Part

 1    3|       feljövő holdvilág, szomorú, halott fényt vetve a világra. Oh,
 2    3|          ásni, melyben már egykor halott ne lett volna, nem egy követ
 3    3| hallgatásban, e jéghegyek közt, e halott világban bujdostam én egy
 4    6|     mindenütt folyt a vér, de egy halott sem maradt ott; ez a faj
 5   11|        vastag tűvel hozzávarrta a halott arcát a lepedőhöz, hajós
 6   13|      humanissime.~Zetelaky inkább halott volt, mint éló. A világért
 7   24|           nem fognak a méltóságos halott asszonyságok másvilági pongyolában
 8   25|        fogom őt tartani, mint egy halott, akinek a karját nem lehet
 9   25|      elállt; olyan lett, mint egy halott.~Nem sok időre látták a
10   25|    pillanatban félrekapta fejét a halott a csók elől s két karjával
11   27|           egymástól: ki az a nagy halott, akire oly szakadatlanul
12   27|         ravatalt, sokáig nézett a halott arcára, onnan meg vissza
13   28|             Istenem!~– Kiderült a halott eltűnése a sírból; mégpedig
14   28|        hogy én megfagytam és most halott vagyok. Valahol az útfélen
15   29|                           5. NAGY HALOTT VAN!~Kevés időre ezután
16   29|       éppen legjobban énekelnék a halott felett, hogy por és hamu
17   29|    léleknek mégis eszébe jutott a halott is. Az egyik volt Veronka,