Part,  Paragraph

2501  7,  6 |              nagyhatalom mindent elkövet, hogy a harcoló feleket tisztességes
2502  7,  6 |           lehetett beszélni a főúr előtt, hogy „hol” történtek nagyobb
2503  7,  6 |              nevek, amik azt bizonyítják, hogy mindkét fél egyenlő erővel
2504  7,  6 |                   volna. Azzal biztattak, hogy már nemsoká helyreáll a
2505  7,  6 |                minden ember azt kérdezte, hogy vajon eléri-e Mac Mahon
2506  7,  6 |                 stratégák annak az okait, hogy miért nem jutott el Mac
2507  7,  6 |                  olyan fordulatot vettek, hogy most már meg „kell” kötni
2508  7,  6 |               egészen megnyugodott benne, hogy az utazó golyó a parabola
2509  7,  6 |                orvos azt súgá Rafaelának, hogy a herceg a jövő reggelt
2510  7,  6 |               előre látta, érezte, tudta, hogy ekként fog történni. Utolsó
2511  7,  6 |                életerejét arra pazarolta, hogy elfordítsa a fátumot. Nem
2512  7,  6 |            baljával megfogta annak kezét, hogy ajkáról elleshesse, mit
2513  7,  6 |                Mit akartam mondani azzal, hogy sötétség?~– Talán ezt: „
2514  7,  6 |                    ha azt kellene hinnem, hogy mindkét kincsem rossz kezekre
2515  7,  6 |                   nem követne oda át: az, hogy marad, ki üres helyemet
2516  7,  6 |                 használ. Te értetted meg, hogy a hazaszeretet befolyás
2517  7,  6 |                szeretet és tehetség kell, hogy egyesüljenek abban. Három
2518  7,  6 |                  Ez írd oda. „Azt akarom, hogy hazai földben nyugodjam.
2519  7,  6 |                 ölébe vonta leánya fejét, hogy megcsókolja még egyszer. –
2520  7,  7 |                valaha, azzal rohanta meg, hogy hallotta-e már, hogy Sedannál
2521  7,  7 |                 meg, hogy hallotta-e már, hogy Sedannál elfogták Napóleont?
2522  7,  7 |              fenyegetni.~– Azon ne kezdd, hogy „elfogták Sedannál Napóleont!”~
2523  7,  7 |                   kalapot, s azt kívánta, hogy azt nézze meg Leon. Derék
2524  7,  7 |                csúfondároskodásra.~– Azt, hogy a kalapod ócska.~Az öregúr
2525  7,  7 |             kalapjára olyat ütni ököllel, hogy az a szemöldökéig horpadt.
2526  7,  7 |                   érve, azon ürügy alatt, hogy a konyhába megy, megrendelést
2527  7,  7 |               nekiesett késsel, villával, hogy mentül hamarább felkaszabolja.
2528  7,  7 |                  látom – mondá az öreg –, hogy el ne késsél a déli vonatról.~
2529  7,  7 |                fejével inte.~– Tanácslom, hogy Hamburgnak menj, s amerikai
2530  7,  7 |                   útra.~– Tehát te tudod, hogy énnekem Helgolandra kell
2531  7,  7 |              annak még nincs itt a napja, hogy elmondjam. Te még ma elutazol?~–
2532  7,  7 |            Corysande-ra? Hogyne? Kívánod, hogy elvegyem, s atyja legyek
2533  7,  7 |                   becsületszavamat adtam, hogy hozzá be nem lépek addig,
2534  7,  7 |                  nekem viszont megígérte, hogy holnapután délben a stadtpark
2535  7,  7 |            lehetek ott. És én nem akarom, hogy ő hiába várjon rám.~– Értem
2536  7,  7 |               Tehát tudatni kellene vele, hogy te igen fontos és elmulaszthatlan
2537  7,  7 |                    Elvégzek mindent.~– De hogy kezdesz hozzá? Az egy fölöttébb
2538  7,  7 |                   jellem. Ha azon kezded, hogy „engem Zárkány Leon bízott
2539  7,  7 |                  s félvállról mondja azt, hogy „mi közöm nekem ilyen nevű
2540  7,  7 |                 azért vénültem volna meg, hogy ne tudjak bánni az asszonyokkal!
2541  7,  7 |            Szívesen teszem. S nem kérdem, hogy mire kell. Hanem arra az
2542  7,  7 |                 az egyre figyelmeztetlek, hogy ha netalán az a gondolatod
2543  7,  7 |            netalán az a gondolatod volna, hogy te azon hölgy kezébe valamiképpen
2544  7,  7 |                úgy bizonyos lehetsz róla, hogy azt a szemed közé dobják.~–
2545  7,  7 |            ismerőse se foghatta volna rá, hogy találkozott vele valaha.~
2546  7,  7 |        felejtődött, s számlálgatni kezdé, hogy hány cukorsüveget hajítanak
2547  7,  7 |                 volt, ki tudta számítani, hogy amíg a suta főkötő húsz
2548  7,  7 |                   volt szabad észrevenni, hogy ő nem tart cselédet. Azért
2549  7,  7 |                intés a kis ölebnek szólt, hogy hagyja abba a vendégijesztő
2550  7,  7 |             amiből az a quiproquo támadt, hogy az öregúr az ablak előtt
2551  7,  7 |                 megértetni látogatójával, hogy ez a név nem a hímzőráma
2552  7,  7 |                 kutyától kért bocsánatot, hogy megfosztá őt egyetlen jogos
2553  7,  7 |                volt a munka! Azt mondták, hogy azt csak Párizsban lehetett
2554  7,  7 |               kiállítani, mi megmutattuk, hogy itt is lehet! Persze csak
2555  7,  7 |                   gazdagabb úr. Csodálom, hogy nem Párizsban rendelték
2556  7,  7 |                Corysande, büszke volt rá, hogy az esze túljár az együgyű
2557  7,  7 |                  rá nem jöttem volna. Hát hogy a dologra térjek. A hercegi
2558  7,  7 |                  no azt nem mondhatom el, hogy mennyit adnak a „fekete
2559  7,  7 |              elvállalja? No azt gondolom, hogy elvállalja. Ilyen megbízás
2560  7,  7 |                  nap hal meg egy herceg – hogy is hívják? elszaladt a neve
2561  7,  7 |             Ezekből láthatja, kisasszony, hogy az egész à la Savonnerie
2562  7,  7 |            motyogta magában az öregúr.)~S hogy szakértését bebizonyítsa,
2563  7,  7 |               szemrontó sajátságán kívül, hogy meglátszik a hímzeten magán,
2564  7,  7 |                nagyon finnyás, mondhatom, hogy igen kényes! S a „fekete
2565  7,  7 |               fekete rózsa”, büszke arra, hogy senki se mondhassa: „bezzeg,
2566  7,  7 |                 fekete rózsa” azt akarja, hogy olyan készüljön, hogy az
2567  7,  7 |             akarja, hogy olyan készüljön, hogy az irigység se találhasson
2568  7,  7 |                 biztosítanak engem arról, hogy a „fekete rózsa” semmit
2569  7,  7 |                gazdagok azért halnak meg, hogy a szegények élhessenek.
2570  7,  7 |               francia pénzt, ugye? Azért, hogy Napóleon tönkrejutott.~–
2571  7,  7 |          Corysande.~– Hát hiszen remélem, hogy csak egy Napóleonról lehet
2572  7,  7 |                    azt is ide kell írnom, hogy kinek a számára van megrendelve
2573  7,  7 |        múlhatlanul szükséges volna elébb, hogy tudjam a hercegnőnek a nevét.~–
2574  7,  7 |                   elfelejtem. Azt hittem, hogy a zsebembe teszem a címét.
2575  7,  7 |               hozom a címet magammal. Óh, hogy még egy herceg nevét sem
2576  7,  7 |                   uram.~A vaskakadu félt, hogy még elfogják erre a pénzkiabálásra.~–
2577  7,  7 |              lépcsőn. Mindenki azt hitte, hogy a szegény lovagias érzelmű
2578  7,  7 |                    s azt mondta Líviának, hogy elmegy vele egyenesen a „
2579  7,  7 |                arról madame Corysande-ot, hogy sokat járt oda munkát keresni
2580  7,  7 |              írópolcra –, mondja ön csak, hogy hívják azt a megboldogult
2581  7,  7 |              szóra úgy elveszté a lelkét, hogy kiszaladt a comptoirból,
2582  7,  7 |                 míg annyira magához tért, hogy e vészhír egész nagyságát
2583  7,  7 |                  gondolata aztán az volt, hogy visszasiessen a „fekete
2584  7,  7 |                azt tenni, nem teheti azt, hogy Etelváry Rafaela hercegnő
2585  7,  7 |              fiatalemberek, s az a bajuk, hogy több foguk van, mint amennyit
2586  7,  7 |                  azt a szegény gyermeket? Hogy ő most üljön le gyászpompát
2587  7,  7 |                most ő lehetne az özvegye? Hogy ahány gyöngyöt, annyi könnyet
2588  7,  7 |                  végakaratával meghagyta, hogy egyszerűen temessék el;
2589  7,  7 |                 hát nem ment eléje senki, hogy kísérője legyen?~– De igen.
2590  7,  7 |                   a táviratát Hamburgból, hogy a Waternymph angol gőzössel
2591  7,  7 |               madame Corysande egyszerre, hogy az elég volt neki egész
2592  7,  7 |                  Hanem a fődologra nézve, hogy ki küldhette hát azt a pénzt,
2593  7,  8 |           bizonyos lehetett volna felőle, hogy egy olyan jéghideg tekintettel
2594  7,  8 |              hercegnő nyújtá eléje kezét, hogy azt komoly tisztelettel
2595  7,  8 |                   Én nem akartam engedni, hogy őt bebalzsamozzák. Ugye
2596  7,  8 |              helyeselte azt.~– Megvallom, hogy jobb szerettem volna, ha
2597  7,  8 |                   Ó már éreztetni akarja, hogy van joga kifogásokat tenni!
2598  7,  8 |                 aggályaim, amik meglehet, hogy alaptalanok. Úgy áll az
2599  7,  8 |            födélzetén lehet elhelyezni, s hogy a hajó himbálása közben
2600  7,  8 |                  a titkár urat utasítani, hogy rendelkezzék a szükségesekről.
2601  7,  8 |          elfordultan.~Rafaela észrevette, hogy róla beszélnek: azt is sejtette,
2602  7,  8 |               beszélnek: azt is sejtette, hogy mit.~– Óh, miattam ne aggódjanak
2603  7,  8 |            maradtak. Rafaela kérte Leont, hogy foglaljon helyet vele szemközt,
2604  7,  8 |                helyet vele szemközt, úgy, hogy a világosság Leon arcába
2605  7,  8 |               zivataros tengeren?~– Igaz, hogy még nem. De én nem akarom
2606  7,  8 |                   megkapni! S azt hiszem, hogy az akarat sokat tesz.~–
2607  7,  8 |                Azt gondoltam ki magamban, hogy nem maradok a kajütben,
2608  7,  8 |                   vagy, s kikerülöm vele, hogy a lábai előtt görnyedezzek.
2609  7,  8 |             matrózét, s arra fogom kérni, hogy beszéljen nekem adomákat,
2610  7,  8 |           kalandokat.~Leon nem mondta rá, hogy hiszen lesz ott más ember
2611  7,  8 |                 Ehelyett azt mondta neki, hogy:~– Jól lesz, hercegnő.~Erre
2612  7,  8 |       odamagyarázta volna e felszólítást, hogy itt az ideje most, elérzékenyült
2613  7,  8 |                   meg volt elégedve vele, hogy Leon nem ingadozott meg.~–
2614  7,  8 |           adományozva.~– De én úgy tudom, hogy Etelváry Miksa hercegnek
2615  7,  8 |                hercegnek meg volt ígérve, hogy ha leányát fiúsítja, a hercegi
2616  7,  8 |             lejjebb lépett a ranghágcsón, hogy ne legyen a távolság kettőjük
2617  7,  8 |                  Rafaela grófnővé lett –, hogy közelebb legyen.~Leon agyát
2618  7,  8 |             monarchiánkban; én nem tudom, hogy hasonló eset történt volna,
2619  7,  8 |               hasonló eset történt volna, hogy egy hercegnő rangja alábbszálljon.
2620  7,  8 |              felett, úgy nincs is ok reá, hogy a címerkoronák közötti különbséget
2621  7,  8 |                   az enyém. Rajta leszek, hogy soha se feledtessem el az
2622  7,  8 |               odafordult.~– Ön azt mondá, hogy távol volt Bécstől. Hol
2623  7,  8 |               Leon aztán elbeszélte neki, hogy hol járt. Leírta kis ősi
2624  7,  8 |          Rafaelának korábban feltűnt már, hogy Leon kalapja mellett nincsen
2625  7,  8 |                  is talán?)~– Nem akarom, hogy minden profanus ember megállítson,
2626  7,  8 |         megállítson, és elmondassa velem, hogy kit és mért gyászolok. (
2627  7,  8 |                    amit titkoltak előtte: hogy halt bele e fájdalomba!~
2628  7,  8 |                  eszmét.~– Tehet ön róla, hogy így történt?~– Talán nem.
2629  7,  8 |                vádolta önt előtte, azzal, hogy ön elrontott valamit. Atyám
2630  7,  8 |                 jövendő”! Jól esik önnek, hogy ezt megmondtam?~– Lelkemből
2631  7,  8 |                Leon csak most vette észre hogy homloka mennyire meg van
2632  7,  8 |                   búcsút véve, azt mondá, hogy meg akarja elébb tekinteni
2633  7,  8 |                   voltak elhelyezve, úgy, hogy diagonálban adták vissza
2634  7,  8 |                    Azután gondja volt rá, hogy a térdét leporolja, mielőtt
2635  7,  8 |                  házon kívül vette észre, hogy kalapja gyászfátyollal van
2636  7,  8 |       mesterséggel vitette el onnan Leon, hogy őt fel nem zavarta álmából.~
2637  7,  8 |                    Már annyira volt vele, hogy várt reá.~Nem tudott magának
2638  7,  8 |                 magának számot adni róla, hogy mi az; több-e, mint puszta
2639  7,  8 |                 Rafaelának eszébe jutott, hogy van valahol a világon egy
2640  7,  8 |                    mikor azt kell hinnem, hogy a jövő percben a tenger
2641  7,  8 |          közeledik felénk: arra gondolok, hogy mennyivel nyugodtabb helyen
2642  7,  8 |                  magamban, arra gondolok, hogy mások még jobban szenvednek,
2643  7,  8 |                  Leon –, s még úgy jöhet, hogy tengerész leszek. Mindig
2644  7,  8 |              kárhoztattam őseinket azért, hogy úgy szerették a lovat, szerették
2645  7,  8 |                 eszményképem. Nem hiszem, hogy valaha oda ne kerüljek.
2646  7,  8 |            mindent.~Rafaela panaszkodott, hogy lábai reszketnek, bárhogy
2647  7,  8 |            maradni.~– Ez pedig a legelső, hogy a tengeri betegséggel megküzdjünk,
2648  7,  8 |                   ön vállamra, s engedje, hogy karommal fenntartsam.~Rafaela
2649  7,  8 |            irányozva.~– Akkor az ő dolga, hogy utolérjen bennünket – mondá
2650  7,  8 |                ólomkoporsó. Nem tudja ön, hogy az ólom mai napság hadi
2651  7,  8 |                   a födélzeten, s várták, hogy mi lesz ennek a kimenetele.~–
2652  7,  8 |                   csak nem képzelik önök, hogy én nyolc-tíz mázsa ólmot
2653  7,  8 |                  Tán csak nem kívánja ön, hogy a tengerbe dobjuk a holttestet
2654  7,  8 |                      most azt kívánja ön, hogy sirassunk meg egy magyar
2655  7,  8 |            bármely hercegének?~Leon érié, hogy a leány keze reszket az
2656  7,  8 |             elhiszem – mondá a hadnagy –, hogy ebben a koporsóban egy hulla
2657  7,  8 |              Becsületszavára mondja-e ön, hogy ebben a koporsóban önnek
2658  7,  8 |               kezdett a keze. Vevé észre, hogy nagyon rosszul céloz oda
2659  7,  8 |          hallatára, aki mind tudni fogja, hogy nem mondott igazat. Zálogba
2660  7,  8 |                  hévvel mondá e szavakat, hogy Leont megrendíté vele.~A
2661  7,  8 |               jókor érkezett meg a jacht, hogy a koporsót vasútra lehessen
2662  7,  8 |                  meg. Rafaela azt akarta, hogy ne is időzzenek tovább,
2663  7,  8 |                   de Leon azt tanácsolta, hogy jobb lesz az éjszakát Berlinben
2664  7,  8 |                   a „hercegnő” címzésből, hogy ő volt a hibás: megint elfeledé,
2665  7,  8 |                   hibás: megint elfeledé, hogy az útitársak között egyenlőség
2666  7,  8 |                    Leon azt is megmondta, hogy mi dolga van itt.~– A hadügyminiszterrel
2667  7,  8 |                 olyan igen közel találta, hogy mégis sajátszerű alkotású
2668  7,  8 |            keresztül a fővároson anélkül, hogy egy ilyen diadalnapon a
2669  7,  8 |                nem szolgál mentségeül az, hogy utazásának célja egy halott
2670  7,  8 |              midőn Leon megjelent előtte, hogy elbúcsúzzék, s Rafaela meglátta
2671  7,  8 |                   Rafaela meglátta rajta, hogy egészen bálnak van öltözve,
2672  7,  8 |                megtudta a komornától azt, hogy Rafaela le sem feküdt, bejelenteté
2673  7,  8 |             előrejelzést kellett bevárni, hogy a mostani mozgalmas időkben
2674  7,  8 |             számára, s igen szépen kérte, hogy engedjen magának időt a
2675  7,  8 |                  tűzszemű szörnyetegekre, hogy lelkeiket Istennek ajánlva,
2676  7,  8 |                 és eltűnni. Azután pedig, hogy a vasút egyes vágányú maradt,
2677  7,  8 |                saját észlelete nyomán is, hogy egy előre nem jelezett vonat
2678  7,  8 |                   künn a gépen tette meg, hogy őt a bajtól megőrizze.~Rafaela
2679  7,  8 |                   őt, s föltette magában, hogy amint legközelebb meg fog
2680  7,  8 |                Itt a kalauz tudtára adta, hogy ez olyan állomás, ahol reggelizni
2681  7,  8 |              szoktak.~Az orvos jött érte, hogy a váróterembe átvezesse,
2682  7,  8 |                 átvezesse, s mondta neki, hogy Leonnak nagy dolga van az
2683  7,  8 |               akit arról kell meggyőznie, hogy semmi ellenmondás nem lesz
2684  7,  8 |                   gördülni.~– Azt hiszem, hogy ennél még nagyobb bajunk
2685  7,  8 |               Leonnal, amidőn az jelenté, hogy minden kész a továbbutazásra.~–
2686  7,  8 |             másodszor pedig kicsiny híja, hogy egy előttünk haladó tehervonatba
2687  7,  8 |               szemrehányást tett magának, hogy miért erőszakolta az éjjeli
2688  7,  8 |               elmondatta magának Leonnal, hogy milyen volt a múlt esteli
2689  7,  8 |                   hajlamokat.~– Tudja ön, hogy az ólom háború idején hadiszer?~–
2690  7,  8 |                 tudom.~– Hogyhogy?~– Úgy, hogy „hadiszer” és „dugárú” két
2691  7,  8 |            félbeszakítjuk az utat, azért, hogy egy egész napot ott töltsünk.~–
2692  7,  8 |                      Értem akarja ön ezt, hogy kipihenjem magamat?~– Önért
2693  7,  8 |                nem jöhetnek le Etelvárra, hogy koporsójánál végső istenhozzádot
2694  7,  8 |                  gondolat járt a fejében, hogy lakik ott Bécsben egy elhagyott
2695  7,  9 |                Van-e már sejtelmed arról, hogy mi vagy, és mi fogsz lenni?
2696  7,  9 |                   és mi fogsz lenni? Hej, hogy összeráncoltad a homlokodat!
2697  7,  9 |               Bánt ugyebár az a gondolat, hogy ez a nevetséges alak, ez
2698  7,  9 |              vaskakadu tud arról valamit, hogy te milyen szerencsés ember
2699  7,  9 |             milyen szerencsés ember vagy? Hogy emelkedésed titkába be van
2700  7,  9 |        emelkedésed titkába be van avatva, hogy tégedet még méltóságos úr
2701  7,  9 |                szerepét elrontanám azzal, hogy nyíltan kikiabálnám az egész
2702  7,  9 |                Köszönöm. Nagyon köszönöm, hogy ezt négyszemközött hallottam
2703  7,  9 |            mármost ugyan őrizkedni fogok, hogy veled nyilvánosan találkozzam
2704  7,  9 |                azt kikiabálod a világnak, hogy én derék embered és igaz
2705  7,  9 |                  terólad fogja azt hinni, hogy bolond vagy. Hanem hát mármost
2706  7,  9 |           énhozzám?~– Van!~– S hiszed te, hogy én azt az előnyt, amit egy
2707  7,  9 |                 észjárás ez?~– Azt tudod, hogy mennyi mindent ki tudok
2708  7,  9 |                 szeretett és megcsalt. De hogy egy hölgy más jogon nevezzen
2709  7,  9 |             nevezzen magáénak, mint azon, hogy „szeret”: ezzel a gondolattal
2710  7,  9 |                kibékülni soha!~– S félsz, hogy így lehet?~– Tudom, hogy
2711  7,  9 |                  hogy így lehet?~– Tudom, hogy így van. A herceg szeretett
2712  7,  9 |                engem, s leánya azt hiszi, hogy ezt lehet örökölni is. A
2713  7,  9 |                    képessé teszi őt arra, hogy annak végakaratáért saját
2714  7,  9 |                  a közelebb állók tudják, hogy sértett női büszkeség foglalta
2715  7,  9 |              akarta mutatni a hűtelennek, hogy nem búsul utána, el tudja
2716  7,  9 |                ahhoz bosszú, elkeseredés, hogy egy hölgy Nornenstein Alienor
2717  7,  9 |                 okoskodásod. S nem tudom, hogy nem úgy történt-e? Nem tudom,
2718  7,  9 |                 úgy történt-e? Nem tudom, hogy nem Leon volt-e az, kinek
2719  7,  9 |               Táviratot is küldtek utána, hogy jöjjön. Ő nem érkezett meg.
2720  7,  9 |                  áll a te meséd. Hidd el, hogy téged nagyon régen szeret
2721  7,  9 |                   szeretni?~– Attól függ, hogy minő szerelmet keressz egy
2722  7,  9 |                bűnét tudja megsúgni neki: hogy férjét még jobban szereti,
2723  7,  9 |             méltóságos asszonyt, s aztán, hogy ne legyen közöttük olyan
2724  7,  9 |                   zsámoly, amire felállt, hogy megcsókolhassa a feleségét.
2725  7,  9 |                  arról lett historikussá, hogy fiatal korában egy istennőt
2726  7,  9 |                  az elnöki székbe beülök, hogy én főispán vagyok! Hát ennyire
2727  7,  9 |                   ország nagy emberekből, hogy énrám kerüljön a sor?~–
2728  7,  9 |                tudta magát megállítani.~– Hogy én abban a teremben elnököljek,
2729  7,  9 |            lefolyásban tartani, s tűrjem, hogy per „méltóságos úr” szamarazzanak
2730  7,  9 |                 parancsolni, attól félve, hogy senki sem fogadja meg? S
2731  7,  9 |                   volt szokva a közönség, hogy közgyűlés után a főispánja
2732  7,  9 |           rendeket meginvitálta lakomára, hogy az utolsó kortes is a csizmaszárában
2733  7,  9 |              aminek felvettem a jelmezét? hogy azzal dicsérjenek meg a
2734  7,  9 |           dicsérjenek meg a hátam mögött, hogy a pezsgőm, szivarom ugyan
2735  7,  9 |             szivarom ugyan jó, hanem kár, hogy száz percentre szedem fel
2736  7,  9 |                  a szavadba, mert féltem, hogy elüttetsz a rúddal. I tempi
2737  7,  9 |                   aszerint ítélik meg, ki hogy elvégzi, nem hogy hány lóval
2738  7,  9 |                 meg, ki hogy elvégzi, nem hogy hány lóval hajtat bele.
2739  7,  9 |                   de annyit megmondhatok, hogy fényes rangod mellett nem
2740  7,  9 |                   csak nem gondolsz arra, hogy engem a herceg végrendeletében
2741  7,  9 |                     Tehát azáltal hiszed, hogy gazdaggá leszek, hogy előbb
2742  7,  9 |             hiszed, hogy gazdaggá leszek, hogy előbb elszédelgem magamnak
2743  7,  9 |                   mikor hozzá közelítesz, hogy őt megnyerd.~– Hihetetlen
2744  7,  9 |               Hihetetlen tündérmese ez.~– Hogy tündérmese: az igaz, hanem
2745  7,  9 |                  azt sem akartad elhinni, hogy a kis varróleányodnak átadom
2746  7,  9 |                  ahogy kellett. Megtudta, hogy mi küldetésben jársz, s
2747  7,  9 |                modorban lett kezébe adva, hogy még büszke is lehet rá.
2748  7,  9 |                akár a másiknak. De abból, hogy levelemet fel nem törted,
2749  7,  9 |                   meggyőződésre jutottam, hogy dacára tenger skrupulusaidnak,
2750  7,  9 |                 aki azért volt a világon, hogy az ő gondolatait megelőzze.~
2751  7,  10|             MINDENFÉLE AUSPICIUMOK~Azért, hogy Szent Ilonán meg Helgolandban
2752  7,  10|                    abból nem következett, hogy már az egész vármegye ne
2753  7,  10|                   Az is nagyon valószínű, hogy az embereknek Etelvárott
2754  7,  10|                   azért vannak a szemeik, hogy lássanak. S midőn azt látja
2755  7,  10|                 midőn azt látja mindenki, hogy Zárkány Leon hazahozza az
2756  7,  10|                  kombináló tehetség kell, hogy kitalálja a többit.~Leon
2757  7,  10|                   hallásra és tekintetre, hogy irányában a közvélemény
2758  7,  10|              képviselve volt. Észlelheté, hogy e nagy ünnepélynek kettős
2759  7,  10|              főorvos panaszt tett előtte, hogy nem lehet a minisztériumtól
2760  7,  10|                 az újszülöttek számára, s hogy hét hivatalos krajcár egy
2761  7,  10|                barátját, aki három órája, hogy antichambriroz neki ottan.
2762  7,  10|              elvétetni azt a szabadságot, hogy Leont méltóságos úrnak címezze.
2763  7,  10|                 szerencsével kecsegtetni, hogy a méltóságos úr emlékezzék
2764  7,  10|                 sőt abban a reményben él, hogy a méltóságos úr elfelejtette,
2765  7,  10|               méltóságos úr elfelejtette, hogy ő ki volt. Egészen más ember
2766  7,  10|                visszásan csiklándozta az, hogy őt itt már mindenki „gazdának”
2767  7,  10|               mellékúton, ahol nem hitte, hogy üldözőbe vegye valaki, vagy
2768  7,  10| legismerhetlenebbé álcázta az alakot, az, hogy teljes újdonatúj ruha volt
2769  7,  10|               tehén.~– Nagyon szép öntől, hogy ön is gyászt öltött a főispánunkért.~–
2770  7,  10|                őexcellenciáját gyászolom. Hogy vetemednék arra a vakmerőségre
2771  7,  10|                 magamforma szegény ördög, hogy egy ilyen illusztris személy
2772  7,  10|                 önt meg az ég.~– Remélem, hogy meg is vigasztal. Bizony
2773  7,  10|                   én olyan bolond voltam, hogy mindig nagyobb árt követeltem
2774  7,  10|          elborulását oly nagyon, mint az, hogy ennél a revelációnál hangos
2775  7,  10|                  mármost a méltóságos úr, hogy valóban keresztyéni cselekedetet
2776  7,  10|                széthangozni az országban, hogy egy igaz hitű keresztyén
2777  7,  10|                   Azt mondta Tukmányinak, hogy csak menjen haza, írja meg
2778  7,  10|              nekiágaskodott Leon kezének, hogy azt megcsókolja, s csak
2779  7,  10|            megcsókolja, s csak azon múlt, hogy nem érhette el, mert Leon
2780  7,  10|                állt, s azon gondolkozott, hogy ha ő nagyon nagy úr volna,
2781  7,  10|           gorombaság után.~Eszébe jutott, hogy a prépost nem volt jelen
2782  7,  10|               gyászlakomán, azt jelentve, hogy nem jól érzi magát. Ezt
2783  7,  10|                   ami keserű?~Nekiindult, hogy meglátogassa.~A főtisztelendő
2784  7,  10|                   meg Leon –, azt izente, hogy nem jól érzi magát.~– Qui
2785  7,  10|                magamnak azt a szerencsét, hogy esküvőtökön én végezhessem
2786  7,  10|                atyám, ne tegye föl rólam, hogy könyv nélkül tudom a bibliát,
2787  7,  10|              ember megmaradt a sok közül, hogy írmagnak megtartogassa az
2788  7,  11|                   alakított, azon célból, hogy megyéjének vezénylete az
2789  7,  11|                 nagy birtokát, s anélkül, hogy a neve előfordult volna
2790  7,  12|                mérföldnyi kerülőt tettem, hogy visszakerüljek, hegyeken,
2791  7,  12|          sziklákon, mocsárokon keresztül, hogy a németek kezébe ne essem
2792  7,  12|                 Triesztnek jönni?~– Majd, hogy a német cirkáló hajók elcsípjenek.~–
2793  7,  12|                vigyorogtatva –, ugyan jó, hogy ide menekülhettél Ausztriába:
2794  7,  12|                     Történt valami azóta, hogy én bujdosóban vagyok?~–
2795  7,  12|                 három újat állítottak ki, hogy Párizst felmentsék. Nem
2796  7,  12|              honfitárs! Mi örülünk rajta, hogy fázunk.~– Hogy fáztok?~–
2797  7,  12|             örülünk rajta, hogy fázunk.~– Hogy fáztok?~– No igen. Akinek
2798  7,  12|              menni. És így örülünk rajta, hogy fázunk.~Alienor még most
2799  7,  12|                   is tapogatta a zsebeit, hogy nincs-e hát nála? – Nálam
2800  7,  12|        kaucsukfejjel egyszere labdázni –, hogy amint én megérkeztem Párizsba,
2801  7,  12|           megérkeztem Párizsba, s láttam, hogy ott semmi baj, siettem Brüsszelbe
2802  7,  12|              tudtam visszamenni Párizsba, hogy tenálad „pro aris et focis”
2803  7,  12|               miért nem írtál Pompeiának, hogy jöjjön haza?~– Megtettem
2804  7,  12|                    De hisz az lehetetlen, hogy az ostromlók ki ne eresszék
2805  7,  12|           kieresztik. Most olvasom éppen, hogy a párizsi katonai kormány
2806  7,  12|             városból. Nem hinném azonban, hogy a te Pompeiád is azok között
2807  7,  12|                  a nevük. Hát mit akarsz, hogy csináljak? Vigasztaljalak,
2808  7,  12|          keresztül a zárvonalat.~– Tudod, hogy még a pezsgődugó lövését
2809  7,  12|              kótát! Hanem ha azt kívánod, hogy mint apa és fiú beszéljünk
2810  7,  12|                   a tanácsot adtam neked, hogy bontsd fel az eljegyzésedet
2811  7,  12|              sohasem tudhatja senki „ma”, hogy „holnap” kinek az akaratát
2812  7,  12|                  a pap segít. Hát akarod, hogy komoly tanácsot adjak, mit
2813  7,  12|                  Bizonyos lehetsz felőle, hogy megcsal, nem egyszer, de
2814  7,  12|              alapján. Aztán – nem mondom, hogy vedd el a rút fejedelemnőt –
2815  7,  12|                bajom nekem vele?~– Tudom, hogy szeretnéd, ha semmi bajod
2816  7,  12|             Párizs egész ostroma alatt.~– Hogy tudod ezt?~– Ő maga beszélte
2817  7,  12|               lövi magát. Ezt úgy hívják, hogy amerikai párbaj.” – No akkor
2818  7,  12|                   Arról bizonyos lehetsz, hogy az minden vetélytársát el
2819  7,  13|                amelyben az van kifejezve, hogy nem terheli a lelkét semmi
2820  7,  13|               hozzád. Minden ember tudja, hogy sok bolondság van bennem:
2821  7,  13|                   arról voltál nevezetes, hogy nagyon is sok eszed van.
2822  7,  13|              feltréfáltál, és mindig úgy, hogy amellett nekem kellett megköszönnöm
2823  7,  13|                   téren, ahol azt hittem, hogy én vagyok otthon, te csak
2824  7,  13|                ezt a betegséget?~– Onnan, hogy ismerem a nőmet: ő hiú,
2825  7,  13|           embernek a ruhájával hozzáérni, hogy beleessék a kórba. Vannak
2826  7,  13|                  de nem tégedet.~– Lehet, hogy még eddig nem. De annak,
2827  7,  13|                  valakinek, akiről tudom, hogy a te apád kéme? s ha csak
2828  7,  13|                csak azt kérdené is tőlem, hogy kinek hínak? nem egy idegen
2829  7,  13|              Mondok nekik meséket, azért, hogy mulassam magamat a csodálkozásukon.~–
2830  7,  13|            Apámtól azt a tanácsot vettem, hogy jöjjek ide hozzád, s hívjalak
2831  7,  13|                  tudlak annyira gyűlölni, hogy a te fejedet akarjam szétzúzva
2832  7,  13|               annyi bátorságot nem érzek, hogy a magam homloka ellen fordítsam
2833  7,  13|                Hanem azt meg tudom tenni, hogy odaálljak eléd, behunyjam
2834  7,  13|           segédeinkkel. Csak arra kérlek, hogy jól meglőj. Mert anélkül
2835  7,  13|                 Mert anélkül el nem mégy, hogy engem megölj.~Leon megszánta
2836  7,  13|                 megszánta Alienort.~– Hát hogy meggyőzzelek róla, hogy
2837  7,  13|                   hogy meggyőzzelek róla, hogy még ha akarnék, sem mehetnék
2838  7,  13|                   arcáról olvashatá Leon, hogy még kételyei vannak.~– Még
2839  7,  13|           képviselő korában látott rajta, hogy azzal Leont meglepje.)~Azzal
2840  7,  13|                  boldog vele!~Leon látta, hogy milyen nagy örömet csinált
2841  7,  13|        boldogságát.~– Most már elhiheted, hogy én nem szándékozom nődhöz
2842  7,  13|              meggyőződést kell szerezned, hogy nőd sem vár engem, és senkit
2843  7,  13|                  nem vár rajtad kívül, és hogy tégedet mire vár? Eredj
2844  7,  13|                  mikre kívül az van írva, hogy csak saját kezedbe adassanak.
2845  7,  13|                  hagyta olvasni leveleit, hogy láthassák, hogy nincs azokban
2846  7,  13|                 leveleit, hogy láthassák, hogy nincs azokban államtitok.
2847  7,  13|                   tűzzel rohant be hozzá, hogy a rendúr azt hitte, most
2848  7,  13|               könyörgésre fogta a dolgot, hogy ajánljon neki valami „speciális”
2849  7,  13|           utoljára meg azt kérdezte tőle, hogy az ágyúzás miatt nem történhetik-e
2850  7,  14|                  azt lehetett észrevenni, hogy megadta magát az ellenállhatlan
2851  7,  14|                  A telehold olyan kegyes, hogy télen-nyáron mindig akkor
2852  7,  14|            patience-t, valószínűleg arra, hogy boldogok lesznek-e „ők”.
2853  7,  14|            Jóslatokat mondtunk, s lestük, hogy beteljesülnek-e. Mikor a
2854  7,  14|                   Mene Tekel szerzőjével! Hogy ismertünk rá egyszerre az
2855  7,  14|                  Már én akkor kitaláltam, hogy ön kicsoda, s megjósoltam,
2856  7,  14|                   kicsoda, s megjósoltam, hogy ki fog lenni. Aztán mikor
2857  7,  14|                 fényével vette önt körül. Hogy megrettentem öntől már akkor!
2858  7,  14|                   érkező kocsi zörgésére, hogy jön-e az, aki meghozza könnyeimet,
2859  7,  14|                  a megrendítő hírt hallá, hogy haldoklik.~– És amiatt elvesztém
2860  7,  14|               Miért nincsen ő most itten? Hogy osztozhatna örömömben, hogy
2861  7,  14|               Hogy osztozhatna örömömben, hogy ne kellene mindent énnekem
2862  7,  14|              énnekem magamnak elmondanom: hogy hivatkozhatnám őreá: „ugye
2863  7,  14|                    aki ahhoz volt szokva, hogy velem egy tányérról egyék,
2864  7,  14|             mindig összetévesztettük!~Jó, hogy a holdvilág éppen felhő
2865  7,  14|          holdvilág éppen felhő mögé ment, hogy Rafaela nem láthatta e beszéd
2866  7,  14|                lenni attól a gondolattól, hogy ő boldogtalan. Megkísértém
2867  7,  14|                 tudtam őelőle eltitkolni, hogy önre haragszom. Legalább
2868  7,  14|                valakit, s ha megtudja ön, hogy az méltó őreá: de tán pályatörő
2869  7,  14|          gyöngéden segíteni valakin, úgy, hogy annak önérzetét meg ne sértse.
2870  7,  14|                  én emlékszem egy esetre, hogy egy fiatal leánynak a kedvesét
2871  7,  14|                 jöttem arra a gondolatra, hogy ő talán olyan embert szeret,
2872  7,  14|                 nem veheti el. Megtudtam, hogy eltávozása előtt kora hajnalban
2873  7,  14|                  prépost is megmondta. De hogy mit gyónt meg neki, arról
2874  7,  14|                   csak azt gyónhatta meg, hogy egy bűnöst szeret. Nem hiszi
2875  7,  14|                   iránt: mondja meg neki, hogy térjen vissza bizton: az,
2876  7,  14|               inkább!)~– Mondja meg neki, hogy amit jó anyám végrendeletében
2877  7,  14|                  előtte. Mondja el neki!~(Hogy ezt „ő” mondja el neki!)~
2878  7,  14|                 volna rám nézve, mint az, hogy meghalt. Én nem tudom, mi
2879  7,  14|                    mi az. De azt mondják: hogy vannak nők a világon, akik –
2880  7,  14|          méltatlannak találná ön őt arra, hogy visszaemlékezzem rá, akkor…!
2881  7,  14|                 Ha azt feleli Rafaelának, hogy nem találta fel az elveszettet:
2882  7,  14|                    ez azt foga jelenteni, hogy Lívia elveszté azt a tisztaságát,
2883  7,  14|             Lehetetlen! ugyan mondja már, hogy lehetetlen!~Leon helyett
2884  7,  14|             visszapillantott, s meglátta, hogy Leon még mindig ott áll.
2885  7,  15|                  akarsz engemet veszteni? Hogy csak föl is teheted ezt
2886  7,  15|               Kezét nyújtá számtalanszor, hogy fölemeljen. S ha nem volna
2887  7,  15|              elmúlik egyszer! Ritka eset, hogy egy leány belehaljon abba.
2888  7,  15|                szívedet azzal a titokkal, hogy ez a szív egykor Líviáé
2889  7,  15|             előtte azt a végzetes titkot, hogy akiért szívének kedvence
2890  7,  15|                    hová lett Lívia?” azt, hogy „nem tudok róla!” És ezzel
2891  7,  15|                 még akkor is őrá gondolt!~Hogy tudja őt elfelejteni most?~
2892  7,  16|                  intézése.~Tapasztalhatá, hogy mindenütt szerették, s csupa
2893  7,  16|       figyelmeztették finom jeladásokkal, hogy ezen a napon otthon tartózkodjék,
2894  7,  16|             írótársai fognak hozzá jönni, hogy őt, mint az irodalom bajnokát,
2895  7,  16|              szükség előre elhíresztelni, hogy annál nagyobb legyen rajta
2896  7,  16|                több nappal előbb feljött, hogy szállását berendezze. (Csak
2897  7,  16|                high life követelni fogja, hogy az ifjú pár elfoglalja benne
2898  7,  16|                   fel, mint akire az vár, hogy ma hirdetik ki a halálítéletét.
2899  7,  16|                  aztán úgy elszökni tőle, hogy soha vissza ne találjon
2900  7,  16|                  tagadhatta meg szívétől, hogy az büszkén fel ne dobogjon.~
2901  7,  16|             besiet vele dolgozószobájába, hogy ott olvassa el azt.~A felszakított
2902  7,  16|             mondja ez a gyűrű, hanem azt, hogy: „légy örökre átkozott!”~
2903  7,  16|               erre a kis platina gyűrűre, hogy diadala tökéletes legyen.~
2904  7,  16|              legyen.~Óh, e gyűrű mellett, hogy elhalaványul az érdemrendek
2905  7,  16|                harsonájának minden hangja hogy elfagy ennek hallgatása
2906  7,  16|               világ, minden láthatárával, hogy beleszorul ennek a kis karikának
2907  7,  16|              beszélni a gyűrűvel.~„Szólj, hogy hagytad el őt? Mint válhatott
2908  7,  16|                    kényszerítette lelkét, hogy itt legyen: ne kalandozzon
2909  7,  16|                   azt a levelet szívéhez, hogy őrizze, védje meg ez átok
2910  7,  16|                kenyeres társak jöttek el, hogy őt üdvözöljék. Úgy örülnek
2911  7,  16|                 úr büszkén hivatkozik rá, hogy e dicsőséges pályának kezdete
2912  7,  16|                 minden fiatal lángésznek, hogy mi lehet a toll hőséből
2913  7,  16|               Leon ígéri reszkető szóval, hogy mindig szeretni fogja azt
2914  7,  16|                  jőnek, s súgd meg nekik, hogy ez mind csak komédia”.~„
2915  7,  16|           játszottál énvelem! Hát a többi hogy volna akkor igaz?” „De azért
2916  7,  16|               úrnak nagy szüksége van rá, hogy az üdvözölt nagy férfiú
2917  7,  16|                más senkivel egy fiákerbe, hogy ki ne verje a fejéből. („
2918  7,  16|             hullámokon táncoló gályáról”, hogy abból egy szó ki nem maradt.
2919  7,  16|          megegyeztek abban a véleményben, hogy Leon most is csak olyan
2920  7,  16|                   mint hajdanonta volt, s hogy még soha olyan jó humorában
2921  7,  16|                   is, mint amaz. Elég ok, hogy kinevesd mind a kettőt.”~„
2922  7,  16|                   Leon azon gondolkozott, hogy bezárja magát, s hajdújának
2923  7,  16|                   s hajdújának meghagyja, hogy senkit se eresszen be hozzá
2924  7,  16|              lehet-e azoknak azt mondani, hogy „ott kinn tágasabb!” – Jöjjenek
2925  7,  16|                   fognak vele dicsekedni, hogy a kegyelmes úr, akit a mi
2926  7,  16|                aztán dicsekedve mondá el, hogy sok embertől gyűlt az össze,
2927  7,  16|                   megkívánta az ötvöstül, hogy azt befalazza a billikomba.~
2928  7,  16|                   el nekik, amit jól tud: hogy ez a szerelem istennőjének
2929  7,  16|                 azok házasodni készülnek! Hogy azután sorban döfjék szívébe
2930  7,  16|             eltávoztak.~Közel volt hozzá, hogy letépje az érdemrendeket,
2931  7,  16|           szigetig az erdők tengerében?~– Hogy vagytok, szegény Seregély?~–
2932  7,  16|               aztán a szegény asszony is, hogy nem látja többé a szomorító
2933  7,  16|          Köszönjük önnek, kegyelmes uram, hogy minket az áldott jó Rafaela
2934  7,  16|             mernek bejönni: attól félnek, hogy kiveri őket a méltóságos
2935  7,  16|                   őket a méltóságos úr.~– Hogy vernék én ki valakit? Kivált
2936  7,  16|                  Hanem aztán mikor látta, hogy a méltóságos úr igen illendően
2937  7,  16|          feloldózott a nyelve, s előadta, hogy ő ki akar keresztelkedni:
2938  7,  16|        hercegasszony már oly kegyes volt, hogy a keresztanyai tisztséget
2939  7,  16|                   kéri a méltóságos urat, hogy ő meg a másik lelki gyámolító
2940  7,  16|           alkalmat, felkérni őméltóságát, hogy legyen jövendőbeli násznagya
2941  7,  16|                  hajadon volt. Tudta jól, hogy mikor az ember nagyuraktól
2942  7,  16|                valamit, amit, úgy hiszem, hogy szívesen fog venni.~– Mi
2943  7,  16|            megboldogult hercegasszonytól, hogy a mintát adja vissza. Ezt
2944  7,  16|                  szolgálatot tettem vele, hogy ezt megtakarítottam és most
2945  7,  16|                   Kincsem, én azt hiszem, hogy te mégis nagy bolondot cselekedtél,
2946  7,  16|                 az ítélet napja van-e ma, hogy minden halott felszaggatja
2947  7,  16|                  a rendeletet hajdújának, hogy mai nap ne bocsásson be
2948  7,  16|              porig alázni azzal a tettel, hogy amidőn ő egész lényét feltárta
2949  7,  16|                   arra a rideg valóságra, hogy a hozzá legközelebb álló
2950  7,  16|             főtisztelendő úr. – Képzelem, hogy kifáradtál már ma a sok
2951  7,  16|                    ugye? Ő maga kért fel, hogy azt személyesen adjam át
2952  7,  16|                     felhatalmazták Leont, hogy ő tűzze ki az egybekelés
2953  7,  16|         összefolytak a betűk.~– Gondolom, hogy meg vagy a tartalommal elégedve? –
2954  7,  16|                tűzön pirított eretnektől, hogy meg van-e elégedve.~– No,
2955  7,  16|                      Mondd róla magadnak, hogy meghalt… és hidd azt…”~„
2956  7,  16|                  Istent, mikor lefekszel, hogy álmodban eléd ne hozza őt,
2957  7,  16|                 arcát, elvesző alakját: s hogy álmodban el ne kiáltsd nevét,
2958  7,  16|                közel.~Majd eszébe jutott, hogy valaki a másik szobában
2959  7,  16|                temesse el őt örökre. Úgy, hogy még az emléke is el legyen
2960  7,  16|                   el legyen temetve.~Úgy, hogy még a nevének a kimondása
2961  7,  16|                 Hová tűnt el? Mi érhette, hogy a boldogság küszöbén, a
2962  7,  17|             bizalmas körökben elbeszélte, hogy Alienornak amerikai párbaja
2963  7,  17|               tagadni, de mégis bizonyos, hogy ez okozta Zárkány elveszését.
2964  7,  17|                 úgy kiszökött a világból, hogy rá ne találjanak.~      ~
2965  7,  17|                  dolgot. Ő meg azt hitte, hogy Leon egyenesen őt játszotta
2966  7,  17|               Rafaelát és a főispánságot, hogy mégis csak Párizsba szökjék
2967  7,  17|                 erősen élt a gyanúperrel, hogy Pompeiának örvendetes levelei
2968  7,  17|               rohant, azzal a szándékkal, hogy Pompeiát megöli. Ott azután
2969  7,  17|                  bele. Onnan írt apjának, hogy Pompeia mégiscsak egy angyal!
2970  7,  17|               hihetné a coeur király azt, hogy ő igazi ura a coeur dámának,
2971  7,  17|                dámának, holott jól tudja, hogy minden játékkártyában ott
2972  7,  17|            fejéből senki sem verhette ki, hogy Leont titkos ellenségei
2973  7,  17|                   s sürgették a kormányt, hogy járjon utána a követségek
2974  7,  17|              megint, akik megesküdtek rá, hogy látták őt majd itt vagy
2975  7,  17|                mikor utánajártak, hallák, hogy az vagy valami kalandor
2976  7,  17|             egymást sohasem keresték fel, hogy gondolataikat kicseréljék.~
2977  7,  17|            kicseréljék.~Annyit megtudtak, hogy Leonnal együtt Lívia is
2978  7,  17|                együtt Lívia is eltűnt.~De hogy hova lettek aztán, az kideríthetlen
2979  7,  18|              szerencsétlenül csúszott el, hogy a fejét belevágta egy párkányba,
2980  7,  18|                 balesettől úgy megrémült, hogy nem volt rábírható a továbbmenetelre.
2981  7,  18|               továbbmenetelre. Azt mondá, hogy ő már előre tudta, hogy
2982  7,  18|                   hogy ő már előre tudta, hogy valami baleset ér bennünket,
2983  7,  18|           biztatással nem bírtam rávenni, hogy a pompás hegycsúcsra feljöjjön
2984  7,  18|                velem, föltettem magamban, hogy nekiindulok egyedül. A jégkúp,
2985  7,  18|            magamon hagyni azt a szégyent, hogy ily közel a céltól engedtem
2986  7,  18|                    A vezetőt utasítottam, hogy mit csináljon a bátyjával,
2987  7,  18|                mit csináljon a bátyjával, hogy azt életre hozza, s azután
2988  7,  18|                  balsors üldözhette őket, hogy ezt a helyet, ezt a halált
2989  7,  18|                    Vagy talán azt hiszik, hogy él az a férfi, ki szemeivel
2990  7,  18|                szerző *) alatt megjegyzi, hogy az eset tán összefüggésben
2991  7,  18|                   áron nem bírta rávenni, hogy a holttesteket lehozzák
2992  7,  18|                  Amint azok meghallották, hogy ott halottak feküsznek,
2993  7,  19|                   arra akart vállalkozni, hogy maga felmenjen a Mont Vierge
2994  7,  19|             Kinevették vele. Azt mondták, hogy nem ment oda még fel senki:
2995  7,  19|                   ki az egész történetét, hogy a könyvét érdekesebbé tegye
2996  7,  20|                 látszott nyerni, annyira, hogy szinte elvonta a figyelmét
2997  7,  20|                  egy percre elhallgatott, hogy legendakönyvében új dalt
2998  7,  20|                magyarázatot, s én láttam, hogy a kérdezősködés őket kellemetlenül
2999  7,  20|                  már kezdek rá emlékezni, hogy láttam én egyszer annak
3000  7,  20|               olvasónő tetszésére bízzuk, hogy válassza a két változat