Part

 1    5|      mind oly emlékeztető valami ismerős tárgyra, valakire, kit tán
 2    5|      gerjesztettek az ismeretlen ismerős hangok; elmélázva megállt
 3    6| részesültek.~– Hát te nem vagy-e ismerős a csillagzatokkal, Meliah? –
 4    7|        Sokszor láttam palotádban ismerős boldog arcokat, mik jó kedved
 5   11|          érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait
 6   11|          csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival
 7   11|          a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot,
 8   11| őskedélyű férfi, kinek nyíltsága ismerős volt mindenki előtt, ki
 9   11| Lerajzolám a virágos erkélyt, az ismerős lugast, a rostélyon átlátszó
10   11|        is otthon volnék, csendes ismerős szobámban, s csak akkor
11   11|       egyszerre ajtónk előtt egy ismerős harsány hang szólalt meg.~
12   12|      csak színei pompájáról volt ismerős, emberek bámulatára, ismeretlen
13   15|         pofó!~Gingalló!…~Maig is ismerős az a harangszó hangja azon
14   27|       férfiak.~Közöttük igen sok ismerős arc, kiket mintha látott
15   28|         a készpénzt letettem egy ismerős bankárnál, akitől nyugtát
16   29|    háztető szélére, s rákezdé az ismerős nótára az új szöveget:~Kedves
17   30|   utánvét mellett küldözött szét ismerős kereskedőknek, szénával,