Part

 1    5|       évekkel megerősödik.~Karcsú, büszke termete körül szép, fiatal,
 2    5|            annyi, mint Juditnak, a büszke lelkű nőnek és Dávidnak,
 3    6|    félelemnek neveztem magamban, s büszke daccal indultam leküzdésére
 4    9|       utána; nemsokára a hely, hol büszke város állott, egy zöld legelővé
 5   10|           az Odenath? – kiálta föl büszke dölyffel az ellenállhatlan
 6   10|           nyakát! és egy római mer büszke arcot mutatni egy asszony
 7   10|          fel Róma ellen? – kérdé a büszke győztes.~– Nem hajthatám
 8   17|             neki pedig van hat.~De büszke is volt arra az egy leányára
 9   20|        lelkesülése, mely nem olyan büszke, hogy a színekben válogasson,
10   23|         hogy ez órában egy párszor büszke lenézéssel gondoltam vitéz
11   24|           társaság.~– Hát ez a kis büszke gnóm, aki úgy lenézett az
12   24|      meghódítottam egyszer. Ez egy büszke individualitás volt; egészen
13   24| Ritterrománok törpéinek a fajából; büszke, mérges, dacos kis fenevad,
14   27|      kinevetni való volnék, ha oly büszke akarnék lenni, mint Coriolanus,
15   28|          szólt Zseminszky, azzal a büszke önteltséggel, amit a párizsi
16   28|            Ő volt az. Ez izzó fény büszke arcán visszahívta bosszúm
17   33|            földmíves gazdánál, aki büszke is rá: „nekem még a kocsisom