11|              mondá: itt a kapitális.~– Hát értünk valamihez, amice? –
110   11|              vidd vissza, süttesd meg. Hát a bor hol van?~Erre elém
111   11|               kis orvosságos üveget.~– Hát itt a bort talán patikában
112   11|       szállással, – lőn a felelet.~No, hát isten neki, csak a többi
113   11|               másik emeletbe vitt föl.~Hát ez micsoda? tán a másik
114   11|              töltögette a csészékbe.~– Hát kend nem hallotta, hogy
115   11|              vagyok elfoglalva.~– Mit? hát ki itt az úr? én-e vagy
116   11|          kevésbé tudta, hogy ki legyek hát voltaképpen; utóbb is beírt
117   11|                innen-onnan ütögette.~– Hát ez a citoyen Kurcz? – mondék
118   11|               meg nem csúfította.~– No hát csak férjhez kell adni szaporán, –
119   11|                háljak egy födél alatt, hát ha ezt a kastélyt nekem
120   11|             architektúra van divatban, hát vegyük meg.~Többek közt
121   11|            státus ehhez a kunyhóhoz?~– Hát az a család, amely benne
122   11|             kiálték betéve az ajtót. – Hát ha ez volna a Noé bárkája,
123   11|                nem követhettük őket.~– Hát öcsém, ki feji meg ezeket
124   11|                a bornyúból; odamegyek, hát a bornyúm helyén egy roppant
125   11|             akarok menni a hajlékomba, hát az ajtóm előtt egy akkora
126   11|                idekünn áll az ajtóban.~Hát híják be, inték a kacikának,
127   11|             azt kezdte tudakolni, hogy hát én mit adok viszont nászajándékul
128   11|               kérdi: – mért nem megyek hát haza?~– De már azt nem cselekszem, –
129   12|               találta volna kívánni!~– Hát te mi után epedsz, ó Shirin? –
130   13|             lelje meg és olvassa el.~– Hát hiszen az könnyű, – felelt
131   13|             purgantes pectora succos”. Hát Ajax vagyok-e én, avagy
132   13|      Felbomlott a világ tisztes rende! Hát volt rá eset valaha, hogy
133   13|                nemes város főbírája.~– Hát a csizmadia céhmester hol
134   13|                vagy amúgy talál lenni, hát majd meglátjátok azt az
135   13|    elszörnyűködve a labonc; – no iszen hát akkor jaj neked is, nekem
136   16|                mert ma ünnep van.~– De hát miért van ünnep?~– Mert
137   17|                volna be a fejét.~Hanem hát mi gondja a más dolgára
138   17|                maga engem Jucikának.~– Hát hogyan?~– Ki nem állhatom
139   17|          halálom, mikor úgy mondják.~– Hát hogyan mondjam?~Erre elhallgatott
140   17|              amíg megmondta neki, hogy hát Judinak nevezze.~– No ha
141   17|             nevezze.~– No ha ez szebb, hát legyen úgy.~Valahogy azután
142   17|        káposztát füstölt kolbászokkal: hát a menyecskének a legelső
143   17|              és meg nem tud enni.~– No hát lelkem, ha csak ez a baj,
144   17|                ujját.~– Jaj, galambom, hát azon segíteni kell, hogy
145   17|               amarra áldotta; mi bajod hát, beszélj! és ne bámulj abba
146   17|        megigérte, hogy megint eljön.~– Hát csak hadd jőjjön, – mondá
147   17|              belevágott az orációba:~– Hát mit vétettem én neki? Nyúltam
148   17|            kapuba, ő és Juci lelkem.~– Hát te honnét jössz? – kérdé
149   17|        cirkász-keszkenőt hozott, ni.~– Hát az ebéd az aratóknak?~–
150   17|                 De biz én volnék az.~– Hát hogy van az, hogy kegyelmed
151   17|                vagyok most a kocsis.~– Hát a többi lovai, ökrei?~–
152   17|                 Azokat mind eladtam.~– Hát már most mivel szánt?~–
153   17|              pörre, meg más egyébre.~– Hát micsoda pöre van?~– Válok
154   17|              Tán megint odahaza van?~– Hát természetesen. Nem ér már
155   18|          délután Paprikás.”~De ki volt hát Borsos István uram? hogy
156   18|            kicsoda Borsos István uram.~Hát nem ismernéd azt a derék,
157   18|               vagy deputációba. Ejnye, hát azt sem láttad, midőn a
158   18|   körülhordozzák a templomi zászlókat, hát akkor nem emlékezel arra
159   18|        Képzelhetni azt a sok szalagot! Hát még azután az iskolás gyerekek,
160   18|              állítva az iskolák előtt, hát még a cigányok, piros öltözetben,
161   18|                s a maradékhoz látni.~– Hát te asszony, mondd csak,
162   18|              tehénkedve az asztalra.~– Hát megnéztem a sok luminációt (
163   18|       magasztalás kezdett ingerelni, – hát ki engedte meg a zsidóknak,
164   18|            földig.~– Jeges teringette! Hát én bolond vagyok, hogy énnekem
165   18|             énnekem mered azt mondani? Hát bolond vagyok én? Mondta
166   18|         zöldágból csinálni diadalívet, hát akkor hol vennék a zsidók
167   18|            selymet is megtapogattam.~– Hát akkor én bolond vagyok? –
168   18|              az övé, meg a feleség is; hát ő neki senki se beszéljen.~
169   18|              esze volt, mint másnak.~– Hát mi baj, szomszéd uram? mi
170   18|         asszonynéppel?~– Mi bajom van? Hát hogyne volna bajom? Az a
171   18|            diadalívük, meg bársonyból. Hát bolond vagyok én, mi? vagy
172   18|              meg azt, nem kegyelmed.~– Hát a feleségem, az istentelen
173   18|               is segítek kegyelmednek. Hát mivel akarja kegyelmed megverni?
174   18|               harangkötél ázott meg.~– Hát akivel a kegyelmed feleségét
175   19|             házat.~– Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteket
176   19|                rá, hogy ő lássa, hanem hát legalább annyit tegyen meg
177   20|                 mikor a nap rájok süt.~Hát még ha azt tudná e nép,
178   20|        mindenható pénz! az – arany!~De hát mire lett volna nekik azt
179   20|         átvezetik, az ő neve hirdetői, hát a világ csodáját ki ne ismerné:
180   20|              tanítának bölcs dolgokra.~Hát a hős Virakocháról hogy
181   21|                ám el érted.~– Micsoda? hát nem vagyok én különb ember,
182   21|         ellenem valamit panaszkodni.~– Hát neked már két feleséged
183   21|      asszonydarab. Ezt szeretem én ni. Hát haragszol? hát durcás vagy?
184   21|         szeretem én ni. Hát haragszol? hát durcás vagy? no az nekem
185   21|               nagyon tetszik; már most hát még inkább kell, hogy megcsókolj.~
186   21|              maga mellé az asztalra.~– Hát látod szép Gülnárém, ezt
187   21|               megcsókoljam az orcádat, hát majd levágom a fejedet,
188   21|             mész elkezdett füstölögni; hát egyszer odakinn a szőlőben
189   21|               jutott eszükbe a csausz. Hát abból mi lett?~Az biz ott
190   21|               ő maradt ott a rabbal.~– Hát, Rácz Jankó, csak kisült
191   21|             ezt az egyet engedje el.~– Hát még a tüzes vassal való
192   21|              fejedtől megváltál; hanem hát idehallgass: ha azt akarod,
193   21|           akartad mondani. No jól van. Hát ha szorongatni találnak,
194   21|                   Igenis, én vagyok.~– Hát ilyen nyomorult ember tudott
195   21|              magyarázá bíró uram.~– No hát jól van, mondjatok rá itéletet, –
196   21|           gyilkosokat végeztetett ki. „Hát azt az embert mire ítéltétek?”~
197   21|               pár.~– Te Dorka asszony, hát ez itt a te urad?~Dorka
198   21|              tetszett igent mondani.~– Hát te Rácz János, ez itt a
199   21|              angyaloknak a szemeit is. Hát csak vett házat Rácz János
200   21|             kőházat, pincével, ugye? – Hát csak elvált a feleségétől:
201   22|          nagyságra is négyszer akkora, hát még fényre és gazdagságra;
202   22|                kacagtak könnyeiken.~Ez hát az az élet, amit inkább
203   24|           kívánhatja tőlem senki.~– És hát tulajdonképpen miért adják
204   24|             említés volt rám nézve.)~– Hát a gazdasági felszerelés
205   24|          Kegyed ott akar lakni maga?~– Hát természetesen; gazdálkodni
206   24|             akar lakni a kastélyban?~– Hát mi a gutát? Csak nem fogadok
207   24|          szekéren utazik valaki.~Hanem hát ebbe csak belenyugodtam;
208   24|                 Úgy? ezt nem tudtam.~– Hát az a kapuőr, vagy micsoda,
209   24|               hahaha.~Szép társaság.~– Hát ez a kis büszke gnóm, aki
210   24|              nagyságos uram, hahaha!~– Hát maga Louis mindig szokott
211   24|               bolond.~– No édes Louis, hát csak mosolyogja ki magát
212   24|             fognak maradni. – Apropos: hát az a fogadott leány hol
213   24|               akarja ez pótolni?~Hanem hát ezen én most nem sokat okoskodtam,
214   24|               haragos voltam!)~– Akkor hát majd odakint méltóztassék
215   24|               ott lesz a gyertya.~– De hát nem könnyebb azt a gyertyát
216   24|                 hahaha, hehehe. Nevess hát jobban, ha tudsz! Hihihi!
217   24|             érdemes pénzt adni érte” – hát én sem lehetek kevésbé jámbor,
218   24|        találkozik.~Aztán csak volnának hát bár ezek is olyan régimódi
219   24|             bohó fiú, ez a nevető gép: hát lehet ennél becsesebb specialitást
220   24|               átkozott jó vigasztalás; hát aztán ez a kis hátahoporjás
221   24|                összefonva karjaimat:~– Hát te hogy mersz énrám ilyen
222   24|            hozattam ebben a percben.~– Hát aztán mirevaló lesz az?~–
223   24|               légszeszt.~– Jól van; de hát elébb műhelyt és katlant
224   24|           legelőször is a nyakamba.~De hát egyátaljában honnan jár
225   24|                gyerekek húsával él; jó hát rám nézve, hogy már nagy
226   24|              is el van zárva.~Álmodtam hát mindent, vagy meg vagyok
227   24|            mikor felőle kérdezősködöm; hát még, midőn azt adá tudtomra,
228   25|              is öldöklő szerszám.~– De hát akkor mivel metszik meg
229   25|          megtakarítanom a másik felét. Hát nemrég azt gondoltam ki,
230   25|           csauszaid álla, mert ezentúl hát azt teszik majd a földi
231   25|             megpróbáltál, én is. Hanem hát az még mind csekély bizonyság.
232   25|           szólj, mert így nem értem.~– Hát én azt mondom, hogy: mi
233   25|              is kockáztatná az életét, hát hiszen, ha levágják, s tizet-huszat
234   26|                  No, ha senki sem mer, hát majd merek én, – monda Rédey
235   26|               elfoglalták tőle.~– Most hát legalább annyit tegyenek
236   27|               jámbor a tanács előtt.~– Hát kegyelmed nem átallja magát
237   27|         sincsen, rábíztam, hogy hozzon hát nekik valami szép nevezetes
238   27|            asszonyaikat is elhozták. – Hát ez a sok mendikás mire való?
239   27|                no iszen! kaphassam meg hát azt a békaevőt!”~Csak egy
240   27|                  Subintelligitur.~– No hát vegyen magához háromszáz
241   27|              azzal készült az útnak.~– Hát puskákat miért nem hoztak?
242   27|              végigvonult már az utcán, hát ő micsoda csapatot vezet?~
243   27|              basszista a kollégiumban. Hát kend kicsoda ott az asztal
244   27|          nagyon alaposan értett; hanem hát ennek az egész tanulmánynak
245   27|         Szulali ijedten fordult hátra. Hát biz ott a nagy szél csapta
246   27|             mikor Szulali széttekinte, hát nem látta sem az éjszakai
247   27|            Idejöttem vele egyenesen.~– Hát csak maradj itt, fiam; mindjárt
248   27|               Váradon kapott kántusig, hát a vitéz kapitány úr persze,
249   27|            abból az egész beszédből.~– Hát te azt mondod, hogy a kastély
250   27|          folyását a maga útjára.~Pedig hát mindaz igaz volt az utolsó
251   27|               lehetett szavát venni.~– Hát nem Keresztszegi izeni-e
252   28|                 nem bánom, vacsoráljon hát itt.~Larisse kiment, beszélt
253   28|         elhatározta-e magát?~– Mire?~– Hát – hogy iszik-e ebből a pohárból,
254   28|                a szertartást. – Mondja hát szép kisasszony, engedi-e,
255   28|      ismerjenek, mikor németül beszél. Hát oroszul tud-e kegyed?~–
256   28|                nem ragadt rám.~– Akkor hát viszont bizza rám kegyed,
257   28|           rendőrbiztos azon kérdésére: hát az útipodgyász hol következik?
258   28|               el van látva olyannal.~– Hát önöknek van-e lengyel útlevelük?~–
259   28|        dohányozni, mert ha nem szabad, hát inkább kiül a kocsis mellé.
260   28|               férjemet ki nem ereszti, hát majd én tudom, hogy hová
261   28|           tetszett szorongatni.~– Nos, hát mi kell megint?~– Hát az
262   28|             Nos, hát mi kell megint?~– Hát az igen derék volt öntől,
263   28|            okos ember.~– Azt tudom, de hát aztán?~– Ne féljen ön, rendben
264   28|            fogadalom az asszonysághoz, hát akkor kegyed egyedül minden
265   28|              áron én megszabadulok; és hát mi nekem ez a nő? akit csak
266   28|               veszteségem van belőle?” Hát ha ő azt gondolta volna,
267   28|     viaszkéznek egyik ujjára rápeckel, hát az lepattan ízben s nagyot
268   28|          meredve, mintha vádolna, hogy hát én mit kések utána menni?
269   28|             csak öt rubel kell érte.~– Hát van olyan?~– Tessék csak
270   28|               beleillett.~– Nyissa fel hát azt a kupét.~A vasúti kocsik
271   29|            pedig lámpás is volt nálam; hát mikor a kollégium elébe
272   29|               felülről. Mi az? mondok. Hát amint feltekintek, ott jár
273   29|             sem szabad csudákat tenni, hát a diákoknak, hogy volna
274   29|         kupakján keresztül. – No akkor hát csak jöjjön gyalog. Gyüh
275   29|               egy leányuk férjhezment, hát bizony azért nem építettek
276   29|          mindennapos veszekedő társam, hát Harangi kollégám feleségének
277   29|               hogy megvan-e még?~Hanem hát ennek is megvan a maga módja.~
278   29|         elvenni, nem mind a kettőt.~No hát ilyen szent célra volt Márta
279   29|               hogy pallót zsuroljak.~– Hát az a köpülő minek a hátadon?~–
280   29|              is mind megbolondultak.~– Hát csak az uraságoknak szabad?~–
281   29|                 mert megbúbozlak.~– No hát csak mentül előbb; még ma
282   29|                 te! féleszű satrafa!~– Hát – gerebenyez.~Akkor bizonyos,
283   29|             meg a szívük baja miatt.~– Hát mi baja van a te szívednek?~–
284   29|               Az, hogy téged szeret.~– Hát hisz én is szeretlek, tudod
285   29|           csakhogy megfordítva.~– Nos, hát megkapom a csókomat?~De
286   29|               bővölködöm én azokban.~– Hát miért nem gyógyíttatja,
287   29|                Lám még azt sem tudtam. Hát mije fáj, édes Nyaviga úr?~–
288   29|              csak még a fejem volna.~– Hát ugyan mije fáj?~– Aujajaj
289   29|               irgalmatlan köszöntőt.~– Hát domine Nyaviga „az”?~– Én
290   29|              lefelé jönni be a házhoz?~Hát tudott erre Nyaviga úr felelni?~
291   29|            folytattunk az utcán.~– Ah! hát ti is a lunátikus felett
292   29|              urat választom bírónak.~– Hát hisz én is kompromittálok
293   29|               megmondani, hogy látta-e hát a lunátikust, vagy nem látta?~
294   29|               szökni a kollégiumból.~– Hát persze! – biztatá Harangi
295   29|                most mindjárt megtudjuk hát, mi volt?~– Hát, amint a
296   29|              megtudjuk hát, mi volt?~– Hát, amint a padlásablakhoz
297   29|            után csak kirukkolt vele.~– Hát voltaképpen tulajdonképpen
298   29|        történetet csak úgy álmodtam.~– Hát amelyik a fogát kiütötte?~–
299   29|              volt, magátul esett ki.~– Hát amelyik a homlokát betörte?~–
300   29|     párnazsákban? – Ott már nincsen. – Hát vajon a tükör háta mögött? –
301   29|        hagyatékából bármit; odaadom. – Hát megmondom. Itt van az ablakban
302   29|               Én? Nem is emlékezem rá. Hát mit kíván fiam uram a szegény
303   29|                még az ura is otthon.~– Hát a professzorra mit írnál,
304   29|             csinált adósságait fizeti (hát akkor hogy volna kedve tanítani?),
305   29|              úgyis kifelé áll a rúdja; hát de bolond volna, ha tanítana!
306   29|             hogy kié legyen Veronka?~– Hát édes fiaim, ti mind a ketten
307   29|                ne volnál olyan fiatal. Hát meg tudod-e nekem mondani,
308   29|        elismerni, amit föl nem foghat; hát te, hogy is hívnak? mit
309   29|             van, fiam. De nem úgy van. Hát te másik, hogy is hívnak?~–
310   29|        püspöknek egy kedvenc majma is; hát ez amint meglátta, hogy
311   29|                lefeszítette a tetejét, hát az csak egyszerre a nyaka
312   29|               sincsen a „nagybotos”.~– Hát hiszen csak nem mehettem
313   29|        Körömpróbáig a hazáért!”~– Úgy, hát, no!~Az az első pohár pedig
314   29|          Sohasem ittam ennél jobbat.~– Hát rosszabbat ittál?~– Rendesen
315   29|              oldalba Nyaviga pajtás. – Hát te is tudod?~– Hogyne tudnám?
316   29|                 kötődék vele Dallos; – hát micsoda szeretőd halt meg
317   29|            sírni! Ha még nem halt meg, hát akkor ezután fog meghalni.
318   29|              már itt vagytok, sírjatok hát együtt velem. Sirassátok
319   29|               Szeretem: és elveszem.~– Hát az urával mit csinálsz?~–
320   29|          otthon is – komédiás ruhában! Hát még ha az utcára veszi fel
321   29|                tudni valahára, hogy mi hát az a kísértet, ami két hónap
322   29|               félek idehaza egyedül.~– Hát vedd elő a rokkát és nem
323   29|              be bátran és egyenesen.~– Hát te nem jössz be? Ahán! Értem!
324   29|                erőszakra lesz szükség, hát majd hívlak!~Azzal bement
325   29|                Nyaviga úr! Mi a mente! Hát magát mi lelte?~– Semmi
326   29|            megfojtom, kérem alássan.~– Hát aztán mi lesz belőlünk?~–
327   29|               van, Nyaviga úr.~– Gyere hát! Segíts! hiszen megígérted.~–
328   29|               is szóltunk egymáshoz.~– Hát a tanyán? A te tanyádon!~–
329   29|             testi-lelki jó pajtásodat? Hát nem azt ígérted, hogy segítesz
330   29|              hogy én vezettem idáig.~– Hát persze, hogy te vezettél
331   29|                 De nem tudok mászni.~– Hát pusztulj le a pincébe!~Padlás,
332   29|            szerencsésen megmenekült.~– Hát azt vajon nem csukta-e be? –
333   29|                professzor a kulcsot.~– Hát már én hol megyek ki akkor?~–
334   29|          megvagy most! Állj meg itten! Hát mit ólálkodol te itten?
335   29|             csinált, mint egy birka.~– Hát kérem alássan, nem szabad
336   29|               jöttem.~– Éjszaka! te!~– Hát én azt gondoltam, hogy olyankor
337   29|                te is lunátikus vagy?~– Hát a professzor úr az?~– Bomolj
338   29|            belőle semmit.~– Köszönd! – Hát ezt a köpenyeget ismered-e?~–
339   29|         ünnepélyesen le nem mondasz.~– Hát akkor kívánok nyugodalmas
340   29|              asszony!~– Ez a köpönyeg? Hát Nyavigáé. Ki az ördög viselne
341   29|          agyamban.~– Úgy látszik ám.~– Hát te mégis itt állsz? – rivallt
342   29|        haragszik énrám olyan nagyon?~– Hát tudni akarod, hát pro primo
343   29|            nagyon?~– Hát tudni akarod, hát pro primo azért, mert iszol.~–
344   29|        csúnyákat ne mondjon előttem!~– Hát te is az eszemet akarod
345   29|              igen szép muzsika volt.~– Hát nyisd ki neki a pinceajtót,
346   29|               nem az úr háza!~– Nem-e? Hát akkor senkié sem! Akkor
347   29|              nádpálcával nyomatékul.~– Hát fogadjunk, hogy nem lesz, –
348   29|                 ha még egyet szólsz!~– Hát már most mért haragszik
349   29|               boldoggá tenni?~– Miért? Hát azért. Mert! Semmi gondja
350   29|            professzor úr.~– Nem téged? Hát ki szabadít meg téged? Ki
351   29|              meg a megdicsőült lélek~– Hát azt mondom neked, hogy rakj
352   29|        fellármázzanak, mikor alszom.~– Hát te nem is örülsz, hogy feltámadtam?~–
353   29|             késel, még megházasodom.~– Hát meg sem csókolsz?~– Nem
354   30|          ráförmedve a megtámadottra:~– Hát nem szégyelni ön magát?~
355   30|                 Meg akarja magát ölni! Hát akkor én mit tennék? Aki
356   30|       háromemeletes ház is az enyim.~– Hát akkor mi a baja?~– És azért
357   30|               másfél nyári kabátban.~– Hát akkor szökjék el a házától,
358   30|        tanítanák: a Hübner helyett. De hát ha már a kávémat elpocsékolta
359   30|            kávémat elpocsékolta az úr, hát már most hallgassa meg,
360   30|       kitalálni, ami az ellen használ, hát akkor odaadom az úrnak akármimet,
361   30|                abban akár Stroussberg. Hát még a kert odahátul! Micsoda
362   30|             azt gondoltam, no már most hát építek magamnak ide egy
363   30|              is megmondhattam volna.~– Hát miért nem jött akkor, hogy
364   30|           percentet, mint veszteséget. Hát hisz akkor jobb, ha Daumenschraub
365   30|             urat apróra ismertetnem.~– Hát ugyan miért nem fizették
366   30|          legelsőnél, a pinceraktárnál. Hát a búzakereskedőmet megölte
367   30|               a disznópiac szegletére, hát akkor valamennyi rác disznókereskedő,
368   30|               költi el a pénzét. Hanem hát beütött a bécsi krach meg
369   30|               a házamból az utcára; de hát mi közöm volt hozzá? csak
370   30|         krajcárt ki tudna préselni. Én hát az egész első emelettől
371   30|               volt, az már igaz! Hanem hát mindezt a jó gondolatot
372   30|             magamat, nem az idén. Mert hát nagyon jó föld az, de az
373   30|             volna érte kártérítést; de hát a szél ellen nem volt biztosítva.
374   30|             zsibárusokat, hogy eladom! Hát aztán igértek a hat szoba
375   30|        Külön-külön is megél mindegyik, hát még mikor együtt van három!
376   30|           háromlábú szék is feldülhet! Hát először megbukott a német
377   30|           volna négy-ötödrészét. Hanem hát, mikor az embernek dolog
378   30|              hanem a saját igazi haja. Hát a két asszony addig súgott-búgott,
379   30|              meg újra elkezdi mondani, hát az ember utoljára inkább
380   30|           szégyelné a könyvet cepelni.~Hát egyszer szörnyen kisírt
381   30|               Példának okáért egyet.”~„Hát hogy egy isten bikává lett.”~„
382   30|              szükséges a szinpadon. De hát mégis arra kértem az urakat,
383   30|      istenektől is féltem a leányomat, hát még a hamis emberek elől
384   30|          mondja, hogy „egészen hamis”, hát akkor annak csak a hangja
385   30|           varrógép berregésétől; pedig hát nagyon okos bútor az. Mikor
386   30|                a szegény gyereknek.~De hát hogyan jutottam bele az
387   30|              felnyitja, odavan minden. Hát az én sógoraim, komáim,
388   30|             mint hogy „a szederfa!”~No hát mi a szederfa? Igenis van
389   30|                többi is megvolna.~– No hát mi termett a szederfán?~–
390   30|                ból.~– Az én uzsorásom! Hát mit csinál az a szederfán?~–
391   30|              jutva. Hallatlan eset ez! Hát ide jutottunk már? Hogy
392   30|              uzsorás is tönkre juthat? Hát akkor kinek biztos még az
393   30|              élete az országban? Pedig hát rendkívüli bár az eset,
394   30|          ládájában is elveri a jégeső. Hát gondolhat ki ilyen malőrt
395   30|            mint a magam mesterségéhez? Hát nem értek-e én mindent?
396   30|                Mesebeli sárkány. Pedig hát csakugyan létezik, s akkor
397   30|               hogy adjon tiz forintot, hát azt se kérdi, minek? nyomja
398   30|          kifizették neki: eltűnt vele. Hát aki utánvét mellett küldözött
399   30|                 Felforrt bennem a vér. Hát ilyen úton szerzik az én
400   30|                leptem a gonosztevőt! S hát mi bűnön kaptam rajta? Ott
401   30|             úgy világított a sötétben? Hát mit szól ehhez?~A két nyárikabátos
402   30|                hogy megbírja a terhét, hát nem kellene nekem gyufa
403   30|               akasztja kend fel magát. Hát kendet mi lelte?~– Hogy
404   30|               pálinkát is kapjanak. Én hát elküldtem egy húsz itcés
405   30|             mégis ettől estem hanyatt. Hát délután csakugyan megtöltötte
406   30|                én pálinkám folyott ki. Hát hisz ebből támadt a veszedelem.
407   30|            hogy kiabáljak érte annyit, hát nem fogadnám el. Utoljára
408   30|                volna a kár fejében. De hát most több „igazság” van
409   30|              kapóra fog neki jönni. No hát hagytam szolgabíró elejbe
410   30|       naphosszant kukoricát morzsolok, hát most nem volna mit ennem.
411   30|              most nem volna mit ennem. Hát ugye különb szerencsétlen
412   30|    nyárikabátos ifjúra került a sor.~– Hát urak, – kezdé, két veres
413   30|          csakugyan szerencsétlen ember hát az úr! – szólalt fel a háromemeletes
414   30|                sajnálni lehet.~– Pedig hát nem éreztem ám magamat szerencsétlennek
415   30|          eldicsekszik majd vele! Hanem hát nem ér semmit az embernek
416   30| hivatalszobákban a tiszttársak között: hát akkor hiszem, hogy még most
417   30|              hogy belemelegedjek.~Mert hát tudják az urak: az így van.
418   30|    vándorhörcsög elpusztítja a vetést, hát akkor nem a bankár meg a
419   30|             csináljon? ő nem tudja. No hát tudom én. Vedd az iszákodat
420   30|                lő, de itt bakot; hanem hát négy gyermeke, felesége
421   30|             fognak abba a lapba jönni. Hát aztán? Egyszer csak a kiadó
422   31|              Csia Csingi. – De hol van hát az a Leaotung tartomány,
423   31|             megmondhattad volna. Akkor hát menjünk a nagy csillagvizsgálóba.~
424   31|             kezdett erre a leírásra.~– Hát miért nem látni most ilyen
425   31|               az alagutat betömetni.~– Hát azóta nem történt semmi? –
426   31|               ifjú császár haraggal. – Hát a mandarinok, a helytartók
427   31|                a mennyei birodalomból? Hát nincsenek vén emberek, akiktől
428   31|                az az ember büdös.~– No hát meg fogom látogatni Luzut,
429   31|                meg a benne levő nafta. Hát mikor a leaotungi tartománynak
430   31|       emberevőkké lesznek. Mit gondolt hát ki? Megkissebbíteni az embereket,
431   31|              messzeség tesz kicsinnyé. Hát nem tudsz közel jönni hozzám?
432   32|                vezeti az embert; pedig hát ez a fő közlekedési út két
433   32|              leányhoz.~– No te „béka!” Hát kell-e egy kis vajaskenyér?~
434   32|      parasztlogika!~Én azt kérdezém:~– Hát aztán, ha a Gavallér Jóskát
435   32|         csaplárné találta furcsának.~– Hát minek vitték volna el, hisz
436   32|            hisz ez nem lopott lovat?~– Hát hogy gondoskodjék a fölneveléséről
437   32|               Látszik, hogy maga diák! Hát aztán a vicispánné fésülgesse
438   32|               meg kellett azt tenni.~– Hát a pohár hol van?~– Nem szokott
439   32|                vele a gyermek arcát.~– Hát nem csókolsz kezet keresztapádnak,
440   32|        miatyánkot ezzel a gyerekkel.~– Hát már holnap lesz?~– Holnap
441   33|            liter bort meg egy gulyást: hát az „jó”. De ha jön a veres
442   33|          hólapátolókat dirigálja.~– No hát mit tud az úr? (Egymást „
443   33|           Egyhangú? Verje meg a csuda! Hát azután se potya bor, se
444   33|           potya bor, se ingyen gulyás? Hát azután mitől buzduljon fel
445   34|                még másodszor is!~Hanem hát az ilyen kutyabőrnek a virtusára
446   34|                alatt az országgyűlése.~Hát bizony a nemes levélre való
447   34|      szomszédasszonyát Están úr.~– No, hát mit látott Londonban, szomszédasszonyom?~–
448   34|               a sok házaktul semmit.~– Hát a Themzén?~– Ott meg a sok
449   34|     elragadoznák a kis libáimat.~– No, hát majd gondoskodom róla, hogy
450   34|             másikhoz átdiskurálhasson.~Hát hiszen éppen ez volt a nagyobbik
451   34|     folytathassam, ahol maga elkezdte.~Hát azt a szívességet is megtette
452   34|                ült le, úgy nevetett.~– Hát aztán mi hasznát veszi maga
453   34|               vizsgát: visszavetnek.~– Hát azt az érettségi vizsgát
454   34|            jogakadémiába átmehessek.~– Hát ott mit fog csinálni? Meddig
455   34|             fogja csavarni a bajuszát. Hát azután?~– Azután háromszor
456   34|              hogy onnan is kidobnak.~– Hát nem nagy bolondság azt magától,
457   34|              módon megélhetne utána?~– Hát honnan veszi azt maga, hogy
458   34|       válogatott nagy szamár vagyok.~– Hát elnézem én azt sokszor a
459   34|                hogy csupa gyönyörűség. Hát a maga édesapjának is van
460   34|               épen sétálva tanultak.~– Hát ’sz én is sétálok.~Máskor
461   34|                elfajzott korcs ivadék!~Hát még mikor a nemesi családfának
462   34|            hogy holnap útra fog kelni. Hát csak arra akartam barátságosan
463   34|                Ez nekem görögül van.~– Hát hogy a karácsonyi ünnepek
464   34|            diák se eligálja magának.~– Hát papnak neveli a fiát, szomszéduram?~–
465   34|           enyim juriszperitusz lesz.~– Hát akkor minek menne legációba
466   34|           kifizetheti a didaktrumot.~– Hát én nem tudom, mi az a diktrum-daktrum,
467   34|       haragítanám vele.~– Hallgatom.~– Hát azt mondom én, hogy „nem
468   34|               A’ bizony meglehet.~– De hát az a hiba, hogy az ilyesmi
469   34|               miatt agyonlője magát.~– Hát mit csinálna a szomszédasszony?~–
470   34|               akadjon az Ádám csutája, hát Isten neki: menjetek a paphoz,
471   34|              sütve ez a pikhercs.~– No hát tessék, nemzetes uram, mondja
472   34|             kenyér teszi azt meg:~– No hát egyéb is akad még. Én a
473   34|    takarítottam meg: gondoskodom róla. Hát a nemzetes úr hogy gondoskodott
474   34|          Tudományt.~– Az jó neki sóra. Hát még?~– Aztán meg egy milliót.~
475   34|              mit főzzünk ma ebédre?”~– Hát nézz szét a kamrában, amit
476   34|       megérteni, hogy miben működök.~– Hát csak azt akarom mondani,
477   34|               már egyszerre tüstént.~– Hát megtudtam, hogy a Katica
478   34|            vezekleni Szlavóniába.~– No hát eredj: áldásom rád.~Az ilyen
479   34|           Kecskeméttől Szlavóniáig. De hát az a tíz falu népe, aki
480   34|              diák a szent küldetésből.~Hát bizony egy karácsony és
481   34|               vászonból készült.~– No, hát megkerültél, lurkó! – üdvözlé
482   34|                Rossz pénz nem vész el. Hát hoztál-e jó akkreditívát?~–
483   34|              úgy loptam.~– Loptad-e?~– Hát persze, hogy loptam. Macskát
484   34|           szégyent ne valljon vele. De hát csekély kárvallással mindenen
485   34|            kellene neki. Vezessék elő!~Hát bizony a jámbor Pugonyi
486   34|              nyelven, amit ő tanult.~– Hát miért nem beszél az úr magyarul,
487   34|             róla a kényszerzubbonyt.~– Hát mi jogon fosztottak meg
488   34|                erre a szóra a fejét.~– Hát aztán az én háromszínű kanduromból
489   34|             nem megy az olyan hamar.~– Hát már most elmehetek?~– De
490   34|         legközelebbi alkalommal.~– Nos hát, miszter Pogány Isten, –
491   34|           összeköttetésbe lépni velem, hát akkor legyen nászuram, én
492   34|            aztán meg a nemesi levél.~– Hát tudja mit, szomszéd uram,
493   34|        egyformán parasztok lettünk”.~– Hát alkudjunk meg, szomszéd
494   34|          neveztetni! Inkább paraszt!~– Hát hiszen az is becsület. A
495   34|                 munka megnemesít”. No, hát akkor a paraszt az igazi
496   34|           félszájszegletből:~– Hun van hát az a huszonnégy shilling?~
497   35|          folytatja, bele fog őrülni.~– Hát mit tegyek?~– Ajándékozza