Part

 1   10|  Harminchat – igazítá helyre az úrfi.~– Az a harminchat ökür! –
 2   10|     magam vagyok, – viszonzá az úrfi, nyakát tekergetve nagy
 3   10|         A kalmárnak tetszett az úrfi látogatása, s ha ez olyankor
 4   10| felsikoltva kapott szivéhez. Az úrfi kötelességének tartá a rögtöni
 5   10|          nem egyszer taposva az úrfi tyúkszemeire, ki szintén
 6   10|  környezett hajadon. Kétszer az úrfi kapta el; akkor csakhamar
 7   10|        szerinti bámulásában.~Az úrfi gyalog sétálván haza a temetőből,
 8   10|       már nem volt halovány.~Az úrfi durcás pátosszal lépett
 9   10|        Miért jöttem? – szólt az úrfi, teátrális indulattal markolva
10   10|   láttál olyat! – kiálta fel az úrfi, egészen kihozva a textusból.~–
11   10|        Nem ismerjük egymást.~Az úrfi hátralépett, karjait összefonva
12   10|        késsék ön a leckéről.~Az úrfi szemlesütve rohant ki a
13   27|      többet is megtudott.~Vince úrfi, amint esküjét végezte,
14   27|     legújabban felavatott Vince úrfi.~A vezér azt parancsolá
15   27|  kegyelmed úrfia volt az, Vince úrfi, az asszonyt nénjének szólította,
16   27|          hogy mikor jön meg? Az úrfi, a diák idehaza van; de
17   34|      homokbuckása; ha azt a Pál úrfi megregáloztatná, beültetné