Part,  Paragraph

  1  2,  1 |           BESZÉL EGYMÁS KÖZT~– Te, Lívia: én azt hiszem, hogy mi
  2  2,  1 |           be kell fejeznünk.~– Te, Lívia, én nem engedem, hogy te
  3  2,  1 |            Haha! Ezt jól találtad, Lívia. Ez csakugyan csodálatos
  4  2,  1 |            túlbecsül engem.~– Nem, Lívia. A te kedves ajkad sokszor
  5  2,  1 |      eszményei egy nőnek.~– Tudom, Lívia. S ha testi szépségemről
  6  2,  2 |          nélkül, de csak nevettek.~Lívia fél fejjel kisebb volt,
  7  2,  2 |      tearózsa volt tűzve a hajába.~Lívia becsengette a komornát,
  8  2,  2 |    megindultak mind a négyen. Elöl Lívia, nyomában a hercegnő, utána
  9  2,  2 |     lábujjhegyen.~– Szt! – suttogá Lívia.~– Csendesen – parancsolá
 10  2,  2 |        ajtaján legelőször belépett Lívia, s óvatosan odasompolygott
 11  2,  2 |        Madame Corysande…! – susogá Lívia.~A lehunyt szempillák még
 12  2,  2 |            egészen odahajol föléje Lívia, s odasúg a fülébe.~– Rafaela
 13  2,  2 |            s egyik kezével megfogá Lívia kezét, s ajkai megszólalásra
 14  2,  2 |           visszatérő hangon.~Ekkor Lívia hátratartá a kezét a hercegnő
 15  2,  2 |          magas volt termetre, mint Lívia, most már éppen kilenc hüvelykkel
 16  2,  2 |             A társalgóban még csak Lívia kisasszonyt találta madame
 17  2,  2 |   mamahercegnőt meglátogatandja, s Lívia kisasszonyt is magával viszi,
 18  2,  2 |   Corysande. (Ő még leányka volt.)~Lívia csendes mosolyt engedett
 19  2,  2 |            fensőbb lénynek tartani Lívia kisasszonynál.~A hercegnő
 20  2,  3 |  lakosztályból madame Corysande és Lívia kisasszony is megjelentek.
 21  2,  3 |          Bal oldali szomszédnéját, Lívia kisasszonyt alig tüntette
 22  2,  5 |             a másik fasor mentében Lívia.~Mind a kettőt egy gondolat
 23  2,  5 |           Ön a hercegnő elé sétál, Lívia kisasszony?~– Igen. Ön szintén?~–
 24  2,  5 |             kérdezé Napóleon öcsém Lívia kisasszonytól.~– Melyiket
 25  2,  5 |           s karját nyújtotta neki.~Lívia szelíden odasimult hozzá,
 26  2,  5 |     ajándékozzon önnek a rózsából.~Lívia gyermeteg odaadással kapaszkodott
 27  2,  5 |          ragasztva másik papírral. Lívia félrehúzódott az ablaktól,
 28  2,  5 |          hogy nézze azt az embert.~Lívia kíváncsian várta, hogy fog
 29  2,  5 |   pipamocskos lesz, ha megvénülsz.~Lívia bámulta Leont, hogy ezzel
 30  2,  5 |         hogy valamit kérjek tőled.~Lívia gondolta magában: sárga
 31  2,  5 |       hivatkozik: datum Lipótmező.~Lívia megszánta a szorongatott
 32  2,  5 |         legszebbikét, azt törte le Lívia számára.~Ez olyan ajándék
 33  2,  5 |           vette rá a barlanglakót? Lívia szelídsége? Vagy Leon kegyeskedése? –
 34  2,  5 |           furcsa háziúrhoz, miután Lívia szépen megköszönte az ajándékot –,
 35  2,  5 |       jutott most eszébe. Megfogta Lívia kezét, amelyikben a kapott
 36  2,  5 |        senkinek – szólt kedélyesen Lívia.~– Lovagi szavamat adom
 37  2,  5 |          rá Leon, tüntetőleg vonva Lívia kezét karja alá.~– Dejszen
 38  2,  5 |            a füléig lángvörös lett Lívia arca; nem is várt be több
 39  2,  5 |      szegény emberrel? – duzzogott Lívia Leonra (hogy a félbeszakadt
 40  2,  5 |           belézuhant. Nem mondtam, Lívia kisasszony?~– Lívia! Te
 41  2,  5 |       mondtam, Lívia kisasszony?~– Lívia! Te itt vagy? Ugyan jó,
 42  2,  5 |           ülni.~Így sem jó lesz.~– Lívia mellém ül, ön pedig uram,
 43  2,  5 |             úgy kacagott.~Hazaérve Lívia mindenkinek eldicsekedett
 44  3,  3 |   gorombáskodás éppen Rafaela, sőt Lívia ellen volt intézve. Ő, amióta
 45  3,  5 |          elválhatlan barátnőjével, Lívia kisasszonnyal, azontúl senkivel
 46  3,  5 |           előtt, s egy lépést tett Lívia felé.~A leányka elérté a
 47  3,  5 |            Leon: „szeretsz-e még?” Lívia visszasúgott: „örökké”. –
 48  3,  8 |      hercegnő, madame Corysande és Lívia. S a hercegnő ezúttal nem
 49  3,  8 |       Rafaela ezt a részt készíté, Lívia amazt, minden betűt elmondott,
 50  3,  8 |        készen.~Mielőtt eltávoztak, Lívia azt súgá Leonnak: „vigyázzon
 51  3,  8 |          mondá Leonnak:~– Te! Ez a Lívia kedves egy gyerek. Rafaela
 52  3,  8 |         volt ma a princ – kezdé el Lívia.~– Valóban használt neki,
 53  3,  8 |           nyájas és szelíd – mondá Lívia.~– Egészen az én ideálom
 54  3,  8 |        győzelme felől – heveskedék Lívia.~Ekkor megszólalt Rafaela
 55  3,  8 |            selyemedből egy szálat, Lívia. No nézd, hogy összeszorítottad
 56  3,  8 |       Corysande. – Ez sok! Ez sok!~Lívia tűjéből pedig kiszaladt
 57  3,  8 |    szétmajszoltatott.~– Következik Lívia.~A leánykának láthatólag
 58  5,  1 |        díszben várnak az érkezőre. Lívia rádisputálta Rafaelára,
 59  5,  1 |       elszórta a jósló fűszálakat. Lívia pedig örvendve tapsolt.~
 60  5,  1 |      diadalmas örömmel ragadta meg Lívia kezét, s nagyot szorított
 61  5,  1 |        zászlót is. Éppen ott, ahol Lívia hímzése volt. És a leány
 62  5,  1 |            elvesztettem? – aggódék Lívia.)~(És büszke volt rá mind
 63  5,  1 |         betűket felhasznalni.~Csak Lívia vette észre, hogy Rafaela
 64  5,  2 |                                    LÍVIA FELADATA~Mikor minden pompának
 65  5,  2 |           hogy kérjen tőled, addig Lívia megelőzött.~– No hát kövesd
 66  5,  2 |          panasza.~– És végül, – ha Lívia is itt akar maradni, ő a
 67  5,  2 |         maga ura.~Ezen még szegény Lívia is nevetett. Ő a maga ura!
 68  5,  2 |      egyezség. Ti holnap elmentek: Lívia itt marad, és semmi természettudományban
 69  5,  2 |        ajtón beható világossággal, Lívia ott maradt a bejáratnál
 70  5,  2 |      árulást. – A második vagy te.~Lívia remegett.~– Te is hívünk
 71  5,  2 |           megbolygatja, fogva van.~Lívia hevült és fázott.~– Szoktál-e
 72  5,  2 |      történt. Mit szólsz te hozzá?~Lívia úgy tett, mint akit nagyon
 73  5,  2 |          fölkelt helyéről, s aztán Lívia vállára támaszkodva, tovább
 74  5,  2 |     találsz, mind letéped?~Szegény Lívia! tudja is ő, hogy mit csinál
 75  5,  2 |          eszmélve arra, amit mond, Lívia.~A hercegasszony kedélyesen
 76  5,  2 |    szóbeszéd. Ő sokat gondolkozott Lívia sorsa felől, s megszokta
 77  5,  2 |        felügyeletét viselje.~Hanem Lívia kisasszony annyira szent
 78  5,  5 |         már eltűntek a narancsfák.~Lívia nem szeretett a visszhangos
 79  5,  5 |   természet búcsúzott az embertől.~Lívia délutánonkint, mikor az
 80  5,  5 |          szerető leánynak a szíve?~Lívia tovább bolyongott azon a
 81  5,  5 |       oldala sárga volt a mohától, Lívia a kereszt előtt letérdepelt
 82  5,  5 |           világ izenete a földhöz.~Lívia tovább barangolt az ismerős
 83  5,  5 |            idehallik a kastélyból.~Lívia két kezét összekulcsolva
 84  5,  5 |           fölemelte azt a földről. Lívia zokogva futott vissza a
 85  5,  5 |             Nálam, nálam megleli”.~Lívia megdöbbenve állt meg, s
 86  5,  5 |       személy hangoztatá közben, s Lívia megrettent a hangtól s látványtól
 87  5,  5 |          végighangzott a lármájuk.~Lívia futott onnan. S amíg e veszett
 88  5,  5 |           krajcárért mind odaadja.~Lívia azt mondta neki, hogy megveszi
 89  5,  6 |           A MEGTALÁLT KÖNNYEK~Mire Lívia hazaért a herceglakba, már
 90  5,  6 |        volt sírva a szeme, akikkel Lívia találkozott.~Ő maga is elkezdett
 91  5,  6 |             szerető szív – sietett Lívia a vigasztalással.~(Hajh
 92  5,  6 |         Rafaela szemei. Megragadta Lívia kezét:~– Ugyebár! Angyali
 93  5,  6 |            hogy az? ugye, hogy az? Lívia!~S az indulatkitörés közben
 94  5,  6 |      később.~És azzal összecsókolá Lívia arcát hévvel, indulatosan,
 95  5,  6 |           a kísértetektől? – mondá Lívia, kit bántott madame Corysande
 96  5,  6 |              Óh, hagyja el, kedves Lívia. Van is szüksége kísértetekre
 97  5,  6 |            ott mászik egy a falon! Lívia! Csengessen az inasnak!~–
 98  5,  6 |            elájulok, ha rám repül.~Lívia öltönyére repült. Madame
 99  5,  6 |          úgy félnek tőlük? – kérdé Lívia.~– Azt, hogy oly irtóztató
100  5,  6 |          sem. Hiszen tudja, kedves Lívia, én nem vagyok babonás,
101  5,  6 |            a székét hozzám, kedves Lívia.)~Azt Lívia szívesen megtette.~–
102  5,  6 |         hozzám, kedves Lívia.)~Azt Lívia szívesen megtette.~– Akkor
103  5,  6 |            ez a bebalzsamozás. Ah, Lívia! A hercegasszony még az
104  5,  6 |          ha ezt hallotta volna ön, Lívia kisasszony! Én nem merek
105  5,  6 |      elmondtam: a harmadik alszik.~Lívia gyöngéden megszorítá madame
106  5,  6 |          egyszerre Corysande kezét Lívia.~– Mi lelte önt? Talán egy
107  5,  6 |          Igen. Egy rovar! – rebegé Lívia.~– Hozzá ne nyúljon! Le
108  5,  6 |         kimegyek vele a folyosóra!~Lívia elhagyta a szobát. S várhatta
109  5,  6 |        neki ajándékozták volna is.~Lívia lázas remegés közt járt
110  5,  6 |      Corysande elvégre megsokallta Lívia künnmaradását, s a hetedrészig
111  5,  6 |   kinyitott ajtón kiszólt hozzá:~– Lívia, kedves! bejöhet már. Elaludtak
112  5,  6 |           nap eljegyeztek atyáink.~Lívia arca ragyogott a boldogságtól.
113  6     |                       ÖTÖDIK RÉSZ ~Lívia~
114  6,  1 |       Pompeia?~Vagy Octavian?~…Hát Lívia?!…~      ~Ki lett meglopva?~
115  6,  1 |           Leon?~Vagy Pompeia?~Vagy Lívia?~…Hát Alienor?!…~      ~
116  6,  2 |            ő kegyes növelt leánya, Lívia foglalja el. A szent gyermeket
117  6,  2 |      avatta.~Rafaela kezében tartá Lívia kezét, mikor a végrendeletet
118  6,  2 |      Zárkány Napóleonról volt szó.~Lívia szívdobogása a lázig fokozódott.~
119  6,  2 |    senkitől, még egy halottól sem!~Lívia szívdobogása szűnni kezdett,
120  6,  2 |   megnyugodtam az enyimben… és te?~Lívia nem adott választ, de fejével
121  6,  2 |          hercegnő.~Aztán egyszerre Lívia felé fordult, s oly gyorsan
122  6,  2 |           gondot visel rám – szólt Lívia nyugodtan.~– Én gondoltam
123  6,  2 |           hogy mi vagy te énnekem.~Lívia sejteni sem volt képes,
124  6,  2 |          együtt a parkban Rafaela, Lívia és az özvegy herceg.~– Vezessük
125  6,  2 |           kedves kis dandy! – ugye Lívia?~Egy napon aztán megérkezett
126  6,  2 |      családi értekezést tartottak. Lívia nélkül. Másnap reggel kocsira
127  6,  2 |      kőszobor homlokát.~Rafaela és Lívia hajdíszébe egy-egy fehér
128  6,  2 |          is megcsókolta a kezeket, Lívia is.~Este madame Corysande-nak
129  6,  2 |       minden teátrális jelenettől.~Lívia megsajnálta, mikor elment,
130  6,  2 |            mind a négyen, Rafaela, Lívia, a herceg és Alienor.~Rafaela
131  6,  2 |            maga toalettjével, mint Lívia. Ő sietett át amahhoz. Amit
132  6,  2 |      suttogva:~– Óh, Rafaela!~Azok Lívia kezei voltak.~Az alvó észrevette
133  6,  2 |          föltekintett~– Kegyed az, Lívia? köszönöm.~Lívia szemérmesen
134  6,  2 |        Kegyed az, Lívia? köszönöm.~Lívia szemérmesen vonta ki kezeit
135  6,  2 |     legelőbb lehajolt Rafaela, azt Lívia nem akarta engedni, ő igyekezett
136  6,  2 |        öröme telt benne, hogy ő és Lívia sok pénzt elnyertek Rafaelától
137  6,  2 |    szeretlek, mint az édesanyámat. Lívia! Én téged édesanyámmá akarlak
138  6,  2 |          Én neked adom az atyámat.~Lívia egészen elveszté minden
139  6,  2 |      férjül az én szegény atyámat!~Lívia azt hitte, hogy az ég szakad
140  6,  2 |            vágytársnéjának hisz? S Lívia őt még most is annak hiszi!)~–
141  6,  2 |  rosszalkodtam, azt mondta: „nézd, Lívia milyen jó”! Ő szeret téged.
142  6,  2 |           őt egy boldogabb emlék?”~Lívia szédült; szemei előtt káprázatot
143  6,  2 |        magammal: – a te áldásodat.~Lívia csak lefordult eszméletlenül,
144  6,  2 |   megigazítá vánkosait feje alatt, Lívia megfogta Rafaela kezét és
145  6,  2 |           szobát üresen találta, s Lívia asztalán egy levelet, mely
146  6,  3 |          felkelt álmából, s átment Lívia szobájába, megnézni, hogy
147  6,  6 |         titok, amit két szív őriz.~Lívia!~Végig-végig borzongott
148  6,  6 |            ajkait.~És akkor, midőn Lívia azt mondja: „de nekem nem
149  6,  6 |             Most azt olvassa, hogy Lívia nem talál másban szabadulást,
150  7,  1 |           mélyet!~De hogy foga ezt Lívia megtudni? A diplomácia halottait
151  7,  2 |            Hány óra tájon volt itt Lívia?~– Reggeli egy és két óra
152  7,  2 |         mellett, mely előtt egykor Lívia kétségbeesetten térdepelt,
153  7,  2 |         nevét! – Hát én elkísértem Lívia kisasszonyt az új erdőn
154  7,  3 |       egymást szeretik. Azt hitte: Lívia egy gyermek, kinek lelkét
155  7,  3 |       gyermeknek felajánlani. S ha Lívia egy olyan közönséges lélek
156  7,  3 |      kikérte, mielőtt tudakozódott Lívia szíve után, s csak akkor
157  7,  3 | egyetlenegy írott sort adott volna Lívia kezébe, amivel az Rafaelának
158  7,  3 |         hivatkozom. Önnek sikerült Lívia nyomaira akadni, bármennyire
159  7,  4 |         amelyről megtudhatta, hogy Lívia hol lakik.~És aztán megállhatta
160  7,  5 | visszahatott a gyújtogató munkára. Lívia eltűnésének híre riasztá
161  7,  7 |         értek hozzá! – szólalt meg Lívia.~(Milyen szép csengő hangja
162  7,  7 |          szakértését bebizonyítsa, Lívia rögtön tűbe húzott egy szálat
163  7,  7 |        járt annak az esze akkor, s Lívia is megszúrta a tűvel az
164  7,  7 |           és zsebre dugta. – Uram! Lívia kisasszony nem fogja azt
165  7,  7 |           Melyik gyászhíren kezdje Lívia előtt? A herceg halálán-e
166  7,  7 |           s elébb egy verset sírt, Lívia nyakába borulva, csak azután
167  7,  7 |    Corysande elcsudálkozott rajta.~Lívia csak hallgatott, a megkezdett
168  7,  8 |            Óh dehogy félek! (Hanem Lívia kedvencére ismert benne,
169  7,  14|      igazat mondott. A levél, mely Lívia lakcímét rejté, még feltöretlen
170  7,  14|         Hisz egy olyan nőnek, mint Lívia, nyom nélkül elveszni nem
171  7,  14|           azt foga jelenteni, hogy Lívia elveszté azt a tisztaságát,
172  7,  15|            azt kérdezi: „hová lett Lívia?” azt, hogy „nem tudok róla!”
173  7,  17|     megtudtak, hogy Leonnal együtt Lívia is eltűnt.~De hogy hova