Part

 1    6|       takarodót s fölébredt bennem a katona, kit a kötelesség hív. Szeretném,
 2    6|          igaz, – szólalt meg egy vén katona közülünk, egy eszmét kapva
 3    6|               kérdé a malájtól a vén katona; – tán ismered azt a csillagot,
 4    7|              pénzszórásra gondolt, a katona sokszorozott zsoldra, a
 5    9|           szemfényvesztőktől, csak a katona volt ritkaság. Aki volt
 6   10| tetszésdörgése hangzott e tusához.~A katona izmosabb volt, a császár
 7   10|             a földet érte.~– Győztél katona! – monda átnyujtva a zöld
 8   10|                Ne vágj, hanem szúrj, katona! – kiálta Aurelián a harcosoknak;
 9   10|            Pajzsát szeme elé tartá a katona, hogy ne lássa a halált;
10   11|           nagyon jó vadász és erősen katona, különben mit csinálnék
11   13|         alatt, mint bármely tudatlan katona, aki azért született, hogy
12   14|              pedig a bűbájos leányát katona el nem veheté, aki alacsonyabb
13   24|            jószágot?~– Mert az egyik katona, a hadseregnél szolgál;
14   27|           szolgálatra adja magát, az katona, annak semmi okoskodni valója
15   27|      védelmezze: ahelyett, hogy mint katona, katonamódon fenyíttetnék
16   27|              meg.~– De én nem voltam katona.~– Nem volt kegyelmed hadnagya
17   30|          ahogy várja a halálra itélt katona a rászegzett puska végén,