Part,  Paragraph

10501  7,  10|                  reszketett a kezében, mint a nyárfalevél, valamit tanult
10502  7,  10|            észrevette Leont, hirtelen, mint a tetten kapott tolvaj, ijedten
10503  7,  10|               tolvaj, ijedten dugta zsebébe a papirosát.~„Szentséges atyám!
10504  7,  10|                   vesztett, s bevette magát a sűrűbe, valamelyik mellékúton,
10505  7,  10|                      Pedig mégis jött.~Azok a vándorhangyák ott az úton
10506  7,  10|               jártában: „ne tapossunk rájuk a szegény kis férgekre, mikor
10507  7,  10|                       Vajon megvan-e még az a nagy mohos fa, amire az
10508  7,  10|                     nagy mohos fa, amire az a repkény felfutott, aminek
10509  7,  10|                   repkény felfutott, aminek a levelét még most is hordozza
10510  7,  10|                   Vajon vissza lehet-e adni a fának a leszakított levelet?
10511  7,  10|                 vissza lehet-e adni a fának a leszakított levelet? Leon
10512  7,  10|           leszakított levelet? Leon kereste a fát. Megtalálta: de tövéből
10513  7,  10|            Megtalálta: de tövéből kidűlten. A legutóbbi vihar kicsavarta
10514  7,  10|                     Leon elmélázva állt meg a kidőlt fa előtt: az is az
10515  7,  10|                  ismerős hang riasztja fel.~A hang ismerős volt, de nem
10516  7,  10|                   ellenszenvesebbé idomítva a szokatlan nyájasság által.~
10517  7,  10|             nyájasság által.~Visszafordult: a vadpalatinust látta maga
10518  7,  10|                    süveg, ami nélkül őt még a szobában sem lehetett látni,
10519  7,  10|                 látni, ezúttal le volt véve a fejéről, s kezében aláeresztve,
10520  7,  10|                   hosszú gyászfátyol lógott a földig, maga a lemeztelenített
10521  7,  10|           gyászfátyol lógott a földig, maga a lemeztelenített fő pedig
10522  7,  10|                  simára meg volt fésülve, s a haja odatapasztva tarkójához
10523  7,  10|            pergamenolajos pomádéval, aminek a szaga hat lépésről hirdette
10524  7,  10|               hirdette közeledését, sőt még a bajusza is ki volt kényszerítve
10525  7,  10|                   rajta, mégpedig fekete, s a nyakravalója csokorra volt
10526  7,  10|                   Alázatos szegény szolgája a méltóságos úrnak – ismétlé
10527  7,  10|                    sokkal édeskésebb hangon a megszelídített szörnyeteg.~
10528  7,  10|               nyújtá neki.~„Csuppsz!” Abban a percben rajta volt a kezén
10529  7,  10|                  Abban a percben rajta volt a kezén egy nagy, teleszájas
10530  7,  10|                     látni?~Ezzel felmutatta a hosszú lobogó fátyolt a
10531  7,  10|                     a hosszú lobogó fátyolt a süvegén, akkorát fohászkodva,
10532  7,  10|                    hogy ön is gyászt öltött a főispánunkért.~– Óh, nem,
10533  7,  10|             gyászolom. Hogy vetemednék arra a vakmerőségre egy ilyen magamforma
10534  7,  10|         gyászkíséretéhez számítsa magát? Én a saját halottamat gyászolom.
10535  7,  10|                       Hogyne, amelyikben az a kitűnő szép búza terem.~–
10536  7,  10|                   kitűnő szép búza terem.~– A megboldogult herceg igen
10537  7,  10|                 Tukmányi úr. Ajánlani fogom a megvételt a jószágigazgató
10538  7,  10|                  Ajánlani fogom a megvételt a jószágigazgató úrnak.~–
10539  7,  10|                cselekedetet fog véghezvinni a kegyelmes úr.~– Keresztyéni
10540  7,  10|           cselekedetet? Hogyan Tukmányi úr?~A megszelídült barlanglakó
10541  7,  10|                     megvakargatta az állát, a fülét, meg a karját, s húzódozva
10542  7,  10|        megvakargatta az állát, a fülét, meg a karját, s húzódozva ereszkedék
10543  7,  10|                   húzódozva ereszkedék bele a magyarázatba.~– Hát amint
10544  7,  10|                Tehát ismét fel akarja venni a szent házasság aranyjármát,
10545  7,  10|             öntetszően mosolygott hozzá!)~– A legjobb kor. S ki lesz az
10546  7,  10|                   legjobb kor. S ki lesz az a boldog, akinek sorsát megédesíteni
10547  7,  10|                tetszik emlékezni, mikor ott a gezetleni piacon kegyesen
10548  7,  10|                   tetszett velem.~– Hogyan? A vadaskerti csapláros Rákhelkéje?
10549  7,  10|           Rákhelkéje? Hát mégsem hiába jött a Nemesis!~– Ad animam: akkor
10550  7,  10|                aztán addig bosszantott vele a vén hárpia (nyugodjanak
10551  7,  10|                        De még nincs behozva a polgári házasság az országba,
10552  7,  10|                    hajlandóvá lettem eladni a jószágomat, mert az én derék
10553  7,  10|                  fel: aut-aut? „vagy eladom a birtokomat, akkor szép pénzecskéhez
10554  7,  10|                   pénzecskéhez jutok, akkor a Rákhel a kedvemért keresztyénné
10555  7,  10|          pénzecskéhez jutok, akkor a Rákhel a kedvemért keresztyénné lesz, –
10556  7,  10|                      vagy pedig nem adom el a birtokomat, akkor maradok
10557  7,  10|                    kitérnem s akkor leszünk a Rákhel apjával ketten együtt
10558  7,  10|                 nagyon, mint az, hogy ennél a revelációnál hangos hahotába
10559  7,  10|             mosolyodott rá.~– Látja mármost a méltóságos úr, hogy valóban
10560  7,  10|                cselekedetet fog mívelni, ha a hercegi parkhoz megvásárolja
10561  7,  10|                   egy megtérővel szaporodik a hivők száma, míg ha nem
10562  7,  10|                     nem teszi meg, akkor az a példa fog széthangozni az
10563  7,  10|                     keresztyén férfiú ismét a zsidó hitre tért át. Két
10564  7,  10|                fogja azt tehetsége szerint.~A gyászos férfiú aztán még
10565  7,  10|                  önelégültséggel igyekezvén a négy bajuszából legalább
10566  7,  10|                  Leon pedig ott maradt azon a helyen, ahol állt, s azon
10567  7,  10|                   nagy úr volna, s aztán ez a park az övé volna, csináltatna
10568  7,  10|                     olyan gépet, amivel ezt a fát megint vissza lehetne
10569  7,  10|               megint vissza lehetne ültetni a helyébe.~Torkig volt lakva
10570  7,  10|                  helyébe.~Torkig volt lakva a szerencséjével. Minden ember
10571  7,  10|                     ember hízelkedett annak a részecskéjének, amelyben
10572  7,  10|                   után.~Eszébe jutott, hogy a prépost nem volt jelen a
10573  7,  10|                    a prépost nem volt jelen a gyászlakomán, azt jelentve,
10574  7,  10|              Nekiindult, hogy meglátogassa.~A főtisztelendő úr most is
10575  7,  10|                    főtisztelendő úr most is a kertjében volt található,
10576  7,  10|                  észrevétlenül juthatott el a park mellékutain át. A főpap
10577  7,  10|                   el a park mellékutain át. A főpap éppen a harminckilencféle
10578  7,  10|               mellékutain át. A főpap éppen a harminckilencféle pelargoniumaiban
10579  7,  10|     pelargoniumaiban gyönyörködött: ez volt a baja, semmi más.~– Szent
10580  7,  10|              Titeket szeretlek, tégedet meg a hercegasszonyt is. Még ha
10581  7,  10|                      S kikérem magamnak azt a szerencsét, hogy esküvőtökön
10582  7,  10|                    egyházi szertartást: ezt a dicsőséget az etelvári prépost
10583  7,  10|                     hogy könyv nélkül tudom a bibliát, mint rabbi Hirsch
10584  7,  10|                     Daenemark: nincs is meg a könyvtáramban ezen nagybecsű
10585  7,  10|                   el élő szóval, miről szól a textus.~– Hát édes fiam,
10586  7,  10|                  elindula Saul az ő apjának a szamarait keresni, – és
10587  7,  10|          királyságot!~Leon egyszerre elérté a célzást. Goromba volt az;
10588  7,  10|                     szólt méltatlankodva. – A szamarak hasonlata erős!~
10589  7,  10|                  hasonlata erős!~Erre aztán a pap szemközt állt neki s
10590  7,  10|             élhetetlenebb, jámborabb szamár a világon, mint egy leány,
10591  7,  10|                  mint egy leány, aki elvész a hűsége miatt?!~Ha csak ez
10592  7,  10|                      Kezet csókolhatott már a prépostnak!~Ez az egy ember
10593  7,  10|                   Ez az egy ember megmaradt a sok közül, hogy írmagnak
10594  7,  11|                                             A REJTÉLY KULCSA~A gyászszertartás
10595  7,  11|                            A REJTÉLY KULCSA~A gyászszertartás után harmadnapra
10596  7,  11|                   Ismerte hívatása tárgyát: a főispáni méltóság várt reá.~
10597  7,  11|                    Etelváry Miksa hercegnek a pannonhalmi apátságnál letett
10598  7,  11|                     darab volt elkülönítve, a hercegnek saját szerzeménye:
10599  7,  11|                hercegnek saját szerzeménye: a hajdani Zárkány-uradalom,
10600  7,  11|              hajdani Zárkány-uradalom, mely a mostani karban megért másfél
10601  7,  11|                 másfél milliót.~E birtokból a végrendelkező hitbizományt
10602  7,  11|               tekintélyt ne nélkülözze. Ezt a hitbizományt, ily nézettől
10603  7,  11|                   főispánnak hagyományozta.~A véletlen hozta-e így? Vannak-e
10604  7,  11|                     így? Vannak-e vakesetek a világ és a közélet történeteiben?
10605  7,  11|               Vannak-e vakesetek a világ és a közélet történeteiben? Vagy
10606  7,  11|                   birtokát, s anélkül, hogy a neve előfordult volna valakinek
10607  7,  11|                  előfordult volna valakinek a végrendeletében.~Most már
10608  7,  11|                lépcső sem választá el többé a hercegnőtől.~Ott állt mellette
10609  7,  11|              hercegnőtől.~Ott állt mellette a pyramid tetején!~
10610  7,  12|                                             A KINN REKEDT FÉRJ~Nornenstein
10611  7,  12|                     csoport guttapercha fő: a kor hírhedett emberei, Napóleon,
10612  7,  12|                     Pius pápa, Bismarck. Ha a ruganyos főt felül és az
10613  7,  12|                    arcot öltött. – Octavian a nagy emberek fejeit kényszeríté
10614  7,  12|                      Nornenstein Alienor ez a torzonborz alak, ezzel a
10615  7,  12|                    a torzonborz alak, ezzel a serteszakállal, ezzel az
10616  7,  12|             Achillesem csakugyan nem kapott a kard után!~– Könnyen beszélsz
10617  7,  12|                  mocsárokon keresztül, hogy a németek kezébe ne essem
10618  7,  12|                     Alienor; megnézve magát a tükörben, s visszaijedve
10619  7,  12|              Triesztnek jönni?~– Majd, hogy a német cirkáló hajók elcsípjenek.~–
10620  7,  12|                      Ej, de rád ijesztettek a németek – mondá Octavian
10621  7,  12|                 olaszok, Napóleont elfogták a németek, s Párizst ostromzárolják.~–
10622  7,  12|                Párizst ostromzárolják.~– És a franciák?~– Azok két hadsereget
10623  7,  12|            felmentsék. Nem vártak rád!~– És a mi szövetségeseink Németországban?~–
10624  7,  12|                 harci vitézségeikért.~– Hát a Welfek?~– Azok egészen a
10625  7,  12|                    a Welfek?~– Azok egészen a te instrukcióid szerint
10626  7,  12|                  értett belőle semmit.~– És a szent liga?~– Alszik és
10627  7,  12|               Pompeia?~– Micsoda Pompeia?~– A feleségem!~– Úgy! a feleséged?
10628  7,  12|              Pompeia?~– A feleségem!~– Úgy! a feleséged? Most azt gondoltam,
10629  7,  12|                   Octavian meg is tapogatta a zsebeit, hogy nincs-e hát
10630  7,  12|                      ostromoltatja magát.~– A kék öreg Istenre Bajorországban!~–
10631  7,  12|                  Octavian, s elkezdett mind a három kaucsukfejjel egyszere
10632  7,  12|                     baj, siettem Brüsszelbe a kölcsönt megkötni, de ezalatt
10633  7,  12|                  szeleburdi meggyújtottátok a tűzaknát, mikor még mind
10634  7,  12|                    voltunk, s mindnyájunkat a levegőbe kalimpáztattatok.
10635  7,  12|           kötelességem szerint.~– S mi lett a válasz leveledre?~– A válasz –
10636  7,  12|                  lett a válasz leveledre?~– A válasz – valószínűleg egy
10637  7,  12|                   egy borsóhurka volt, amit a németek beletakartak. Nehéz
10638  7,  12|             eresszék az ostromlott városból a nőket!~– Sőt nagyon is kieresztik.
10639  7,  12|                    Most olvasom éppen, hogy a párizsi katonai kormány
10640  7,  12|          negyvenezer fiatal hölgyet (máskor a világváros igen kellemes
10641  7,  12|                  egy tömegben kitoloncozott a városból. Nem hinném azonban,
10642  7,  12|                    Nem hinném azonban, hogy a te Pompeiád is azok között
10643  7,  12|                    volna. Nem akarod ezeket a karikatúrákat nézni, amik
10644  7,  12|                   Alienor.~– Meg fogja enni a lovaidat.~– Kétségbe akarsz-e
10645  7,  12|                    Kétségbe akarsz-e ejteni a tréfáiddal?~– Ha ezek tréfák,
10646  7,  12|                  tréfák, úgy akasztófahumor a nevük. Hát mit akarsz, hogy
10647  7,  12|           szabadcsapatot, és törd keresztül a zárvonalat.~– Tudod, hogy
10648  7,  12|               zárvonalat.~– Tudod, hogy még a pezsgődugó lövését sem szeretem
10649  7,  12|                   és vissza, s hozd ki azon a feleségedet.~– Így két diák
10650  7,  12|                   egy Nornenstein fejedelem a másikkal, nem egy apa a
10651  7,  12|                     a másikkal, nem egy apa a fiával!~– Ah! Kezdünk haragba
10652  7,  12|                    Sohase hittem volna. Ami a fejedelemségünket illeti,
10653  7,  12|                  Dávid! S te tartottad neki a kótát! Hanem ha azt kívánod,
10654  7,  12|                  ráállok. – Talán emlékezel a drezdai suszter levelére
10655  7,  12|                    drezdai suszter levelére a fiához (benne van minden
10656  7,  12|                szamár vagy: én pedig vagyok a te atyád”, ez igen szép
10657  7,  12|                    illik. Énrám, amiért azt a tanácsot adtam neked, hogy
10658  7,  12|                   azt megfogadtad. Most íme a herceg meghalt. A roppant
10659  7,  12|                  Most íme a herceg meghalt. A roppant nagy örökség egyetlen
10660  7,  12|                    gazdagabb ember náladnál a kontinensen, ha elvetted
10661  7,  12|                  végrehajtani. Ezen mármost a pap sem segít! Azazhogy
10662  7,  12|                   segít! Azazhogy mégiscsak a pap segít. Hát akarod, hogy
10663  7,  12|                    tanácsot adjak, mit tégy a mostani helyzetedben?~–
10664  7,  12|                      egy olyan időben, mint a mostani, egy olyan férjnek,
10665  7,  12|                     Indíts ellene válópert, a curia elválaszt benneteket
10666  7,  12|                  curia elválaszt benneteket a „si clandestinus” alapján.
10667  7,  12|                    nem mondom, hogy vedd el a rút fejedelemnőt – semmi
10668  7,  12|              ilyenformán szerelemféltő vagy a dühöngésig? Ez megint más
10669  7,  12|                 megint más diagnózis. Ebben a bajban is szolgálhatok jó
10670  7,  12|                      Igen! Tehát ezen ember a legveszedelmesebb alakok
10671  7,  12|                   lesz. Ezt az embert küldi a kormány Párizsba rendkívüli
10672  7,  12|             beszélte el azt valakinek, s az a valaki egyenesen hozta a
10673  7,  12|                    a valaki egyenesen hozta a hírt nekem.~– Akkor én megbolondulok!~–
10674  7,  12|                 mondod neki: „Uram! Ön abba a városba fog menni most,
10675  7,  12|             csekélységet egymás között. Ide a kalapomba beletesszük a
10676  7,  12|                     a kalapomba beletesszük a névjegyeinket, s aztán megrázzuk
10677  7,  12|                aztán megrázzuk s leborítjuk a kalapot, amelyikünk névjegye
10678  7,  12|                    esély van számodra. Vagy a te neved esik alul, s akkor
10679  7,  12|                    mellül, míg saját maga – a harangozópénzzel a szájában –
10680  7,  12|                   maga – a harangozópénzzel a szájában – nem lesz veszedelmes
10681  7,  12|                 lesz veszedelmes udvarló, s a kitűzött napon kívánatodra
10682  7,  12|                    még jobb szeretem. Akkor a baj nem olyan veszedelmes,
10683  7,  12|                  Alienor odanyújtá atyjának a kezét (olyan hideg volt
10684  7,  12|                     kezét (olyan hideg volt a keze, mint a márvány s olyan
10685  7,  12|                     hideg volt a keze, mint a márvány s olyan lágy, mint
10686  7,  12|                  márvány s olyan lágy, mint a tapló), s azt mondá neki:~–
10687  7,  12|                 mondá neki:~– Én megfogadom a tanácsodat.~Azzal vette
10688  7,  12|                     tanácsodat.~Azzal vette a kalapját, s sietett Zárkány
10689  7,  13|                     találkozásra Leon azzal a nem tettetett örömmel sietett
10690  7,  13|                 kifejezve, hogy nem terheli a lelkét semmi önvád ez ember
10691  7,  13|                  mindig kész áldozat voltam a számodra. Elrontottad a
10692  7,  13|                     a számodra. Elrontottad a párbajomat, amit az én bolondságom
10693  7,  13|                    én bolondságom kifőzött, a magad előnyére, az én mély
10694  7,  13|                  nekem kellett megköszönnöm a barátságot, mint a delinquensnek
10695  7,  13|             megköszönnöm a barátságot, mint a delinquensnek a kapott „
10696  7,  13|            barátságot, mint a delinquensnek a kapott „strof”-ot. Rászedtél
10697  7,  13|                kapott „strof”-ot. Rászedtél a diplomáciai téren, ahol
10698  7,  13|                   rajta. Hanem van egy pont a szívemben, ebben az érzéketlen
10699  7,  13|                  nőm van, s én féltem tőled a nőmet! Bolondság, őrültség
10700  7,  13|                    Mint fáj némely embernek a mája, míg a másiké nem.
10701  7,  13|                 némely embernek a mája, míg a másiké nem. Beteg vagyok
10702  7,  13|                 bele!~– S honnan kaptad ezt a betegséget?~– Onnan, hogy
10703  7,  13|           betegséget?~– Onnan, hogy ismerem a nőmet: ő hiú, kacér, tetszelgő
10704  7,  13|            könnyelmű is. Belém ojtották azt a mende-mondák, besúgások,
10705  7,  13|              igyekeztek fülembe juttatni, s a gyanú olyan, mint a himlőragály:
10706  7,  13|             juttatni, s a gyanú olyan, mint a himlőragály: elég az embernek
10707  7,  13|               himlőragály: elég az embernek a ruhájával hozzáérni, hogy
10708  7,  13|                   hozzáérni, hogy beleessék a kórba. Vannak jóakaróim,
10709  7,  13|                    Párizsból.~– De ez éppen a rágalom ellen bizonyítana,
10710  7,  13|                  alapja volna. De az sincs. A te feleséged nagy cselszövő,
10711  7,  13|                     De csak az eszével, nem a szívével játszik benne.
10712  7,  13|               valakinek, akiről tudom, hogy a te apád kéme? s ha csak
10713  7,  13|                azért, hogy mulassam magamat a csodálkozásukon.~– Leon!
10714  7,  13|                     igen beteg vagyok attól a bajtól, amit neked elmondtam.
10715  7,  13|                neked elmondtam. Apámtól azt a tanácsot vettem, hogy jöjjek
10716  7,  13|                    amerikai párbajra. Azzal a szándékkal is jöttem ide.
10717  7,  13|               tudlak annyira gyűlölni, hogy a te fejedet akarjam szétzúzva
10718  7,  13|                  bátorságot nem érzek, hogy a magam homloka ellen fordítsam
10719  7,  13|                     homloka ellen fordítsam a pisztolyt. Hanem azt meg
10720  7,  13|                   odaálljak eléd, behunyjam a szememet, s azt mondjam: „
10721  7,  13|                nyitott fel Leon, megmutatva a benne rejlő miniatűr képet
10722  7,  13|                   levetve azon időre, abban a fehér öltönyben, melyet
10723  7,  13|                 eszeveszett, ugrott Leonnak a nyakába, s összevissza ölelte,
10724  7,  13|                   ölelte, csókolta, s végre a két kezét ragadta meg hévvel~–
10725  7,  13|              Barátom: egyetlen igaz barátom a világon! Fogadd legőszintébb,
10726  7,  13|                    Tökéletessé akarta tenni a boldogságát.~– Most már
10727  7,  13|                     tégedet mire vár? Eredj a külügyminisztériumba, ott
10728  7,  13|               szónál felkapta Leon kalapját a magáé helyett, s mindenféle
10729  7,  13|           mindenféle üdvözleteket hajigálva a háta mögé, rohant ki az
10730  7,  13|     feltartóztathatlanul, s odalenn betörte a hintajának az ablakát, befelé
10731  7,  13|                  amaz arcképre merengve. Az a kis hajszálrugóra járó nyugtalankodó
10732  7,  13|                     ketyegé óraművében.~„Ez a nyomorult léha, kinevetett
10733  7,  13|                     neked nincs! – Ha ő ezt a nőt elvette volna, boldoggá
10734  7,  13|            rontottad ezt el?”~Alienor attól a három levéltől, ami három
10735  7,  13|                     Rohant egyenesen vissza a leveleivel Octavian papához.
10736  7,  13|                tűzzel rohant be hozzá, hogy a rendúr azt hitte, most mindjárt
10737  7,  13|                     igaz belőle. Itt vannak a levelek! Olvasd ezt! Azután
10738  7,  13|                     olvasatlanul, s bedugta a zsebébe.) Pompeia egy angyal:
10739  7,  13|                 csak ámult és bámult. Fogta a nagy tajtékpipáját, s megtöltötte
10740  7,  13|                apját, meg könyörgésre fogta a dolgot, hogy ajánljon neki
10741  7,  13|                    most már visszahúzom azt a mondásomat, amit a drezdai
10742  7,  13|          visszahúzom azt a mondásomat, amit a drezdai susztertől kölcsönöztem.
10743  7,  14|                 anyai nagynénje vitte addig a háziasszonyi szerepet míg
10744  7,  14|                   háziasszonyi szerepet míg a menyegző napja elérkezik.~
10745  7,  14|                   akaraterős férfi gyakorol a nőre.~Lelkülete e napok
10746  7,  14|                  szivárványos színpompáját. A hideg, hódolatot parancsoló
10747  7,  14|          kandisággal. Gyönyörűségét találta a természetben, a magányélet
10748  7,  14|                     találta a természetben, a magányélet apróságaiban,
10749  7,  14|               politikai fogalmakért, amiket a nők addig meg sem figyelnek,
10750  7,  14|               ismertetésben nem tűrettek el a hézagok; viszont ő is elmondott
10751  7,  14|            holdvilágos esték olyan hosszúk! A telehold olyan kegyes, hogy
10752  7,  14|                 mindig akkor jön fel, mikor a nap lemegy.~A jó nagynéne,
10753  7,  14|                    fel, mikor a nap lemegy.~A jó nagynéne, ki nem szerette
10754  7,  14|                   az újabb kori regényeket, a maga kis asztalkájánál vetette
10755  7,  14|                   kis asztalkájánál vetette a grand patience-t, valószínűleg
10756  7,  14|                   azalatt karöltve sétáltak a nagy virágrotunda körül,
10757  7,  14|                     búcsúját suttogná hozzá a többi hű falevelek nevében,
10758  7,  14|                 Egy-egy falevelet felkapott a szellő, s az körüllibegte
10759  7,  14|                     súgná: „dobd közénk azt a száraz falevelet, amit most
10760  7,  14|                 többé!”~Az éj csöndes volt, a hercegnő beszélt.~– Megmondhatná
10761  7,  14|                 hogy beteljesülnek-e. Mikor a nagy oltárszőnyeget hímeztük,
10762  7,  14|                   Corysande albumában önnek a négy arcképéről találgattuk,
10763  7,  14|                  hírhedett vitáját olvastuk a hírlapban a Mene Tekel szerzőjével!
10764  7,  14|                vitáját olvastuk a hírlapban a Mene Tekel szerzőjével!
10765  7,  14|            szerzőjére! Ez az igazi Leon! Az a másik az álarca. Már én
10766  7,  14|                   ki fog lenni. Aztán mikor a választási diadalzászlót
10767  7,  14|                   édes vallomásait Rafaela, a többi fájó, bosszantó emlék
10768  7,  14|                   következett. Aztán nézték a csillagokat, amik lehullanak.~
10769  7,  14|                     lehullanak.~Egy pontján a rotunda útjának megállt
10770  7,  14|                  volt az, ahol atyjáról azt a megrendítő hírt hallá, hogy
10771  7,  14|                 összetévesztettük!~Jó, hogy a holdvilág éppen felhő mögé
10772  7,  14|                     nem akart letérni erről a tárgyról. Rég nyomta szívét
10773  7,  14|              tökéletesen boldog lenni attól a gondolattól, hogy ő boldogtalan.
10774  7,  14|                      de az ismét úgy feküdt a lelkemen, mint egy vétek
10775  7,  14|                     hol van! – felelt Leon. A szó rideg értelmében igazat
10776  7,  14|                  értelmében igazat mondott. A levél, mely Lívia lakcímét
10777  7,  14|                    hogy egy fiatal leánynak a kedvesét bankjegyutánzás
10778  7,  14|                    Ön most mindent kívánhat a legmagasabb helyeken. Önt
10779  7,  14|                  számára kegyelmet! De erre a hamisításra, amit ő elkövetett,
10780  7,  14|                    önnek, miért jöttem arra a gondolatra, hogy ő talán
10781  7,  14|                     hajnalban elment gyónni a préposthoz. Ezt a prépost
10782  7,  14|                    gyónni a préposthoz. Ezt a prépost is megmondta. De
10783  7,  14|                    rajongás, szűzi iszonyat a földi boldogság iránt: mondja
10784  7,  14|            végrendeletében számára hagyott, a zárdafejedelemnői polc,
10785  7,  14|                  kísértő démon dongta körül a sétáló párt, egy éjbogár
10786  7,  14|                 röpködni. Leon hozzácsapott a szárnyas kísértethez sétabotjával,
10787  7,  14|                   sétabotjával, s leüté azt a levegőből.~– Ah, ne ölje
10788  7,  14|                  Leont, ki rá akart taposni a rovarra – hátha párja van?~
10789  7,  14|                       S aztán tudassa velem a legelső jelt, mely nyomára
10790  7,  14|                    mondják: hogy vannak nők a világon, akik – nem büszkék.
10791  7,  14|                   nem büszkék. Én nem értem a lehetőségét, nem látom az
10792  7,  14|                     hogy Lívia elveszté azt a tisztaságát, amiért a büszke
10793  7,  14|                   azt a tisztaságát, amiért a büszke nők visszaemlékezzenek
10794  7,  14|                      Hallgatása elítéli azt a leányt!~– De ugye, ez lehetetlen?
10795  7,  14|                    lehetetlen!~Leon helyett a várkastély órája felelt.~
10796  7,  14|           harangütése tizenkettőt hangzott. A harangütések után az óramű
10797  7,  14|               carillonja még egyszer elveré a négy negyedet öt harmonikus
10798  7,  14|            érchangocskáján. Éjfél volt már.~A boldogság órái gyorsan röpülnek.~–
10799  7,  14|                   éjszakát!”~Rafaela, amint a kastély lépcsőjéhez ért,
10800  7,  14|                   meghajtva, megcsókolá azt a kezet: mint egy szentét.~
10801  7,  15|             TÖPRENGÉS~De most hová?~Itt áll a megfelelhetlen kérdés Leon
10802  7,  15|               kérdés Leon előtt.~Elérte azt a magasságot, ahova vágyott.~
10803  7,  15|                 Mintha ő lett volna az, aki a bölcsek kövét feltalálta,
10804  7,  15|                   feltalálta, ölébe hullott a szerencse minden ajándéka,
10805  7,  15|               vagyonát tűzpróbás hűségével, a hölgy hajlamát férfijellemével.~
10806  7,  15|             szerencséjet egész nagyságában, a zászlósúri méltóságot, a
10807  7,  15|                    a zászlósúri méltóságot, a fényes kitüntetéseket, az
10808  7,  15|           kitüntetéseket, az úri vagyont, s a legszebb hölgy szívét? –
10809  7,  15|                     gyűrűt adott, s aki ezt a vékony karikát nem cserélte
10810  7,  15|           kínálkozik? nem azt feleli-e neki a józan ész: el akarsz engemet
10811  7,  15|                     csak föl is teheted ezt a kérdést! Amióta a világot
10812  7,  15|               teheted ezt a kérdést! Amióta a világot követelések és kötelességek
10813  7,  15|                  kötelességek kormányozzák, a követelések legutolsóbbika
10814  7,  15|       legutolsóbbika egy női szív emléke, s a kötelességek legutolsóbbika
10815  7,  15|                   férfi ígérete. Mindennap, a föld minden délköre alatt
10816  7,  15|                 szerelmében semmi árnyalata a hiúságnak, büszkeségnek.
10817  7,  15|                   mint nő, ha most lépne ki a tengerből, a hullám tajtékjából
10818  7,  15|                  most lépne ki a tengerből, a hullám tajtékjából születve:
10819  7,  15|                akkor is tökéletessége volna a női eszménynek, aki előtt
10820  7,  15|                birtokában jóltevője lehetsz a népnek, ápolhatod nemzeted
10821  7,  15|                        Ha meghiúsítanád azt a tervet, amit megdicsőült
10822  7,  15|                hölgyet? bitorolhatnád-e azt a vagyont, amit a herceg hitbizományul
10823  7,  15|         bitorolhatnád-e azt a vagyont, amit a herceg hitbizományul hagyott
10824  7,  15|                 előtted ajtót, nem tennéd-e a legszerencsétlenebb teremtéssé
10825  7,  15|                    van, ott megjelenik majd a vigasztalás is. S ami volt
10826  7,  15|                  volt Etelváry Miksa herceg a te családodnak, az lehetsz
10827  7,  15|                   gondviselése! Menj fel te a földi paradicsomodba és
10828  7,  15|                megjelen, s az meg elsorolja a bűneit, amik nem eresztik
10829  7,  15|                bűneit, amik nem eresztik be a mennyország kapuján.~De
10830  7,  15|              Rafaelának adni szívedet azzal a titokkal, hogy ez a szív
10831  7,  15|                   azzal a titokkal, hogy ez a szív egykor Líviáé volt? –
10832  7,  15|                    megöleled! Megcsalni azt a nőt, akit úgy szeretsz,
10833  7,  15|                      Elhallgatni előtte azt a végzetes titkot, hogy akiért
10834  7,  15|              elhagyta menhelyét, jóltevőit, a kínált dicsőséget és vagyont,
10835  7,  15|                   dicsőséget és vagyont, el a világot: az éppen te magad
10836  7,  15|                   nem tudok róla!” És ezzel a titokkal szívedben élni
10837  7,  15|                   az egyik palotában, másik a másikban bezárkózva.~Van-e
10838  7,  15|                  másikban bezárkózva.~Van-e a világnak annyi kincse, van-e
10839  7,  15|                világnak annyi kincse, van-e a dicsőségnek annyi sugara,
10840  7,  15|                     álló elementum, aki ura a józan észnek, győzedelmes
10841  7,  15|               észnek, győzedelmes ellenfele a logikának, zsarnoka a királyoknak
10842  7,  15|             ellenfele a logikának, zsarnoka a királyoknak és a népeknek,
10843  7,  15|                   zsarnoka a királyoknak és a népeknek, aki életet ad
10844  7,  15|                    kegyelmeket, – aki előtt a mathesis nem tudomány: sokszorozza
10845  7,  15|                   nem tudomány: sokszorozza a semmit a semmivel, s lesz
10846  7,  15|              tudomány: sokszorozza a semmit a semmivel, s lesz belőle
10847  7,  15|                    nem törvény; aki teremti a bűnt és az erényt, s nem
10848  7,  15|                     s nem ismer különbséget a kettő között. E világbontó,
10849  7,  15|              világfenntartó elementum neve „a szerelem”.~Leon szerette
10850  7,  15|              alkudozott; őrá gondolt, mikor a nép előtt állt, dicsőítve,
10851  7,  15|                     Meglopni az álomban azt a nőt, akinek ébren hűséget
10852  7,  15|                     nem én! nevettem!” Égni a féltéstől, és gyűlölni azt,
10853  7,  15|                    embert; elcsábítani tőle a nőt, ki a szerelem jogánál
10854  7,  15|                  elcsábítani tőle a nőt, ki a szerelem jogánál fogva most
10855  7,  15|               Saulnak, aki megtalálta ugyan a koronát, de vele együtt
10856  7,  15|                 koronát, de vele együtt azt a kardot is, amit saját szívén
10857  7,  16|                elbúcsúzás az ifjúságtól.~Az a három kereszt (XXX) egy
10858  7,  16|                    hármas retesz.~És ő ezen a napon egy életpálya végcéljához
10859  7,  16|                    csukódni háta mögött azt a tündérvilágot, melynek gyönyörei
10860  7,  16|                  tündéri, de emberien szép. A reményből valóság lett,
10861  7,  16|                     reményből valóság lett, a munkát hatalom és uralkodás
10862  7,  16|                   uralkodás váltotta fel, s a szerelmi ábrándok helyét
10863  7,  16|                    szerelmi ábrándok helyét a boldog házasélet képe. –
10864  7,  16|                 figyelemmel kiszemelték ezt a napot. S a felülről jövő
10865  7,  16|                  kiszemelték ezt a napot. S a felülről jövő figyelem kiszivárgott
10866  7,  16|                  jövő figyelem kiszivárgott a nép közé is. Leont előre
10867  7,  16|                     jeladásokkal, hogy ezen a napon otthon tartózkodjék,
10868  7,  16|                     az érdemrendek átadása. A magyar Szent István-rend,
10869  7,  16|                   magyar Szent István-rend, a porosz veres sasrend, s
10870  7,  16|              gazdatisztek, kiknek érzelmeit a derék Dumka úr fogja tolmácsolni.~
10871  7,  16|                    tolmácsolni.~Itt lesznek a bátoki és gezetleni hívek,
10872  7,  16|             palotába kell majd átköltöznie, a magyar high life követelni
10873  7,  16|                     kalauzolta, most ő lesz a háziúr, s lehet nála Nornenstein
10874  7,  16|                    vár, hogy ma hirdetik ki a halálítéletét. Szerette
10875  7,  16|                lefeküdni, s végigaludni ezt a napot. Csak át kellett esni
10876  7,  16|                 Csak át kellett esni rajta.~A nap a legfényesebb eredménnyel
10877  7,  16|                   kellett esni rajta.~A nap a legfényesebb eredménnyel
10878  7,  16|                   tanújelének átadásával. S a kitüntetés nem is egyesével,
10879  7,  16|                 dobogjon.~Meg tudta találni a különbséget a saját érdem
10880  7,  16|                 tudta találni a különbséget a saját érdem szerezte rendjelek
10881  7,  16|             megismeri az írást, elhalványul a büszke ember, s besiet vele
10882  7,  16|                    hogy ott olvassa el azt.~A felszakított borítékból
10883  7,  16|                     igaz! Nem azt mondja ez a gyűrű, hanem azt, hogy: „
10884  7,  16|                     megemlékezett róla ezen a napon! ő is elküldte neki
10885  7,  16|                   napon! ő is elküldte neki a maga ajándékát. Csak erre
10886  7,  16|                     még szüksége. Csak erre a kis platina gyűrűre, hogy
10887  7,  16|               érdemrendek minden ragyogása! A hír harsonájának minden
10888  7,  16|         láthatárával, hogy beleszorul ennek a kis karikának a körületébe!~„
10889  7,  16|            beleszorul ennek a kis karikának a körületébe!~„Hát te is eljöttél
10890  7,  16|                leborult az asztalra, melyen a levél hevert, s elkezdett
10891  7,  16|                hevert, s elkezdett beszélni a gyűrűvel.~„Szólj, hogy hagytad
10892  7,  16|                     válhatott meg tőled?”~S a gyűrű felelt neki.~„Könnyezve
10893  7,  16|              rendítette volna úgy meg, mint a visszaküldött jegygyűrű
10894  7,  16|                  Leon csókjaival halmozá el a gyűrűt, s könnyei hullottak
10895  7,  16|                 gyűrűt, s könnyei hullottak a levélre. Szeretett volna
10896  7,  16|                   nap egyedül maradni vele.~A másik szobában sűrű lábdobogás
10897  7,  16|                   Töröld meg szemeidet! Jön a tisztelgő küldöttség! Eredj
10898  7,  16|                Eredj ki hozzá: fogadd el”.)~A megyei küldöttség volt itt,
10899  7,  16|                 megyei küldöttség volt itt, a pompás díszalbummal. A küldöttség
10900  7,  16|                      a pompás díszalbummal. A küldöttség szónoka, Kadártay
10901  7,  16|                     szónoklatban sorolá elő a megtiszteltnek eddigi érdemeit,
10902  7,  16|            tetteknek, szerencsét kíván neki a fejedelmi kitüntetésekhez,
10903  7,  16|       kitüntetésekhez, s azok mellé sorozza a polgártársak osztatlan becsülését.~
10904  7,  16|                  becsülését.~Leon válaszolt a szép szónoklatra, kényszerítette
10905  7,  16|                minden remek szónoklatnál, s a küldöttség mélyen meg volt
10906  7,  16|                  illetve általa. Könnyeztek a derék hazafiak, mikor sorban
10907  7,  16|                        Ez az igaz ember! ez a valódi nagyság.~Aztán mikor
10908  7,  16|                     ismét dolgozószobájába.~A kis gyűrű pedig ezt mondta
10909  7,  16|                     mindenből, ami szent!”~„A király koronájából, – a
10910  7,  16|                     A király koronájából, – a hazaszeretet oltárából, –
10911  7,  16|                   hazaszeretet oltárából, – a pap pásztorbotjából, – az
10912  7,  16|             kétségbeesetten szorongatta azt a levelet szívéhez, hogy őrizze,
10913  7,  16|                     kellett fogadnia. – (El a kétségbeesett arccal! Simítsd
10914  7,  16|            kétségbeesett arccal! Simítsd el a dúlt vonásokat, erőszakold
10915  7,  16|                 vonásokat, erőszakold rájuk a diadalmas ragyogást. Köszönteni
10916  7,  16|               ragyogást. Köszönteni jőnek!)~A hajdani írókollegák, a jó
10917  7,  16|                      A hajdani írókollegák, a jó kenyeres társak jöttek
10918  7,  16|                   lángésznek, hogy mi lehet a toll hőséből idő jártával?
10919  7,  16|                   mindig szeretni fogja azt a kört, melynek emelkedését
10920  7,  16|                     S aztán beszél hozzá az a kis érckarika.~„Hazudsz!
10921  7,  16|                     játszottál énvelem! Hát a többi hogy volna akkor igaz?” „
10922  7,  16|                  mosolygással fogadja, mert a betanult új szónoklat nagyon
10923  7,  16|                szónoklat nagyon cifra, s ha a kezdő mondatot el találja
10924  7,  16|                  fiákerbe, hogy ki ne verje a fejéből. („Te imádott hazám
10925  7,  16|                        Mégis megesett rajta a fátum! (Sorsát senki ki
10926  7,  16|                    senki ki nem kerülheti.) A bátoki kasznár ráhágott
10927  7,  16|                     bátoki kasznár ráhágott a sarkantyújára, mikor éppen
10928  7,  16|                    ebből gálickő!” -dörmögé a bátoki kasznár oda hátul.)~
10929  7,  16|                hátul.)~Leon aztán megszánta a jó Dumka urat, jószívű tréfával
10930  7,  16|                  jószívű tréfával fordított a dolgon, odasúgva neki: („
10931  7,  16|                      Csakhogy szájába adták a szót: úgy elmondta Leonnak
10932  7,  16|             országszerte ismert szónoklatot a „dagadó hullámokon táncoló
10933  7,  16|             félretéve, úgy kacagott, mintha a legfainabb népszínművet
10934  7,  16|                 nagy diadallal tekinte szét a társaságon, mint aki dolgát
10935  7,  16|                  megérdemeltnek találta azt a kézszorítást, amit őméltóságától
10936  7,  16|                  még hosszasan eltársalgott a küldöttség tagjaival, kik
10937  7,  16|              magához közelebb vonni Leon – (a méltóságos úr). Az eltávozó
10938  7,  16|                mindnyájan megegyeztek abban a véleményben, hogy Leon most
10939  7,  16|                  jól magadat?” – kérdé tőle a karikagyűrű. „Nevess most
10940  7,  16|                  olyan szép ugyan, mint azé a becsületes gazdatiszté:
10941  7,  16|                 Elég ok, hogy kinevesd mind a kettőt.”~„Légy boldog, légy
10942  7,  16|                 senkit se eresszen be hozzá a mai nap többé!~Akármilyen
10943  7,  16|                könnyű elutasítani. De mikor a gezetleni szegény emberek
10944  7,  16|                 szegény emberek jönnek, meg a bátoki szűrös emberek: lehet-e
10945  7,  16|                     éppen be kell bocsátani a méltóságos úr színe elé,
10946  7,  16|                orcáját olybá tekintik, mint a napot. Áldást és termékenyítő
10947  7,  16|               várnak mosolygásától. Hisznek a szavaiban, hisznek az arcvonásaiban,
10948  7,  16|                fognak vele dicsekedni, hogy a kegyelmes úr, akit a mi
10949  7,  16|                   hogy a kegyelmes úr, akit a mi vállaink emeltek fel,
10950  7,  16|                 mosolyogni!~Nagy János uram a gezetleniek, Csajkos uram
10951  7,  16|                   gezetleniek, Csajkos uram a bátokiak nevében üdvözli
10952  7,  16|                   egyszerű mondások, amiket a nép nevében átadnak neki.~
10953  7,  16|             útfélről szedettek föl, s kiket a menházakban, miket Leon
10954  7,  16|                 boldog örökre!”~Ah, csak az a gyűrű ne volna közbül!~      ~…
10955  7,  16|                    ne volna közbül!~      ~…A választópolgárok küldöttségének
10956  7,  16|         választópolgárok küldöttségének már a sarkában jön megint egy
10957  7,  16|                    sem tagadhatja el magát. A hivatalszoba egykori bajtársai
10958  7,  16|                     is jó lett volna! – Aki a szegény hivatalnokokkal
10959  7,  16|                mintha az oltárról lopná el!~A küldöttség szónoka aztán
10960  7,  16|                embertől gyűlt az össze, még a kapus sem akart kimaradni
10961  7,  16|                 akart kimaradni belőle, sőt a jámbor vaskakadu is adott
10962  7,  16|                ötvöstül, hogy azt befalazza a billikomba.~Minő emlék!~
10963  7,  16|                sokáig: örök híved Alienor”.~A doboz egy japáni porcelán
10964  7,  16|                    hasonlót azokhoz, aminők a Szűz Mária-szobrok: fiatal
10965  7,  16|                  ultramarin köntösben: csak a pisla szemvágás árulja el
10966  7,  16|                   pisla szemvágás árulja el a japáni szépséget.~– Mit
10967  7,  16|                     ábrázolhat ez? – kérdik a kíváncsi vendégek.~És Leon
10968  7,  16|                nekik, amit jól tud: hogy ez a szerelem istennőjének szobra
10969  7,  16|                azután sorban döfjék szívébe a tőrt üdvkívánataikkal!~Szerette
10970  7,  16|     üdvkívánataikkal!~Szerette őket igazán, a jó bajtársakat, de mégis
10971  7,  16|                    örült, és megkönnyebbült a szíve, mikor eltávoztak.~
10972  7,  16|                  emlékajándékokat, s kiűzze a tisztelgőket, és kikiabálja
10973  7,  16|              zászlósúr, boldog vőlegény: én a ,Napóleon öcsém’ vagyok:
10974  7,  16|                     Napóleon öcsém’ vagyok: a világ legnagyobb komédiása!…”~      ~
10975  7,  16|                     Pedig még nem volt vége a tisztelkedésnek. Egy nevet
10976  7,  16|              zárhatta el magát.~„Seregély!”~A szegény Seregély! Hát őhozzá
10977  7,  16|                      Hát őhozzá is eljutott a nagy dicsőség híre, egész
10978  7,  16|                  híre, egész Szent Ilonáig, a szigetig az erdők tengerében?~–
10979  7,  16|               szegény Seregély?~– Hát, hála a magas égnek és kegyelmes
10980  7,  16|              hivatalt adott. Most már aztán a szegény asszony is, hogy
10981  7,  16|                    is, hogy nem látja többé a szomorító emlékeket maga
10982  7,  16|             nevetgél is, s nem keresi többé a gyermekeit. A jó Isten majd
10983  7,  16|                  keresi többé a gyermekeit. A jó Isten majd visszaadja
10984  7,  16|                   arcát.~– Áldjon meg az ég a megemlékezésért, édes jó
10985  7,  16|                   egy kicsit furcsa. Nem is a magam ügye, hanem a másé.
10986  7,  16|                  Nem is a magam ügye, hanem a másé. Egy jámbor ember kívánságát,
10987  7,  16|                        Szeretnének beszélni a méltóságos úrral.~– Hát
10988  7,  16|                    félnek, hogy kiveri őket a méltóságos úr.~– Hogy vernék
10989  7,  16|                  emberek.~– Kicsodák?~– Hát a szegény vadpalatinus, meg
10990  7,  16|            vadpalatinus, meg tetszik tudni: a mátkája.~– A Rákhelke a
10991  7,  16|                 tetszik tudni: a mátkája.~– A Rákhelke a vadaskerti korcsmából?~
10992  7,  16|                     a mátkája.~– A Rákhelke a vadaskerti korcsmából?~Mindjárt
10993  7,  16|                    az elfogadó termébe, ami a menyasszonynál nem ment
10994  7,  16|                     aztán mikor látta, hogy a méltóságos úr igen illendően
10995  7,  16|                 akkor egyszerre feloldózott a nyelve, s előadta, hogy
10996  7,  16|                 keresztapát keres, s miután a kegyelmes hercegasszony
10997  7,  16|                   már oly kegyes volt, hogy a keresztanyai tisztséget
10998  7,  16|                  tisztséget elfogadta, kéri a méltóságos urat, hogy ő
10999  7,  16|                 méltóságos urat, hogy ő meg a másik lelki gyámolító helyét
11000  7,  16|                legyen jövendőbeli násznagya a feleségének. Tukmányi úr