Part

 1   29|       fejét csóválta:~– Ugyan, te Ádi! ha meglátnak!~– Akkor azt
 2   29|           most búcsúpohár, Dallos Ádi elmondhatja: „már engem
 3   29|           Zsófiák! – toldá Dallos Ádi.~– Csitt! – Döfé őt oldalba
 4   29|         jókedv.) Odaborult Dallos Ádi nyakába, úgy röhögött:~–
 5   29|   sopánkodol? – förmedt rá Dallos Ádi. – Hiszen sohase szeretted
 6   29|        Porrá törlek! Elfújlak!~De Ádi nem hagyta magát elfújni,
 7   29|     készült, s azt odahaza Dallos Ádi pongyolának viselte, amiért
 8   29|           nem az jött meg.~Dallos Ádi elvezette idáig Nyaviga
 9   29| nagytiszteletű asszony? – kérdezé Ádi, az ártatlanság semmit nem
10   29|             Mit segítsek? – kérdé Ádi tétovázva.~– Vagy elrabolni
11   29|          monda gonoszkodva Dallos Ádi.~– Mi az itt? Ki az itt?
12   29|         lesz, – ungorkodék Dallos Ádi.~– Nem hallgatsz? Az lesz,
13   29|        monda hatalmaskodva Dallos Ádi.~– Te apellálsz? Hová apellálsz?
14   29|    kedvéért vette magához; Dallos Ádi sietett neki kezet csókolni,
15   29|        maradt a világ.~– No fiam, Ádi, – monda Tóbiássyné asszony; –
16   29|  Veronkára átruházni? – alkudozék Ádi, amibe Veronka is beleegyezett
17   29|        érdemelve! – ütötte mellét Ádi.~– Már most csak azt szeretném
18   29|          volt, – biztosítá Dallos Ádi; – mátúl nem lesz Debrecenben