Part,  Paragraph

1  3,  2 |         alakokkal, titokteljesen mosolygott reájuk. Engedte magát a „
2  3,  3 | gyönyörűséggel, valódi étvággyal mosolygott ellenfelére, ravaszul hátrahúzta
3  3,  3 |     vissza a kezeiket. Csendesen mosolygott. Gondolta magában: mégiscsak
4  4,  3 |        történt az arcán. Csakúgy mosolygott, mint máskor, ha jó kedve
5  6,  3 |    érinté az imádkozó kezeket és mosolygott. Aztán föltekintett, elszomorodott,
6  6,  6 | küldetésre vállalkozzam.~Pompeia mosolygott. Arra gondolt, hogy vicomte
7  7,  4 |         nyelvét ajkai közé fogva mosolygott, s aztán ráütött Leon kezére:~–
8  7,  8 |          s karjait összefonta és mosolygott, mikor Leonhoz szólt:~–
9  7,  10|      vagyok! (s olyan öntetszően mosolygott hozzá!)~– A legjobb kor.