Part,  Paragraph

  1  2,  2 |          agyában.~– Igazat, madame – szólt most a hercegnő, előlépve,
  2  2,  2 |        fennhéjázó emberek lehettek – szólt a hercegnő.~– Csak az atyja.
  3  2,  2 |            nincs ennek az embernek – szólt a hercegnő, egy olajbogyót
  4  2,  2 |   kiegészítve.~– Ah, ez bolondság! – szólt a hercegnő kedve ellen nevetve. –
  5  2,  2 |          nekik a levágott bajuszt? – szólt ajkpittyesztve Rafaela.~–
  6  2,  3 |             álmodott egzekúcióra.) – szólt a prépost a megfenyegetettre.~–
  7  2,  3 |         mennybe bejusson.~– Miért? – szólt tüntető megrettenéssel Kolompi
  8  2,  3 |         arcvonalt.~– Én úgy hiszem – szólt a kötelesség teljesítését
  9  2,  3 |            itt van egy hű olvasóm! – szólt Kolompi úr, belekapaszkodva
 10  2,  3 |              van nyomtatva. Kérem! – szólt a számtartó előhúzva zsebéből
 11  2,  3 |           történhetik ez?~– Uraim! – szólt megnyugtatólag Napóleon
 12  2,  3 |          Megengedi, kegyelmes uram – szólt Napóleon –, hogy a komornyikot
 13  2,  3 |            Stellionatus! Larvatus! – szólt szerencsétlenkedve Kolompi
 14  2,  3 |            ismer személyválogatást – szólt a hivatalos tekintély szigorú
 15  2,  3 |            ön karrierje.~– Igaz a! – szólt Napóleon öcsém felsóhajtva. –
 16  2,  3 | felfrissíteni a lapomat.~– Igazán? – szólt Napóleon gyermeteg örvendezéssel. –
 17  2,  3 |              hogy nagyon szép toll – szólt önelégülten Napóleon öcsém. –
 18  2,  3 |            olyan sokat nevettek ma – szólt Rafaela szomszédjához. –
 19  2,  3 |           meg, aki őt felderítette – szólt Rafaela, gyöngéd kézzel
 20  2,  3 |         következményeitől.~– Ecce! – szólt a prépost felserkenten –
 21  2,  3 |       hercegnő.~– Nem csupán erről – szólt Rafaela, ki el sem mosolyodott
 22  2,  4 |         lássa ön, madame Corysande – szólt a tudományos magyarázat
 23  2,  4 |           Menjünk most a kápolnába – szólt helyre téve természettani
 24  2,  4 |            hogy önnek elmondhattam – szólt a hercegnő nagyon elégülten. –
 25  2,  4 |            fogadok el.~– Úgy látom – szólt elszomorkodva a hercegnő –,
 26  2,  4 |        belőle.~– Miért hiszed azt? – szólt Rafaela.~– Azért, mert nem
 27  2,  4 |       zivatarok az én ünnepnapjaim – szólt elragadtatással a hercegnő. –
 28  2,  4 |              verandára kiléptek, így szólt a hercegnő:~– Mindjárt reggel
 29  2,  5 |               Ne felelj rögtön reá – szólt Leon, gyöngéden visszautasítva
 30  2,  5 |            szárnyat, s igen szelíden szólt a békezavaróhoz~– No, mi
 31  2,  5 |            orrához.~– Te palatinus – szólt Leon, karját bizalmasan
 32  2,  5 |             Ne féljen, Tukmányi úr – szólt bele szelíden –, én nem
 33  2,  5 |              mind a kettő.~– Látod – szólt Leon a furcsa háziúrhoz,
 34  2,  5 |              Nem adom oda senkinek – szólt kedélyesen Lívia.~– Lovagi
 35  3,  3 |             dőlt fel?~– Olvasd ezt – szólt princ Alienor, odanyújtva
 36  3,  3 |             jobban szerettem volna – szólt gróf Kolabinszky –, ha zárt
 37  3,  3 |      törődnek.)~– Tehát korán kelj – szólt a rendúr, fiának atyai utasításokat
 38  3,  3 |          legyen miattam aggodalmad – szólt princ Alienor –, az egész
 39  3,  3 |            meg az igazi gavallért! – szólt beavatkozva a kézszorongatási
 40  3,  5 |             hogy önt megismerhetem – szólt Pompeia Leonhoz. – Nornenstein
 41  3,  5 |      miniszter is lehetne belőle!” – szólt atyám felkacagva. – „No
 42  3,  5 |        szóval.” – „A pohár meglesz – szólt Pratz Octavian –, pénzt
 43  3,  5 |          sugdostak.~– Természetes! – szólt csípősen Pompeia hazakerült
 44  3,  5 |         táncosa volt a cotillonban – szólt aztán leereszkedőleg. –
 45  3,  6 |                Nagyméltóságú uraim – szólt erre Nornenstein Octavian
 46  3,  6 |      etelvári kerület viszonyairól – szólt Kolompi úr, páter Timótot
 47  3,  6 |           emiatt, főtisztelendő úr – szólt a nyugalom helyreálltával
 48  3,  8 |             ez átkozott kosztümtől – szólt megkönnyebbülten Alienor.~–
 49  3,  8 |           hercegasszony.~Rafaela nem szólt semmit. Csak Líviára nézett
 50  3,  8 |       magával beajánlóul.~– Miért? – szólt az anyahercegnő. – Az a
 51  3,  8 |        rábámult.~– Hogy érted azt? – szólt vállait csodálkozóan vonogatva
 52  3,  8 |           sem lesz közte!~– Kérlek – szólt Rafaela anyjához –, játsszál
 53  4,  1 |               Mondok neked valamit – szólt Leon –, gyújtsunk gyertyát.
 54  4,  2 |             szép kancád van, Bandi – szólt Leon, odalépve a legényhez –,
 55  4,  2 |           tetszés.)~(– Mi van még? – szólt alá a szószékről a szónok.
 56  4,  2 |            Napóleon!)~„Mi van még? – szólt hozzá fordulva Leon. – Úgy!
 57  4,  3 |         elégedve, Nagy János uram? – szólt, bátorságot véve mókázni
 58  4,  3 |         nélkül.~– Jobbat mondok én – szólt bele a háziasszony. – A
 59  4,  4 |           fogva Alienort.~– Miért? – szólt elbámulva Dumka úr – hisz
 60  4,  6 |            levelet elvigye.~Az egyik szólt Nagy János uramnak Gezetlenbe.~
 61  5,  1 |            princ levelét, mert annak szólt. Azt már nem gondolta meg,
 62  5,  2 |     megharapta a kezét. Akkor férjem szólt hozzá egy szót. S arra az
 63  5,  5 |            egyetlen egy repkénylevél szólt… amit Leon elvitt.~„Minden
 64  5,  6 |         előre elkészítve. Azután így szólt: „Tudja ön, miért kértem
 65  5,  6 |             aztán végül oly szelíden szólt hozzám. „Ezért nem szabad
 66  5,  8 |           előkészületeket tesz ön? – szólt, másfelé fordítva a beszédet
 67  6,  1 |              hát beszéljünk másról – szólt Pompeia, könnyű bajadérjét
 68  6,  1 |        mondjon.~Csendesen mosolyogva szólt:~– Most még a másik kezemet
 69  6,  1 |        kitalálná az én rejtélyemet – szólt forró lélegzettel a leány –:
 70  6,  2 |             most már mind a ketten – szólt Rafaela, felsóhajtva, mikor
 71  6,  2 |         Látod én is férjhez megyek – szólt Rafaela nagyot sóhajtva –,
 72  6,  2 |              majd gondot visel rám – szólt Lívia nyugodtan.~– Én gondoltam
 73  6,  2 |            milyen gyermek vagy te! – szólt feddő hangon hozzá. – Ugye,
 74  6,  3 |             út porondjára.~Postakürt szólt a park útján végig, a szemközt
 75  6,  3 |    visszatartani.~– Kegyelmes uram – szólt az orvos –, az önnek halálát
 76  6,  4 |            tartok.~– Hahaha! öreg! – szólt Alienor nevetve, s belecsapott
 77  6,  4 |       Hallatlan gyalázat ez, uram! – szólt a tábornok, kardtokja végével
 78  6,  4 |           Itt van! – tehát tessék! – szólt mélyen elérzékenyülve. –
 79  6,  4 |               Egy levél, magasság! – szólt mosolyogva Vendelin.~Octavian
 80  6,  5 |         tornyokat.~– Nos, mon ami! – szólt vicomte Brancardier Leonhoz –:
 81  6,  5 |              véletlen hozott össze – szólt Pompeia. – Ha a tegnapelőtti
 82  6,  6 |              terv, a levél felől nem szólt semmit Pompeiának. A kitűzött
 83  7,  1 |                Ugyan ne tréfáljon! – szólt a menyecske szemérmes restelkedéssel. –
 84  7,  2 |              Nem hazudhatom.~– Te! – szólt a prépost, fenyegetésre
 85  7,  2 |             te nem nevetsz?~– Igaz – szólt Leon elkomolyodva.~– De
 86  7,  2 |           tartani. Az egész úton nem szólt semmit. Nagyon ügyelt rá,
 87  7,  3 |         madame, ez bauernfängerei! – szólt Leon hátrafordulva, de aztán
 88  7,  3 |          volt.~– Kedves Corysande! – szólt, ránézve azokkal az igéző
 89  7,  4 |    közbevágni Leon.~– Értem, értem – szólt ravaszul hunyorgatva a vaskakadu –,
 90  7,  5 |       megnézheti.~Azzal egy szót sem szólt többet, megindult a temető
 91  7,  5 |             Én magam vagyok az oka – szólt az apa, izzadt homlokát
 92  7,  5 |             akárki, nagyságos uram – szólt a gazda –, nem neszel rá.
 93  7,  5 |           anélkül, hogy a férfiakhoz szólt volna, kiment a kertbe,
 94  7,  7 |                 Méltóztassék uram! – szólt most már ünnepélyes leereszkedéssel
 95  7,  7 |             mely intés a kis ölebnek szólt, hogy hagyja abba a vendégijesztő
 96  7,  7 |        elfogták s Párizst ágyúzzák – szólt bele madame Corysande, büszke
 97  7,  7 |         firma is nyer rajta eleget – szólt hamis szemhunyorítással
 98  7,  7 |           szoktak kérni.~– Madame! – szólt az öregúr, termetét büszkén
 99  7,  7 |      felejtett itt, madame.~– Igen – szólt madame Corysande, elhatározott
100  7,  8 |            beteg?~– Bár volnék az! – szólt Leon, felkelve helyéről. –
101  7,  8 |             is jó barátom a tenger – szólt Leon –, s még úgy jöhet,
102  7,  8 |              közé.~– Uram!~– Uram! – szólt a tengerész hadnagy is,
103  7,  8 |            mosolygott, mikor Leonhoz szólt:~– Kár volna önért is, ifjú
104  7,  8 |          kinn utazott a mozdonyon? – szólt neki a hölgy szemrehányólag.~–
105  7,  9 |              a szemem közé?~– Nos? – szólt Leon, s ismét arcába szökött
106  7,  10|          talált!~– De szent atyám! – szólt méltatlankodva. – A szamarak
107  7,  12|            kezébe ne essem valahol – szólt Alienor; megnézve magát
108  7,  14|      levegőből.~– Ah, ne ölje meg! – szólt Rafaela, visszatartva Leont,