Part,  Paragraph

2501  5,  3 |                      Gondoltam, hogy hű hozzám az „asszony”. Elhagyott, mikor
2502  5,  3 |                      képzeltem, hogy szeretnek az „asszonyok”. Megöleltek
2503  5,  3 |                      azóta ott volna a figurám az élclapokban, szépen bepólálva.
2504  5,  3 |                      szépen bepólálva. Te vagy az egyedüli igaz barátom, viseled
2505  5,  3 |                      ide a pokrócra.~– No hisz az igaz, hogy viszont te is
2506  5,  3 |                         huszonöt esztendő óta. Az idén megtarthatnók az ezüstmenyegzőnket.
2507  5,  3 |                     óta. Az idén megtarthatnók az ezüstmenyegzőnket. Szeretnél-e
2508  5,  3 |                tyúkszemüket kivágom, hanem már az eleven húsukba nem engednek
2509  5,  3 |              Bajorországban! Ha én nem kímélem az én német népem vérét!~–
2510  5,  3 |                      gondoltam, hogy túljárjon az eszemen, s észrevegye, hogy
2511  5,  3 |                    számára. Ezt hiúsította meg az a leány. Senki sem tudja,
2512  5,  3 |                   együtt! Azóta Alienor mindig az ezüsthajú szépségnél ül.
2513  5,  3 |              nagykorúsítom, s akkor fenntartom az eljegyzési viszonyát Etelváry
2514  5,  3 |                       nagy befolyása van ebben az országban. Ha kilátás volna
2515  5,  3 |                   akkor ott volna fiam számára az ehrenbreitsteini uralkodó
2516  5,  3 |                  uralkodó fejedelem leánya. De az a kilátás most nagyon homályos,
2517  5,  3 |                        valami bolondot csinál. Az a Pompeia veszedelmes egy
2518  5,  3 |                       gondoltam, hogy elcsensz az ellenőrzetlen pénzből, mint
2519  5,  3 |                       van, mint volt rám nézve az, hogy a hollandi bankárleányt
2520  5,  3 |                        csak, milyen messze lát az én eszem! Mikor legutóbb
2521  5,  3 |                    szükség lenni, hogy Alienor az ehrenbreitsteini fejeledelemkisasszonyt
2522  5,  3 |            fejeledelemkisasszonyt vegye nőül – az, hogy ő Rafaelával keresztszülői
2523  5,  3 |                    tőle. Ugye, hogy messze jár az eszem, Vendelin?~– Engedje
2524  5,  3 |                     eszem, Vendelin?~– Engedje az éji italt a szájába töltenem,
2525  5,  4 |                     főúri és művészi körökből. Az emberiség rosszabbik fele (
2526  5,  4 |                       kellett nagy csalogatás, az Leon volt.~A választás óta
2527  5,  4 |                        lett a képviselőséggel, az urak igen feszesen fogadták
2528  5,  4 |                        mindennap.~– Hol?~– Nem az állatkertben, hanem abban
2529  5,  4 |                     beszéd”-ét? Akkor elmegyek az országház karzatára.~– Úgy
2530  5,  4 |                    tudjuk, hogy ön jó hallgató az országházban, de az értekezleteken
2531  5,  4 |                   hallgató az országházban, de az értekezleteken mindenkit
2532  5,  4 |                    bárónő! Inkább megeszem azt az egész sonkát, ha tudom,
2533  5,  4 |                     hogy ittlétemet tűrheti.~– Az „itt” alatt nem értettem
2534  5,  4 |                        itt” alatt nem értettem az én boutique-met, s az egész
2535  5,  4 |                 értettem az én boutique-met, s az egész sonkát sem adom, mert
2536  5,  4 |                        hogy kevés ideig fog ön az országházban maradni, mint
2537  5,  4 |                Őszintén megvallva, bárónő, ezt az egész szerencsét annak köszönhetem,
2538  5,  4 |            hivatalnokra, aki magyar is legyen, az országház tagja is legyen,
2539  5,  4 |                  bárónő, hogy minden szavamnak az ellenkezőjét kell elhinni?~–
2540  5,  4 |                     nem. Mindig és mindenkinek az igazság ellenkezőjét mondani:
2541  5,  4 |                  mindenkire nézve Machiavelli, az rossz Machiavelli. A diplomatának
2542  5,  4 |                    asszony közreműködik ebben. Az udvaroncoknak már a gyermekei
2543  5,  4 |                     nagyon megbecsüljön kegyed az udvarnál, mert azok nevezetes
2544  5,  4 |                     elindul. Olyan gyors benne az emelkedés, mint a léghajóval
2545  5,  4 |                        mint a léghajóból le. S az egyszer megbukott diplomata
2546  5,  4 |                     fog ön találkozni mindjárt az első napokban. A nevét? (
2547  5,  4 |                       első napokban. A nevét? (az igazat) nem mondom meg:
2548  5,  4 |               ráismerhet. Meg fogja önt lepni: az új hivatalnokokat rögtön
2549  5,  4 |                       a fejedelmet gyámolítani az elégületlen pártok ellenében.
2550  5,  4 |                      Egyszer hírül hozzák neki az ügynökei, hogy egy osztrák
2551  5,  4 |                 miniszterénél, s kérdést intéz az iránt, hogy kettőjük közül
2552  5,  4 |                       a fejedelmet elejteni, s az elégületleneket pártfogolni,
2553  5,  4 |                      kapta, hogy csak maradjon az utasításai mellett, s gyámolítsa
2554  5,  4 |                 főtiszt azonban csak folytatta az alattomos izgatást. Egy
2555  5,  4 |                      volt. „Igaz – felelé neki az államvezér –, s ha a fejedelem
2556  5,  4 |                     ama főtiszt foglalandja el az ön helyét, ön pedig nyugdíjba
2557  5,  4 |                        Attól a naptól fogva ez az ember egy halott, akit etetnek,
2558  5,  4 |                        ki szarkofágjaikból. Ez az egy ráncos képű, fehér hajú
2559  5,  4 |                Becsületemre! Azt sem tudom, mi az a türlütütü?~– No hát, ha
2560  5,  4 |                       volna. Elbámult. Ez volt az eredetije annak a levélnek,
2561  5,  4 |            egészségedre kívánom a reggelit meg az ebédet! – szólalt meg a
2562  5,  4 |                     azonban csak ott maradt, s az én bátyám a játékdühben
2563  5,  4 |                        a játékdühben egyenkint az egész kosár hohlhippent
2564  5,  4 |                        kell a molnárostyád!”~– Az adomázás olyan némely embernek –
2565  5,  4 |                  kiadni való százfrankosa. Ezt az egyet valaki más számára
2566  5,  4 |                        számára hozta ő ide. De az a más nem volt itten.~Rafaela
2567  5,  4 |                       hercegnő Líviával együtt az utolsó nap mondott le a
2568  5,  5 |                           A RÓZSA CSIPKEBOGYÓI~Az a véletlen, amiért az Etelváry
2569  5,  5 |             CSIPKEBOGYÓI~Az a véletlen, amiért az Etelváry hercegi család
2570  5,  5 |                    rögtön elhagyta Budapestet, az a szomorú hír volt, hogy
2571  5,  5 |                       a szomorú hír volt, hogy az anyahercegnő súlyosan megbetegedett.~
2572  5,  5 |                        hanem sietett egyenesen az ős kastélyba, hol anyja
2573  5,  5 |                        kért a főrendiháztól, s az egész időt neje kastélyában
2574  5,  5 |                       ágait bekötözni zsúppal. Az ember búcsúzott a szép természettől.~
2575  5,  5 |                   megütötte a dér a virágokat, az őszirózsának csak csillagai
2576  5,  5 |                       rézzöld tujafacsoportok, az erdei iszalag, a faltakaró
2577  5,  5 |                   előtt. A természet búcsúzott az embertől.~Lívia délutánonkint,
2578  5,  5 |                     Lívia délutánonkint, mikor az őszi nap végigaranyozta
2579  5,  5 |                     csalogány elköltözött már. Az őszi erdő mulattatói, a
2580  5,  5 |                         kérdezve: „szabad-e?”, az állatok is érzik hogy övék
2581  5,  5 |                   kastély pázsitos udvarára, s az ezüstfácán ott hívogatja
2582  5,  5 |                      helyén bogyók vannak már, az ibolyáé sötétkék, a gyöngyvirágé
2583  5,  5 |                      Ott nyújtotta neki karját az ifjú, s azt kérdezte: „szeretsz-e
2584  5,  5 |                          szeretsz-e még?”~Igaz az. A vén repkény, aminek szára
2585  5,  5 |                     szára olyan bozontos, mint az őzláb, még most is ott kapaszkodik
2586  5,  5 |                leszakított róla.~Meg van-e még az a repkénylevél valahol!?~
2587  5,  5 |                        mily örökkévalóság volt az!~Akkor kéz kézben haladtak
2588  5,  5 |                     kézben haladtak itt végig.~Az ifjú azt mondá neki: „nézd:
2589  5,  5 |                      távolba is?~Meg van-e még az a repkénylevél valahol?~
2590  5,  5 |                       teszik. Egész férfi csak az, akinek ellenségei is vannak.
2591  5,  5 |                     éppen így jártak keresztül az úton egy szakadatlan vonalban,
2592  5,  5 |                 imádkozott?~Hogy gyógyítsa meg az ég jótevőjét, a hercegasszonyt.~
2593  5,  5 |                   jótevőjét, a hercegasszonyt.~Az ég látta, hogy az imádság
2594  5,  5 |              hercegasszonyt.~Az ég látta, hogy az imádság szívéből jött. Rá
2595  5,  5 |                         Rá nézve rettegés volt az a gondolat, hogy a hercegasszony
2596  5,  5 |                      hozhat oly titkokat, amik az ő reményeinek halála lehetnek.
2597  5,  5 |                      magad szerelmét megvédd.”~Az esti szél végigzúgott a
2598  5,  5 |         elhomályosítani egy felkelő csillagot? Az ifjúra, kit kötve tartasz
2599  5,  5 |                      tud feledni téged, egykor az ország első nagyságai közé
2600  5,  5 |                           S ha megtörténhetnék az, ami képtelenség, hogy akinek
2601  5,  5 |                  szemrehányás tennenmagadnak!”~Az egész rengeteg minden falevele
2602  5,  5 |                        falevele ellene zúdult! Az mind Rafaela vazallja volt.
2603  5,  5 |                   vazallja volt. Mellette csak az az egyetlen egy repkénylevél
2604  5,  5 |                vazallja volt. Mellette csak az az egyetlen egy repkénylevél
2605  5,  5 |                  könnyezzen”.~„Szörnyeteg vágy az, ami után te epekedel!”~„
2606  5,  5 |                        te epekedel!”~„Kísérted az Istent, hogy tud-e lehetetlent
2607  5,  5 |               könnyebbség volt szívének, mikor az erdő szélét elérte, s eléje
2608  5,  5 |                      sík róna még világos volt az aranyban égő alkonyégtől.
2609  5,  5 |                      aranyban égő alkonyégtől. Az egész rétet bevonták finom
2610  5,  5 |                 parányi pókok, amiknek tanyája az aszú fű, s amik minden ősszel
2611  5,  5 |                         A légben hosszan úszik az ezüstből selyemmé szőtt
2612  5,  5 |                         Lívia tovább barangolt az ismerős úton, mely az elhanyagolt
2613  5,  5 |                barangolt az ismerős úton, mely az elhanyagolt telken vezetett
2614  5,  5 |                      telken vezetett keresztül az országútig. Odáig szokott
2615  5,  5 |                        várt, amitől rettegett.~Az út egy gyepes, mohás rónán
2616  5,  5 |                    mohás rónán vitt keresztül. Az most tele volt kökörcsinekkel.
2617  5,  5 |                      virág.”~Tovább kanyargott az út, a barangoló leány eljutott
2618  5,  5 |                   mondá azt kedvese: „igen, ez az én feleségem!” Feleségem!
2619  5,  5 |                        Ah, minő lángveres lett az arca akkor! Ah, minő halavány
2620  5,  5 |                         minő halavány most! „Ő az én feleségem…”~– Szép jó
2621  5,  5 |                    Összerezzent e köszöntésre.~Az odújába hazatérő barlanglakó
2622  5,  5 |                        csipkét is róla. Lássa: az fekete. Ha mellé teszi a
2623  5,  5 |                   kisasszony nagyon szomorú!~– Az vagyok.~– Miért szomorkodik?~–
2624  5,  5 |                     Szent Isten!~– Meghalt biz az. Ebben az órában. Az orvostól
2625  5,  5 |                          Meghalt biz az. Ebben az órában. Az orvostól tudom,
2626  5,  5 |                       biz az. Ebben az órában. Az orvostól tudom, akit lóhalálában
2627  5,  5 |                  szegény boldogultat! Jól járt az már! Mind utána megyünk
2628  5,  5 |                       észrevétlenül lerántotta az ujjáról. Leesett az a fűbe.~
2629  5,  5 |                 lerántotta az ujjáról. Leesett az a fűbe.~A vadember észrevette
2630  5,  5 |                       emelve, könyörge neki.~– Az Isten áldja meg, adja vissza
2631  5,  5 |                akasztva a kőfeszület lábujjára az erdőben?~– Eljövök érte –
2632  5,  5 |                asszonyfő megint visszahúzódott az ablakból, elébb jól kiöltve
2633  5,  5 |                       ingyen. Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik.
2634  5,  5 |                  jegygyűrű lesz! No ne féljen. Az jó jel, mikor egy leány
2635  5,  5 |                  féljen semmit. El fogja venni az, akit szeret. Én tudom,
2636  5,  5 |             megcsókolja. Hahaha! Milyen bolond az ember, amíg fiatal. Hahaha.~
2637  5,  5 |                      ment a háza felé, s amint az ajtaján be akart nyitni,
2638  5,  5 |                      való boszorkány! Nyisd ki az ajtót! – Süket disznó a
2639  5,  5 |                        helyett nyakon öntötték az ablakon keresztül egy fazék
2640  5,  5 |                       fa alól, s azzal kezdett az ablakon át bebombázni. Rothadt
2641  5,  5 |                     hallotta, folyvást üldözte az a gondolat, hogy ezelőtt
2642  5,  5 |              angyalomnak, egyetlenemnek!”~Csak az erdő sötétje nyugtatá meg.~
2643  5,  5 |              visszakerült gyűrűt. Valami, mint az álomlátomány, felmagasztalá
2644  5,  5 |                         Nem volt kétségbeesve. Az a gyűrű azt mondta neki: „
2645  5,  5 |                       engedd jogodat. Szentebb az minden jognál a földön.
2646  5,  5 |                   jognál a földön. A szív joga az!”~Úgy vette azt, mintha
2647  5,  5 |                 valamit, amivel önmagát védje. Az erdőszélből egy kis parasztleány
2648  5,  5 |                         Úgy ötven krajcár lesz az ára.~– De haza is kell vinned.
2649  5,  5 |                        a levelet vidd el ahhoz az úrhoz, aki a dróttal izen,
2650  5,  5 |                     add át neki. Tőle megkapod az ötven krajcárodat.~A távirdász
2651  5,  5 |                     aztán nagyot bámult, mikor az ott hagyott egész kosár
2652  5,  6 |                   küldtek, hogy siessen rögtön az ókastélyba. Madame Corysande
2653  5,  6 |                        sort, melyben tudósíták az anyahercegnő haláláról.~
2654  5,  6 |                  hercegnőhöz még nem bocsáták. Az ilyen magas halottnak előbb
2655  5,  6 |                     nagy munkával, hogy testét az enyészettől megóvják csodahatású
2656  5,  6 |                      könnyem. Oh, milyen rossz az! Nem tudni érezni! Látom
2657  5,  6 |                     akinek árnyékában nyugszik az üldözött, akihez fordul
2658  5,  6 |                   király koronáját, egy szent! Az én édes jó atyám. Ugye,
2659  5,  6 |                      édes jó atyám. Ugye, hogy az? ugye, hogy az? Lívia!~S
2660  5,  6 |                      Ugye, hogy az? ugye, hogy az? Lívia!~S az indulatkitörés
2661  5,  6 |                        ugye, hogy az? Lívia!~S az indulatkitörés közben oly
2662  5,  6 |                    hévvel szorongatta kebléhez az ifjú barátnét, hogy az nyugtalankodni
2663  5,  6 |                kebléhez az ifjú barátnét, hogy az nyugtalankodni kezdett miatta.~–
2664  5,  6 |                      hogy mennyire szeretem én az én édes jó angyalom, apámat!
2665  5,  6 |                  Líviának –, más úri családban az a szokás, hogy mikor halott
2666  5,  6 |                   egész környezetét itt tartja az előkészületek alatt, ebben
2667  5,  6 |                    nézve igen kellemetlen volt az, hogy a hercegnő éppen ott
2668  5,  6 |                       falon! Lívia! Csengessen az inasnak!~– De hát mi az?~–
2669  5,  6 |                        az inasnak!~– De hát mi az?~– A legrettenetesebb állat
2670  5,  6 |                  beszaladt a szobaleány. Amint az meglátta a rettenetes állatot,
2671  5,  6 |                        s kiszaladt; bekiabálva az inast. Az inas a jajveszéklés
2672  5,  6 |                kiszaladt; bekiabálva az inast. Az inas a jajveszéklés okát
2673  5,  6 |                      itt a szobában! Nyissa ki az ablakot, úgy dobja ki.~Persze
2674  5,  6 |                  ablakon aztán három repült be az egy kidobott helyett, akik
2675  5,  6 |             hajtóvadászat; egy fenevad magának az inasnak a nyakára repült:
2676  5,  6 |                 inasnak a nyakára repült: arra az is elbődült, s elkezdett
2677  5,  6 |                        fegyvereit, s megfutott az egyenlőtlen tusából.~– De
2678  5,  6 |                       embert kilel a hideg. Ez az átka ennek a vidéknek. A
2679  5,  6 |                     baglyot a szobájában, hogy az felfalta rögtön a szörnyetegeket,
2680  5,  6 |                        a szörnyetegeket, amint az ablakon bejöttek. Én nem
2681  5,  6 |                    Csak akkor van tőlük bizton az ember, ha sötét van a szobában.
2682  5,  6 |                      előttem feküdnék most is. Az utolsó percig nem bocsátott
2683  5,  6 |                 hercegnő is ott volt mellette. Az utolsó órájában azt mondá
2684  5,  6 |                  kétszer, háromszor, négyszer: az arcomat, az ajkamat, a homlokomat,
2685  5,  6 |               háromszor, négyszer: az arcomat, az ajkamat, a homlokomat, aztán
2686  5,  6 |                     aludjék. Ne fájjon neki ez az óra. – (Húzza közelebb a
2687  5,  6 |                 elkezdte nekem a hercegasszony az utasításokat kiadni, hogy
2688  5,  6 |                  legyen felöltöztetve. Hol van az mind előre elkészítve. Azután
2689  5,  6 |                        Rafaelától négy csókot? Az négy ember búcsúcsókja.
2690  5,  6 |                   megcsókolni többé. Megmondom az okát, miért. Amint lelkem
2691  5,  6 |                     Lívia! A hercegasszony még az utolsó órájában is oly kegyetlenül
2692  5,  6 |                        ő előre elhozatta, hogy az orvos készen találja. A
2693  5,  6 |                         Repülő mérgek, amikhez az orvos maga sem nyúlhat puszta
2694  5,  6 |                    alapossággal, minő vegyszer az, amit majd az ő ütereibe
2695  5,  6 |                    minő vegyszer az, amit majd az ő ütereibe és visszereibe
2696  5,  6 |                      hozzám. „Ezért nem szabad az arcomat megcsókolni senkinek,
2697  5,  6 |                     veszélyes kütegek támadnak az élő arcán. Ezt elmondja
2698  5,  6 |               intézkedem”. S nehogy felköltsék az alvó herceget, ő maga fogott
2699  5,  6 |                        nézzen Líviának, ha azt az egész kastélyt neki ajándékozták
2700  5,  6 |                   hosszú folyosón, melyet csak az egyik végén világított meg
2701  5,  6 |                       hogy a hercegnő meghalt.~Az a pillanat pedig elhatározó.~
2702  5,  6 |                    most egy másik kéz lerontja az egész kártyavárat!~Ha Leon
2703  5,  6 |                      Jákob a pusztában küzdött az angyallal, aki nem sajnál
2704  5,  6 |                        sorsszeszélyek jöjjenek az ő segítségére!~Az a másik
2705  5,  6 |                     jöjjenek az ő segítségére!~Az a másik leány nem tud sírni!
2706  5,  6 |                     másik leány nem tud sírni! Az is nagy kín! De ő meg nem
2707  5,  6 |                        szentek között egy, aki az ilyen vágyak teljesüléseért
2708  5,  6 |               teljesüléseért közbenjáró legyen az ég és föld között?~Óh, az
2709  5,  6 |                      az ég és föld között?~Óh, az rettenetes: kívánni valamit
2710  5,  6 |                 fekszik, s minden sóhajtásának az ő mennybeli üdveért kellene
2711  5,  6 |                      kellene fölszállni, midőn az volna kötelessége, hogy
2712  5,  6 |                      és imakönyvvel közeledjék az ég kapuihoz.~Madame Corysande
2713  5,  6 |                 találta Leont Budapesten, mert az távol jár most, kevesen
2714  5,  6 |                      előttük járó imádkozásnak az égre rajzolni: az ima csak
2715  5,  6 |                 imádkozásnak az égre rajzolni: az ima csak a földiek tekervényes,
2716  5,  6 |                       mi történt, tartsa magát az utazásra készen teljes gyászruhában:
2717  5,  6 |                      egy példányt kézisajtóval az ő számára lehúztak, azt
2718  5,  6 |                       a vasútra vinni magával.~Az egész úton aztán folyvást
2719  5,  6 |                   tartotta beszéddel Alienort. Az pedig szeretett volna aludni,
2720  5,  6 |                      de világért sem lehetett. Az öregúr kifogyhatatlan volt.~–
2721  5,  6 |                      nagyon érzékenyek lesznek az idegei. Nagyon előnyödre
2722  5,  6 |                   beszéltünk – monda a herceg.~Az a lelke volt a jó hercegnőnek.
2723  5,  6 |                      indítá meg.~Ez éppen nem.~Az a halott arc nem hasonlított
2724  5,  6 |                     halott arc nem hasonlított az ő anyjához. Minden ránc
2725  5,  6 |                  egyetlen vonás nem maradt meg az élőből. Idegen arc volt
2726  5,  6 |                        élőből. Idegen arc volt az, sima és fényes. Nem olyan,
2727  5,  6 |                      szegény ember halottjának az arca: derült, mosolygó,
2728  5,  6 |                  csinált, s elvette vonásaiból az üdvözültek magasztosságát,
2729  5,  6 |                  érzetét ellenszenvesen érinté az a gondolat, hogy az a bálványalak,
2730  5,  6 |                     érinté az a gondolat, hogy az a bálványalak, akit ő édesanyjának
2731  5,  6 |               édesanyjának nevezett, nem lehet az, amivé a gyermeki kegyelet
2732  5,  6 |                    odahajolt, hogy megcsókolja az alak arcát.~Egész teste
2733  5,  6 |                       teste összeborzadt tőle.~Az orvos elővigyázó volt. A
2734  5,  6 |             bebalzsamozott hulla arcát bevonta az arsenas sodae után vízüveggel.~
2735  5,  6 |                      vízüveggel.~Nem „személy” az többé: hanem „tárgy”.~E
2736  5,  6 |                       szívű volt (nem is aludt az éjjel), e szóra ellepték
2737  5,  6 |                     fölött: egyszerre kitörtek az ő könnyei is.~– Óh, édes
2738  5,  6 |               könnyeimet.~Alienor is hozzáadta az övéit.~S az összevegyült
2739  5,  6 |                       is hozzáadta az övéit.~S az összevegyült könnyek frigye
2740  5,  6 |                      nagy pompával temették el az etelvári családi sírboltba:
2741  5,  6 |                 utaztak fel együtt Budapestre.~Az utolsó nap estéjén Rafaela
2742  5,  6 |                     szentek, akik közbenjárnak az ég és föld között a szegény
2743  5,  7 |                    nevére volt ez átírva, csak az utóbbi években lett Magyarország
2744  5,  7 |                       királynőre emlékeztet, s az emlékek bizonyítják, hogy
2745  5,  7 |                       kölcsönös volt.~A palota az örökkévalóság számára látszik
2746  5,  7 |            időbarnította faragványok, homlokán az aranyozott Szent István
2747  5,  7 |                     arany cikornyázatai, miket az építészek mintául rajzolnak
2748  5,  7 |                    harmadik, midőn megesküszik az alkotmányra; negyedik, midőn
2749  5,  7 |                   alkotmányra; negyedik, midőn az aranysarkantyú lovagrendjét
2750  5,  7 |                lovagrendjét alapítja; ötödiken az a jelenet van megörökítve,
2751  5,  7 |                    királynő kis fiát bemutatja az ország rendeinek, s azok
2752  5,  7 |                  negyedik gobelin menekült meg az iconomachusok haragja elől,
2753  5,  7 |                     Európát és társnőit, híven az etnográfiához, fahéjbarna
2754  5,  7 |               szerecsen hölgyekül állítja elő.~Az antik órák, bronz- és ébenfaállványaikkal,
2755  5,  7 |                   aranyozott thékából (kellett az máshová garde-robes-nak)
2756  5,  7 |                       egy sötét lomtárba mind, az egereknek. De az egerek
2757  5,  7 |                lomtárba mind, az egereknek. De az egerek jó emberek voltak:
2758  5,  7 |                       és irodái. Itt üléseznek az országos bizottságok Magyarországból,
2759  5,  7 |                        a padlásról, félszerből az antik bútorokat, kargyertyatartókat,
2760  5,  7 |                       maszatot, kiszabadította az országcímert, a gyönyörű
2761  5,  7 |                    csakugyan eltévedt belőlük, az, melyen Mária Terézia a
2762  5,  7 |                        padlásán lepi a por?) S az aranykönyveket is felkereste
2763  5,  7 |                 kincseit. És aztán hozzálátott az aranykönyv folytatásához. –
2764  5,  7 |                        egy új (hatvanharmadik: az erdélyivel együtt kilencvenedik) „
2765  5,  7 |              tanulmányozta ez érdekes könyvet. Az újabbkori nemesség diplomáit.~
2766  5,  7 |                        oroszlánok tündökölnek. Az újkor nemesi címereinek
2767  5,  7 |                       korszellemet képviselik.~Az Aesculap-bot a felkúszó
2768  5,  7 |               Aesculap-bot a felkúszó kígyóval az orvosi érdemeket jelenti;
2769  5,  7 |                        igazgatóé mozdonykerék; az irodalmi érdemek nemesi
2770  5,  7 |                       arany búzakévék jutottak az oeconomusnak; az erdészet
2771  5,  7 |                      jutottak az oeconomusnak; az erdészet és faüzlet terén
2772  5,  7 |                        a kereskedőé vasmacska; az első gyorskocsizás megalapítójáé
2773  5,  7 |                       úrhölgyek képmásai azok. Az öltözetek egész jelmeztanulmányt
2774  5,  7 |                     jelmeztanulmányt képeznek. Az akkor divatozó francia hímzetpazarlás,
2775  5,  7 |                    Leon megismerkedett azokkal az alakokkal, akik az épület
2776  5,  7 |                     azokkal az alakokkal, akik az épület fala között évtizedek
2777  5,  7 |                      tányér nagyságú ércminták az uralkodók homorművű alakjaival. (
2778  5,  7 |                      ezüst országcímer mintái, az ezüst szekrényben őrzött
2779  5,  8 |                     VASKAKADU~A legelső tanúja az ősidőknek, aki Leont Magyarország
2780  5,  8 |                 feltűrt orrával megszagolgatta az új kor jövevényét, végignézett
2781  5,  8 |                        fölött s egy festőecset az alsó alatt, s amily nyugtalanul
2782  5,  8 |                        közvetlenül és közvetve az országnak s az ország egyes
2783  5,  8 |                        közvetve az országnak s az ország egyes fiainak tett,
2784  5,  8 |                 szerzett suttyomban útlevelet?~Az ötödik lépcsőn beavatta
2785  5,  8 |                  ötödik lépcsőn beavatta Leont az odafenn működő új és régi
2786  5,  8 |                       amik a magyar diplomatát az osztrák, orosz, német, horvát
2787  5,  8 |                        olyan ember, mint azok. Az ő keblében egész Szibilla-könyvei
2788  5,  8 |              Szibilla-könyvei vannak eltemetve az állam magas politikájának,
2789  5,  8 |                     hogy pedig bizony ráférne. Az a kis nyugdíj, amit az államtól
2790  5,  8 |                         Az a kis nyugdíj, amit az államtól húz, éppen felényit
2791  5,  8 |            kormányférfiakra, akik nem tekintik az ő nagy szolgálatait, amiket
2792  5,  8 |                    szolgálni.~Végre, mikor már az ajtó előtt állt Leon, akkor
2793  5,  8 |                   társaságba került.~Még aztán az ajtót is kinyitotta előtte,
2794  5,  8 |                   kinyitotta előtte, bevezette az előszobába, bizalmasan odasúgott
2795  5,  8 |               előszobába, bizalmasan odasúgott az irodaszolga fülébe, s mint
2796  5,  8 |                    látogatóját, hanem mindjárt az első adoma után belelépett, „
2797  5,  8 |                  kezdtek bombaalakot fölvenni.~Az a szövetség, melynek egyik
2798  5,  8 |                       képezte, úgy látta, hogy az ő búzája virágzik.~Nornenstein
2799  5,  8 |                      palotát a maga számára, s az lett mindennapi gyüldéje
2800  5,  8 |                       lett mindennapi gyüldéje az egyetértőknek.~Járt oda
2801  5,  8 |                 külföldiek.~Mióta Zárkány Leon az új pályán működött, többször
2802  5,  8 |                     szép hercegnőt eljegyezte: az ősszel fognak egybekelni.
2803  5,  8 |                        hogy jelen nem lehetett az anyahercegnő temetésén,
2804  5,  8 |                     egymástól. (Jó barátok ti. az olyan emberek, akiknek egymás
2805  5,  8 |                  hajfürtei közé.~S most íme ez az Ariadne-fonal rá nézve az
2806  5,  8 |                      az Ariadne-fonal rá nézve az új labyrinthban. Csakhogy
2807  5,  8 |                     eltévesztésére van szánva.~Az pedig a legtökéletesebb
2808  5,  8 |                   aztán most egyszerre belejut az udvari légkörbe, amit a
2809  5,  8 |                       ez most, hanem a fiatal, az élni, mulatni akaró Bécs,
2810  5,  8 |                       a csontjait, fiatal volt az egész világ. Ifjak voltak
2811  5,  8 |                        voltak a paloták, ifjak az iparvállalatok, ifjak a
2812  5,  8 |                     akik egész nap ostromolták az ajtaját, s jöttek a legheterogénebb
2813  5,  8 |               tervekkel a nyakára, mikhez mind az ő nagy befolyású pártfogása
2814  5,  8 |                      színészt, hogy elhíhassák az udvari koncertbe deklamálni.)
2815  5,  8 |                   Ninivét, Babilont, Sybarist, az Astarte ünnepélyeket, az
2816  5,  8 |                       az Astarte ünnepélyeket, az aranyborjú körüli táncot,
2817  5,  8 |                        szegény paraszt baját s az etelvári erdő repkénylevelét.
2818  5,  8 |                        csak a szíve mondja meg az embernek!~S a szív: az olyan
2819  5,  8 |                     meg az embernek!~S a szív: az olyan ritkaság a magas helyeken.
2820  5,  8 |                       S a fél világrész készül az ítéletnapi találkozóra.
2821  5,  8 |                        Ha te ellensége leszesz az én ellenségemnek, én prédául
2822  5,  8 |           ellenségemnek, én prédául adom neked az én barátomat.”~Ami útban
2823  5,  8 |                      ketten.”~Hogy reszket már az a kard magától is a tokjában?
2824  5,  8 |                      érintetlenül is! Hogy búg az ágyú torka, mikor a szél
2825  5,  8 |                      gezetleni szegény ember – az az egész ország.~      ~
2826  5,  8 |                   gezetleni szegény ember – az az egész ország.~      ~Egy
2827  5,  8 |                        tudunk szabadulni attól az előítélettől, hogy minden
2828  5,  8 |                    pecsételik, s még azonfelül az elszállításukat is a legmegbízhatóbb
2829  5,  8 |                  oldaltáskájába zárta, amelyet az egész úton, szíjra kapcsolva,
2830  5,  8 |                  viselni, annak a kulcsa pedig az óraláncán függő csecsebecsék
2831  5,  8 |               kérdésére felelgetni.~Mert arról az egyről ugyan bizonyosnak
2832  5,  8 |                     kellett lennie, hogy abban az órában, amelyben azt a sürgönyt
2833  5,  8 |                        amelyben azt a sürgönyt az ő kezére bízták, már tudják
2834  5,  8 |                    annyiféle. Külön titkosírás az, amellyel az uralkodók egyenesen
2835  5,  8 |                        titkosírás az, amellyel az uralkodók egyenesen egymás
2836  5,  8 |                   jelmondat betűi szabályozzák az alphabetet, úgy, hogy a
2837  5,  8 |                  semmiképpen nem olvashatja el az írást, mert az egyik szó
2838  5,  8 |                   olvashatja el az írást, mert az egyik szó a másikra rá nem
2839  5,  8 |                       Ez olyan titok, amit még az sem tud, akinek a sürgöny
2840  5,  8 |                       Egyedül volt, azt hitte, az inasa tér vissza, s sietett
2841  5,  8 |                    inasa tér vissza, s sietett az ajtót kinyitni.~Tökéletes
2842  5,  8 |                     zápor, s én otthon hagytam az esernyőmet. Ne haragudj,
2843  5,  8 |                       volna most szívesen, ezt az embert pedig legkevésbé.
2844  5,  8 |                   hazajött, tiszta derült volt az ég. Hanem a kóbor diplomata
2845  5,  8 |                     leolvasta azt a gondolatot az arcáról, s eléje került
2846  5,  8 |                  berontani.~– Ilyen ez a Bécs! Az ember soha sem tudja, hogy
2847  5,  8 |                    hogy esernyővel menjen-e ki az utcára vagy sétabottal.
2848  5,  8 |                      esik. S én otthon hagytam az esernyőmet.~– Nekem pedig
2849  5,  8 |                       is kívánom, majd hazajön az inasod, s hoz nekem egy
2850  5,  8 |                          Leülhetsz, ha akarsz, az előszobában, de a szobámba
2851  5,  8 |                    fiatal hölgy van odabenn?~– Az hát – hagyta rá Leon bosszúsan.~–
2852  5,  8 |                    küldd el azt kocsiért, mert az inasom soká nem jön meg,
2853  5,  8 |                        Leon kivette tárcájából az obligát öt forintot, a stereotip
2854  5,  8 |                 rábámult a furcsa vendégre, ki az ő titkos rejtszavával köszönt
2855  5,  8 |                 rejtszavával köszönt be hozzá.~Az egy ideig gyönyörködni látszott
2856  5,  8 |                elbámulásában, azután csendesen az oldalzsebébe nyúlt, s onnan
2857  5,  8 |                        meg ember soha, mint ez az ütött-kopott nevetséges
2858  5,  8 |                       neki:~– Nem minden ember az, aminek látszik. – Ugyebár?
2859  5,  8 |                        vendégét.~– Nem esik ám az eső odakünn, hanem magam
2860  5,  8 |                     pakoltál: látom. Itt ebben az oldaltáskában van az a sürgöny,
2861  5,  8 |                     ebben az oldaltáskában van az a sürgöny, amit el kell
2862  5,  8 |                  ismernek, már azóta itt volna az asztalodon három darab váltó,
2863  5,  8 |                    mondom, hogy ez csak tréfa. Az egész sürgöny csak tréfa.
2864  5,  8 |                      egész sürgöny csak tréfa. Az a sürgöny, amit most viszesz,
2865  5,  8 |                        asszonyoktól! De hát mi az ördögért őrizkednél a szép
2866  5,  8 |                       fejedtől. A szíved érzi, az eszed ismeri azt, amit elő
2867  5,  8 |                      azt, amit elő kell adnod. Az igazat mondd mindenütt.
2868  5,  8 |                        mindenki előtt a valót, az igazi helyzetet mondd el
2869  5,  8 |                helyzetet mondd el és azt, amit az egész ország kilenc-tizedrésze
2870  5,  8 |                      csak azért, mert igaz, ha az ellenkezőjét fogják elhinni,
2871  5,  8 |                   ellenkezőjét fogják elhinni, az baj lesz, de nem nekünk.
2872  5,  8 |                       nem nekünk. Ha elhiszik, az jó lesz mindenkinek. Most
2873  5,  8 |                      Tehát mégis!)~– Ami pénzt az útra kaptál, az éppen csak
2874  5,  8 |                      Ami pénzt az útra kaptál, az éppen csak saját szükségleteidre
2875  5,  8 |                      kinek. – Tedd el gyorsan! Az inasodat hallom csoszogni
2876  5,  8 |                   Megszoktam én azt már. Tőled az igaz, hogy nem. – Te nem
2877  5,  8 |                    keserves öt forintost annak az ínségszenvedő szemérmetes
2878  5,  8 |                       neki latin nyelven, hogy az inas ne értse: „ago gratias,
2879  5,  8 |                    térdhajlásába rúgott. – Nem az inas volt a belépő: hanem
2880  5,  8 |             elasticumból van. Akárhogy ledobja az ember, megint felugrik –
2881  5,  8 |                      részére, s amint megkapja az öt forintot, egyenesen megy
2882  5,  8 |                    mondá magában Leon.) De azt az új vendéget csakugyan be
2883  5,  8 |                        nem gondolna, mint arra az innen kikergetett alázatos
2884  5,  8 |                emberkére.~– Hogy eresztheti be az ilyen embert a szobájába,
2885  5,  8 |                        mit lophasson el. Ettől az embertől őrizkedjék ön.
2886  5,  8 |                    meg-megakadva tekintetükkel az oldaltáskán.~Leon azt mondá
2887  5,  8 |                      rándulással se árulják el az e válaszban rejlő malíciát.~–
2888  5,  8 |                 mutatva.~Leon foga alá szorítá az ajkát. Az ember kénytelen
2889  5,  8 |                     foga alá szorítá az ajkát. Az ember kénytelen néha megfogni
2890  5,  8 |                        földet be lehet utazni: az egyik tudomány „nem hallani”,
2891  5,  8 |                  ezúttal ugyan felsültek vele. Az egész levelemből nem tudtak
2892  5,  8 |                    tudtak meg többet, mint azt az ártatlan dolgot, hogy én
2893  5,  8 |                  mondva: kivívta! Megállította az embert az úton, kihúzta
2894  5,  8 |                         Megállította az embert az úton, kihúzta a hintajából,
2895  5,  8 |            nagyrabecsülésedet, vagy meghalsz!” Az ember meg van babonázva
2896  5,  8 |                      meg van babonázva általa. Az ember! De hát még az asszony.
2897  5,  8 |                   általa. Az ember! De hát még az asszony. Önnek nincs fogalma
2898  5,  8 |                    micsoda pusztítást követ el az asszonyi szívekben? No,
2899  5,  8 |                   Pedig csak egészen véletlen. Az irodában volt dolgom, s
2900  5,  8 |                        eszembe hogy hohó! hisz az én barátom, Leon is itt
2901  5,  8 |                     Hátha nem kapta levelemet? Az a cabinet noir! No lett
2902  5,  8 |                    cabinet noir! No lett volna az én fejemnek zivatar: szép
2903  5,  8 |                      csengettek.~Leon nem ment az ajtót kinyitni, – nyitva
2904  5,  8 |                       jön, hogy nincs bezárva.~Az inas jött az ételes kosárral.~
2905  5,  8 |                    nincs bezárva.~Az inas jött az ételes kosárral.~Azalatt,
2906  5,  8 |                  ételes kosárral.~Azalatt, míg az motyogott az előszobában,
2907  5,  8 |                      Azalatt, míg az motyogott az előszobában, Octavian el
2908  5,  8 |                szerelmi légyott, ami önre vár? Az mindegy. Ha párbaj, nem
2909  5,  8 |                  éjjeli dínomdánommal megvetni az ágyát. Experto crede Ruperto.
2910  5,  8 |                       Ha pedig szerelmi kaland az, ami oly elhalaszthatatlan,
2911  5,  8 |                       hiszem, csak hatványozza az utólagos szenvedélyt. Ez
2912  5,  8 |                        El fog ön jönni hozzánk az éjjel. Falbenheimék is ott
2913  5,  8 |                 nagyobb tériméjű bankjegy volt az, melyet Nornenstein inasa
2914  5,  8 |            Nornensteinnak kezet nyújtva.~– Ah, az utolsó biztatás fogott–
2915  5,  8 |                  rencontre-ért?~– Nincs kedvem az öreg generálistól összeapríttatni
2916  5,  8 |                 összeapríttatni magamat.~– Ah, az öreg kardcsörtető nem öli
2917  5,  8 |                      nem kész.~– Ah! Badarság! Az a valaki nincs a közelben.
2918  5,  8 |                        Arra már szavamat adom. Az a valaki most Etelvárott
2919  5,  8 |                      szép Rafaela hercegnőnek. Az biztos helyen ül.~Ennél
2920  5,  8 |                       rombolás gondolatja volt az. Rossz gondolat.~Nem kellett
2921  5,  8 |                   örülnek, ha azt látják, hogy az emberi bolondság mint szakítja
2922  5,  8 |                        amidőn megesküszik erre az oltár előtt. Nincs olyan
2923  5,  8 |                  tetszett meg neki? Rangkórság az uralkodó szenvedély nála?
2924  5,  8 |                      No hát bűnhődjék benne!~– Az esteli vonatnál találkozunk –
2925  5,  8 |               eltávozott, Leon utasítást adott az inasának, hogy úti bőröndjével
2926  5,  8 |                        másnap reggel várjon rá az indóháznál, most pedig készítse
2927  5,  8 |                 táncvigalomhoz való öltönyeit.~Az inas az oldaltáskát is a
2928  5,  8 |                        való öltönyeit.~Az inas az oldaltáskát is a többi útimálhák
2929  5,  8 |                     magammal viszem.~– Hogyan? Az oldaltáskát táncvigalomba?~–
2930  5,  8 |                      tedd le.~Amíg átöltözött, az inge alatt viselt kis medaillon,
2931  5,  8 |                       Nem jobb volna-e, ha ezt az estét azzal töltenéd, hogy
2932  5,  8 |                 titkodat? nem jobb volna-e, ha az ő szeretettől dicsfénylő
2933  5,  8 |             elgondolkodott rajta magában, amíg az indóházig kocsizott, hogy
2934  5,  8 |                     kocsizott, hogy hát vannak az életben olyan komédiások
2935  5,  8 |                   világ előtt, hogy megmondják az igazi nevüket. Játsszák
2936  6,  1 |                   találta Octavian fejedelmet, az saját fogatán előre sietett.~
2937  6,  1 |                   voltak világítva pompásan, s az úri társaság egy része egybe
2938  6,  1 |                     azonban észrevették. – Még az inasok is észrevették. Ami
2939  6,  1 |                  minden attitűdjeit alkalmazva az új vendég irányában, átkormányozta
2940  6,  1 |                   chèque-k. Ott úr lakik.~Leon az óraláncán függő kis kulccsal
2941  6,  1 |                    Leon felkereste a háziurat, az sietett őt bemutatni a legközelebb
2942  6,  1 |                         Furcsa kérdés!~– Ennek az úrnak, aki most érkezett,
2943  6,  1 |                       hozzáférhetsz.~– Igen.~– Az a táska is be van zárva,
2944  6,  1 |                   betűt is el ne tévessz, mert az titkos írás. S ha készen
2945  6,  1 |                        biztosítva vagyok, hogy az az úr nem jöhet rám a táskája
2946  6,  1 |                     biztosítva vagyok, hogy az az úr nem jöhet rám a táskája
2947  6,  1 |                         Miről tudom én meg azt az időt, amikor hozzá foghatok?~–
2948  6,  1 |                        volna szó, melyben csak az a kérdés, hogy a főurak
2949  6,  1 |                      futtat a mezőn: beszélnek az „Arany Chignonról”, s nagy
2950  6,  1 |                     érdeklődéssel tudakozódnak az újon érkezettől, vajon Magyarország
2951  6,  1 |                       ők félnének Leontól hogy az kémleli ki őket.~(– Bravó! –
2952  6,  1 |              méhkirályné. Ő adta a társaságnak az elevenséget, élcei, csípős
2953  6,  1 |                        Pompeia bárónő, a hölgy az első, ki az ismeretséget
2954  6,  1 |                    bárónő, a hölgy az első, ki az ismeretséget manifesztálja,
2955  6,  1 |                     táncolni. Ki is találhatta az okát.~Amint egyedül maradt,
2956  6,  1 |                     táncol.~– A garde-dame-om, az altábornagyné, táncol helyettem,
2957  6,  1 |                   táncol helyettem, s én őrzöm az ő bouquetját.~– S a bárónő
2958  6,  1 |                      táncra kérőket ellátja.~– Az Istenre kérem, fel ne hívjon
2959  6,  1 |                     talán beteg? – Mi bajom? – Az, hogy most itt „kell” lennem.
2960  6,  1 |                        ha „pozdorjává törhette az ellenséget”, s szerencsével
2961  6,  1 |                       a hintórobogás szünetelt az élénk utcákon.~– Ön azt
2962  6,  1 |                       ezt fejemre vonta?~– Nem az, amit tett, hanem amit nem
2963  6,  1 |                       nem vette ön észre, hogy az istennő mindenkihez nyájas,
2964  6,  1 |                        hegyéig szerelmes önbe! Az a kevélység csak a teljes
2965  6,  1 |                     gyűlölöm, de a hercegnőben az asszonyi erélyt. A szép
2966  6,  1 |                       másikat, akit kinevetek, az szolgám lesz és játékszerem,
2967  6,  1 |                    hódítót szívemnek. Úgy lesz az jó”.~– Bárónő! Ön saját
2968  6,  1 |                   Pompeia szemébe. Színjáték-e az csupán, vagy valódi érzés
2969  6,  1 |                      szerelmes Rafaelába, mint az önbe. Ha közönyös volna
2970  6,  1 |                      fegyverlerakásig félek.~– Az nagy bolondság volna. Hisz
2971  6,  1 |                ábrándokhoz szoktattam magamat. Az én kevély lelkem nem éri
2972  6,  1 |                     nem éri be a boldogsággal: az a más boldogtalanságát is
2973  6,  1 |                     látszott.~– Bárónő! Nem jó az embernek váltót írni alá,
2974  6,  1 |                  bármily hosszú időre is, mert az egyszer mégis letelik.~–
2975  6,  1 |                     másiknak adós?~– Én vagyok az, bárónő, elismerem.~– A
2976  6,  1 |                        van nálam önnek, aminek az értékét még egyikünk sem
2977  6,  1 |                    elárulta, hogy szíve van, s az nem vette azt észre.~Leont
2978  6,  1 |                burkolva. – Mit gondol ön, lesz az idén háborúnk?~– Kívánom,
2979  6,  1 |              altábornagynak látni?~– Mit nekem az atyám? Mit törődöm a háborúval?
2980  6,  1 |              konspirálnak. – Ne tekingessen ön az ajtóra, nem leskelődik utánam
2981  6,  1 |                       szűz leányának”.~– Tehát az én fejemet akarja elvinni
2982  6,  1 |                         Nem tudom, nem ismerem az értékét.~– Ha én úgy levehetném
2983  6,  1 |                       Ha én úgy levehetném ezt az ön fejét, hogy abból megtudnám,
2984  6,  1 |                     vajon csakugyan teljesül-e az, amit én óhajtok: lesz-e
2985  6,  1 |                   pedig bigott vagyok, s félek az elkárhozástól. Ha Octavian
2986  6,  1 |                  fordulat van készülőben, mely az ő merész vágyait valósítani
2987  6,  1 |                      nem teszi a nőt tündérré. Az a másik leány még azt a
2988  6,  1 |                         S a csábot sokszorozta az a merészség, amivel megvallotta,
2989  6,  1 |                         ellenséges” szándékkal az iránt, akit szép szemeivel
2990  6,  1 |                      előtt, hogy mikor gyűlöli az egész világot, akkor ide
2991  6,  1 |                   kérem, húzza le hát legalább az egyik kesztyűjét, hadd fogjam
2992  6,  1 |                    kesztyűjét, hadd fogjam meg az egyik kezét. Azért akarom
2993  6,  1 |                        lássam, hogyan történik az meg, mikor egy férfi ijedten
2994  6,  1 |                           Azalatt, amíg ön itt az erkélyen velem beszél, odabenn
2995  6,  1 |                        majd mondja meg azoknak az uraknak, hogy sohase törjék
2996  6,  1 |                  lelkiismeretüket megterhelni. Az nem az igazi okirat. Az
2997  6,  1 |           lelkiismeretüket megterhelni. Az nem az igazi okirat. Az éppen csak
2998  6,  1 |                        Az nem az igazi okirat. Az éppen csak ellopatásra volt
2999  6,  1 |                       ellopatásra volt szánva. Az igazi itt van a homlokomon
3000  6,  1 |                       hogy aranyat lopott. Ezt az egész társaságot, melynek