Part,  Paragraph

3501  7,  1 |                       művészi faragványokba, s az egykori selyemtermő ültetvény,
3502  7,  1 |                        régi hársfák számlálják az éveket, elültetőik halála
3503  7,  1 |                      vannak. Ilyenkor a hársfa az erdők királya. Csupa arany
3504  7,  1 |                  emberré lett.~Nem is sajnálta az elveszett életet.~Ha az
3505  7,  1 |                        az elveszett életet.~Ha az volt az élet, s ez itt a
3506  7,  1 |                   elveszett életet.~Ha az volt az élet, s ez itt a halál,
3507  7,  1 |                       De itt a göcs!~Hová lett az, aki egész életének végcélja
3508  7,  1 |                       Hogy el tudja hagyni azt az embert, akit bálványozott
3509  7,  1 |                   címét. S azért cserébe kapja az élet minden kényelmeit,
3510  7,  1 |                      szerencse”. S ő elszökött az elől: hogy szerelméhez hű
3511  7,  1 |                  legyen útjában: majd ha eléri az a magaslatot, akkor, ha
3512  7,  1 |              kivégzetteket szokás.~Hol keresse az eltűntnek legelső nyomait?
3513  7,  1 |                   elfeledték: megszokták benne az úrhölgyet látni, akinek
3514  7,  1 |                     találta ki, hogy merre van az útja a feltámadásnak.~Párizsból
3515  7,  1 |                        a vadonban.~A kezdő szó az, aminek kitalálása oly nehéz!~
3516  7,  1 |                  ismerősei? minő volt jelleme? az idő, a helyzet, melyben
3517  7,  1 |                   családnak, mikor látta, hogy az keresteti?~E töprengés oly
3518  7,  1 |                       idézett elő nála, amidőn az ember képes magát arról
3519  7,  1 |                      jött elő kis őzgidójával. Az anyaőz megállt a síkon,
3520  7,  1 |                baboshátú gödölye körültáncolta az anyját, keresztülbujkált
3521  7,  1 |                   romja mögül csergedezett elő az ősforrás, mely nefelejcsszegélyes
3522  7,  1 |                      hulltában vízporrá törve.~Az őz eljött a patakig, lehajtotta
3523  7,  1 |                        én nem vagyok itten: ez az állat nem lát engem. Én
3524  7,  1 |                        ahol megtaláltam azokat az apró, keskeny lábnyomokat
3525  7,  1 |                        őket lépésről lépésre”.~Az őz eljött odáig, ahol a
3526  7,  1 |                    volt elejtett vad, különben az őz elfutott volna a szagától.~–
3527  7,  1 |                           Én nem vagyok itten!~Az őz azután egyszerre csülökre
3528  7,  1 |                       a gidójának a nyakát meg az orrát, s csendesen ellépegetett
3529  7,  1 |                     Dehogy lőtte volna meg azt az őzet. Pedig akkor a gidóját
3530  7,  1 |                 Ahelyett fogott egy sündisznót az útban, mely kitévedt a gyepre,
3531  7,  1 |                   sündisznót hoz haza!”~Hozott az mást is.~Behítta a szobájába
3532  7,  1 |                     csak eladható termény lesz az idén, de azonnal.~Seregély
3533  7,  1 |                      nagyobb uzsora, mint amit az fizet, aki lábán álló termésre
3534  7,  1 |                         s ilyenkor nem kérdezi az ember, hogy mennyibe kerül
3535  7,  1 |                      komám uram, micsoda önnek az az egypár ezer forint, amit
3536  7,  1 |                   komám uram, micsoda önnek az az egypár ezer forint, amit
3537  7,  1 |                      engem még nem fizettek ki az aradi vásáron bankó helyett
3538  7,  1 |                      ócska sorsjegyekkel, mint az egyszeri oláhot. Mikor kipakoltam
3539  7,  1 |                       oláhot. Mikor kipakoltam az úti bőröndöt, itt egy csomó
3540  7,  1 |                      rendbeszedtem, s bezártam az íróasztala fiókjába. Ott
3541  7,  1 |                       alá s fel járkálni.~Erre az egy dologra az egész idő
3542  7,  1 |                  járkálni.~Erre az egy dologra az egész idő alatt nem is gondolt.~
3543  7,  1 |                       hanem aztán félbeszakítá az egész küldetését. Otthagyta
3544  7,  1 |                        azt is, amit elköltött. Az elköltött részre ugyan azt
3545  7,  1 |                     ráírják, hogy itt nyugszik az, aki elköltötte a számlálatlan
3546  7,  1 |                  Annyit, amennyit kapott. – Ha az utolsó ős apai viskó utánamegy
3547  7,  1 |               szállását annak senki sem tudja, az eredeti kútforrást pedig,
3548  7,  1 |                Hirschsel.~És felkeresni azokat az útba vezető nyomokat a homokban.~
3549  7,  1 |                     kell őt találni! Nem ember az, aki azon aggódik, hogy
3550  7,  1 |                       sincs a világon, csak ez az egy nő!~Még virradat előtt
3551  7,  1 |                 virradat előtt felkelt, kiment az istállóba és befogatott.~
3552  7,  1 |                       a komáját a felkelésben. Az már csak akkor jött ki,
3553  7,  1 |                       akadt.~– Reggeli nélkül? Az asszonytól se vesz búcsút?
3554  7,  2 |                                                AZ ISTEN SZOLGÁJA ÉS AZ ISTENTAGADÓ~
3555  7,  2 |                           AZ ISTEN SZOLGÁJA ÉS AZ ISTENTAGADÓ~Két óra alatt
3556  7,  2 |              ISTENTAGADÓ~Két óra alatt megvolt az alku Leon és Löw Hirsch
3557  7,  2 |                     varázserő ragadta magával. Az égen a világégés tűzfénye,
3558  7,  2 |                   eltűnt kedvesének lábnyomai: az üldözte, ezek vezették.~
3559  7,  2 |                    etelvári képviselő!”~Nem él az már!~Egy kocsma szegletén
3560  7,  2 |                     lobogtatta a szél. – Mégis az győzött!~Másnap korán reggel
3561  7,  2 |                 főtisztelendő urat felkeresni.~Az már akkor a kertjében sétált,
3562  7,  2 |                      megijedt tőle, hanem mire az odaért, összeszedte magát,
3563  7,  2 |                      ember, hol jársz itt ezen az alacsony földön?~Leon pedig
3564  7,  2 |                  megöltem egy leányt. Megöltem az én szegény kis Líviámat.~–
3565  7,  2 |                       meg, hogy jutott eszedbe az a gondolat, hogy a kerek
3566  7,  2 |                     hogy a kerek világon éppen az én kapumat válaszd ki arra,
3567  7,  2 |                      vigasztalást kaphatott. Ő az eltűnése előtti órában idejött
3568  7,  2 |                    fűtől-fától, madártól, csak az nem jutott eszébe senkinek,
3569  7,  2 |                    hogy engemet szólítson meg. Az én nyelvemet pedig kötve
3570  7,  2 |                           Tehát itt volt abban az órában, amelyben a kastélyt
3571  7,  2 |                  többet ne kérdezz tőlem, mert az gyónás titka! – S annak
3572  7,  2 |                 pásztorbot helyett.~– Ha vétek az, amit valaki meggyónt –
3573  7,  2 |                  valaki meggyónt – mondá Leon, az igenis titok –, de ő erényét
3574  7,  2 |                         Bűn és halálveszedelem az! De már is kivakkantottam
3575  7,  2 |                 maradsz nálam szépen. Megvárod az ebédet, ha máshová nem vagy
3576  7,  2 |                     minden vendéglőt?~– Be biz az én tárcámat. Most adtam
3577  7,  2 |                     ítéletnapig változatlanul. Az a jég el nem olvad az új
3578  7,  2 |           változatlanul. Az a jég el nem olvad az új kataklizmáig.~– De most
3579  7,  2 |                       Nem én. Gyóntam. S várom az absolutiót.~– Várd a botot
3580  7,  2 |                    prépost, fenyegetésre fogva az öklét. – Én tudom, hogy
3581  7,  2 |                        menjen, s csukjon ajtót az orrod előtt.~Erre Leon egyszerre
3582  7,  2 |                        hogy nem követed el azt az istentelenséget?~– Becsületemre.~–
3583  7,  2 |                        nézz! hadd tapintom meg az orrodat, nem hazudsz-e.~–
3584  7,  2 |                     papnak?~– A cél szentesíti az eszközöket. Ha két lelket
3585  7,  2 |                      mégy tán?~– Kastélyba, de az nagyon furcsa kastély. –
3586  7,  2 |                           Számomra sehol sincs az többé otthon.~A prépost
3587  7,  2 |                      nem tud-e felőle valamit. Az pedig nagyon sokat tudott
3588  7,  2 |                        volna mondani, ha volna az embernek olyan érzéke, mely
3589  7,  2 |                       kövek beszédét megértse.~Az út, amelyet választott,
3590  7,  2 |                        lóherésben egész szérűk az arankapusztítástól, az ugar
3591  7,  2 |                  szérűk az arankapusztítástól, az ugar tele szerb tövissel,
3592  7,  2 |                      ugar tele szerb tövissel, az útmelléken fonnak az ürgék
3593  7,  2 |                 tövissel, az útmelléken fonnak az ürgék háborgatatlan odúik
3594  7,  2 |                osztozni férj és feleség. Hanem az ajtókról le volt törülve
3595  7,  2 |                       hogy megint nincs itthon az asszony, a correspondentia
3596  7,  2 |                 sajátszerű építési móddal volt az a ház szerkesztve: külön
3597  7,  2 |                     kívülről fűtötték, azoknak az ajtajai is a szabadba nyíltak),
3598  7,  2 |                       szabadba nyíltak), tehát az ajtó nem volt bezárva: azaz
3599  7,  2 |                       nyelénél fogva felemelni az ajtót, a vállával egy kicsit
3600  7,  2 |                Életrevaló anglus pátenst kérne az ilyen találmányra.~E betörés
3601  7,  2 |                        úgy kellett bebújni. Jó az a legyek ellen.~Tukmányi
3602  7,  2 |                      hasznosabb munkát mívelt. Az asztala tele volt hintve
3603  7,  2 |                       szemelgette ki a markába az egyes szemeket.~Mindenki
3604  7,  2 |                       nagyon kizsarolt földben az a szokása a búzának, hogy
3605  7,  2 |                       hittem, hogy a gazdászat az az egyedüli mesterség, amiben
3606  7,  2 |                    hittem, hogy a gazdászat az az egyedüli mesterség, amiben
3607  7,  2 |                        s szentül elnyered vele az elsőrendű arany medaillont
3608  7,  2 |                    arra a gondolatra, hogy itt az én düledező vályogbarlangomban
3609  7,  2 |               tündérednek a lábnyomát? – kérdé az emberkerülő, felhúzva a
3610  7,  2 |                       Elmondom őszintén. Amint az első nyomot megtaláltam,
3611  7,  2 |                     Egy és két óra között volt az idő, hogy ő a kastélyt elhagyta.
3612  7,  2 |                 észrevétlenül eltűnhessen, azt az időt kellett választania,
3613  7,  2 |                 kellett tovamennie. És úgy sem az országúton, mert ott az
3614  7,  2 |                        az országúton, mert ott az éjjel minden órájában járnak-kelnek,
3615  7,  2 |                     lakol, eljöhetett. Te vagy az egyedüli ember, akire rábízhatta
3616  7,  2 |                     rossz ember. Haragban vagy az egész világgal, ami körülötted
3617  7,  2 |                       embert sírni, mint ahogy az sírt, s még úgy nem könyörögtek
3618  7,  2 |                       király előtt, mint ahogy az könyörgött énelőttem a gyűrűjeért.
3619  7,  2 |                  miatta.~– Köszönöm. Te voltál az egyetlen ember az egész
3620  7,  2 |                       voltál az egyetlen ember az egész vidéken, akit ha felkért,
3621  7,  2 |                    tenálad nem.~– Ez már aztán az okos ember!~– Nem okos,
3622  7,  2 |                    sopánkodj, csak panaszkodj: az fog nekem tetszeni nagyon.
3623  7,  2 |                         Úgy? No hát áldjon meg az ég – mondá Leon, s azzal
3624  7,  2 |                    magaddal Bécsbe, s odatűzöd az én búzám közepébe címernek.
3625  7,  2 |                      gyere vissza. Ülj le. Ide az ágyra, ne arra a székre!
3626  7,  2 |                     hiszek neked. De ki ne írd az újságba, hogy mit láttál.
3627  7,  2 |                   elkísértem Lívia kisasszonyt az új erdőn keresztül. Haj
3628  7,  2 |                    lépést tudjak vele tartani. Az egész úton nem szólt semmit.
3629  7,  2 |                         Nagyon ügyelt rá, hogy az út melletti füvön járjon,
3630  7,  2 |                       piciny cipőknek a nyoma. Az etelvári indóházig kísértette
3631  7,  2 |                       engem. No hát halld meg. Az indóháznál ő maga leült
3632  7,  2 |                      úgy rakta félre, vagy még az apjáról maradt rá. Tizennégy
3633  7,  2 |                     meg, hogy a vasúti jegynek az árát is titokban tartsam.
3634  7,  2 |                       éppen ötvenhét krajcárt. Az aranyat számították akkor
3635  7,  2 |                       Mármost ezzel kitudhatod az etelvári állomáson, hogy
3636  7,  2 |                    hogy micsoda utolsó állomás az, ahová ezelőtt huszonöt
3637  7,  2 |                       hallom, hogy a hercegnőt az a te Alienorod akarja elvenni.
3638  7,  2 |                        rászáll a birtok, akkor az én jószágomat okvetlenül
3639  7,  2 |              világtárlaton kitüntetést kapott, az embernek méltán lehet többet
3640  7,  2 |                     Leon sietett odább.~      ~Az etelvári állomáson azt felelték
3641  7,  2 |                       hogy I ezelőtt 25 nappal az akkori ezüstázsió mellett
3642  7,  3 |                      hatottak kedélyére. Előbb az élvezetek és izgalmak paradicsomából,
3643  7,  3 |                      eszét, s aztán szaladgált az utcán, hogy a másét megkaphassa.~
3644  7,  3 |                        kávéházban, vendéglőben az emberek háborút ettek és
3645  7,  3 |                        háborút ettek és ittak, az utcákon háborúhíreket árultak,
3646  7,  3 |               torzképeivel, kiállhatatlan volt az utcánjárás. Mindenütt azt
3647  7,  3 |                     esett el! A közönség ittas az embervértől.~Leon utálta
3648  7,  3 |                   embervértől.~Leon utálta már az egész világot. A magyar
3649  7,  3 |                    stadtparkba, hogy kikerülje az utcát, ahol embertömegeken
3650  7,  3 |                      egy kis kutyával. Bécsben az a dicséretes rend van, hogy
3651  7,  3 |                   kutyát akar magával hordani, az tartozik azt zsinegen viselni.
3652  7,  3 |               ölebecskének nem volt oly sietős az útja, mint az úrnőjének,
3653  7,  3 |                       oly sietős az útja, mint az úrnőjének, ő időt vett magának
3654  7,  3 |                    aztán megkaphatta, felvette az ölébe, s ezáltal tökéletesen
3655  7,  3 |                   kapaszkodom! Mit gondolnának az ismerőseim, ha meglátnának?~–
3656  7,  3 |                       gondolnák, hogy én önnek az atyja vagyok. Mennyire örülök,
3657  7,  3 |                         szólt, ránézve azokkal az igéző szép szemeivel, amiknek
3658  7,  3 |                 Munkája után él? És minő munka az?~– Azt nem mondhatom meg
3659  7,  3 |                    boltról boltra járva.~– Óh, az ég áldja meg önt ezért,
3660  7,  3 |             Természetesen, hogy nem. Ön ismeri az előzményeket, hisz megírta
3661  7,  3 |                      ismeri Rafaela hercegnőt. Az bizony mindent elkövet,
3662  7,  3 |                   kedvence balsorsát enyhítse. Az angyalok bosszúállók, ahogy
3663  7,  3 |                ismerteti őket, de Rafaela jobb az angyaloknál. Őmiatta nincs
3664  7,  3 |                     semmi hímezés-hámozás. Nem az angyalok miatt, hanem az
3665  7,  3 |                       az angyalok miatt, hanem az ördögök miatt van ok elrejtőzni.~–
3666  7,  3 |                       kezd, hát inkább letette az ölebecskét melléje a padra,
3667  7,  3 |                     amit kimond. Hisz éppen ez az, ami a lehetetlenségek közé
3668  7,  3 |                  nagylelkűség volt tőle, kezét az elhagyott árva gyermeknek
3669  7,  3 |                     beteg férj úgysem soká él, az ifjú özvegy akkor majd gazdagon
3670  7,  3 |             eszményképéhez; vagy ha még inkább az önök ízlése szerinti nő
3671  7,  3 |                kénytelen maga elé szabni, hisz az élő férjet is meg lehet
3672  7,  3 |                  Elhagyta a hercegi házat, hol az úrnői magas polcot nem foglalhatta
3673  7,  3 |                        mi komédiát játszottunk az ő tiszteletreméltó alakjával:
3674  7,  3 |                     nem gondolt erre, azt csak az mentheti, hogy a szerelmesek,
3675  7,  3 |                   mikor egymástul elszakadtak, az egész kettőjük között eső
3676  7,  3 |                    komédiajátszás volt a bűne. Az, hogy igazi szerelmét úgy
3677  7,  3 |                     volna Lívia kezébe, amivel az Rafaelának szemérmesen eldicsekedhessék,
3678  7,  3 |                     homlokát verte tenyerével.~Az az estély! az az estély! (
3679  7,  3 |                  homlokát verte tenyerével.~Az az estély! az az estély! (A
3680  7,  3 |                      tenyerével.~Az az estély! az az estély! (A Badenben eltöltött
3681  7,  3 |                   tenyerével.~Az az estély! az az estély! (A Badenben eltöltött
3682  7,  3 |                       ahelyett! Itt hibázta el az egész életét.~– A balhelyzetet
3683  7,  3 |                       életét.~– A balhelyzetet az önmaga választotta szerep
3684  7,  3 |                    célt elérni, nincs előnyére az, ha elárulja hogy szíve
3685  7,  3 |                   Ilonámat eladtam, hogy annak az árából visszafizethessem
3686  7,  3 |                        a kegyelmes uraknak azt az összeget, amit rám bíztak,
3687  7,  3 |                      térdre, akár hasra essem, az nem tőlük függ: én estemben
3688  7,  3 |                       csak egy elhibázott élet az egy halállal befejezve lehet.
3689  7,  3 |                   vagyok határozva újrakezdeni az életet, s újjáteremteni
3690  7,  3 |                       mégis át fogom neki adni az ön izenetét. – S nem fogom
3691  7,  3 |                      héten ezen a napon, ebben az órában itt fogok ülni ezen
3692  7,  3 |                  száraz kenyérről. Milyen édes az, ha kétfelé van törve, ha
3693  7,  3 |                       kincsének egész értékét! Az a leány, akit ön magáénak
3694  7,  3 |                       De énnekem elviselhetlen az a gondolat, hogy ő kényszerű
3695  7,  3 |                   megrontsa egészségét, azokat az ő szép kék szemeit!~– Hja
3696  7,  4 |                      maga vaskakaduját, akinek az alkalmatlan hitbizományt
3697  7,  4 |                     volt azt megtalálnia, mint az udvari kancelláriánál. Gondolta,
3698  7,  4 |      hadügyminisztérium palotája előtt visz el az út. Ezt az utat sokszor
3699  7,  4 |                       előtt visz el az út. Ezt az utat sokszor járta Leon,
3700  7,  4 |                    Leon, s valahányszor elment az ott kiszegezett két ágyú
3701  7,  4 |                     mindig egyet húzott rájuk. Az ilyen civilistának könnyebb
3702  7,  4 |               inzultálhat. Ezúttal olyat ütött az egyikre, hogy a pálcája
3703  7,  4 |                jobbra-balra megcsókolja. Éppen az ő vaskakaduja volt. Gavallérnak
3704  7,  4 |                       Gavallérnak volt öltözve az öreg, fehér figaró a fején,
3705  7,  4 |                        lelkem, Leonkám. Hozott az Isten! Hová indultál? Az
3706  7,  4 |                       az Isten! Hová indultál? Az udvari kancelláriába? Ne
3707  7,  4 |                       Ott nem háborgat senki. (Az öreg úr nagy ínyenc volt.)~
3708  7,  4 |                      ínyenc volt.)~Leon ráállt az indítványra, s aztán mentek
3709  7,  4 |               kiválasztott gyönyörűségük telik az oldalba lökdöstetésben.
3710  7,  4 |                         hogy társaságban egyik az utca jobb, másik a bal járdáján
3711  7,  4 |                       hogy ő szokta idehordani az idegen vendégeket.~– Jean!
3712  7,  4 |                       Leon? Olyan legyen, mint az epigramm! Aztán semmi burgonyát
3713  7,  4 |                 burgonyát hozzá! A burgonyától az ember ostobává lesz. A burgonya
3714  7,  4 |                   óriási nagy hazugság, amivel az embereknek a gyomrát megcsalják.
3715  7,  4 |                        gyomrát megcsalják. Hús az étel, semmi más. A többi
3716  7,  4 |                      meg lett részükre terítve az asztal, s előállt az az
3717  7,  4 |                   terítve az asztal, s előállt az az ökölnyi kis ember, aki
3718  7,  4 |                        az asztal, s előállt az az ökölnyi kis ember, aki bort
3719  7,  4 |               chablis-t. Vagy jobb szereti tán az én barátom a liebfrauenmilchet?
3720  7,  4 |                      bánnom a pénzzel.~– Ah! – Az öreg úr nagyot bámult. –
3721  7,  4 |                        Sőt inkább visszahoztam az egészet, éppen azért kerestelek,
3722  7,  4 |                      én neked most visszaadok.~Az öregúr mind a két tenyerével
3723  7,  4 |                       két tenyerével lecsapott az asztalra. S oly féktelenül
3724  7,  4 |                      Micsoda ez? – förmedt fel az öreg diplomata – hát te
3725  7,  4 |                   Ganymedes bámulva nézett rá.~Az öregúr aztán felkapkodta
3726  7,  4 |                       öregúr aztán felkapkodta az asztalon heverő pénzcsomagot,
3727  7,  4 |                   pénzt egy rakáson? – Ez mind az enyim.~Erre a kis Relli,
3728  7,  4 |                        majd a fejével vitte ki az ajtót.~– No, kedves Leon:
3729  7,  4 |                 komédiajátszással. Énnekem ezt az összeget te hoztad, arra
3730  7,  4 |                        volna, nem végeztem el.~Az öregúr nyelvét ajkai közé
3731  7,  4 |                         emissariusaid bejárták az egész országot, s tudósításaid
3732  7,  4 |                       két hatalom között, mely az élethalálharc eszméjét már „
3733  7,  4 |                     Ilyen válságos időkben nem az emberi vélemény dönt, nem
3734  7,  4 |                      emberi vélemény dönt, nem az igazság, nem a logika: hanem
3735  7,  4 |                   igazság, nem a logika: hanem az események, a világtörténet
3736  7,  4 |                   hallgatá, hogy mondja el más az ő saját gondolatait.~– A
3737  7,  4 |                   odavittek utánad szándékosan az estélyre, s te azt elolvasva,
3738  7,  4 |             művészettel adtad ezt a jelenetet! Az egész társaság a te arcodat
3739  7,  4 |                        bukva. Nem te magad, de az az egész misszió, mely rád
3740  7,  4 |                     bukva. Nem te magad, de az az egész misszió, mely rád
3741  7,  4 |                       ezzel tökéletessé tetted az illúziót. Mikor elhagytad
3742  7,  4 |                      alig lehetett egyéb, mint az, hogy „köszöntet Fifine,
3743  7,  4 |                    köszöntet Fifine, elfogyott az aprópénze”. Emlékezem a
3744  7,  4 |               hunyorgatva a vaskakadu –, pedig az egy igen jóravaló kisleány
3745  7,  4 |                  sikerülni fog. Mindent tudok. Az ilyen terv keretébe persze,
3746  7,  4 |                      hogy hadd szíja ki a nap. Az ilyen viszonyt jobb előre
3747  7,  4 |                    jobb előre felmondani, hogy az ember minden későbbi pletykának
3748  7,  4 |                       No de most tedd el innen az asztalról azt a pénzt, s
3749  7,  4 |                      valami ínséges célra; van az nálatok otthon mindig elég.
3750  7,  4 |                         Te! Én azért, hogy ezt az összeget kiegészítsem, utolsó
3751  7,  4 |                   bajlódnál a hét szilvafáddal az ott oláhságban? Dynasta
3752  7,  4 |                  amikor minden ember megtudja. Az igaz, hogy bolond szerencséd
3753  7,  4 |               szerencséd van, s ezúttal éppen „az okosé a szerencse”. De mármost –
3754  7,  4 |                     nem volt minden befejezve. Az egész úton mindig volt valaki,
3755  7,  4 |                  gondolat volt tőled különösen az, hogy Gänserndorfnál Bécset
3756  7,  4 |                      főnöködhöz (lemondás volt az, keserű és száraz), valaki
3757  7,  4 |                      Nem bírta megérteni, hogy az, amit ő kétségbeesésében
3758  7,  4 |                     Milliókat takarítottál meg az országnak, és nagy katasztrófák
3759  7,  4 |                  léghajóbul meglátsz földet és az égen csillagot, azt mind
3760  7,  4 |                       annál is többet! Hogy mi az, ami több az ég és föld
3761  7,  4 |                   többet! Hogy mi az, ami több az ég és föld minden dicsőségénél?
3762  7,  4 |              morfondírozó képet. Tedd bolonddá az egész világot: de engemet
3763  7,  4 |                legalább… annak a szép hölgynek az egészségére, akiről most
3764  7,  4 |                      most gondolkozol!~„Annak” az egészségére, akiről most
3765  7,  4 |                      amíg kedélyesen szürcsölé az arany nedvet, kedvteléssel
3766  7,  4 |                  aligha fog visszatérni többé. Az utolsó napokat szakadatlan
3767  7,  4 |                   fehér cicája volt, azt vette az ölébe, mikor Alienor közeledett
3768  7,  4 |                      fakadni. Azt mondta, hogy az zseniális ötlet volt. Ez
3769  7,  4 |            Falbenheimtól tíz napig nem hallott az ember egyebet, mint fogcsikorgatást,
3770  7,  4 |                         se köpönyeg”. Elmaradt az egész utazás! – Etelváry
3771  7,  4 |                    elvonultál a világ elől, de az utóbbi napokban már türelmetlen
3772  7,  4 |                       Tegnap már rákényszeríté az orvosi tanács, hogy szánja
3773  7,  4 |                   tanács, hogy szánja el magát az útra, s ő elment, üdvözletét
3774  7,  4 |                  szemközt nem tudott tettetni. Az ajkai reszkettek, s nyelve
3775  7,  4 |                      volt, hogy maga alá gyűri az adott szót, ha valami új
3776  7,  5 |                  PARASZTRUHÁBAN~(Csodálatos ez az emberi végzet! – gondolkozott
3777  7,  5 |              illetékesek”-nek szoktak nevezni?~Az a láthatatlan valami abban
3778  7,  5 |                       láthatatlan valami abban az óraműben, aminek szív a
3779  7,  5 |                       S e balsorsban része van az ő komédiajátszásának. Minek
3780  7,  5 |                       hűségtől olyan hibát vet az ember életében, mint egyetlen
3781  7,  5 |                      seb, amit egymáson ütnek, az egész emberiségnek a sebe.
3782  7,  5 |                    ragályos sorvasztó láz lesz az egész polgárosult világra
3783  7,  5 |                        világra nézve.~És ebben az ő komédiajátszásának része
3784  7,  5 |                        szó”, egy „kérdés” volt az a tojáshéj, amelyből ez
3785  7,  5 |                    halottad. – A diplomáciában az önzés kötelesség. Csinálunk
3786  7,  5 |                       csak ,egy’ mentség kell: az a ,siker’.”~S ez a siker
3787  7,  5 |                   jajkiáltások pokoli kardala, az égő városok tűzfénye a felhőkön,
3788  7,  5 |                   könny is hull a gyöngy közé. Az éji lámpa fényes karimája
3789  7,  5 |                    karimája képezi feje fölött az auréole-t.~Nem való az diplomatának,
3790  7,  5 |                  fölött az auréole-t.~Nem való az diplomatának, nem híres
3791  7,  5 |                       hogy mit csináljon addig az egy hétig, amíg Corysande
3792  7,  5 |                    továbbra is karéjba fogózva az „ipsilandi rózsát!”~Amilyen
3793  7,  5 |               megörvendeztetni, ahhoz sietett.~Az ismerős erdőn keresztül
3794  7,  5 |                      amint a nap rájuk sütött. Az új birtokos bizonyosan sietett
3795  7,  5 |                    birtokos bizonyosan sietett az értékesítéssel, valahol
3796  7,  5 |                         Amint a falu közelében az út lejtőn visz alá, Leon
3797  7,  5 |                  kapával ki a mezőre dolgozni, az mégis szokatlannak látszott.
3798  7,  5 |                   mégis szokatlannak látszott. Az arca pedig úgy el volt változva,
3799  7,  5 |                        járunk azzal a kapával?~Az ember egyet köhintett, mintha
3800  7,  5 |                      Igen. A legkisebb. Ő volt az utolsó.~– Utolsó! Ember!
3801  7,  5 |                  párosával jöttek ki ide. Csak az utolsó egyedül.~– Eredj!
3802  7,  5 |             történhetett ez?~– Én magam vagyok az oka – szólt az apa, izzadt
3803  7,  5 |                    magam vagyok az oka – szólt az apa, izzadt homlokát végigsimítva
3804  7,  5 |                   indult ki a temetőből.~Amint az ösvényre kiért, mely a faluba
3805  7,  5 |                   látni. Én magam is egész nap az erdőt járom, hogy ne lássam,
3806  7,  5 |                  beszél, hogy sír, hogy danol. Az önnek nem fog jólesni.~Leon
3807  7,  5 |                szomorítottalak meg benneteket, az én kötelességem a vigasztalás.
3808  7,  5 |                    kötelességem a vigasztalás. Az én sorsom ver titeket. Tudja,
3809  7,  5 |                       ver titeket. Tudja, hogy az, amit énrám üt, az nekem
3810  7,  5 |                        hogy az, amit énrám üt, az nekem nem fáj, – amit szeretteimre
3811  7,  5 |                     amit szeretteimre üt: csak az fáj.~Aztán el nem bocsátá
3812  7,  5 |                     házba nem értek.~– Hol van az asszony? – kérdezé tőle.~–
3813  7,  5 |                         mondá a gazda benyitva az ajtót, mely a négyágyas
3814  7,  5 |                négyágyas szobácskába vezetett.~Az asszony ott ült a kemence
3815  7,  5 |                   betegséget, olyan lett, mint az őrült. Ölébe szorította,
3816  7,  5 |                karjaival takargatta el: pörölt az Istennel, azt mondta, hogy
3817  7,  5 |                     hogy nem adja oda neki ezt az egyet, ezt az utolsót. Kést,
3818  7,  5 |                     oda neki ezt az egyet, ezt az utolsót. Kést, tüzet el
3819  7,  5 |                    hívattatok orvost?~– Van is az ezen a vidéken! Aztán mit
3820  7,  5 |                    vidéken! Aztán mit segíthet az orvos olyankor, mikor apa,
3821  7,  5 |                     anya maguk panaszolták fel az Istennek, hogy mért küldött
3822  7,  5 |                     Meg kellett azoknak halni!~Az anya fölkelt anélkül, hogy
3823  7,  5 |                      megint bejött, kiosztotta az almákat, odarakta az üres
3824  7,  5 |                kiosztotta az almákat, odarakta az üres vánkosokra: egy pirosat,
3825  7,  5 |                        nézhette tovább, átment az írószobába, magával híva
3826  7,  5 |                      Löw Hirschnek.~– Nem lesz az eladásból semmi – mondá
3827  7,  5 |                    birtokot soha. Visszaveszem az új vevőtől. Itt hagylak
3828  7,  5 |                        vagytok még, meggyógyít az idő.~– Szegény kis Erzsike!
3829  7,  5 |                  elvétetni azt a szép arcképet az utolsó pillanatig: azt kívánta,
3830  7,  5 |                   legyen azon a szép arcképen! az eleven képmásával együtt! –
3831  7,  5 |                    előtt azt a dombot, azokkal az idevirító fejfákkal! Hogy
3832  7,  5 |                       A vetőmag nem kerül meg! Az erdőkön lehullott a makk
3833  7,  5 |                      már megtámogatni, terítve az alja s férges, ami a fáján
3834  7,  5 |                        ami a fáján maradt. Még az állatok is elpusztulnak.
3835  7,  5 |                      Csak a tolvajméhek járnak az elhagyott sejtre. Ínség
3836  7,  5 |                      ide be. S ez csak kezdete az ínségnek. Csak hagyja ön
3837  7,  5 |                       hagyja ön ezt a birtokot az új gazdának. Talán azért
3838  7,  5 |                      Talán azért ver bennünket az úr Isten ennyi nagy csapással,
3839  7,  5 |                     hogy nagy ember vagy, mert az ország sorsát segítettél
3840  7,  5 |                     Ugyanaz megvetette számára az ágyat. Leon lefeküdt rögtön.
3841  7,  5 |                   következett, de ismét kitört az elfojtott zokogás hangja
3842  7,  5 |                     hangja újultan, s megtépte az éjet.~Künn a konyhában horkolt
3843  7,  5 |                    konyhában horkolt a cseléd. Az ő álmát nem zavarta senki
3844  7,  5 |                     szemeire ólomként nehezült az álom.~De ez nem a jóltevő
3845  7,  5 |                  megszépíti, aki édent hazudik az álmodónak, s elveszi a szív
3846  7,  5 |               öntudatát, a fej gondolatait. Ez az önkínzó lelkiismeret álma
3847  7,  5 |                      álma volt, megelevenülése az üldöző gondolatnak. Eddigi
3848  7,  5 |                felkoncolt hullák vérmezejében, az égő láthatár tűzvilágításában,
3849  7,  5 |                  szörnyű szemfödél szélén, ami az egész világot látszott betakarni,
3850  7,  5 |                  magánosan ballagónak folyvást az a gyermekdal zengett minden
3851  7,  5 |                     van a nóta?”~Egyszer aztán az éjszaka csendje megfelelt
3852  7,  5 |                       dombjai alatt haladt el. Az új sírhalmok csoportja előtt
3853  7,  5 |                     egy nőalak, fehér ruhában, az dalolta alvó gyermekeinek
3854  7,  6 |                                                AZ UTOLSÓ SZÍVDOBBANÁSOK~Etelváry
3855  7,  6 |                      szüksége.~S erre olyan jó az a sziget a tenger közepén:
3856  7,  6 |                       hat tagból áll; de ebben az a jó, hogy hét párt nem
3857  7,  6 |                      éppen úgy szeretik, pedig az olyan föld, melyen nem terem
3858  7,  6 |                        Nyaranta ezrével jő ide az úri nép, kit a boldog szárazföldről
3859  7,  6 |                       Jules Verne regényeiből.~Az egész szakasz a világtörténetből,
3860  7,  6 |               morfiumból vagy laurocerasusból. Az abszolút hallgatás csak
3861  7,  6 |                       beszélni a herceg előtt. Az már felizgatta volna. Azzal
3862  7,  6 |                        herceg aztán elővétette az „Utazást a holdba”, s átengedte
3863  7,  6 |                     történetének.~Ő volt talán az egyedüli ember Európában,
3864  7,  6 |                    eléri-e Mac Mahon Párizst?)~Az alumínium golyó elrepült
3865  7,  6 |                  titokteljes csillagba, aminek az okait sokkal világosabban
3866  7,  6 |                     kifejték a stratégák annak az okait, hogy miért nem jutott
3867  7,  6 |              szeptemberi napon aztán azt mondá az orvos betegének.~– A háború
3868  7,  6 |                     háború most már véget ért. Az események olyan fordulatot
3869  7,  6 |                       megnyugodott benne, hogy az utazó golyó a parabola szabályánál
3870  7,  6 |                       betegek, a világkerülők, az Európa-fáradtak a sziklasziget
3871  7,  6 |                       egy sem süllyedt el: még az éj leszállta után is látszottak
3872  7,  6 |                   leszállta után is látszottak az elkésett villanások a láthatáron,
3873  7,  6 |                        tagja reszketett, mikor az ágyúzásnak vége volt. Szívét
3874  7,  6 |                     görcsök szorították össze. Az orvos aggódva sietett ápolására.
3875  7,  6 |                        sietett ápolására. Erre az ágyúdörgésre nem vethetett
3876  7,  6 |                   Amire joguk van a betegeknek az utolsó szívdobbanásoknál.~
3877  7,  6 |                      utolsó szívdobbanásoknál.~Az orvos azt súgá Rafaelának,
3878  7,  6 |                       borzasztó olvasmány volt az! Egy szeptemberi hírlap
3879  7,  6 |                       kezem reszket, nem bírja az írást, s titkárommal azt
3880  7,  6 |                   Rafaela szótlanul odakészíté az írószereket az asztalra,
3881  7,  6 |                      odakészíté az írószereket az asztalra, leült atyjával
3882  7,  6 |                        és írt.~„Kedves Leon!”~„Az élet végénél vagyok. Amiket
3883  7,  6 |                        nézve. Csak lelked volt az enyim, semmi más, s ha meghalok,
3884  7,  6 |                    anonim országnak” neveztek; az nem örökség, az csak tartozás.
3885  7,  6 |                      neveztek; az nem örökség, az csak tartozás. Te ismered
3886  7,  6 |                      csak tartozás. Te ismered az örvényt, mely alája van
3887  7,  6 |                       a névtelen munkát, amely az ő fenntartásáért küzd, melyben
3888  7,  6 |                        Két kincset hagyok itt: az egyik hazámé, a másik szívemé.
3889  7,  6 |                       hazámé, a másik szívemé. Az egyik világi nagy birtokom,
3890  7,  6 |                reménysugár nem követne oda át: az, hogy marad, ki üres helyemet
3891  7,  6 |                     fogja erőmet is. – Te vagy az. Te értetted meg küldetésemet.
3892  7,  6 |                 vállalkoztál a feladatra, mely az ifjúság édes ábrándjáról
3893  7,  6 |                     sajátod már, a negyedik is az lehet”. – Óh, Rafaela; nem
3894  7,  6 |                       értem: szállítsd haza te az én koporsómat. Légy védője,
3895  7,  6 |                         Rafaela odavitte hozzá az író támlányt, s letérdelve
3896  7,  6 |                       reménysugarak kísérik el az örökélet hívőit.~
3897  7,  7 |                      disagio, amit a pénzváltó az ezer frankosából visszaadott.
3898  7,  7 |              Egyébiránt elég nagy eset is volt az! Délután összetalálkozott
3899  7,  7 |                  elfogták Sedannál Napóleont!”~Az öreg tréfás alak nagyon
3900  7,  7 |                     Azt, hogy a kalapod ócska.~Az öregúr megfenyegeté őt az
3901  7,  7 |                      Az öregúr megfenyegeté őt az ujjával.~– Leon, egyszer
3902  7,  7 |                       olyat ütni ököllel, hogy az a szemöldökéig horpadt.
3903  7,  7 |                   vigasztalá magát.~– Igaz biz az, édes barátom. Itt hordom
3904  7,  7 |                  érkezett számodra. Térjünk be az én kis vendéglőmbe. Itt
3905  7,  7 |                        én kis vendéglőmbe. Itt az utcán csak nem fogsz olvasni
3906  7,  7 |                         mikor azt végigolvasá.~Az íráson magán mindjárt megismerte
3907  7,  7 |                     valami orákulumhoz, miután az írásra ráismert? Nem szentesíté-e
3908  7,  7 |                     régen ott ült vele szemben az asztalnál, s ő még mindig
3909  7,  7 |                     felkaszabolja. Így szoktak az emberek falatozni a vasúti
3910  7,  7 |                    sietsz, amint látom – mondá az öreg –, hogy el ne késsél
3911  7,  7 |                       s amerikai gőzöst fogadj az útra.~– Tehát te tudod,
3912  7,  7 |                    Lehetek valami segítségedre az elutazásodban?~– Köszönöm.
3913  7,  7 |                    velem.~– Emlékezel hát arra az asszonyságra, aki azt a
3914  7,  7 |                    Ilyen sokat nem kívánok. Ez az a hölgy, akinek szállását
3915  7,  7 |                     lehetne mondani neki magát az utazás célját is. Etelváry
3916  7,  7 |                         De hogy kezdesz hozzá? Az egy fölöttébb büszke és
3917  7,  7 |                      meg, hogy ne tudjak bánni az asszonyokkal! Tudom én annak
3918  7,  7 |                     hogy mire kell. Hanem arra az egyre figyelmeztetlek, hogy
3919  7,  7 |               figyelmeztetlek, hogy ha netalán az a gondolatod volna, hogy
3920  7,  7 |                    amint mondtam. Aztán bízzál az én tapasztalt furfangosságomban.~
3921  7,  7 |                     halott parancsa a legelső. Az elébb való még a szerető
3922  7,  7 |                        halottja lesz itt ebben az országban!~Másnap korán
3923  7,  7 |                      invitáló hang szólalt meg az ajtón belől:~– Ki az?~–
3924  7,  7 |                       meg az ajtón belől:~– Ki az?~– A fekete rózsa – válaszolta
3925  7,  7 |                      fekete rózsa – válaszolta az öregúr mézédes hangon.~E
3926  7,  7 |                        névre elfordult a kulcs az ajtóban, s egy női fő dugta
3927  7,  7 |                          mondá csoszogó bókkal az öregúr, kalapját leemelve
3928  7,  7 |                          Mindjárt! – válaszolt az őrtálló fej és visszahúzódott.
3929  7,  7 |                 őrtálló fej és visszahúzódott. Az ajtó ismét bezáratott kulccsal.~
3930  7,  7 |                     ismét bezáratott kulccsal.~Az öregúrnak aztán szép ideje
3931  7,  7 |                       a folyosórul lenézegetni az udvarra, míg odakinn felejtődött,
3932  7,  7 |            cukorsüveget hajítanak kézről-kézre az alatt az odalenn raktározó
3933  7,  7 |                hajítanak kézről-kézre az alatt az odalenn raktározó boltossegédek.
3934  7,  7 |                        idő lejártával megnyílt az ajtó ismét, s most már igen
3935  7,  7 |                 impozáns fenségében jelent meg az imént eltűnt fő, gyönyörű
3936  7,  7 |                       volt berendezve. Ez volt az ő büszkesége. A látogatónak
3937  7,  7 |                  vendégijesztő ugatást: amiből az a quiproquo támadt, hogy
3938  7,  7 |                       a quiproquo támadt, hogy az öregúr az ablak előtt ülő
3939  7,  7 |               quiproquo támadt, hogy az öregúr az ablak előtt ülő fiatal hölgyet
3940  7,  7 |                   hozta.~Éppen csak azt akarta az öregúr. Tudta ő jól a hölgyek
3941  7,  7 |                       bizonyosan emlékszik ön! Az volt a munka! Azt mondták,
3942  7,  7 |                      De én itt mind elfecsegem az időt, pedig a kisasszonynak
3943  7,  7 |                Corysande, büszke volt rá, hogy az esze túljár az együgyű férfién.~–
3944  7,  7 |                        rá, hogy az esze túljár az együgyű férfién.~– Úgy?
3945  7,  7 |                        Úgy? A bizony meglehet. Az ilyen megvénült rőflovag,
3946  7,  7 |                       sem járok, s csak azokat az újságokat olvasom, amikbe
3947  7,  7 |                         fekete rózsának”, mert az üzleti titok: – a „fekete
3948  7,  7 |                        hamis szemhunyorítással az öregúr –, s Párizsban bizonyosan
3949  7,  7 |                      készülni. A hozzá valónak az árát önnek kell a díjból
3950  7,  7 |                     láthatja, kisasszony, hogy az egész à la Savonnerie modorban
3951  7,  7 |                        van! – motyogta magában az öregúr.)~S hogy szakértését
3952  7,  7 |                  rögtön tűbe húzott egy szálat az argent frisée-ből, s megmutatta
3953  7,  7 |                     két hét, s csak akkor lesz az ünnepélyes szertartás, amikorra
3954  7,  7 |                   Milyen gyönyörű kék szemek!) Az éjjeli munkának, kivált
3955  7,  7 |                    kivált a gyászhímzésnek még az a hátránya is van, szemrontó
3956  7,  7 |                        ön rajta. Tudom, tudom: az van benne, hogyha hamarább
3957  7,  7 |                    munka: ön hamarább megkapja az árát. Segítünk ezen is.
3958  7,  7 |                     hogy olyan készüljön, hogy az irigység se találhasson
3959  7,  7 |                        kész vagyok. Itt hagyom az egész összeget, amiben megalkudtunk.
3960  7,  7 |                 összeget, amiben megalkudtunk. Az ön tiszteletreméltó arca,
3961  7,  7 |                    rózsa” semmit sem kockáztat az előrefizetéssel. Engem az
3962  7,  7 |                      az előrefizetéssel. Engem az én emberismeretem még sohasem
3963  7,  7 |                       kérni.~– Madame! – szólt az öregúr, termetét büszkén
3964  7,  7 |                    Corysande mégis csak inkább az elfogadásra határozta el
3965  7,  7 |                elfogadásra határozta el magát.~Az öreg pseudo-boltoslegény
3966  7,  7 |           pseudo-boltoslegény leszámlálta neki az asztalára a négy ezerfrankost.~–
3967  7,  7 |                  bizony egy másikon járt annak az esze akkor, s Lívia is megszúrta
3968  7,  7 |                     Lívia is megszúrta a tűvel az ujját erre a szóra. Ami
3969  7,  7 |                       erre a szóra. Ami felett az öreg magában nagyon jót
3970  7,  7 |                    nevetett.~– Aztán ne tessék az asztalon hevertetni a pénzt.
3971  7,  7 |                   Bécsben nagyon vigyázni kell az embernek. Zárja el madame
3972  7,  7 |                        számára van megrendelve az előre kifizetett munka?~–
3973  7,  7 |        odaezermesterkedte volna.~De hol hagyta az izenetet?~Majd azt is megkapja
3974  7,  7 |                       madame Corysande, ki van az csinálva szépen, mint a
3975  7,  7 |                         mondá madame Corysande az üzletfőnöknek, letéve a
3976  7,  7 |                üzletfőnöknek, letéve a nyugtát az írópolcra –, mondja ön csak,
3977  7,  7 |                  legelső józan gondolata aztán az volt, hogy visszasiessen
3978  7,  7 |                      ba. A főnök ott várta már az ajtóban.~– Ön valami nyugtát
3979  7,  7 |                      bajusza fekete!~– Madame! Az én segédeim mind fiatalemberek,
3980  7,  7 |                 segédeim mind fiatalemberek, s az a bajuk, hogy több foguk
3981  7,  7 |                   tartani.~– Akkor ki volt hát az az ember?~– Valami csaló.
3982  7,  7 |                           Akkor ki volt hát az az ember?~– Valami csaló. Adja
3983  7,  7 |                   engedett könnyeinek. Ez volt az első végezni valója. Azután
3984  7,  7 |                   akarta volna, most ő lehetne az özvegye? Hogy ahány gyöngyöt,
3985  7,  7 |                        részben tett magáévá.~– Az égben bizonyosan együtt
3986  7,  7 |                        Etelvárig bizony hosszú az út.~– Tehát Etelvárra fogják
3987  7,  7 |                        pompával.~– Nemigen biz az. A herceg végakaratával
3988  7,  7 |                  frankba kerül a hímzés.~– Ah, az városi mese! Én nem tudok
3989  7,  7 |                       én magam beszéltem azzal az úrral, aki azt egy ismerősömnél
3990  7,  7 |                     megrendelte. Ki is fizette az árát.~– Tőlem nem kapta
3991  7,  7 |                    róla.~Most madame Corysande az igazi nyomra kezdett akadni.~
3992  7,  7 |                     rendeletet.~– Nem, madame, az jobban el van most foglalva
3993  7,  7 |              gyásztoalett! Különben is szereti az egyszerűt.~– De hát nem
3994  7,  7 |                      Corysande egyszerre, hogy az elég volt neki egész hazáig,
3995  7,  7 |                halálán-e vagy Leon elutazásán?~Az egyik hírrel sebet fog ütni
3996  7,  7 |                     csak azután mondta el neki az eseményeket, a megtörtént
3997  7,  7 |                        mondá.~– Áldja meg őket az Isten.~– Mit tesz ön most?~–
3998  7,  8 |                                                AZ ÉN ATYÁM~Ha Leon csak egy
3999  7,  8 |                       a csinált szomorúságnál.~Az igazi bánat nem csinál arcfintorgatásokat,
4000  7,  8 |                     csinál arcfintorgatásokat, az előtte jár az arcnak, s