Part,  Paragraph

4001  7,  8 |              arcfintorgatásokat, az előtte jár az arcnak, s nem mutatja magát,
4002  7,  8 |                tengerútra való túri süveg volt az, mindössze is a darutollat
4003  7,  8 |                   tépte ki mellőle. A hercegnő az orvos jelenlétében fogadta
4004  7,  8 |                        Másnak azonban van joga az ő kifogásainak az okát megtudni.)~–
4005  7,  8 |                     van joga az ő kifogásainak az okát megtudni.)~– S miért?~–
4006  7,  8 |                      hogy alaptalanok. Úgy áll az esély, mint száz az egyhez.
4007  7,  8 |                        áll az esély, mint száz az egyhez. Most már ez meg
4008  7,  8 |                      ötszögletű szarkofág volt az.~Nem következett semmi érzékeny
4009  7,  8 |                   semmi érzékeny jelenet.~Leon az orvoshoz fordult.~– A koporsó
4010  7,  8 |                szesszel?~– Szabály szerint. Ez az enyészet ellenóvszere.~–
4011  7,  8 |                    nehány suttogó szót váltott az orvossal. Rafaelától elfordultan.~
4012  7,  8 |                   Akkor holnap útra kelhetünk.~Az orvos aztán eltávozott a
4013  7,  8 |                  eltávozott a titkárt megbízni az elszallítás technikai nehézségeinek
4014  7,  8 |                   megkapni! S azt hiszem, hogy az akarat sokat tesz.~– Ez
4015  7,  8 |                       a példa is határoz. Néha az egész utazó társaság neveti
4016  7,  8 |                       maradok a kajütben, ahol az emberek jajgatása ragályos,
4017  7,  8 |                felmegyek a tetőre, belefogózom az árbockötélbe, felnézek az
4018  7,  8 |                      az árbockötélbe, felnézek az égre, s azt mondom magamban:
4019  7,  8 |                       e felszólítást, hogy itt az ideje most, elérzékenyült
4020  7,  8 |                     Családunkban a hercegi cím az utolsó férfival el lesz
4021  7,  8 |                      már csak grófnő. Így volt az adományozva.~– De én úgy
4022  7,  8 |                        iránti folyamodását.~De az utolsó napokban megsemmisítette
4023  7,  8 |                      rendeljen is a heraldika, az aranykönyv és az udvari
4024  7,  8 |                    heraldika, az aranykönyv és az udvari etikett: a közélet
4025  7,  8 |                       heverő alaknál. Ilyenkor az egyenlő emberek, az útitársak,
4026  7,  8 |                   Ilyenkor az egyenlő emberek, az útitársak, csakugyan híhatnák
4027  7,  8 |                  véteni fogok a szabály ellen: az nem az én hibám lesz.~–
4028  7,  8 |                        a szabály ellen: az nem az én hibám lesz.~– Hanem az
4029  7,  8 |                      az én hibám lesz.~– Hanem az enyém. Rajta leszek, hogy
4030  7,  8 |                    hogy soha se feledtessem el az útitársnőt. – Nézzünk ki
4031  7,  8 |                        tengerre.~Leon addig is az ablakkal szemközt ült, ahonnan
4032  7,  8 |                    Leírta kis ősi lakhelyét, s az abban megtelepült boldog
4033  7,  8 |                       boldog családot. S aztán az irtó vészt, mely e boldog
4034  7,  8 |                        anyát hagyott meg. Csak az egyszerű eseményt beszélte
4035  7,  8 |             keresztapjukat körülfogva dalolták az ipsilándi rózsát, s ma már
4036  7,  8 |                     ipsilándi rózsát, s ma már az anyjuk dalolja azt egyedül
4037  7,  8 |                     anyjuk dalolja azt egyedül az öt kis sírhalom előtt. Semmi
4038  7,  8 |                   Semmi nagy dolog sincs ebben az egész történetben, hanem
4039  7,  8 |                     cipőcskérül beszélt Leon s az üres vánkoskákra kiosztott
4040  7,  8 |                     itt a tenger közepett, míg az ágyúdörgés fel nem zavarta
4041  7,  8 |                        a gyász, nem a részvét: az önvád képe volt ez. Azt
4042  7,  8 |                        önvád képe volt ez. Azt az egész ólomkoporsót emelte
4043  7,  8 |                         Ön beteg?~– Bár volnék az! – szólt Leon, felkelve
4044  7,  8 |                       történni!~Rafaela elérté az eszmét.~– Tehet ön róla,
4045  7,  8 |                  zsebkendőjével.~– Most sietek az előkészületek után nézni.
4046  7,  8 |                    adták vissza a terem képét. Az egyik tükörbül éppen a korridorra
4047  7,  8 |                      Rafaela azután künnmaradt az üres korridoron, s a párkányzatra
4048  7,  8 |                      számot adni róla, hogy mi az; több-e, mint puszta érdeklődés,
4049  7,  8 |                      több-e mint engedelmesség az atyai végakarat iránt, több-e,
4050  7,  8 |                       több-e, mint ragaszkodás az erősebbhez? várt reá.~Szép,
4051  7,  8 |                      aki a napi vélemény előtt az ő vetélytársnéja, mert neje
4052  7,  8 |              beszéltetni magáról a világgal. – Az a félbeszakadt légyott nem
4053  7,  8 |                        a fövényen ropogni, aki az ő hívására megjelen. – Vajon
4054  7,  8 |                      jó reggelt Leonnak, mikor az a ház elé érkezett.~Leon
4055  7,  8 |                         jó lesz felhasználnunk az időt a hajóra szálláshoz,
4056  7,  8 |                 felvéve, még egyszer megöntözé az ablakába tett virágokat,
4057  7,  8 |                    levezetteté magát a partig, az orvos, a titkár és a komorna
4058  7,  8 |                     egyszere a kezébe adta azt az addig kendője szélével letakart
4059  7,  8 |                     szélével letakart valamit. Az egy fehér cica volt.~Rafaela
4060  7,  8 |                       kedvencére ismert benne, az rezzenté meg oly nagyon!
4061  7,  8 |                       dagadni kezdett, s amint az induló gőzös megkezdé oldalhintázását,
4062  7,  8 |                  egyszerre újult erővel kezdte az rá, s most már a hajó nemcsak
4063  7,  8 |                     hányta-vetette magát, majd az orrával, majd a hátuljával
4064  7,  8 |                        már a födélzetről, maga az orvos sem tudott magának
4065  7,  8 |                      Akinek a tenger a hazája, az hontalanná nem lehet soha.
4066  7,  8 |                határokat festeni, mint a föld. Az nem engedi magát meghódítani.
4067  7,  8 |                        most, mint volnék abban az országban, melynek a földe
4068  7,  8 |                 siratja. S ettül a gondolattul az orkán maga szelíd tündérnek
4069  7,  8 |              letelepülhettek volna Japánba. Ez az ország az én eszményképem.
4070  7,  8 |                    volna Japánba. Ez az ország az én eszményképem. Nem hiszem,
4071  7,  8 |                       betegséggel megküzdjünk, az állva maradás – mondá Leon. –
4072  7,  8 |                       egymásnak a tengert, míg az kiengesztelődött a sok magasztalásra:
4073  7,  8 |                        tűnt fel láttávolukban, az is messze elmaradt; de amint
4074  7,  8 |                   felől jövő gőzhajó egyenesen az ő útjokat látszott keresztezni.
4075  7,  8 |                        felé irányozva.~– Akkor az ő dolga, hogy utolérjen
4076  7,  8 |                    érve, jellövést adott: mire az utazó gőzös megállt, s közel
4077  7,  8 |            kötelességéhez híven széttekintett, az adott szón kívül még saját
4078  7,  8 |                ólomkoporsó. Nem tudja ön, hogy az ólom mai napság hadi dugáru?~–
4079  7,  8 |                       én nyolc-tíz mázsa ólmot az orrom előtt be hagyok csempészni
4080  7,  8 |                      hogy a leány keze reszket az övében.~Hirtelen odalépett
4081  7,  8 |                corrosivust: van hajónkon elég; az orvos Hamburgig bebalzsamozhatja
4082  7,  8 |                  koporsóban egy hulla fekszik, az az önöké: azt elvihetik;
4083  7,  8 |               koporsóban egy hulla fekszik, az az önöké: azt elvihetik; hanem
4084  7,  8 |                    önöké: azt elvihetik; hanem az ólom az enyim, azt én viszem
4085  7,  8 |                       elvihetik; hanem az ólom az enyim, azt én viszem el!~
4086  7,  8 |                  hangon kiálta:~– E koporsóban az én atyám fekszik! Aki ráteszi
4087  7,  8 |                       ebben a koporsóban önnek az atyja fekszik?~Leonnak erre
4088  7,  8 |                        Azt felelje-e: „Igen, ő az én atyám! Becsületszavamra
4089  7,  8 |                   helyette megfelelni:~– Igen. Az ő atyja fekszik e koporsóban!
4090  7,  8 |                       fekszik e koporsóban! És az én atyám! Mindkettőnk becsületére
4091  7,  8 |                    időzzenek tovább, mint amíg az új különvonatot elő lehet
4092  7,  8 |                     tanácsolta, hogy jobb lesz az éjszakát Berlinben tölteni.~–
4093  7,  8 |              diadalhírre, örömzaj hangzott fel az utcákról, s mindez nem illett
4094  7,  8 |                   hibás: megint elfeledé, hogy az útitársak között egyenlőség
4095  7,  8 |                 sietett hibáját helyrehozni:~– Az változtat a helyzeten. Ha
4096  7,  8 |                 üdvözletének adóját le ne rója az illető köröknél, s nem szolgál
4097  7,  8 |                       s nem szolgál mentségeül az, hogy utazásának célja egy
4098  7,  8 |                    kérdést Rafaela szemében.~– Az excellenciás urakat most
4099  7,  8 |                legalább is gondjára van bízva.~Az udvariasság bizony nagyon
4100  7,  8 |                   akarta próbálni, hogyan esik az, mikor az otthon maradt
4101  7,  8 |                próbálni, hogyan esik az, mikor az otthon maradt nő vár arra, –
4102  7,  8 |                    volt öltözve.~Egy óra múlva az indóháznál voltak.~A különvonat
4103  7,  8 |               különvonat gépe fűtve volt, csak az előrejelzést kellett bevárni,
4104  7,  8 |                        éjszaka volt, amelyiken az emberek azért ülnek fel
4105  7,  8 |              szembejövő vonatok, miket Rafaela az ablakon keresztül csak mint
4106  7,  8 |                     Kíváncsi volt rá, felnyitá az ablakot és kihajolt rajta.~
4107  7,  8 |                   mocsáros homokrónára, miktől az ingovány vize, amint visszatükrözte,
4108  7,  8 |                        nem jelezett vonat jött az övékével szemközt.~Leont
4109  7,  8 |                      akarta tudni, hová ül be.~Az pedig egy utazókocsiba sem
4110  7,  8 |              mozdonyvezető mellé a gépre. Leon az egész utat künn a gépen
4111  7,  8 |                       ahol reggelizni szoktak.~Az orvos jött érte, hogy a
4112  7,  8 |                    hogy Leonnak nagy dolga van az állomásfőnökkel, akit arról
4113  7,  8 |                 nagyobb bajunk is lesz – mondá az orvos Rafaelának. – Bodenbachnál
4114  7,  8 |              szárazföldön a flegmatikus német. Az ólmot pedig éppen úgy tiltják
4115  7,  8 |                    találkozott Leonnal, amidőn az jelenté, hogy minden kész
4116  7,  8 |                    kész a továbbutazásra.~– Ön az éjjel kinn utazott a mozdonyon? –
4117  7,  8 |                         hogy miért erőszakolta az éjjeli utazást.~– Mármost
4118  7,  8 |                         Bodenbachnál csakugyan az történt, amit az orvos már
4119  7,  8 |                     csakugyan az történt, amit az orvos már Drezdában előre
4120  7,  8 |                       felelősségre vonta Leont az ilyen nagy tömeg ólomért.
4121  7,  8 |                   hajlamokat.~– Tudja ön, hogy az ólom háború idején hadiszer?~–
4122  7,  8 |                        és nem egyik a másiknak az adjectivuma.~– Nézze meg
4123  7,  8 |                       adjectivuma.~– Nézze meg az ember! Ez az úr most nekem
4124  7,  8 |                         Nézze meg az ember! Ez az úr most nekem grammatikai
4125  7,  8 |                   hamarább?~A vámfelügyelő hol az engedélyokmányt, hol Leon
4126  7,  8 |                felérkezünk, ott félbeszakítjuk az utat, azért, hogy egy egész
4127  7,  8 |                     nyújtva kezét.~Annak pedig az a gondolat járt a fejében,
4128  7,  8 |                        nagy lelkét oda áldozta az égnek szerelméhez való hűségeért.~
4129  7,  8 |                    Líviát szerette.~És Rafaela az egész úton egy szóval sem
4130  7,  8 |                       Líviát!~Pedig kedvencét, az elhagyott kis cicát, még
4131  7,  9 |                       homlokodat! Bánt ugyebár az a gondolat, hogy ez a nevetséges
4132  7,  9 |                     Nem úgy van. Sőt ha valaha az lennék, aminek most gúnyolsz,
4133  7,  9 |                       hogy nyíltan kikiabálnám az egész világnak felőled:
4134  7,  9 |                     becsülök, ne higgyen senki az álarcának!~– Köszönöm. Nagyon
4135  7,  9 |                     Hanem hát mármost miért ez az összeráncolt homlok? mondd
4136  7,  9 |                       S hiszed te, hogy én azt az előnyt, amit egy haldokló
4137  7,  9 |                     állani. A gyomrom éhséget, az idegeim rettegést, a bőröm
4138  7,  9 |                 hűtlenül elhagyta a hölgyet, s az meg akarta mutatni a hűtelennek,
4139  7,  9 |                        feledni, s férjhez ment az legelső férfihoz, aki meghajtotta
4140  7,  9 |                    együtt Zárkány Leon képe is az elmúltak közé hanyatlik.
4141  7,  9 |                     volna a dolog, akkor állna az okoskodásod. S nem tudom,
4142  7,  9 |                    tudom, hogy nem Leon volt-e az, kinek vigasztaló megjelenésére
4143  7,  9 |                    akkor szaladj Pompeia után, az most Párizsban szalmaözvegy,
4144  7,  9 |                      Párizsban szalmaözvegy, s az ura nem mehet hozzá; ha
4145  7,  9 |                        aki majdan gyermekeidet az anya fogalmával megismerteti,
4146  7,  9 |                      gyónni megy a paphoz, ezt az egy bűnét tudja megsúgni
4147  7,  9 |                       mint gyermekeit! de amit az nem fog megtudni soha. Ha
4148  7,  9 |                       gúny tárgya volt előttem az olyan férfi, s véleményemben
4149  7,  9 |                       s véleményemben osztozik az egész világ, aki vagyont
4150  7,  9 |                 szerelmét. Mennyi gúnyt űztünk az olyan tekintetes úrból,
4151  7,  9 |                       meg, de hisz a te titkod az, meg fogod őrizni. Te, édesem,
4152  7,  9 |                        hely már be van töltve.~Az öregúr vállát vonogatta
4153  7,  9 |                      ugyanabban a vármegyében, az is rossz: tréfacsinálója
4154  7,  9 |                       is rossz: tréfacsinálója az egész környéknek, bálokban
4155  7,  9 |                       el valakivel, mikor abba az elnöki székbe beülök, hogy
4156  7,  9 |                        ennyire kifogyott volna az ország nagy emberekből,
4157  7,  9 |                     Leon nagyon belejött, mint az egyszer nekilódult lokomotív,
4158  7,  9 |                      esernyővel vágtatok végig az utcán, próbáljak vezetni
4159  7,  9 |                     közgyűlés után a főispánja az egész tekintetes karokat
4160  7,  9 |                    meginvitálta lakomára, hogy az utolsó kortes is a csizmaszárában
4161  7,  9 |                         s kilenc újság nyögött az elmondott tósztok reprodukálásában,
4162  7,  9 |                        elől! Vagy pedig tegyem az ellenkezőjét? Feszítsem
4163  7,  9 |                        rúddal. I tempi passati az kedves barátom, amiről te
4164  7,  9 |                     főispán sem olyan főispán. Az most hivatalnok, bürokrata,
4165  7,  9 |                        írtam azt alá, mint egy az öt tanú közül. A te neved
4166  7,  9 |              tündérmese ez.~– Hogy tündérmese: az igaz, hanem azért hidd el,
4167  7,  9 |                      szívet ád egy nőnek. Akár az egyiknek, akár a másiknak.
4168  7,  9 |                        akitől én majd csak itt az irgalmasok kápolnájában
4169  7,  9 |                     azért volt a világon, hogy az ő gondolatait megelőzze.~
4170  7,  10|                      nem következett, hogy már az egész vármegye ne tudta
4171  7,  10|                  vármegye ne tudta légyen azt. Az is nagyon valószínű, hogy
4172  7,  10|                      is nagyon valószínű, hogy az embereknek Etelvárott is
4173  7,  10|                    hogy Zárkány Leon hazahozza az ős kastélyba Rafaela hercegnőt,
4174  7,  10|                   kastélyba Rafaela hercegnőt, az fogadja el a magas rokonságot,
4175  7,  10|                 fogadja el a magas rokonságot, az ország előkelőit, kik a
4176  7,  10|                   végtisztességre megjelennek, az kíséri a hercegnőt a templomba
4177  7,  10|                  rétege mennyire megváltozott. Az pedig ez országos nagy gyászszertartáson
4178  7,  10|                   modorban, amellyel a hölgyek az üdvözletet viszonozzák,
4179  7,  10|                      komoly hangulat egyenesen az ő személyét illeté.~Kadártay
4180  7,  10|                szükséges volna a közigazgatást az igazságszolgáltatástól elkülöníteni. (
4181  7,  10|                   friss himlő ojtanyagot kapni az újszülöttek számára, s hogy
4182  7,  10|                amelynek megoldása égető kérdés az országra nézve.~Mikor az
4183  7,  10|                       az országra nézve.~Mikor az előszobába kiment Leon,
4184  7,  10|                         ott találta maga előtt az ő kedves Karakán barátját,
4185  7,  10|                  alázatos arca van, a szakálla az állán kiborotválva. Kívánta
4186  7,  10|                    gezetleni járásban megürült az útibiztosi állomás, s neki
4187  7,  10|                      életének legfőbb feladata az útcsinálási szaktudomány.
4188  7,  10|                        zsíros csomagot, amiben az obsittól kezdve a visum
4189  7,  10|                  idegét visszásan csiklándozta az, hogy őt itt már mindenki „
4190  7,  10|                       Azok a vándorhangyák ott az úton keresztül, amik akkor
4191  7,  10|                   vagyunk!”~Vajon megvan-e még az a nagy mohos fa, amire az
4192  7,  10|                      az a nagy mohos fa, amire az a repkény felfutott, aminek
4193  7,  10|                    állt meg a kidőlt fa előtt: az is az ő halottja volt.~Messze
4194  7,  10|                       a kidőlt fa előtt: az is az ő halottja volt.~Messze
4195  7,  10|                 lehetett ráismerni. Először is az örök süveg, ami nélkül őt
4196  7,  10|                     legismerhetlenebbé álcázta az alakot, az, hogy teljes
4197  7,  10|          legismerhetlenebbé álcázta az alakot, az, hogy teljes újdonatúj ruha
4198  7,  10|                        csokorra volt kötve, és az ingelőjén gomb volt.~Ki
4199  7,  10|                    kérem alázatosan. Változnak az idők, változnak az emberek.
4200  7,  10|                   Változnak az idők, változnak az emberek. Velem is nagy változás
4201  7,  10|                    saját halottamat gyászolom. Az én jámbor oldalbordám halt
4202  7,  10|                       összegubbaszkodni.~– Ah! Az Isten nyugtassa meg szegényt.
4203  7,  10|                 Szegény! Sok pálinkát ivott, s az meggyulladt benne. Nyugodjék
4204  7,  10|                 békével.~– Vigasztalja önt meg az ég.~– Remélem, hogy meg
4205  7,  10|                   belőlem. Tetszik ismerni azt az én kis birtokomat itten?~–
4206  7,  10|                    itten?~– Hogyne, amelyikben az a kitűnő szép búza terem.~–
4207  7,  10|                     felajánlani. S ha sokallja az eddig ígért árt, magam fogom
4208  7,  10|                      barlanglakó megvakargatta az állát, a fülét, meg a karját,
4209  7,  10|               magyarázatba.~– Hát amint mondám az elébb – folytatá reszketeg,
4210  7,  10|                     reszketeg, siránk hangon – az én jámbor oldalbordám elkívánkozott
4211  7,  10|               oldalborda nélkül csak nem élhet az ember.~– Értem. Tehát ismét
4212  7,  10|                       A legjobb kor. S ki lesz az a boldog, akinek sorsát
4213  7,  10|                        sem lehetek háládatlan. Az ember nincsen kőből!~– De
4214  7,  10|                     behozva a polgári házasság az országba, úgy tudom.~– Hisz
4215  7,  10|                     úgy tudom.~– Hisz éppen ez az oka, amiért hajlandóvá lettem
4216  7,  10|                      eladni a jószágomat, mert az én derék leendő ipam uram
4217  7,  10|                   elborulását oly nagyon, mint az, hogy ennél a revelációnál
4218  7,  10|                   hercegi parkhoz megvásárolja az én birtokomat, mert akkor
4219  7,  10|                        ha nem teszi meg, akkor az a példa fog széthangozni
4220  7,  10|                       a példa fog széthangozni az országban, hogy egy igaz
4221  7,  10|                      lélek megmenthető ezáltal az anyaszentegyháznak!~Leon
4222  7,  10|                     csak menjen haza, írja meg az ajánlatát Dumka úrhoz, majd
4223  7,  10|                       volna, s aztán ez a park az övé volna, csináltatna egy
4224  7,  10|                     esküvőtökön én végezhessem az egyházi szertartást: ezt
4225  7,  10|                  szertartást: ezt a dicsőséget az etelvári prépost nem engedi
4226  7,  10|                            Ime készülök is már az ünnepélyt felavató prédikációra
4227  7,  10|                         miképpen elindula Saul az ő apjának a szamarait keresni, –
4228  7,  10|                        a célzást. Goromba volt az; de talált!~– De szent atyám! –
4229  7,  10|              csókolhatott már a prépostnak!~Ez az egy ember megmaradt a sok
4230  7,  10|                    hogy írmagnak megtartogassa az igazkimondást.~
4231  7,  11|                       várt reá.~Elfogadta azt.~Az eskületétel utáni napon
4232  7,  11|                     hogy megyéjének vezénylete az eddig megszokott fényt és
4233  7,  11|                        ily nézettől vezérelve, az utána közvetlenül következő
4234  7,  12|                   mulatta magát egyes-egyedül. Az asztalán hevert egy csoport
4235  7,  12|                        a ruganyos főt felül és az állánál nyomta össze, akkor
4236  7,  12|                    állánál nyomta össze, akkor az elkezdett örülni, mosolyogni,
4237  7,  12|                    midőn nagy robajjal ront be az ajtaján valaki.~– Ah! Kihez
4238  7,  12|                    legyen szerencsém? Csak nem az én trónörökösöm, Nornenstein
4239  7,  12|                        a serteszakállal, ezzel az elsült arccal, vörösre égett
4240  7,  12|                    most nyakamba esik? – Tehát az én Achillesem csakugyan
4241  7,  12|                       németek – mondá Octavian az egyik rugmézga főt Alienorra
4242  7,  12|                  Csekélység! Rómát elfoglalták az olaszok, Napóleont elfogták
4243  7,  12|                        Akinek nincs köpönyege, az fázik.~– Az világos.~– Nekünk
4244  7,  12|                   nincs köpönyege, az fázik.~– Az világos.~– Nekünk nincs
4245  7,  12|                beszélsz.~– Itt van nálad, vagy az atyjánál?~– Nálam vagy az
4246  7,  12|                      az atyjánál?~– Nálam vagy az atyjánál? – Octavian meg
4247  7,  12|                          Hagyd el, fiam! Nincs az már Bajorországban.~– De
4248  7,  12|                  hazajöttél?~– Hát tudod fiam, az úgy volt – mondá Octavian,
4249  7,  12|                     correspondeálni.~– De hisz az lehetetlen, hogy az ostromlók
4250  7,  12|                       hisz az lehetetlen, hogy az ostromlók ki ne eresszék
4251  7,  12|                       ostromlók ki ne eresszék az ostromlott városból a nőket!~–
4252  7,  12|                 magadnak egy léghajót, ez most az egyedüli közlekedési módszer
4253  7,  12|                   adtam neked, hogy bontsd fel az eljegyzésedet Etelváry Rafaela
4254  7,  12|                     hanem ahelyett elrontottad az egész tervet, amit én és
4255  7,  12|            fogalmaztunk. – Legveszedelmesebbek az ilyen akarat nélküli lények,
4256  7,  12|                       ma”, hogy „holnap” kinek az akaratát fogják végrehajtani.
4257  7,  12|                 archívumával fogsz rendelkezni az ő hűtlensége bizonyítványainak.
4258  7,  12|                    komoly lesz. Emlékezel arra az alakra, aki Zárkány Napóleon
4259  7,  12|                        alatt került nehányszor az utadba? Igen! Tehát ezen
4260  7,  12|                   volna vele. De hát lesz. Ezt az embert küldi a kormány Párizsba
4261  7,  12|                   beszélte el azt valakinek, s az a valaki egyenesen hozta
4262  7,  12|                   városba fog menni most, ahol az én nőm lakik, s ahova én
4263  7,  12|                 amelyikünk névjegye alul esik, az egy bizonyos határnapon
4264  7,  12|                  Zárkány neve esik alul. Akkor az aztán hadd menjen szépen
4265  7,  12|                   Arról bizonyos lehetsz, hogy az minden vetélytársát el fogja
4266  7,  13|                       találta Alienor egyedül.~Az első találkozásra Leon azzal
4267  7,  13|                  sietett Alienor elé, amelyben az van kifejezve, hogy nem
4268  7,  13|                 Elrontottad a párbajomat, amit az én bolondságom kifőzött,
4269  7,  13|                    kifőzött, a magad előnyére, az én mély leköteleztetésemre.
4270  7,  13|                        pont a szívemben, ebben az érzéketlen kaucsukszívben,
4271  7,  13|                       mint a himlőragály: elég az embernek a ruhájával hozzáérni,
4272  7,  13|               bizonyítana, ha alapja volna. De az sincs. A te feleséged nagy
4273  7,  13|                      feleséged nagy cselszövő, az igaz. De csak az eszével,
4274  7,  13|                    cselszövő, az igaz. De csak az eszével, nem a szívével
4275  7,  13|                        természetemet. Szeretem az embereket fellovalni. Mondok
4276  7,  13|                   küldött nem lehetek.~Alienor az okmányt apróra elolvasta,
4277  7,  13|                     levele nődnek, mikre kívül az van írva, hogy csak saját
4278  7,  13|               hajigálva a háta mögé, rohant ki az ajtón feltartóztathatlanul,
4279  7,  13|                   odalenn betörte a hintajának az ablakát, befelé akarta nyitni.~
4280  7,  13|                        amaz arcképre merengve. Az a kis hajszálrugóra járó
4281  7,  13|                      boldoggá lett volna ő is, az is. – Mért rontottad ezt
4282  7,  13|                  érkezett számára, tökéletesen az üdvezültek sorába emelkedett.
4283  7,  13|                     őtet híja ki párbajra.~Még az ajtóban elkezdett kiabálni:~–
4284  7,  13|                      azon módon kikapta megint az apja kezéből olvasatlanul,
4285  7,  13|                      sátánnak, ördögnek szidta az apját, meg könyörgésre fogta
4286  7,  13|                        azt kérdezte tőle, hogy az ágyúzás miatt nem történhetik-e
4287  7,  13|                     kölcsönöztem. Te ugyan még az vagy, ami vagy, de én annak,
4288  7,  14|                              BŰBÁJOS ÉJEK~Leon az októberi napokat az etelvári
4289  7,  14|                       Leon az októberi napokat az etelvári palotában töltötte.~
4290  7,  14|                 észrevenni, hogy megadta magát az ellenállhatlan hatásnak,
4291  7,  14|                       egész eddigi életével, s az ismertetésben nem tűrettek
4292  7,  14|                        ami Leonra vonatkozott.~Az őszi holdvilágos esték olyan
4293  7,  14|                      nagynéne, ki nem szerette az újabb kori regényeket, a
4294  7,  14|                  megmérte Rafaela, hány lépés. Az is eszébe jutott most! Egy-egy
4295  7,  14|                falevelet felkapott a szellő, s az körüllibegte Leont, mint
4296  7,  14|                        annak ott helye többé!”~Az éj csöndes volt, a hercegnő
4297  7,  14|                 arcképéről találgattuk, melyik az igazi. Mikor hírhedett vitáját
4298  7,  14|                    Hogy ismertünk rá egyszerre az ellenröpirat szerzőjére!
4299  7,  14|                    ellenröpirat szerzőjére! Ez az igazi Leon! Az a másik az
4300  7,  14|                  szerzőjére! Ez az igazi Leon! Az a másik az álarca. Már én
4301  7,  14|                      az igazi Leon! Az a másik az álarca. Már én akkor kitaláltam,
4302  7,  14|                 szavazott. Pedig nem én voltam az ellenszavazó. S mikor megérkezett
4303  7,  14|                    kocsi zörgésére, hogy jön-e az, aki meghozza könnyeimet,
4304  7,  14|                 könnyeimet, aztán jött, de nem az, akit vártam…~Itt félbeszakítá
4305  7,  14|                      megállt Rafaela. Itt volt az, ahol atyjáról azt a megrendítő
4306  7,  14|                elveszték még valaki mást is! – Az én kedves kis kékszemű leányomat!
4307  7,  14|                    tárgyról. Rég nyomta szívét az, s nem volt kinek beszéljen
4308  7,  14|                    Megkísértém őt gyűlölni, de az ismét úgy feküdt a lelkemen,
4309  7,  14|                         s ha megtudja ön, hogy az méltó őreá: de tán pályatörő
4310  7,  14|                menyasszonyi fővel tíz évig, és az most egy derék, kitűnő államhivatalnok,
4311  7,  14|                       ön?~– Hiszem…~– Ha pedig az volna az oka rejtélyes hallgatásának,
4312  7,  14|                    Hiszem…~– Ha pedig az volna az oka rejtélyes hallgatásának,
4313  7,  14|                     hogy térjen vissza bizton: az, akinek szerelme innen elüldözé,
4314  7,  14|                  tartva, s ha boldogságát csak az égiekben keresi, az ajtó
4315  7,  14|                       csak az égiekben keresi, az ajtó tárva előtte. Mondja
4316  7,  14|                       amik úgy szeretnek éjjel az emberek feje körül röpködni.
4317  7,  14|                      végig.~Rafaela visszatért az elhagyott eszmére.~– Ön
4318  7,  14|                      hír volna rám nézve, mint az, hogy meghalt. Én nem tudom,
4319  7,  14|                      meghalt. Én nem tudom, mi az. De azt mondják: hogy vannak
4320  7,  14|                       a lehetőségét, nem látom az okát annak. Ha méltatlannak
4321  7,  14|               Rafaelának, hogy nem találta fel az elveszettet: ez azt foga
4322  7,  14|                  hangzott. A harangütések után az óramű carillonja még egyszer
4323  7,  14|                      maradt még, s utánanézett az elsuhanó alaknak.~„Neked,
4324  7,  14|                       Rafaela pedig megcsókolá az ifjú homlokát.~– Ezt elfeledtük,
4325  7,  15|                   vágyott.~Mintha ő lett volna az, aki a bölcsek kövét feltalálta,
4326  7,  15|                   szerencse minden ajándéka, s az mégsem volt ajándék, mégsem
4327  7,  15|                         mégsem volt szerencse, az egy férfiküzdelemnek fáradsággal
4328  7,  15|                       a fényes kitüntetéseket, az úri vagyont, s a legszebb
4329  7,  15|                mindazon gazdagságért, ami most az ő számára kínálkozik? nem
4330  7,  15|                        adott szavát beváltani, az egész ismerős világ különcnek,
4331  7,  15|                felejteni mindenkit annak, akit az ő mosolygása az idvezültek
4332  7,  15|                    annak, akit az ő mosolygása az idvezültek sorába emel!
4333  7,  15|                      hozhatsz létre! S gondolj az ellenkezőre. – Ha meghiúsítanád
4334  7,  15|       legszerencsétlenebb teremtéssé magát azt az asszonyt, akit hitveseddé
4335  7,  15|               szenvedést fogsz neki okozni, de az majd elmúlik egyszer! Ritka
4336  7,  15|                       herceg a te családodnak, az lehetsz majd te Líviáénak:
4337  7,  15|                  kanonizálni akarnak, olyankor az advocatus diaboli – az ördög
4338  7,  15|                olyankor az advocatus diaboli – az ördög ügyvéde – is megjelen,
4339  7,  15|                       ügyvéde – is megjelen, s az meg elsorolja a bűneit,
4340  7,  15|                        Nem „volt”, még most is az! Rettegni, mikor őt megöleled!
4341  7,  15|                      és vagyont, el a világot: az éppen te magad voltál! S
4342  7,  15|               Madeleine hercegnő voltak: egyik az egyik palotában, másik a
4343  7,  15|                       belőle minden; aki előtt az erő nem hatalom, s az igazság
4344  7,  15|                    előtt az erő nem hatalom, s az igazság nem törvény; aki
4345  7,  15|                 törvény; aki teremti a bűnt és az erényt, s nem ismer különbséget
4346  7,  15|                          Leon szerette Líviát.~Az ő szerelmével volt tele
4347  7,  15|                    mindennap álmodni? Meglopni az álomban azt a nőt, akinek
4348  7,  15|                  esküdött? Titokban leskelődni az elhagyott után? Siratni
4349  7,  15|                féltéstől, és gyűlölni azt, aki az elhagyott leányt megvigasztalni
4350  7,  15|             megvigasztalni előjön! Üldözni azt az embert; elcsábítani tőle
4351  7,  15|                 szerelem jogánál fogva most is az övé, s aztán vagy megölni
4352  7,  16|                érzéseket költő nap: elbúcsúzás az ifjúságtól.~Az a három kereszt (
4353  7,  16|                      elbúcsúzás az ifjúságtól.~Az a három kereszt (XXX) egy
4354  7,  16|                        más pályatér nyílt meg: az izgalmas, veszélyes, ellenszenves
4355  7,  16|             ellenszenves küldiplomácia helyett az ismeretes, barátságos, igazságkereső
4356  7,  16|                      legelső helyen fog állani az érdemrendek átadása. A magyar
4357  7,  16|                        porosz veres sasrend, s az olasz Szent Móric-rend fogja
4358  7,  16|                 átnyújt neki egy albumot, mely az összes megyebizottság és
4359  7,  16|                     hozzá jönni, hogy őt, mint az irodalom bajnokát, magukénak
4360  7,  16|                 magukénak követeljék.~Eljönnek az etelvári és hitbizományi
4361  7,  16|                      bankettet fognak rendezni az üdvözlésére, mert az első
4362  7,  16|                  rendezni az üdvözlésére, mert az első nap mindaz ki nem telik
4363  7,  16|                        nap mindaz ki nem telik az időből, annyi minden egyéb
4364  7,  16|                     annál nagyobb legyen rajta az öröm.~Mind e dicsőség elfogadására
4365  7,  16|                      házassága létrejön, akkor az Etelváry hercegi palotába
4366  7,  16|                     life követelni fogja, hogy az ifjú pár elfoglalja benne
4367  7,  16|          cotillon-előtáncos, ha kedve tartja.)~Az emlékezetes napra valami
4368  7,  16|                  érzéssel költ fel, mint akire az vár, hogy ma hirdetik ki
4369  7,  16|            legfényesebb eredménnyel kezdődött, az uralkodói kegy tanújelének
4370  7,  16|                  tagadhatta meg szívétől, hogy az büszkén fel ne dobogjon.~
4371  7,  16|                     borítékján amint megismeri az írást, elhalványul a büszke
4372  7,  16|                     platina gyűrűcske hull ki, az ismerős kézvonásoknak e
4373  7,  16|                     mellett, hogy elhalaványul az érdemrendek minden ragyogása!
4374  7,  16|                        ennek hallgatása előtt! Az egész világ, minden láthatárával,
4375  7,  16|                üdvözölni engem!”~Leon leborult az asztalra, melyen a levél
4376  7,  16|                       hallotta volna Líviának, az nem rendítette volna úgy
4377  7,  16|                érdemeit, amik megannyi zálogai az ezután következendő nagy
4378  7,  16|                       s mondák egymásnak:~– Ez az igaz ember! ez a valódi
4379  7,  16|                    igaz! Nem igaz! Te nem vagy az igaz ember!”~„Játékot űzesz
4380  7,  16|                       a pap pásztorbotjából, – az ország címeréből, – ha játékot
4381  7,  16|                       ez átok ellen, hisz abba az van írva: „légy áldott,
4382  7,  16|                        üdvözöljék. Úgy örülnek az ő dicsőségének, mintha mindannyian
4383  7,  16|                    dicsőséges pályának kezdete az ő szerény papírnyiradékos
4384  7,  16|               irodájából került ki, s most oda az irodaterembe van kiakasztva
4385  7,  16|                       s részvéttel tudakozódik az itt nem levők után, s büszkeségének
4386  7,  16|                         s büszkeségének nevezi az irodalmat.~Elmennek azok
4387  7,  16|                       is.~S aztán beszél hozzá az a kis érckarika.~„Hazudsz!
4388  7,  16|                 komédia”.~„Komédiát játszottál az írótollal, mikor ugyanazt
4389  7,  16|                      írótollal, mikor ugyanazt az ügyet, nyíltan és álarc
4390  7,  16|                     nagy szüksége van rá, hogy az üdvözölt nagy férfiú biztató
4391  7,  16|               felejteni: nagy baj lesz belőle.~Az egész úton mondogatta pedig
4392  7,  16|                    egész úton mondogatta pedig az elejét: azért is nem ült
4393  7,  16|                    férfia … magasztos … (Ennek az epithetonnak már nem jutott
4394  7,  16|                     szót: úgy elmondta Leonnak az országszerte ismert szónoklatot
4395  7,  16|                       ki nem maradt. Vége felé az egész küldöttség, minden
4396  7,  16|                      Leon – (a méltóságos úr). Az eltávozó becsületes falusi
4397  7,  16|                        most már énrajtam is.”~„Az én szónoklatom nem olyan
4398  7,  16|                   méltóságos úr színe elé, kik az ő orcáját olybá tekintik,
4399  7,  16|                   Hisznek a szavaiban, hisznek az arcvonásaiban, s odahaza
4400  7,  16|                       bátokiak nevében üdvözli az új zászlósurat. Őszinte,
4401  7,  16|                    számára. Egy bekötött könyv az, tele nagybetűs írásokkal,
4402  7,  16|                         kik árván, elhagyatva, az útfélről szedettek föl,
4403  7,  16|                neveltek föl. Egyetlen üdvözlet az, kétszáz árva gyermek kezétől
4404  7,  16|                        kezétől leírva, s ebben az az első, az az utolsó sor:~„
4405  7,  16|                     kezétől leírva, s ebben az az első, az az utolsó sor:~„
4406  7,  16|                    leírva, s ebben az az első, az az utolsó sor:~„Légy áldva,
4407  7,  16|                         s ebben az az első, az az utolsó sor:~„Légy áldva,
4408  7,  16|                       boldog örökre!”~Ah, csak az a gyűrű ne volna közbül!~      ~…
4409  7,  16|                      emlékül egy sereskrüglit, az is jó lett volna! – Aki
4410  7,  16|                    ajándékoztat, annyi, mintha az oltárról lopná el!~A küldöttség
4411  7,  16|                        hogy sok embertől gyűlt az össze, még a kapus sem akart
4412  7,  16|                       ezüstpénzt, s megkívánta az ötvöstül, hogy azt befalazza
4413  7,  16|                     amit akkor szoktak küldeni az ismerősöknek, midőn azok
4414  7,  16|                       volt hozzá, hogy letépje az érdemrendeket, szétzúzza
4415  7,  16|                       érdemrendeket, szétzúzza az emlékajándékokat, s kiűzze
4416  7,  16|                    tisztelgőket, és kikiabálja az utcának:~„Én nem vagyok
4417  7,  16|                      Szent Ilonáig, a szigetig az erdők tengerében?~– Hogy
4418  7,  16|                     már lehetőleg jól vagyunk. Az áldott Rafaela hercegnő
4419  7,  16|                    kegyelmes uram, hogy minket az áldott jó Rafaela hercegnőnek
4420  7,  16|                        kézzel. Elhozta Leonnak az ősi házban ott feledett
4421  7,  16|             tollrajzait. Egy hiányzik belőlük. Az megtetszett Rafaela hercegnőnek,
4422  7,  16|                   szolgája arcát.~– Áldjon meg az ég a megemlékezésért, édes
4423  7,  16|                megteszem.~– Nem lehetetlen biz az, csak egy kicsit furcsa.
4424  7,  16|                Mindjárt kiment értük maga Leon az előszobába, s ott találva
4425  7,  16|                      előszobába, s ott találva az említett szerelmespárt,
4426  7,  16|                        erővel betuszkolta őket az elfogadó termébe, ami a
4427  7,  16|                       úr ugyanakkor megragadta az alkalmat, felkérni őméltóságát,
4428  7,  16|                        úr egészen megváltozott az új hölgy befolyása alatt:
4429  7,  16|                    elárulá, mennyire szerelmes az arcába, s mennyire fél a
4430  7,  16|                    volt. Tudta jól, hogy mikor az ember nagyuraktól kér valamit,
4431  7,  16|                       valamit. Mikor már bírta az ígéretét, kivont a kézitáskájából
4432  7,  16|                 szívesen fog venni.~– Mi lehet az?~– Bizonyosan eltette a
4433  7,  16|                    emlékül azt a zászlót, amit az etelvári követválasztáskor
4434  7,  16|                        most méltóságodnak. Nem az én mázolásom az emlékezetes
4435  7,  16|             méltóságodnak. Nem az én mázolásom az emlékezetes rajta, hanem
4436  7,  16|                      kriptáiból kísérteni? Hát az ítélet napja van-e ma, hogy
4437  7,  16|                  koporsóját, s követeli helyét az élők oldala mellett?~Most
4438  7,  16|                      legközelebb álló két szív az övéből játékot űzött? Akaratlanul,
4439  7,  16|                               Márpedig még ezt az egy embert be kell eresztened,
4440  7,  16|                    fiam, akármit parancsolt is az urad! – hangzott az előszobában
4441  7,  16|              parancsolt is az urad! – hangzott az előszobában egy harsány,
4442  7,  16|                    kategorikus hang –, mert ez az egy ember az etelvári prépost,
4443  7,  16|                           mert ez az egy ember az etelvári prépost, aki számára
4444  7,  16|                      még akkor is be fog törni az uradhoz, ha esztergomi prímás
4445  7,  16|                    lesz belőletek, s ki tudja, az is meglehet!~Leon maga sietett
4446  7,  16|                      maga sietett eléje nyitni az ajtót.~– Bizony be nem eresztene
4447  7,  16|                      Látom, tele van már rakva az asztalod csecsebecsével.
4448  7,  16|                       is van közötte! – De biz az enyim se kutya! Nos találd
4449  7,  16|                    méltóságos urat, légy addig az én „Napóleon öcsém”, és
4450  7,  16|                    borítékot, s kivette belőle az aranyszegélyű levélpapírt,
4451  7,  16|          felhatalmazták Leont, hogy ő tűzze ki az egybekelés határnapját. –
4452  7,  16|                        dicsőségénél többet ér!~Az utóiratban pedig azt kérdezé
4453  7,  16|                      Felolvasták-e azt előtte? Az utóirattal együtt? Ha igen,
4454  7,  16|                      kedvéért! Ki nem állhatom az olyan vendégséget, ahol
4455  7,  16|                        olyan vendégséget, ahol az embernek minden ételét elsózzák
4456  7,  16|                        megírom a választ, csak az írószobámba megyek.~– Aztán
4457  7,  16|                      visszakapott karikagyűrű.~Az egyedüli megbonthatatlan
4458  7,  16|                     nincs kezdete, nincs vége. Az egyedül és mindenkor szent
4459  7,  16|                     hallja azt!”~„Ne vegyüljön az ő éjszakai sírásának hangja
4460  7,  16|                      éjszakai sírásának hangja az édes szerelmi suttogás közé:
4461  7,  16|                  közeledő ajk között ne álljon az ő hideg árnyéka soha.”~„
4462  7,  16|                  szívben bírtál, s legyen tied az egész nagy világ helyette! –
4463  7,  16|                       el nevemet! én már akkor az égben leszek: lejövök hozzá
4464  7,  16|                 elengedjen a földi kárhozatból az elítéltnek!~Leon fejére
4465  7,  16|                        Egy felbontatlan levél.~Az ott van a tárcájában.~Amit
4466  7,  16|                     ott van a tárcájában.~Amit az öreg kopott diplomata adott
4467  7,  16|                        eldőlt a sors.~„Meghalt az ara; éljen az ara!”~A tűzbe
4468  7,  16|                          Meghalt az ara; éljen az ara!”~A tűzbe dobja-e?~S
4469  7,  16|                       őt örökre. Úgy, hogy még az emléke is el legyen temetve.~
4470  7,  16|                Napóleon öcsém! Soká tart-e még az a levélírás? Négy oldalt
4471  7,  16|                   verssel! Sok szónak sok lesz az alja. Én már az egész bibliát
4472  7,  16|                       sok lesz az alja. Én már az egész bibliát végignéztem
4473  7,  16|                       sok szó. Két sorból állt az egész.~„Feltaláltam Líviát…~
4474  7,  16|                        választ.~      ~Ez volt az utolsó levél, mely Zárkány
4475  7,  17|               kétségbeesésből egyszerre megint az atyai örömök eksztázisába
4476  7,  17|                      utánajártak, hallák, hogy az vagy valami kalandor volt,
4477  7,  17|                      sejtelmük volt a valóról.~Az egyik Rafaela hercegnő.~
4478  7,  17|                        hogy hova lettek aztán, az kideríthetlen titoknak maradt.~
4479  7,  18|                        A FRANCIA UTAZÓ VÁZLATA~Az 1872. nyár utóján egy francia
4480  7,  18|                        a pásztorgunyhóból, hol az éjszakát töltöttük, a Mont
4481  7,  18|                       keresztülhatolás közben, az egyik vezetőm oly szerencsétlenül
4482  7,  18|                   rajzolt havasi tájképek, nem az egymásba folyó kék hegyláncok, –
4483  7,  18|                        mert feje oda volt téve az ifjú keblére, ki egyik karjával
4484  7,  18|                        nyugodott. A leány arca az ifjú mellét érinté, míg
4485  7,  18|                       mellét érinté, míg ennek az arca ég felé volt fordítva,
4486  7,  18|                         lecsukott szemekkel, – az ifjú mintha virrasztana
4487  7,  18|                  fölötte, felnyitott szemeivel az égbe nézve.~Mióta alhatnak
4488  7,  18|                    alhatnak itten?~Kővé fagyva az örök hidegtől, szobrok,
4489  7,  18|                      hidegtől, szobrok, amiket az idő el nem pusztít. Megörökítve
4490  7,  18|                      talán azt hiszik, hogy él az a férfi, ki szemeivel folyvást
4491  7,  18|                   férfi, ki szemeivel folyvást az égbe néz, s félnek hozzá
4492  7,  18|                          alatt megjegyzi, hogy az eset tán összefüggésben
4493  7,  19|                        Rafaela hercegnő, amint az úti vázlatot olvasta, rögtön
4494  7,  19|                     erőszakolása volna.~„De ha az a nő felmehetett oda, aki
4495  7,  19|                        feküsznek ott halottak. Az útleírás szerzője csak úgy
4496  7,  19|                  szerzője csak úgy gondolta ki az egész történetét, hogy a
4497  7,  19|                       csúcsra.~Mesének állíták az egészet.~Vagy talán erősebb
4498  7,  20|                       tanulmányokat tett azzal az expedícióval, mely nemzetközi
4499  7,  20|                      lakott.~Március vége volt az idő, Japánban a virágok
4500  7,  20|                        a virágok évszaka. Mind az a növényzet, amit nálunk