Part

 1    1| elhagyottak a szabadulást s amint nőtt az idő, reményök úgy fogyott.
 2    3|       kunyhó küszöbe előtt nagyot nőtt a tövis, a küszöb és ajtó
 3    3|         amint fogyott a fény, úgy nőtt iszonyatom. Minden percben
 4    3|        hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a földből, hogy legyen
 5    4|      mintha fenyőszál vagy kútgém nőtt volna ki a fehér hó közül.
 6    6|       formákban előtünve, a mellé nőtt pálmák úgy lengtek falai
 7    7|          örömkiáltás annál jobban nőtt. A nép, mely az elszórt
 8   10|       miken keresztül összevissza nőtt a folyondárok száz meg száz
 9   10|      rakott gát mindig magasabbra nőtt, s az összekötött pajzsok
10   15|          váltak s a rohából új fa nőtt ki, az is száz meg száz
11   15|          az is száz meg száz évig nőtt a szép csillagocskák felé
12   15|      vetés zöldebb volt, vígabban nőtt, ha ő egyszer körüljárta.~
13   15|           mégegyszer oly hosszúra nőtt, mint volt azelőtt.~Az ifjú
14   21|           is néha, de újra helyre nőtt, olyan gyorsan, ahogy elfogyott;
15   27|         mert hasadékain keresztül nőtt a vadsóska szára s a moh
16   29|         köröttük, a zsivaj nagyra nőtt: az egyik ad captum megmagyarázta,
17   30|         forintom hatszáz forintra nőtt már meg. Azt hittem, hogy