Part,  Paragraph

  1  2,  2 |             csikorogjon a csizmája! – mondá a komorna az inasnak.~A
  2  2,  2 |       kastéllyal, akkor aztán nevetve mondá: „most már igazán Napóleon
  3  2,  2 |              aztán könnyező szemekkel mondá a nyertes nagybátyjának,
  4  2,  3 |               Én itt árulást sejtek – mondá fontoskodó arccal. – A kereskedelmi
  5  2,  3 |               holdat. „Gyanúsítsunk!” mondá a nagy Széchenyi. Hát a
  6  2,  3 |             elfeledkezve.~– Itt van – mondá a számtartó, eléje tartva
  7  2,  3 |           vert utána.~– Kolompi úr! – mondá – jöjjön be velem kabinetembe.~
  8  2,  3 |              is osztotta a jókedvet – mondá az orvos.~– Óh, az Isten
  9  2,  3 |           szemébe többé.~Aztán halkan mondá:~– Az egy nőnév.~Rafaela
 10  2,  4 |                 Ezek az én fecskéim”, mondá.~Künn a ligetben hangversenyeztek
 11  2,  4 |              hárman?~– Csak ketten! – mondá a hercegnő, a csontváz elé
 12  2,  4 |            kápolnából visszajövet azt mondá a hercegnő Rafaelának:~–
 13  2,  4 |               Tartok tőle, hogy nem”, mondá magában madame Corysande.)~
 14  2,  4 |            más ételekhez van szokva – mondá a hercegnő. – No várjon,
 15  2,  4 |           Vékony brunellcipőinkben? – mondá ijedelmesen Corysande.~–
 16  2,  4 |         belehalok.~– Biztosítom önt – mondá neki a hercegnő –, hogy
 17  2,  5 |   vadpalatinus az idén a papsajtból – mondá Leon. – (Az pedig nem sajt,
 18  2,  5 |        Menjünk az udvaron keresztül – mondá Líviának Leon.~– Félek,
 19  2,  5 |               van ám nőve a kalapja – mondá Leon.~Erre csakugyan kihúzta
 20  2,  5 |              Leon színlelt bámulattal mondá:~– Te ajándékozni kezdesz
 21  2,  5 |        kezében. Ez örökzöld levél azt mondá: „Menj! … Rád várok …”~
 22  3,  3 |             idegen úr?~Az irodaszolga mondá neki, hogy korán reggel
 23  3,  5 |              küldöd a hadsereghez?” – mondá rá az atyám, ki előtt egyedüli
 24  3,  5 |             is ott?” – „Az már igaz – mondá az atyám –, de hát tulajdonképpen
 25  3,  5 |          nagyon jó helyen volna ott – mondá Fürst Octavian –, ő nevezetes
 26  3,  5 |              hogy kitalálta ön. Aztán mondá: „Különben is le vagyunk
 27  3,  6 |           okos vagyok, mint azelőtt – mondá ki igazmondó őszinteséggel
 28  3,  7 |              választási szelvények” – mondá Pompeia.~– A másik csomagot
 29  3,  8 |             No ez szép parádé lesz! – mondá magában Leon –. Egy képviselőjelölt,
 30  3,  8 |              a veszedelmet.~– János – mondá a kocsisnak –, jó lesz megvárni,
 31  3,  8 |             az áldás a napernyődön? – mondá Leon, kiszabadítva a lábát
 32  3,  8 |              hercegnőhöz látogatóba – mondá Alienor tönkrejutott magyar
 33  3,  8 |            kocsiba ültek, Alienor azt mondá Leonnak:~– Te! Ez a Lívia
 34  3,  8 |               volt legtöbb hatással – mondá a hercegasszony. – Ki van
 35  3,  8 |                oly nyájas és szelíd – mondá Lívia.~– Egészen az én ideálom
 36  3,  8 |              és éles ítélőtehetsége – mondá a hercegasszony.~Rafaela
 37  3,  8 |               princ Alienorra nézve – mondá Rafaela hercegnő.~Erre mind
 38  3,  8 |    alkotmányos szavazást.~– Jól van – mondá a hercegasszony, s első
 39  3,  8 |            rejté.~– Azután jövök én – mondá a hercegnő. Az ő neve Madeleine
 40  4,  1 |               tehát nemzeti eledel? – mondá Alienor, s nagyon kíváncsi
 41  4,  1 |              eledelből egy falat.~Azt mondá rá, mikor szóhoz tudott
 42  4,  1 |              tenyerébe csapott, s azt mondá: igaz a! s azzal ugrott
 43  4,  1 |          Budapestről Bátokig jönni? – mondá neki Leon.~Alienor figyelmét
 44  4,  1 |             Most már menjünk aludni – mondá Leonnak.~– Még nem lehet,
 45  4,  1 |               No hát hadd jöjjön be – mondá Alienor, nagyot ásítva s
 46  4,  1 |               ezek a mi tisztelőink – mondá Alienor.~Leon megszánta,
 47  4,  2 |        valahogy elveszteni magamtól – mondá Alienor nyílt bizalmassággal
 48  4,  2 |         búcsút veszünk a híveinktől – mondá Leon Alienornak, aki aztán
 49  4,  2 |                  Az ott „Gezetlen!” – mondá a kocsis, aggodalomteljesen
 50  4,  2 |      messziről.~– Csendes vér, urak – mondá Leon, széttekintve a csatamező
 51  4,  2 |     keresztyéni felebaráti szeretet – mondá Leon –, mert én megdögönyöztetem
 52  4,  2 |        Megfelelek rá. Nagyon helyesen mondá az előttem szólott igen
 53  4,  3 |        legyőztük az ellenségeinket! – mondá, a házigazda szemébe tekintve.~
 54  4,  3 |              ki, miközben Alienor azt mondá Leonnak:~– Egy „drôle de
 55  4,  3 |             Az Isten áldja meg érte – mondá Leon.~– Én csak a község
 56  4,  3 |              Kaszakő csapjon beléd! – mondá aztán, leülve hűségesen
 57  4,  3 |         ablakhoz, nézzük meg, mi az – mondá Tukmányi. S miután a másik
 58  4,  4 |          ember lézengett.~– Jó jel! – mondá Csajkos uram.~Ugyancsak
 59  4,  4 |              fejét búsan megcsóválva, mondá:~– Az lehetetlen.~– Mi rajta
 60  4,  4 |             megyünk több látogatóba – mondá ki Leon. – Most már megyünk
 61  4,  4 |             elől meg kell szöknünk! – mondá Leon, visszarántva karjánál
 62  4,  4 |            szobájába.~– No, barátom – mondá Leonnak, mikor újra visszanyerte
 63  4,  4 |           napon kiállítatott.~– Te! – mondá Alienor Leonnak –, hát mármost
 64  4,  4 |              is gondolok ki valamit – mondá Leon. – Én megyek ki szétnézni
 65  4,  6 |           megállj! Megbánod te ezt! – mondá a veszedelmes férfiú, végigcsapva
 66  4,  6 |          bolondítottál el.~Leon súgva mondá neki~– Nem akartam az öreget
 67  4,  6 |              vármegyében!~– Te Leon – mondá féltréfával Nagybaróthy. –
 68  4,  6 |           Leon a legnyugodtabb hangon mondá neki, hogy rendeljen a számára
 69  5,  1 |              villi.~– Különös érzés – mondá Rafaela – arra gondolni,
 70  5,  1 |    képviselője…~(– Óh, mind a négy! – mondá magában az a negyedik, s
 71  5,  2 |               pompának vége volt, azt mondá Rafaela az anyjának:~– Hanem
 72  5,  2 |               Tökéletes némber vagy – mondá a hercegasszony Rafaelának –,
 73  5,  3 |               lecke a vesztegetőnek – mondá rá az igazmondó prépost.~–
 74  5,  3 | összeilleszthető bankjegyek titkát? – mondá fejét a furfangokon törő
 75  5,  3 |              tábornokot. Útközben azt mondá neki:~– Kár volt az uraknak
 76  5,  3 |            egész nap.~– Nehéz sors! – mondá Vendelin, egy tigrisbőrrel
 77  5,  4 |               olyan némely embernek – mondá rá Alienor –, mint a tintahalnak
 78  5,  4 |              hanem tetszés szerint! – mondá hetyke munificentiával,
 79  5,  5 |       haladtak itt végig.~Az ifjú azt mondá neki: „nézd: kezem kezedben,
 80  5,  5 |           hogy itt e rózsabokor előtt mondá azt kedvese: „igen, ez az
 81  5,  6 |              talán a kísértetektől? – mondá Lívia, kit bántott madame
 82  5,  6 |                Az utolsó órájában azt mondá Rafaelának: „Jer ide, csókolj
 83  5,  6 |        kezemet a hercegasszony, s azt mondá: „Én azalatt, amíg ő a szonátát
 84  5,  6 |            princ…~– Nem princ többé – mondá Octavian. – Hanem Alienor
 85  5,  8 |              A kopott diplomata súgva mondá neki:~– Nem minden ember
 86  5,  8 |               Leon!~(– Au contraire – mondá magában Leon.) De azt az
 87  5,  8 |              az oldaltáskán.~Leon azt mondá nyugodtan:~– Engem még nem
 88  5,  8 |               estélyén jelen legyek – mondá Nornensteinnak kezet nyújtva.~–
 89  5,  8 |         esteli vonatnál találkozunk – mondá a menni készülő Nornenstein
 90  6,  1 |      emlékezni.~– Monsieur Vendelin – mondá a hű szolgának bizalmas
 91  6,  1 |          kémleli ki őket.~(– Bravó! – mondá magában Leon! – úgy énnekem
 92  6,  1 |    tarokkasztalt a kártyázószobában – mondá Nornenstein Octavian fejedelem
 93  6,  1 |           nyithatók szét, s aztán azt mondá Pompeiának:~– Bárónő, én
 94  6,  2 |          lovon ez a kedves teremtés – mondá Alienornak elég hallhatólag.~
 95  6,  2 |            nem bomlik meg az asztal – mondá Rafaela, mikor vőlegénye
 96  6,  2 |          egyedül maradt Líviával, azt mondá neki:~– Kívánsz valamit
 97  6,  2 |           Rafaela gyöngéd enyelgéssel mondá neki:~– Ma még te csókolsz
 98  6,  3 |          hibásak, kik őt elüldöztük – mondá a herceg, midőn Rafaela
 99  6,  3 |      találkozott szobájában. Az orvos mondá, hogy a hercegnek igen rossz
100  6,  3 |    föltekintett, elszomorodott, s azt mondá:~– Te vagy itt, Rafaela?~(„
101  6,  4 |              Csak lassan a testtel! – mondá neki Nornenstein Octavian. –
102  6,  4 |         eltakarította az asztalt, azt mondá Octavian fejedelemnek:~–
103  6,  5 |            vállára veregetve Leonnak, mondá:~– Mon ami, „az embernek
104  6,  5 |            aközben védnöki oktatással mondá neki:~– Mon cher ami, még
105  6,  5 |               neked. Ismerősöd tán? – mondá Leon új barátjának.~– Eh!
106  6,  6 |      igazságügyminiszter estélyén azt mondá a külügyminiszter, hogy „
107  6,  6 |             amaz emlékezetes szavakat mondá:~– A császár térden áll (
108  6,  6 |            volt szó, mikor belépett – mondá Pompeia, mikor mindenki
109  6,  6 |               A forró kézszorítás azt mondá, hogy éppen az ellenkezőjét
110  6,  6 |           nagyon köszönöm azt neked – mondá Leon, s forrón megszorítá
111  6,  7 |            várt fordulat megtörtént – mondá félhalkan főnökének.~– Hogyan?~–
112  7,  1 |            miniszteri tanácsos uram – mondá, mikor már egymás mellett
113  7,  1 |         lángost kell sütni szaporán – mondá Leon a menyecskének. – Még
114  7,  1 |                mint tavaly ilyenkor – mondá kiérdemelt büszkeséggel
115  7,  1 |            szobájába a komáját, s azt mondá neki:~– Seregély komám,
116  7,  2 |             egész komoly töredelemmel mondá:~– Gyónni jövök, atyám.
117  7,  2 |                amit valaki meggyónt – mondá Leon, az igenis titok –,
118  7,  2 |             No hát áldjon meg az ég – mondá Leon, s azzal felmarkolt
119  7,  2 |        osztályú jegyet?~– Köszönöm! – mondá Leon, megölelte a vad embert
120  7,  4 |         tartsunk?~– Hallod-e öregem – mondá Leon –, ne rendelj most
121  7,  4 |   odakönyökölt Leon mellé, s suttogva mondá neki:~– A mennykőbe is!
122  7,  4 |            tedd el.~– Kedves öregem – mondá Leon. – Én most semmi tréfáló
123  7,  4 |            arany nedvet, kedvteléssel mondá:~– Bizony a jó rajnai bor
124  7,  4 |             Etelváry Miksa herceg azt mondá: „munkánk be van végezve”,
125  7,  5 |             mosni kezeiket. Hasztalan mondá magának: „nálad nélkül is
126  7,  5 |              meg tojásában!~Hasztalan mondá magának: „helyesen tettél,
127  7,  5 |           tőle.~– Hol volna másutt? – mondá a gazda benyitva az ajtót,
128  7,  5 |                 A képeket leszedtem – mondá Seregély –, azokat nem szükség
129  7,  5 |             lesz az eladásból semmi – mondá Leon. – Nem adom el ezt
130  7,  5 |            szókat már kifelé mentében mondá el a sáfár, s többet nem
131  7,  6 |           szeptemberi napon aztán azt mondá az orvos betegének.~– A
132  7,  7 |            alak nagyon szomorú arccal mondá:~– Van eszemben. Látod ezt
133  7,  7 |              Te sietsz, amint látom – mondá az öreg –, hogy el ne késsél
134  7,  7 |                Alászolgája, madame! – mondá csoszogó bókkal az öregúr,
135  7,  7 |               adtak.~– No hát, uram – mondá madame Corysande az üzletfőnöknek,
136  7,  7 |              két kezét szívére nyomva mondá.~– Áldja meg őket az Isten.~–
137  7,  8 |             elfogadja.~– Vártuk önt – mondá Rafaela.~– Bocsánat, hercegnő,
138  7,  8 |               tette azt. Meggondoltan mondá:~– Azért tán, mert a herceg
139  7,  8 |               is odafordult.~– Ön azt mondá, hogy távol volt Bécstől.
140  7,  8 |            meg ön a mi tragédiánkat – mondá Rafaela.~És aztán elmondta
141  7,  8 |        éjszaka.~Leon búcsút véve, azt mondá, hogy meg akarja elébb tekinteni
142  7,  8 |                  Minden rendben van – mondá neki és eltávozott.~Csak
143  7,  8 |              órával korábban jöttem – mondá Rafaelának, – a szél egyszerre
144  7,  8 |             került a sor, Rafaela azt mondá Leonnak:~– Ugyan kérem,
145  7,  8 |       megküzdjünk, az állva maradás – mondá Leon. – Támaszkodjék ön
146  7,  8 |            hogy utolérjen bennünket – mondá nyugalommal Leon.~A cirkáló
147  7,  8 |         fogózva.~– S ha úgy van is! – mondá a hadnagy, azt csak nem
148  7,  8 |            sikoltása.~– Én elhiszem – mondá a hadnagy –, hogy ebben
149  7,  8 |        hátrafordult katonáihoz, s azt mondá nekik:~– Amíg én nem vezénylek,
150  7,  8 |          önkénytelenül elárult hévvel mondá e szavakat, hogy Leont megrendíté
151  7,  8 |                 Honneur au malheur! – mondá. Karjával üdvözölve a hölgyet,
152  7,  8 |                Én nem vagyok fáradt – mondá Rafaela.~A valóságban pedig
153  7,  8 |             Én tovább akarok menni! – mondá Rafaela határozottan.~–
154  7,  8 |            szüksége van, mint nekem – mondá Rafaela –, ön a múlt éjjel
155  7,  8 |              nagyobb bajunk is lesz – mondá az orvos Rafaelának. – Bodenbachnál
156  7,  8 |                Emiatt én is aggódom – mondá Rafaela, ki most éppen csak
157  7,  8 |            idején hadiszer?~– Tudom – mondá Leon.~– És így dugáru?~–
158  7,  10|              szemközt állt neki s azt mondá:~– Hát van-e élhetetlenebb,
159  7,  12|               ijesztettek a németek – mondá Octavian az egyik rugmézga
160  7,  12|             tudod fiam, az úgy volt – mondá Octavian, s elkezdett mind
161  7,  12|            lágy, mint a tapló), s azt mondá neki:~– Én megfogadom a
162  7,  16|              szónoka aztán dicsekedve mondá el, hogy sok embertől gyűlt
163  7,  16|     cerberusod, ha megijednék tőle! – mondá féltréfásan a főtisztelendő
164  7,  16|               tartalommal elégedve? – mondá a prépost.~Vajon ismerte-e
165  7,  18|      rábírható a továbbmenetelre. Azt mondá, hogy ő már előre tudta,