Part

 1    3|         le. Mostam, vérig mostam kezemet, hiába, a vérfolt ott maradt,
 2    3|        És azóta is sokszor mosom kezemet, és soha le nem megy róla.
 3    6|    közelebb akartam hozzá menni, kezemet akartam utána kinyujtani,
 4   11|          simultam s vállára téve kezemet, megszólítám:~– Te könnyezel.~
 5   11| cirógatni a fejét, úgy bekapta a kezemet, alig tudtam kijönni belőle.
 6   11|        előtti órákban megszorítá kezemet, s odavont ágyához:~– Ismersz-e
 7   11|          fogadjunk száz aranyba.~Kezemet adtam rá.~Ő bement a szobájába,
 8   11|         ifjú hálásan szorítá meg kezemet.~– Lesz-e ön kisérője is
 9   21|      való törökje, meg ne fogd a kezemet.~De a török bizony csak
10   24|       odajött hozzám, megfogta a kezemet, megcsókolta, s előttem
11   24|    odaszökött hozzám, megragadta kezemet, odarántott magához a kandalló
12   28|          mikor a halál kibocsátá kezemet kezéből, hogy menjek újra
13   28|    gyönge valék, hogy alig birám kezemet homlokomig emelni.~És mikor
14   29|          Most majd beleütöttem a kezemet a szegbe ijedtemben.~– Mivel
15   29|       sokszor belevágtam addig a kezemet.~– Jaj, csak én akkor ott
16   30|          mellé, megszorongatta a kezemet, megsimítgatta a pofámat,
17   30|     butoraira rá akartam tenni a kezemet; előállt a butorkereskedő,